Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-04 / 213. szám
„Mint kivont pengét hordod magadat” Száz éve született Balázs Béla ŰJ album i V'í- /, 1\ .v I: ifi \ \ k.. MiiI I \ i.K yt fii lj-í ai 14 T ; ¥ : Martyn Ferenc ötven rajza Az idézet a költőnek Bartók Béla című költeményéből való, s jelzi, azt a szoros kapcsolatot, amely közte és a nagy zeneköltő között szövődött. Balázs Béla igen korán megértette Bartók céljait, művészetének jelentőségét, s munkatársi viszony alakult ki közöttük. Néhány versét Bartók ze- nésítette meg, s A kékszakállú herceg vára című misztériumdrámája Bartók operájának szövegkönyve lett, A fából faragott királyfi-hoz Bartók szerzett zenét. A két alkotó között Kodály Zoltán közvetítette a barátságot. Balázs Béla rendkívül sokoldalú tehetség: költő, elbeszélő, filmesztéta. Polgári műveltséget szerzett, így távolról indult a munkásmozgalom felé. Bölcsészhallgatóként tagja lett az Eötvös Kollégiumnak, s nagy elszántsággal készült a költői, írói és filozófus pályára. 1906- ban ösztöndíjjal Berlinbe és Párizsba is eljutott, s Berlinben együtt lakott Kodály Zoltánnal. A századforduló német és francia kultúrája, főként a német polgári filozófia hatott ró leginkább. A polgári ide- olóqia hatására alakuló írói fellépésével szembekerült a hazai feudális viszonyokkal, s a Nyugat táborához csatlakozott. Adyban követendő példát látott, de nem a társadalmi forradalmár Adyt vallotta testvérének, hanem a társtalan, szimbolista költőt. Hazatérése után előbb tanulmányokkal jelentkezett, s ezek a német filozófia hatását mutatták. Halálesztétika (1907) c. tanulmányában pl. azt hirdette. hogy a művészet a metafizikai ösztön megnyilvánulása, Művészetfilozófiai töredékében pedig egy „művészetval- lás’1 körvonalai sejlettek fél Efféle fellépésével nagy vihart keltett a Nyugat táborában. Drámaíróként költői pályájával párhuzamosan indult. A Doktor Szélpál Margit .(1909) ritka kísérlet a magyar filozófiai drámára. Tárgya a modern nő küzdelme az önálló hivatásért és bukása ebben a küzdelemben. Lukács György bírálatában főként szimbolikáiénak varázsát, jól stilizált dialógusait méltatta. Berlini, párizsi, budapesti élményeit a Kalandok és figurák (1917) c. kötetben össze- ayűjtött novelláiban írta meg. Hősei furcsa, excentrikus emberek. főként művészek. Közülük a Történet a Logody-utcá- ról, a tavaszról és a messzeségről (1913) című a legsikerültebb. Igazi költőiség, valóságismeret és fegyelmezett kompozíció avatja értékessé. Az első világháború alatt már jelentős volt a népszerűsége, s filozófusokból, írókból, művészettörténészekből egész kis kör szerveződött vonzásában. Az akkor induló Lukács György is egyik buzgó híve volt. A háború élményeinek hatására1 szakított a befeléfordu- lással. önként ment a frontra, egyrészt még soviniszta indítékokból, másrészt a lelkiismeret kényszeréből. A háború igazi arcára csakhamar rádöbbent. Élményeiből írta a Lélek a háborúban (1916) c. naplóját. Bizonyos nacionalista felhangoktól ugyan nem mentes, de már kihallatszik belőle a háborút kárhoztató pacifista kritika is. A naplót a kritikusok nagy része dühödten támadta, de néhányon szövegének szépségére mégis felfigyeltek. Méa 1916-ban jelent meg második verseskönyve, a Trisztán hajóján. Eszmevilágában ugyan első verseinek tónusát folytatta, de úrrá lett benne a messianizmus is: hivatást érzett az emberiség megváltására. A versek formája még ebben a kötetben is népdalszerű. nyelvében azonban Ady hatását jelző fordulatokat is találunk. A háború alatt kezdett tájékozódni a szociális kérdések irányába. A Galilei-körhöz kapcsolódott. A polgári forradalom kudarcának hatására az elsők között csatlakozott a megalakuló kommunista párthoz, A Tanácsköztársaság alatt tagja volt az írói direktóriumnak, s a Közoktatásügyi Népbiztosságon a színházi ügyeket intézte. Az ellenforradalom elől Bécsbe menekült. Bécsi emigrációs éveit kettősség jellemzi: egyrészt meg- győződéses kommunistának vallotta magát, másrészt — kitűnő nyelvtutdása révén — a bécsi polgári lapokban is dolgozott. Bécsben több regényt, elbeszélést, cikket adott ki németül és magyarul. Itt jelent meg Férfiének (1923) c. nevezetes verskötete is, amelynek egyes darabjaiban már elszakadt régi hangjától, s a prole- táriátus ügye, a szocializmus mellett tett hitet. Ezek a versek arról is tanúskodnak, hogy a változás tudatosan ment végbe. Megszólaltatta a „nagy ügyhöz’1 való hűséget s a honvágyat is: „Zengő delfinek fogjatok fel Magyar hajóból a magyar urak hazátlannak im engem kivetettek". (Avion.) Áldozott a kommunista mártírok emlékének: „A ti véretek bíbora leng munkánknak előtte, Hadak útján akkor harsogó telketek árja Proletár seregek rohamát diadalra röpíti.” (Legenda készül.) Bécsi korszakában főként filmművészeti írásai váltak jelentőssé. Balázs Béla o filmelmélet klasszikusai közé tartozik. Legfontosabb filmesztétikai műve a Látható ember (1924), amely az első rendszeres film- esztétikának tekinthető. Az irodalom oldaláról vizsgálja az új művészet lehetőségeit, s felismeri a film összefüggéseit a társadalommal. Balázs Béla 1926-ban Berlinbe költözött. Itt egyik vezetője lett az úgynevezett filmegyesületnek, amely a filmműveltség elterjesztését tűzte ki célul. Szépirodalmi munkássága is a filmhez kapcsolódott. Színdarabokat, szavalókórusdarabokat, s jeleneteket írt munkásszínjátszók számára. A Sarló-mozgalom szervezésében előadásokat tartott Pozsonyban. 1931-ben az előretörő hitle- rizmus fenyegetése elől a Szovjetunióba ment, a moszkvai filmakadémiára hívták meg tanárnak. Szerepet vállalt több film rendezésében, jelentős filmkritikái, filmesztétikai munkásságot fejtett ki. Ilyen jellegű műveit a Filmkultúra (1948) c. kötete foglalja össze. A fiatal filmművészet nemzetközileg is elismert tekintélye volt, berlini. bécsi és moszkvai elméleti és gyakorlati munkásságával ai világhírű filmesztéták közé emelkedett. A magyar emigráció egyes körei azonban szektás jellegű bírálatban részesítették. Innen is érthető, hogy egy ideig szép- irodalmi műveit német nyelven jelentette meg. De 1938-tól ismét szoros kapcsolatba került a magyar irodalommal, s az Új Hang indulása, az irodalom- politika népfront jellegének meghirdetése aktivizálta. A második világháború alatt megjelent versesköteteiben (Tábortűz mellett, Repülj szavam) tovább tisztult a hangja. 1945 szeptemberében tért haza. Az én utam c. gyűjteményes verseskötete már Budapesten jelent meg. Nagy lelkesedéssel vett részt a magyar filmkultúra megteremtésében. Széles körű nemzetközi tevékenységet fejtett ki: társszerzője volt a Valahol Európában c. nagy sikerű filmnek, Berlinben, Varsóban, Prágában, Rómában, Párizsban tartott filmesztétikai előadásokat. Itthon mégsem élvezett méltányos megbecsülést, a szektás gyanakvás nem szűnt meg körülötte. Színpadi műveit is kudarc érte. Cinka Panna c. drámája pl. megbukott, holott Kodály írt hozzá zenét. Álmodó ifjúság c. önéletrajzi befejezetlen regényét megindító költőiség hatja át. írása közben érte a halál (1949). Küzdelmének eredményei halála után bontakoztak ki igazán. Filmesztétikánk is ezután kezdte értékelni és felhasználni hagyatékát. Nemes István A Corvina Kiadó Martyn Ferenc ötven rajzának megjelentetésével rótta le tiszteletét a 85. születésnapját nemrég ünnepelt művész előtt. Láncz Sándor írt gondolatgazdag elemzést a rajzok elé. Áttekintette az elmúlt negyven év történetét Martyn Ferenc munkásságában, és kezdve attól az 1945 áprilisában Budapesten rendezett kiállítástól, amelyen a művész három ceruza, és hét tollrajzot mutatott be, bezárólag az 1983-ban született rajzokig, kiemel néhány jellegzetes, érdekes alkotást Martyn Ferenc életművéből. 1944., 1945., 1953., 1956., 1959., 1966., 1972 — esztendők, amelyek valami módon történelmi időknek számítottak vagy éppen Martyn Ferenc életében voltak jelentősek. Láncz Sándor találó elemzéseiben rámutat azokra az összefüggésekre, amelyek egyfelől a gyermekkor élményei, az ír ősök és a francia képzőművészeti hagyományok között fellelhetők Martyn Ferenc grafikáiban, másrészt kimutatja, hogy a társadalmi változások miként szü- remkedtek be a műterem falai mögé. Szabadság, függetlenség, klasszikus és modern mítoszok, természet és folklór, történelem és női szépség — e lazán meghatározható témakörökből merít a válogatás, amely alkalmat ad arra, hogy még Martyn művészetének alapos ismerői is új vonásokat fedezzenek fel a mester portréján. Láncz Sándor ezzel az összefoglaló méltatással fejezi be tanulmányát: „Martyn a magyar művészetnek a maga egyéni útját járó mestere... franciás iskolázottságával egyedülálló hangot ütött meg a modern magyar művészetben ... Művészete egyben azt is bizonyítja, hogy szellemi életünk legjobbjai mindig is szinkronban voltak az egyetemes művészet élvonalával, de nem szakadtak el a hazai hagyományoktól sem.” G. T. lo Lajos uj könyvéről / A Népszava jelentette meg László Lajos Jégszikrák című kötetét — nemzetiségeink életéről. László Lajos, úgy is, mint a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiójának helyettes vezetője évek óta foglalkozik a nemzetiségi lét kérdéseivel. Néhány éve regénye jelent meg ehhez a problémakörhöz kapcsolódó témával, a közelmúltban pedig nemzetiségeink életéről szóló riportsorozattal jelentkezett a Magyar Rádióban. Találkozásai, beszélgetései mindig érzékletesen tárták fel azt a bonyolult szövevényt, amit a nemzetiségek élete jelentett hazánkban, különösen az elmúlt fél évszázadban. Jégszikrák című kötetében az elmúlt években született sok-sok találkozás élményanyagát gyűjtötte össze. A könyv lényegében dokumentumkötet, amelyben riportok, interjúk adják a dokumentumok magvát. Ám az írót nemcsak a nemzetiség, a német, a horvát és a szerb anyanyelvű, kultúrájú magyar állampolgár itteni élete érdekli, hanem magának az együttélésnek a kérdése is. A könyv kiindulópontja, első fejezete De profundis címmel a mélységből kiált. Zsidók, svábok, horvátok, székelyek, felvidékiek — baranyaiak és tolnaiak sorsát ismerjük meg az interjúkból, a második világháború idején rájuk mért szenvedéseket. Majd megszólalnak azok, akik ellenálltak az erőszaknak, és életük kockáztatásával embereket mentettek meg a Gestapo karmaiból, a haláltáborok poklából. Gazdagon sorakoztatja fel a könyv az életutakat, sorsokat. A megszólaltatottak elbeszéléseiben felvonul a háború, a kitelepítések megannyi rettenete, a megkülönböztetések minden válfaja. Kisemberek beszélik el sorsukat a könyv lapjain, olyan emberek, akik ma is köztünk élnek, sorsuk azonban annyi szenvedéssel teli, hogy azt száz krónikás is kevés volna feljegyezni. László Lajost azonban az érdekli, miként él tovább a nemzetiség? Miként emlékszik gyökereire? Hogyan találja meg az életcélját napjainkban? Hogyan talál párt magának? Miként alakulnak a vegyesházasságok? Hogyan tanulják apáik nyelvét a gyermekek az iskolákban? Summázata érvényes nemcsak ' nemzetiségeinkre, hanem az egész mai Magyar- országra is. A háború okozta szenvedések múltán az ország gyarapodásával párhuzamosan azok is magukra találtak, akik más nyelvet beszélve lakói ennek az országnak, meg azok is, akiket magyarként hozott ide a kitelepítések árama a szomszédos országokból. Ahová csak benyit a szerző, minden portán az igyekezet, a gazdagodás, a gyarapodás és a szorgos munka jeleivel találkozik. Interjúalanyai elmondják, hogyan tanultak egymástól gazdálkodni felvidékiek és németek, miként vívtak ki elismerést ügyességükkel a székelyek, és hogyan teremtett virágzó, országos hííű tsz-t németekkel, cigányokkal, magyarokkal az Ormánság szélén a sváb származású elnök ... A gyarapodás szemmel látható, még ha nem is gyógyulnak be a sebek minden embernél, mert hisz begyógyítha- tatlanok. Gyermekeik, unokáik azonban ezt már kevésbé érzik, és a könyv tanúsága szerint köztük és szüleik között már nagyobb a távolság, mint valaha is volt az egyes nemzedékek között. Ám ez is jellemzője a mai Magyar- országnak. A könyv egyik lényeges gondolatát a székely származású párttitkár mondja ki, amikor arról beszél, hogy a szenvedésekért, az elszenvedett igazságtalanságért nincs kinek megfizetni. Az itt élő emberek, vállalva múltjukat, származásukat, nyugalomra és békés munkára vágynak. — Mert a gyűlölség felőr- li az embert —, mondja a megszólaltatott székely. — Előfordul, hogy a bosszúra készülő előbb elpusztul, mint a kiszemelt áldozat. Ha nézem a haragvó ember arcát, elhiszem, hogy így igaz. Gállös Orsolya Jégszikrák
