Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-01 / 210. szám

6

Dunántúli napló

1984. augusztus 1., szerda

Bemutatjuk az ősi magyar diákvárosokat

Sopron

A Bütykös Finnországban

Koncert a Muukkula kempingben

Sorozatunkban korábban már bemutattuk Pécset és Debrecent, az ősi magyar di; ákvárosok közül most Sopron következik. Ezen az őszön ez a régi, nyugat-magyarországi város ad otthont az Ősi Diákvárosok II. Találkozójának.

Sopronban már a XIV. században is működött iskola, először 1354-ben tesznek róla említést.

Az iskolamesterek társadalmi megbecsülését jelzi, hogy közülük többen a belső tanács tagjai voltak, s egyiküket, Reiss Jánost, a XVI. század elején polgármesterré is megválasztották. Ez tulajdonképpen egyáltalán nem csoda,' hiszen ezek az emberek a wittenbergi, jénai, bécsi, páduai egyetemre jártak.

Sopron viláai értelmisége q XVI—XVII. század fordulóján alakul ki, főként a protestáns családok külföldi egyetemre járó tagjaiból. Külön meg kell említeni q sokoldalú Lackner Kristófot, aki a századforduló nagy soproni egyénisége volt: polgármester, városkapitány, a kultúra s a művészetek támogatója és művelője. Ő alöpí- totta meg 1604-ben a Soproni Tudós Társaságot, amely közel hetven évig működött. Az oktatás szempontjából különösen érdekes Lackner végrendelete: évi jövedelmének egyharmadát a városi kórház szegény betegeinek ápolására, másik harmadát o török fogsáqba esett sooroniak kiváltására és szegény leányok kiházasitására, harmadik harmadát pedig szegény sooroni diákok taníttatására kellett fordítani. Ez az alapítvány 180 éviq működött.

A XVI. század második felében nyílt meg az evangélikus líceum, amely a mai Berzsenyi Gimnázium őse. Jelenlegi helyére 1658-ban költözött, s több évszázados fennállása

... felkeresni az Ifjúsági Házban a pécsi Diákcentrumot, ahol minden diákot felvilágosítanak szállás-, nyári munka- és menetrend ügyekben, valamint címeket kapnak az albérletet és korrepetitort keresők is.

... elmenni ma este 19 órakor a Rózsakertbe, ahol a Médium együttes fellépésével rock and roll party fesz.

... meghallgatni 3-án este 20 órakor az Ifjúsági Parkban az East együttes koncertjét, s ugyanott 10-én este 20 órakor az I. emelet együttes műsorát.

alatt a soproni magyar irodalom és tudomány egyik központja volt. A soproni színjátszás úttörői is a líceum diákjai voltak. A líceum könyvtára is meglehetősen ősi: már 1666- ban megalapította Zuana Péter, s a Berzsenyi Gimnázium mai 30 ezer kötetes könyvtárának részeként még most is megtalálható ez az eredeti gyűjtemény. Egyébként a soproni polgárok élétében már a XV. század elején is igen megbecsült helyet foglalt el a könyv, olyannyira, hogy hagyatékként is gyakran szerepelt a végrendeletekben. 1722-ben létesült Sopronban a nyomda, itt nyomtatták ki Haydn zenedarabjainak szövegét, majd 1779-ben megjelent az első soproni tudományos hetilap, s 1790-ben megnyílt az első köl- csönkönyvtár is. A messze vidéken páratlan első soproni könyvesbolt 1802-berv nyílt meg. A XVIII. század közepén, az országban másodikként, már állandó kőszínháza volt a városnak. E században föllendült az irodaimii élet is; a líceumnak olyan neves tanárai és diákjai voltak, mint — többek között — Hajnóczy Dániel, Ráth Mátyás, Batsányi János, Döbrentei Gábor és Berzsenyi Dániel.

A kiegyezés után kezdett végleg kialakulni Sopron iskolaváros jellege. Az első világháború után a kormányzat két főiskolát telepített a városba. Az egyik a Selmecbányáról áthozott bányászati, kohászati és erdészeti akadémia volt. a mai Erdészeti és Faipari Egyetem (a bányászati és kohászati szak Miskolcra került), a másik az evangélikus teológia. Sopron máig megőrizte iskolaváros jellegét; a már említett felsőoktatási intézményeken és számos középiskolán kívül 1956 óta felsőfokú óvónőképző is működik a városban.

D. Cs.

... elsétálni a Planetáriumba, ahol augusztus 16-tól mindennap 16.30 órától különböző érdekes előadásokat hallhatnak az érdeklődők.

... megnézni a Pécsi Galériában Major Kamill Párizsban élő, pécsi származású festőművész kiállítását. A kiállítás augusztus 3-án délután 4 órakor nyílik, s 26-ig látható.

... figyelni a városban elhelyezett plakátokat, amelyeken az augusztus 20-i ifjúsági programokat hirdetik meg.

...elmenni 31-én az Ifjúsági Parkba, ahol este 8-tól kezdődik Az amatőr együttesek pódiuma c. műsor.

„Végy mindegyikből egy nyeletet, öntsd egy butykosba, rázd össze és hallgasd meg a Bütyköstől!” Ezt a mondatot lehetett olvasni többek között a pécsi Bütykös együttes sokszorosított kartonján, s azóta, hogy ez elkészült, elég sokan meghallgatták őket; egyszer, többek között, tavaly novemberben az éppen Pécsre látogató lahti polgármester, s máris meghívta őket Finnországba.

A meghívásnak idén június végén tudott eleget tenni az együttes. A Pécs—Lahti testvérvárosi kapcsolat keretében egy hétig tartózkodtak Finnországban. A muukkulai kempingben adtak koncertet,. nem elhanyagolható sikerrel. Az együttes tagjai: Marton Viktor, Simara László, Rill Béla, Molnár Attila. Hazaérkezésük után Marton Viktor és Simara László beszéltek finnországi élményeikről.

— Ez az első osztályú kemPécsi

szerzők

cikkei

A Hazafias Népfront folyóirata, a HONISMERET 84/3. száma két pécsi szerző cikkét közli. Dr. Andrásfalvy Bertalan meghatóan búcsúzik a magyar tánckutatás nagy tudósától. Martin Györgytől Világnak kiáltott keserű búcsúszó c. cikkében. Jeli József a „Nekem szülőhazám" című pályázatra beküldött „Pusztán születtem" c. visszaemlékezését is közli a folyóirat. A Népfront című lap júniusi száma Hagyományaink ápolása rovatában Jeli József állít szép emléket a hős partizánnak, Fábián Bélának. A Filológiai Közlöny legutóbbi számában dr. Tóth István ismerteti Amadeo di Francesco Balassi Bálint Szép magyar komódijáról irt tanulmányát.

ping a finn tóvidék legdélibb pontján található, természetesen egy tó partján, egy ősparkban, ahol szétszórtan elhelyezett kis faházakban, hotelekben laknak a kempingezők. A koncertet itt tartottuk, de nem csupán a kempingezők számára: hivatalosan meghirdetett műsor volt, sokan kijöttek ide a városból is. S a közönség soraiban, mint később megtudtuk, sok finn zenész is volt.

— Milyen sikerről számolhatnak be?

— Tetszett a műsorunk. Nagyjából értették is, miről énekelünk, ugyanis a Hungex- po egyik tolmácsa minden dal előtt röviden elmondta a közönségnek, miről fogunk énekelni. Persze először az együttes nevét magyarázta el, ami nagy derültséget váltott ki.

— Volt-e sajtóvisszhangja a fellépésüknek?

— Kétszer írtak rólunk, először, ahogy ez szokott lenni, megjelent egy előzetes: kik vagyunk, honnan jöttünk. Azután a koncertet követően megjelent egy kritika, ahol elismerően nyilatkoztak rólunk. Az általunk képviselt műfajt a finnek „keleti country”-nak nevezik. Ezt kissé meg kell magyarázni. Náluk a nyugati country azt jelenti, hogy együttesek régi népdalokat dolgoznak föl country stílusban, míg a keleti country inkább csak zenéjében képviseli ezt a műfajt, szövege pedig — s innen az elnevezés különbözősége —, teljesen mai problémákkal foglalkozik.

— Önök elsősorban versek megzenésítésével foglalkoznak.

— Igen, de ezek a versek mai szerzők mai problémát hordozó művei. Pécsett a Szélkiáltó együttesen kívül mi foglalkozunk még intenzíven versek megzenésítésével. Ezt az irányzatot, ha lehet így nevezni, azért választottuk, mert ez az egyik kivezető út a mai magyar könnyűzene válságából. Ezenkívül elrettentő példaként szolgált az a sok primitív dalszöveg, amit manapság gyakorta hallani lehet. Sokkal több értelme van annak, ha keresünk egy megzenésíthető verset, ahol a szöveg és a zene egyenértékű, s értelmes gondolatokat közvetítünk a zene útján. Ez egyébként egy másik célt is szolgál: koncertekre elég sok fiatalt be lehet csábítani, de arra már kevesen hajlandók, hogy verseskötetet vegyenek a kezükbe. így azonban, legalábbis mi hiszünk benne, az olvasás kultúráját is terjeszteni tudjuk.

— Tudomásom szerint éppen ilyen megokolásból a közelmúltban ösztöndíjat is kaptak.

— A KISZ KB-nak volt egy pályázata, amit amatőr együttesek számára írtak ki, ezen nyertünk tízezer forintot. Ennek a felhasználásával el kell számolni, nem is mi kaptuk meg, hanem a DO-ZSO, amelynek az égisze alatt működünk, s ezt az összeget természetesen az együttesre kell fordítaniuk.

— Lesz-e valami folytatása a finn vendégszereplésnek?

— Még ebben az évben Lahtiból is jön Pécsre egy együttes koncertet adni, hogy mikor, azt nem tudjuk pontosan.

Az együttesről még csak annyit, hogy akárcsak a Szélkiáltó, ők sem ebből élnek, hanem valamennyiüknek komoly foglalkozása van. Amit a zenéléssel eddig elértek, azt mind szabad idejükben, mondhatni kedvtelésből csinálták.

D. Cs.

Érdemes...

Computerízált bűvészmutatványok hazai kivitelben

Vegyes érzelmekkel hallgattam Mihály Tamás „Szintetizátor varázs” című nagylemezét. öröm, hogy ledőltek végre azok a korlátok, melyek lehetetlenné tették nagy zeneszerzők műveinek modern feldolgozását, illetve ilyen felvételek publikálását. örömmel tölt el az is, hogy újabb lépést tettünk a könnyű- és komolyzene közeledése útján, hisz meggyőződésem: a szűk szakmai szektákon túl csak így hatolhat az érdektelenség, ismeretlenség zsákutcájába jutott kortárs zeneirodalom, s maradandót másként nem hozhat létre a megméretésnél rendszerint túl könnyűnek találtató pop-rock zenénk.

E lemezt hallgatva megerősödik az a nézetünk, hogy ma minden hangszerelés kérdése. (Kétségtelen bizonyítékot Mihály Tamás albumának hovatartozásáról csak a giccsadó léte nyújt.)

Az alcím: „Szintetizátor átiratok" egyben minősítés, olyan alkotásról van szó, melyet nem kellett „kitalálni”, „megkomponálni", csak transzplantálni. Bizonyára ez sem könnyű feladat oly módon, hogy az egyetemes emberi kultúra meggyalázásá- nak vádja se érhesse az újságírót, s a hangszer lehetőségeivel számot vetve a könnyűzenén edzett fül számára is elfogadhatót, élvezhetőt nyújtson. Mindenesetre ha csak néhány poprajongó nyert bepillantást a

klasszikus zeneirodalom világába, akkor is nagyobb érdem ez, mint tizenkét új, s nagyon is múlandó felvétellel gazdagítani szapora hazai termésünket. Meditálni lehet azon is, hogy tulajdonképpen mi a fontos: a zene vagy a technika . . .

Míg az átlagembernek is pontosan körülhatárolható fogalmai vannak arról, hogyan kell az akusztikus gitárt, a dobokat vagy az orgonát megszólaltatni, még a zenei életben jártasabbak számára is rejtély, hogy lehet computerrel, személyi számítógéppel muzsikálni. Pedig úgy látszik, ez a jövő útja ...

Ez a rejtélyesség, varázslatosság természetesen jótékonyan hat a hallgató érdeklődésére, különösen olyan országban, ahol a lakosság túlnyomó

többségének még nem volt alkalma ilyen berendezéseket közelről látni. £z felelősséget is ró a velük élőkre, akik valószínűleg kevéssé vannak tudatában ennek az erkölcsi maximának. Sajnos, ismét azt kell írnunk, mint annyiszor, hogy üdvözöljük az új színt könnyűzenénkben, de a hullámvölgy ettől az marad, ami; kilábalásról szó sincs. Az Omega Stúdió felvételei mindent megtettek a színvonalasabb alkotások technikai felvételeinek biztosításáért. Az adottságok azonban — úgy látszik — önmagukban kevésnek bizonyulnak, vagy nem ott vannak jelen, ahol legnagyobb szükség volna rájuk.

Ezeknek az okoknak a feltárása azonban messzire vezetne, s szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit. Mihály Tamás

felvételei túllépnek a szokáson, szürke konvención. Az elektronikus berendezéseken túl — a kompozícióhoz illően - hagyományos hangszereket is hallhatunk. Említést érdemel Lerch István virtuóz zongorajátéka, s a klasszikus muzsikától komoly eltérést jelentő hangszerek, a ritmusszekció kezelését ellátó Debreceni iFerenc és Horváth Kornél játéka.

Néhány igazi sláger is akad a nagyon is elmélyült darabok - mindössze hatot hallhatunk - között, mint A walkür nyitánya, vagy „A walkürök lovaglása”. A kitartó stúdiómunka mindenesetre értékes eredményeket hozott. ha zenei életünk megpezs- dítéséhez mindez kevés is.

Bay Endre

Rovatszerkesztő: DUCSŐ CSILLA

Euffordulö

Kisfaludi Strobl Zsigmond

Száz éve született a kétszeres Kossuth-díjas szobrász, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a Szovjet Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, Alsórajk díszpolgára.

„Mostoha nagyanyám — írja visszaemlékezéseiben — nem volt jó apámhoz, aki mégis tanult, nagy nehézségek között, és tanító lett Csáfor- don. Ott házasodott meg, Hampó János parasztgazda lányát, Rozáliát vette feleségül. Rövidesen Alsórajkra költöztünk, ott születtem én.”

A serdülő korú fiút a falusi élet varázsa csakhamar rabul ejtette: az orgonabokrokkal körülvett gyümölcsöskert, a virágos rét végén csordogáló patakban vizes ruhát sulykoló menyecskék, akiknek kivillanó szép lábikráira már korán figyelni kezdett.

Édesanyját korán elvesztette, s apja lett gondozója és tanítója. Ő hívta fel figyelmét a természet szépségeire, a buja rétek színskálájára, a villámsújtotta hatalmas erdei tölgyekre. Kisfaludy Sándor regéinek hatására színes világot épít fel képzeletében. Megfigyelte és megszerette a munkába menő vagy hazafelé ballagó parasztokat, s mór ekkor elhatározta: „Ha felnövök, valamilyen furcsa ember leszek, aki talán emberalakokat fog faragni." így is történt. Amikor egyszer kertjük végében kutat ástak, a kis Zsiga a föld mélyéből felhozott sáros agyagból szobrokat faragcsált: hazatérő parasztlányt. Petőfi-fe- jet, történeti alakok fejét. Talán ekkor jegyezte el magát örökre a szobrászattal.

Az Iparművészeti Iskola után méq sokat kell tanulnia, így többek között Frim Ervin festőművésztől, Lórántfi Antaltól, majd Bécs következik. Rengeteg kisplasztikát készít a fronton, de életművét számos monumentális feladat kitűnő megoldása jelzi: a Huszár-emlékmű Sopronban, Hősi emlékmű Kecskeméten, a budaoesti Kossuth-szobor főalakja. 1913- ban a Budapesten tartózkodó 99 éves Görgeyről is portrét készített.

Részt vesz a világháborúban. majd sokat utazgat fele- séaével külföldön. „Láttam a különféle formalizmusok termékeit. néha bolondériákat . . . de rajtam nem foqtak az „izmusok" — írja. Egymás után születnek szebbnél szebb alkotásai. A női test csodáit talán senki sem véste márványba oly elraqadó szépséggel, mint ő. Leányfejei közül is kiemelkedik az 1934-ben Erzsébet angol hercegnőről (a mai királynőről) készített portréja. De csodálatos a Lábát törlő asszony, a Kukoricamorzsoló, a Tavasz, a Reggel, az Ave Mario, a Vénusz szüle*ése. A kis makrancos, a Fürdő után stb.

A művészetről azt vallotta, amit Rabindranath Tagore, a kiváló úiind költő: „Ha az ember csak azt képes ábrázolni, omit lát, akkor csak a forma külsődleges felületét ábrázolja. Ahhoz, hoqy a forma lényegét ragadjuk meg. mindent lelkünk sugarával kell megvilágítani. azzal a fénnyel, amely egyaránt bennfoglaltatik a látható és láthatatlan dolgokban.”

Valóban, a művész a szeizmográf finomságával és hűségével rögzíti lelke minden rezdülését. így válik hitelessé és őszintévé alkotása. Ezért rendkívüli qonddal iavekezett megformálni a aellértheavi Szabadság-szobrot. A 13 méter magas Géniusz-szobrot akként oldotta meg, hogy fájdalmas, de egyúttal meghatott mozdulattal emelje a dicsőség pálmáját a hősi halált halt szovjet katonák emléke fölé. Mintha ez az alkotása tükrözné leahívebben a nagy művész vallomását: „Teremtsétek meg az alkalmat, szeressétek a szépet, mert csak a szép nemesíti az emberi lénvt. ez hozza a jót, a békét . .."

Tóth István dr.