Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-11 / 220. szám
> < □ 0£ 5 JANNISZ RITSZOSZ HERCEG ÁRPÁD: Athéni költő, kaposvári műfordító Részletek Jannisz Ritszosz Erotica c. verskötetéből Néhány hete, a Hétfői Dunántúli Naplóban megírtuk, hogy Kaposvárott, a Megyei Könyvtár gondozásában megjelent Jannisz Ritszosz, jeles XX. századi görög költő könyvritkaság és könyvészeti érdekesség gyanánt is egyaránt jelentős szerelmesverskötete. A csontszínű papíron, JSgy csillag rám-gyújtotta a házamat. különleges, nagyalakú betűtípussal szedett, nagyon szép tördelésű verskötet a világhírű Lenin-békedíjas költő három szerelmesvers-ciklusát tartalmazza. A két elsőben a magyar fordítás és az eredeti újgörög vers egymás mellett nyújt tipográfiailag is különleges élményt; a har<31 N, yelvrn a szádban, nyelved a számban - sötét rengeteg: eltévedtek a favágók s a madarak. A míg vagy létezem. I & epco'cuédv C-fvjtvo CuJyA \'a crriiv p*. elő Aóyvs cd, cÁó c\ó^A. cv^ok-ívó 'hí.coz, t ot ^«jovuőrrov xA%hv<«Nv & & • 6* \J<v( jjjptCKiécísv VtaS-poGta. "V"» L e akarom írni a tested. A tested — végtelen. A tested gyönge rózsaszirom egy pohár tiszta vízben. A tested vadon erdő, negyven kormos szénégetővel. A tested mély, harmatos sziklahasadékok, napfelkelte előtt még. A tested két éjszaka — félrevert haranggal, hullócsillaggal, kisiklatott vonatokkal. A tested félsötét bár, részeg tengerészekkel, dohánycsempészekkel, zörgetik a kockát, poharakat vagdosnak oda, köpködnek, szitkozódnak. A tested egy egész flotta — tengeralattjárók, torpedórombolók, ágyun aszódok; csörömpölve húzzák fel a horgonyokat; csupa tajték a fedélzet; egy hajósinas fejest ugrik a vitorlarúdról. A tested polifon csönd, öt kés-, három szurony- meg egy karddöféssel. A tested áttetsző tó, mélyén az elsüllyedt, fehér város dereng. A tested óriás, hánytorgó polip a hold akváriumában, véres csápjaival, a kivilágított utcák fölött, hol alkonyaikor az utolsó császár temetési menete vonult el méltóságteljesen. Rengeteg megtiport virág maradt a benzináztatta aszfalton. A tested egy külvárosi ócska bordély, vén kurvákkal, olcsó, vastag festékréteg az arcukon, hosszú műszempillát viselnek, van köztük egy fiatal újonc is — minden kuncsafttal élvez, elfelejti megszámolni, az éjjeliszekrényen hagyja a pénzt. A tested rózsás arcú kislány, ül az almafa alatt, egy karéj frissen sült kenyeret majszol, sózott paradicsommal, egy-egy almafavirágot is az ölébe dug időnként. A tested tücsök a szüret hónapja fülében — ibolyakék árnyat vet napbarnított nyakára és szólóban elénekli, amit képtelenek mindnyájan együtt, kórusban a fürtök. A tested tágas, kitisztított szérű a dombon — tizenegy fehér ló tiprolódik az írás kalászain; aranyló szalmaszálak s apró tükrök akadnak a hajadba, és ragyog a három folyó, partjukon nagy, fekete tehenek, gyémántkoszorús fejük lehajtva vizet isznak és könnyeznek. Véghetetlen a tested. Leírhatatlan. De én le akarom írni — hogy még szorosabban tarthassam a testemben, hogy belém férjen, hogy beleférjek. (Versek a testté lett ige ciklusból) madik ciklust Barabás Ferenc finom ívű illusztrációi díszítik. Jannisz Ritszosznak számos költeményét olvashatták a verskedvelők magyar nyelven: folyóiratokban és antológiákban, illetve most 20 éve önálló kötetében is (Tengerre néző cellák). Verseinek többségét Papp Árpád, a Kaposvárott működő újgörög műfordító ültette át magyarra, ahogyan a most megjelent Erotica c. kötet versciklusai is az ő formahű fordításában olvashatóak. Az alábbiakban összeállítással szeretnénk ízelítőt adni Jannisz Ritszosz Erotica című kötetének ciklusaiból. * i egszökött a papagájom — mondogatod táncra ly\ perdülve — senki sem fogja utánozni többé a hangom; aj, aj — ez a hang belőlem szakad ki, Dodona erdejéből. Tiszta tavak emelkednek a levegőbe liliomaikkal, egész vizalatti tenyészetükkel. Nádat vágunk, kunyhót építünk. Te felkapaszkodsz a tetejére. Én a bokádnál fogva megragadlak, mindkét kezemmel. Fölszállsz. Röpülsz, röpülsz a kékben. Húzol magaddal engem is, ahogy szorítom a bokádat, Válladról vízbe hullik a nagy kék törülköző; lebeg kicsit, aztán széles redőkben alámerül, a felszínen reszketeg pentagram marad. Ne, ne följebb! — kiáltom. Ne följebb! S hirtelen tompa huppanással földet érünk a mondabeli ágyon. Figyelj csak — odalent az utcánkban plakáttal és zászlókkal tüntetnek a munkanélküliek. Hallod? Elkéstünk. Hozd magaddal a báli vállkendödet is. Gyere! Köszönöm, kedvesem. R eggelente én mindig fáradtabb vagyok, mint te, s meglehet, boldogabb. Felkelsz zajtalanul — éppen csak megzizzennek a lepedők, s eltávolodsz mezitláb. Én alszom tovább a melegben, mit meztelen tested hagyott az ágyban, alszom a tested formálta mélyedésben, - belesüppedve valami fehér sötétbe. Hallom ahogy mosakodsz, ahogy teszed lel a kávét, ahogy vársz. Hallom, ahogy megállsz fölöttem, de nem szánod rá magad. A mosolyod vár engem mindenestül, bizsergeti a körmöm. Alszom. Hófehér pókhálók lebegnek ragyogva, mozdulatlan. Egy piros takaró csüng a kötélen. A piros ránehezül a szemhéjamra. Meztelen nők a folyóban. Meztelen férfiak a fákon. Méltóságteljes léptű (nem szomorú) lovak járkálnak a tengerparti sekélyben; egy lehajolva éppen csak súrolja a vizet fekete orrcimpáival. Egy kislány zokog. Egy kisfiú 99-et vés a szederfába bicsakkal, azután hozzávés még egy 9-est. Még mélyebben, még beljebb alszom. Egy veréb üldögél az oroszlán sörényén. Csip, csiripp — hangoskodik. A világ hús és fény és sűrű ondó. Jónapot, jónapot, szerelem! Merre megy? kérdezte a ga- rózsmester, és lenyomta a blokkolóóra karját. Még nem tudom, felelte az új ember; mit gondol, lesz eső? Lóg a lába, mondta o garázsmester; nem inna egy sört? Az ám, gondolta az új ember, és bólintott. De milyen régen ittam sört! Maga új ember, mondta a garázsmester; hallom, nem régen jött a városba. Azelőtt is voltak már ismerősei itt? Nem voltak, mondta az; de már van néhány emberem. A . meló? kérdezte a garázsmester. Szeretem csinálni, mondta az ember, és lépteit a másik lépteihez igazította. És utána? A meló után mit szokott csinálni? Mit is? kérdezte az új ember. Tegnap például köztársaságot alapítottam. Köztársaságot? Úgy bizony! Mégpedig független és antimilitarista köztársaságot. Affene! És mi a jó abban? Hát... Például gátlás nélkül elmondhatom a saját véleményemet. Sőt, kifejthetem ellenérveimet is anélkül, hogy közbeszólnék. És szorongás nélkül végighallgs- hatom magam. De ha éppen úay gondolom, kategorikusan elhatárolhatom magamat magamtól, És tudja mit? Emiatt egyetlen csepp harag sem marad a szívemben. Fura ember maga, mondta a garózsmester; de jó nézni, ahogy dolgozik. Megfordultam mór néhány helyen, volt egykét jó mesterem, mondta az új ember. Menjünk be ide? Helló! mondta a pincér a garázsmesternek, és már hozta is a söröket. A barátom, mondta a garázsmester, és az új emberre mutatott; jó srác, most jött a céghez. Smid János, mondta a pincér, és a kezét nyújtotta. És cé há em i dé té, betűzte a vezetéknevet, amikor a két tenyér egymásba kapaszkodott, apámtól örököltem. Az ember is megmondta a nevét és visszaszorított. Hogyan csinálja, hogy a sör is megvan, aztán meg a habja is olyan művészi? Becsületbeli ügy mondta a pincér; egészségetekre. Ugye, nem haragszik, ha tegezem? Hát persze, ez csak természetes. Nyugodtan, mondta az ember. Egészségükre! mondta a garázsmester; a jóisten éltessen bennünket, de ne túl s.o- káig, mert abból baj lesz. Keserű fiú, villant át az új emberen. Ez talán már a halálra is elszánta magát. Az a fajta, aki a jég hátán is megél, és inkább ott, minthogy valaha is beadja a derekát. Kemény, konok ember. Nem látszik rajtja, de belül állandóan dolgozik, gyúródik. Őrli a gondolat, de ezt nem tudja meg soha senki, el nem mondaná soha senkinek, el nem kotyogná, mi bántja, mi enm bántja, minek örül, és minek szenved éppen abban a pillanatban, abban az órában, azokban o napokban, hetekben, hónapokban. De ez az ember figyel, gondolta az új ember. Nem úgy mint én, aki csak pár hónapja vagyok ebben a városban. Nem úgy mint én, tele bizalommal,, és reménységgel, szívem örül is, mert lám, milyen rövid idő alatt találtaim magamnak néhány embert. De őt itt szemben velem nem ilyen. Már nem ilyen. Gyanakvóan figyel, bizalmatlanul. Sokat kapott már az életben. Talán éppen mindig akkor, amikor simoga- . fást kellett volna neki, kézfogás. barátok. Egészségünkre! mondta az új ember, és összekoccantották a korsókat; látom, nem sokat ad a szokásokra. Ezt, hogy érti? kérdezte a garázsmester. Hát úgy, hogy sörrel nem illik vagy nem szokás koc- cintanik. Ilyenkor mindig azt mondják, hogy sörrel nem szokás. Nem magyar szabály, az biztos, mj borivó nemzet voltunk viláaéletünkben. Az öregek legalábbis azt mondják. Egészségünkre! Igaza van, mondta a garázsmester, és szemét az ajtó felé villantotta, végigmérte cn belépő embert. De nem is végigmérte, hanem inkább megmérte. A belépő tehát megmérettetett, megítéltetett és elfogadtatott. Eddig minden villanását tudtam követni, mondta az új ember. Tudtam magát követni kezdettől fogva. Sok haragosa van ebben a városban, ugye? Igyunk még egy sört. mondta a garázsmester. Az új ember szabadkozott. Megittunk már vagy nyolcat, mondta. Mea aztán és igazán nem vagyok eleresztve pénzzel. De Schmidt János, mintha kitalálta volna a gondolatot, már hozta is. Ez az én köröm, urak, ha meg nem haragusztok, mondta. Fizetnénk is, mondta az új ember. Ha tudnánk, tette hozzá tréfásan a garázsmester. Miben van igazam? kérdezte az új ember, már az utcán, miközben a buszra vártak. Rendes gyerek maga, mondta a garózsmester. És igaza van. De azért ne bízzon. Bennem se. Higgye el, bennem se bízhat. Dörzsölt alak vagyok én, tudom én, nagyon is tudom, mi a dörgés. Tudja mit? Nekem is alapíthatna egy ilyen köztársaságot. Úgy értem, megszövegezhetné az alkotmányt. Az én különbejáratú alkotmányomat Szövegezze meg, maga érti. Jó, mondta az új ember, és tudja, hogy benne lesz minden. Minden, minden, ami szép és jó. Allesz vasz gut, und tájer, ahogy olvastam valahol. Talán Rilke, Minden, ami szép és ami jó. Mit gondol lesz eső? És megnyíltak az ég csatornái, és zuhogott, és zuhogott és zuhogott, csuromvíz lettem percek alatt, lyukas ciDŐmbe befolyt a víz. És én- szaladtam és szaladtam és szaladtam, ugráltam a tócsákon át, de hiába, egyre jobban éreztem, hogy nincs menekvés . .. Mi, laikusok Mi, laikusok, nagyon tiszteljük a szakembereket. S abban a kérdésben, amelyben mi vagyunk a szakemberek, elvárjuk, hogy a többi laikus tiszteljen bennünket. Hiszen hogyan is szólhatnánk bele abba, amihez nem értünk, s hogyan is szólhatna bele más abba, amihez mi értünk? Senki sem veszi jó néven, ha illetéktelenek ütik bele az orrukat az illetékesekre tartozó ügyekbe. Mi, utasok, nem vagyunk közlekedési szakemberek, így nyilván nem tartozik ránk, hogy kell-e a személyautóba pótféklámpa; hogy meg kell-e változtatni egy-egy tömegközlekedési eszköz menetrendjét; hogy hova Jtell telepíteni vaqy hol kell megszüntetni megállókat. Mi, fogyasztók, nem vagyunk (számítástechnikai, .pénzügyi. kereskedelmi) szakemberek, így nincs is jogalapunk arra, hogy kétségbe vonjuk a tízezer forintos villany- vagy telefonszámlát; hogy megtudakoljuk, a vállalatok miért ránk hárítják a többletköltségeiket; hogy utána járjunk, miért tűnnek el időnként egyes árucikkek. Mi, egészségesek és betegek, akik nem értünk az orvostudományhoz, miért is okvetetlen- kednénk bele abba, hogy melyik orvos kése alá feküdjünk; milyen gyógymódban szeretnénk részesülni; hogy a kezelőnknek vagy a főnökének rójuk-e le a hálánkat? Mi, újságolvasók és tévénézők, nem értünk a tömegtájékoztatáshoz és a propagandához, így kár volna belekotnye- leskednünk abba, hogy miről és milyen mélységben kapjunk információt; hogy számonkérjük a sajtón a következetességet; hogy igényt tartsunk a közvilágítási és kenyérellátási problémákon túli vélemény nyilvánításra. Mi, szülők, nem értünk a pedagógiához, így miért ütnénk bele ez orrunkat abba, hogy a tanárok hogyan nevelik a gyerekünket; hogy milyen tantárgyakat tanítanak az iskolákban; hogy miként veszik figyelembe a tanárok minősítésénél a diákok véleményét? Mi, művészetkedvelők, nem vagyunk kulturális szakemberek, tehát nem kontárkodunk bele abba, hogy mi legyen látható a mozikban, színházakban, és olvasható a kötetekben; hogy milyen művészi teljesítmény kapjon támogatást vagy jutalmat; hogy nyilvánosan hangot adjunk a hozzáértőkétől eltérő véleményünknek. Mi, laikusok, tudjuk, hogy mindez nem a mi asztalunk. S nem is volna célszerű, ha igényt tartanánk az ilyen döntésekbe történő beleszólásra. Hiszen mennyi időt elvesztegetnénk azzal, ha mindezekben a kérdésekben véleményt nyilvánítanánk, s tájékoztatást követelnénk. Ez lelassítaná a fejlődésünket, s ezt igazán nem szeretnénk. Igyekeznünk kell. S ha majd mi is fejlettek leszünk, akkor majd nyugodtan megengedhetjük magunknak azt a passziót, hogy olyan ügyekhez is hozzászóljunk, amelyekben laikusok vagyunk. De ez ma még nem időszerű. Ma az az időszerű, hogy tiszteljük a szakembereket, és ne vegyük jó néven, ha illetéktelenek ütik bele az orrukat illetékesekre tartozó ügyekbe. P. Müller Péter HÉTVÉGE 9. Lesz eső?
