Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-29 / 237. szám
e Dunántúlt napló 1984. augusztus 29., szerda flz utca művészei Porecsben Száz eu után Lönnrot és a Kalevala A z Ezer-tó országában, Hol évszázadokon át szólt a kantele, a finnek ősi zeneszerszáma, száz évve! ezelőtt letette e különös pengető hangszert, és eltávozott az élők világából Elias Lönnrot, a karjalai finn nép eposzának, a Kalevalának halhatatlan összeállítója, szerkesztője. A jugoszláv tengerpart valamennyi üdülőhelyén találkozhatunk olyan művészekkel, akik az utcán keresik meg kenyerüket. Az arcképfestők mellett árny- képkivágók is működnek, ők néhány perc alatt elkészítik megrendelőik profilportréját, boszorkányos ügyességgel bánva ollójukkal. E valódi művészek mellett rám mégis azok voltak a legnagyobb hatással, akik egy olyan hétköznapi tevékenységet tudtak már-már művészi szintre emelni, mint a fagylaltárusítás. Szorgalmas gyakorlással jutottak el oda, hogy egy-egy adagot igazi zsonglőrmutatvánnyal adnak át vevőiknek. A színes gombócokat magasra dobva és biztosan elkapva töltik meg a tölcséreket — kicsit kezdőbbeknél persze néhány gombóc a mennyezeten is marad — miközben öt-hat nyelven kiabálva csábítgatják a vendégeket. A hatalmas fagyigúlákat csokoládéba mártják, majd finom áfonyalekvárt és tejszínhabot tesznek a tetejére. Mindezt olyan jókedvűen és villámgyorsan, hogy valóban élvezetes szórakozás akár többször is végignézni produkciójukat. A szegény falusi szabó fia 1802. április 9-én született Sammattiban. Az olvasás és írás alapelemeire a bátyja tanította, majd iskolába kerülve, hogy éhségén enyhítsen, betle- hemes fiúként koledálta végig a házakat. Tanulmányait ugyan időnként fölcserélte a szabóollóval, de kitartó türelemmel és sok-sok nélkülözés árán először bölcsészeti tanulmányokat folytatott, majd 1830-ban az orvos- tudomány doktora lett. Disz- szertációjának témája: A finnek varázslatos gyógyításáról. Munkája készítése közben Lönnrot megismerkedett a finn népköltészeti kiadványokkal, s azok közül főleg az ragadta meg, amelyik Vejnemöjnen alakjával foglalkozott. Gyűjtő- úlja alkalmával sok régi népi éneket jegyzett fel, varázsigék csengtek a fülében a Vas születéséről, a kovácsmesterségről, az ősi hitvilág regéiről. Elhatározta, hogy Topelius és mások nyomdokait követve föltárjq a régi hagyományok ősforrásait. Kemény akarattal és egészséggel, diogenészi egyszerűséggel, gyalog, parasztruhában bandukolt faluról falura. Néha rablónak, csavargónak nézték, néha — sikeres gyógyításai után — térdre borultak előtte. Évekig tartó szorgos gyűjtőmunkája eredményeként 1840- ben jött létre a lírai dalokat és balladákat tartalmazó gyűjtése: a Kanteletár (magyarul: Daltündér). Még e nagyszabású munkája megjelenése előtt, főleg a keleti részeken, folytatott kutatómunkát. Olyan helyeket keresett fel, ahol a népköltési termékek gazdagon akadtak. Lassan kialakult benne a Kalevala magva. A Vejnemöjnenről írt énekek (runók) közzététele után 1835-ben jelenteti meg hatalmas gyűjtésének eredményeként a finn népi eposzt, a Kalevala 32 énekből álló első változatát. A Kaleva szó az istenek és a hősök atyját jelenti, a Kalevala pedig Kaleva honára utal, vagyis Finnországot jelenti. A finn ősköltészet megmentője és összegyűjtője újabb gyűjtő út után további rúnákkal bővítette a Kalevalát, s 1849-ben 50 énekkel és csaknem 23 ezer sorral véglegesen lezárva a finn nép és a világirodalom közkincsévé tette. Lönnrot az énekeket nyelvileg egységesítette, a külön álló epizódokat pedig egységes szerkezetűvé alakította át. A karjalai runók anyagából létrehozta a világ- irodalom legrégibb társadalmi életét tükröző eposzt, amely a vadság, a barbárság nemzetiségi társadalmának emlékeit őrzi még. A varázseposzként is emlegetett Kalevala énekeiben a mitikus, csodás és meseszerű elemek Karjala ősi népének emberi vágyait szólaltatják meg csodálatos képzeletgazdagsággal, gyönyörű, muzsikáló költői nyelven. A Kalevala akkor kezdett feltűnést kelteni hazánkban, midőn a szabadságharc kibontakozóban volt, és a nemzeti közvéleményben kezdett megszilárdulni a finn—magyar nyelvrokonság tudata. 1850-től kezdve főleg Hunfalvy Pál nyelvtudósunk jóvoltából hazánkban is megkezdődtek a finn nyelv ismeretén alapuló Kalevala-kuta- tások. Hunfalvy ajánlására Lönnrotot és Ahlquistot, a kiváló nyelvtudóst és költőt a Magyar Tudományos Akadémia külföldi tagjai sorába választotta. A tagságot tanúsító okirat aláírója Arany János „titok- nok” volt, aki később többször is foglalkozik a Kalevalával, és véleményünk szerint a Buda halála című eposzán és néhány versén érződik is a Kalevala hatása. Juhász Gyulának verseiben és cikkeiben többször találunk finnugor emlékeket, József Attila „kalevalai” verseiről pedig már többen írtak. De Idézhetnénk Adyt, Babitsot, Áprilyt, Juhász Ferencet és másokat is, akiket szintén áthatott a Kalevala ereje, varázsa. Sokan úgy tudják, hogy a teljes Kalevala első műfordítója Vikár Béla volt, akinek 1908- ban megjelent fordítósát any- nyira sikeresnek tartották, hogy az egyik híres finn nyelvtudós, Paasonen szerint: ha a finn Kalevala elveszne, rekonstruálni lehetne Vikár szövegéből. Nem szabad azonban megfeledkezni (Vikár is említi) a teljes Kalevala-szöveg első fordítójáról, Barna Ferdinánd akadémiai tagról, akinek 1871- es gondos Ka leva la-átültetése 30 év múltával alapul Szolgált Vikár Béla rendkívül elismerésre méltó munkájához. Mind Barnának, mind Vikár- nak pécsi vonatkozása is van. Barna Ferdinánd a jogot másodévben Pécsett hallgatta és fejezte be, Vikár Béla pedig városunkban végezte gimnáziumi tanulmányait. Vikár Béla fordítása terjedt el nemcsak hazánkban, hanem Erdélyben és Finnországban is. A nagybányai Nagy Kálmán finnugorista nyelvtudós azonban nem volt megelégedve Vikár néha tájszavakkal teletűzdelt szövegével, s ezért végtelen türelemmel új Kalevalát alkotott, amelyet a bukaresti Kri- terion adott ki 1972-ben. A Finnországban élő, fotóművészként is ismert Rácz István a negyedik Kalevala-forditás szerzője (1980), s minden bizonnyal rövidesen napvilágot lát az ötödik teljes magyar Kalevala Képes Géza fordításában. Hogy népünk ennyire nagyra értékeli a Kalevalát, annak okát abban kereshetjük, hogy a Kalevala tanulsága, népi hitvilága közel áll a miénkhez, „íme, egy eposz — kiált fel Kosztolányi —, mely ízig-vérig népi és lírai, akár mi, s íme egy eposz — az egyetlen az egész világon —, melynek szemlélete művészetközpontú, irodalomközpontú." A mai ember jövőtől félő, varázsvesztett világa is vár valamit a Kalevala emberiségóvó költészetétől. Juhász Ferenc látnoki szavai ecsetelik elénk e gondolatot: „Most kellene a költészet Kalevala-i ereje! Hogy legyen erőnk, mint Vejnemöj- nené: világakaró és világnyugtató, hangszerünk mindenség- varázslatos, változtató, teremtő, földbe-éneklő és űrből-ki- éneklő ..." Dr. Tóth István Kép és szöveg: Maletics László Gazdag őszi koncertprogram Á könnyű műfajtól a komolyzenéig Karel Gott a Sportcsarnokban Stockhausen-bemutató Budapesten - a Moszkvai Művész Színház Magyarországon Számos új sorozat indul, jó néhány együttes és szólista bemutatója várható az őszi szezonban. Az előadások egy részét Budapest mellett a nagyobb vidéki városokban is láthatják az érdeklődők. Sőt az idén először a Korona Pódium vidéki előadásaira bérletet is bocsát ki az Országos Rendező Iroda. Figyelemre méltó kezdeményezés a nagy előadókat, a színpad kiemelkedő személyiségeit bemutató sorozat. A nemzet csalogánya, Blaha Lujza szerepében Tiboldi Mária látható, Maria Callas-t Pitti Katalin, Josephine Bakert Pso- ta Irén alakítja, a Melina Mercouri életregényéből készült összeállításban pedig Pécsi Ildikó lép a Korona Pódium közönsége elé. A csehszlovákiai szórakoztatózene élvonalbeli képviselője, Karel Gott pályája az 50- es években kezdődött, és ma is töretlen. Nemcsak hazájában rendkívül népszerű, de mint a külföldön megjelent 52 nagylemeze és a számos meghívás jelzi, az ország határain kívül is. A magyar közönség október 8-án este, a budapesti Sportcsarnokban találkozhat a neves előadóművésszel, és hallhatja sajátosan gazdag énekhangjót. Az Ifjúsági Rendezőiroda műsorán több hazai együttes bemutatója szerepel, és egy összeállítás, amely már a közelgő világifjúsági találkozó jegyében fogant. Az elsősorban ifjúsági klubok részére ajánlott műsorban felelevenítik az egykori találkozók légkörét, és olyan művészek lépnek fel, akik pályájukat valamelyik VIT-en kezdték. Színesíti, gazdagítja a hazai zenei életet az a néhány külföldi együttes is, amely az INTERCONCERT meghívására látogat Magyarországra. Szeptemberben pl, a Tolbuhin Kamarazenekar vendégszerepei az országban. Hangversenyt adnak Budapesten és vidéken is, így pl. szeptember 20-án Pécsett, 21-én Mohácson, 22- én pedig Nagykanizsán. Ugyancsak az őszi szezonban Tátogat Budapestre Kari Heinz Stockhausen német zeneszerző, akit az elektronikus zene atyjaként tartanak számon. Tiszteletére a Zeneakadémia nagytermében rendeznek hangversenyt. Ezenkívül a jövő hónap elején Budapesten, illetve Győrben vendégszerepei a moszkvai Művész Színház társulata. Jelenleg folynak a tárgyalások a Pekingi Opera magyar- országi vendégjátékáról. A kínai művészek előbb a fővárosban, majd Miskolcon, Gyöngyösön, Debrecenben, Székesfehérvárott és Győrben lépnek közönség elé. A várható események között tartják számon a Minszki Kamarazenekar, a BBC Singers, valamint a bulgáriai Filip Kutev Állami Népiegyüttes bemutatkozását. Ferenci Demeter Félreértések elkerülése végett Van úgy az ember, hogy némely beszéd hallatán, cikkek olvastán fölkapja a fejét: vajon melyik a helyes megoldás? Egyik olvasónk például kifogásolja, hogy nemrégiben olyan cikket olvasott, amelyben e szavak voltak: el kell menniök, meg kell csinálniok. Szerinte a csinálniok, menniök helyett csinálniuk-ot, menniük-öt kellett volna írni. Melyik a helyes a kétféle írásmód közül? Megnyugtatjuk olvasónkat: mindkét írásforma helyes. Az említett szavak — bármennyire is különösnek tűnik — nem igék, hanem ragozott főnévi igenevek. Az előbb említetteket úgy is mondhatnánk (mondhatnák): nekik el kell menni (menniük), nekik meg kell csinálni (csinálniuk). A személyrag kitétele megszünteti a kétértelműséget, ha nem eléggé világos a szövegből, hogy a két részeshatározó közül melyik nevezi meg az igenévi cselekvés logikai alanyát. Nekem is segíteni kell nekik — jelentheti azt, hogy saját személyem szorul segítségre, de azt is, hogv én igyekszem másokon segíteni. A félreértések elkerülése végett célszerű tehát kitenni a részeshatározón kívül a személyragot is: Nekem is segítenem kell. Vagy: Nekik is segíteniük (segíteniük) kell a tisztasági versenyben. Ha azonban mindkét részeshatározó azonos számú és személyé, akkor a személyrag sem biztosítja mindig az egyértelműséget: Józsinak is segítenie kell Ilonának. Ilyen esetekben változtatni kell a mondatszerkezeten. Meg kell állapítani, ki kinek segít: Józsi is segítsen Ilonának! Vagy: Józsinak is segítsen Ilona! Visszatérve az olvasóink által felvetett problémára, meg kell jegyeznünk, hogy modern irodalmi nyelvünk kialakítói (Révai Miklós és társai) történeti alapon a tudnák, kér- nök alakot tartották helyesnek, széphangzásúnak. A későbbi irodalmi példák is némileg ezt a nézetet támogatják: „Elhull- tanak legjobbjaink a hosszú harc alatt". — Mintha újra hallanák a pusztán / A lázadt ember vad keserveit." Ady, József Attila költészetében is találunk ilyen szavakat: hinnők, megöblítenők stb. Régebben a nyelvművelők jórésze (néha még a maiak is) csakis a tárgyas igealakot említi: tudnák, kérnök, hinnők — a tudnánk, kérnénk, hinnénk alak elvetésével. Ma az ilyen típusú szóhasználatot ün- nepélyeskedőnek, finomkodónak, tudákosnak érezzük. Mind a köznyelvben, mind pedig az irodalmi életben a tudnánk, kérnénk, a csinálniuk, kérniük alakokat használják többet. Olvasónk közül a nyáron többeknek a bolgár tengerparton sikerült üdülniük. Néhányon azt kérdezték, miért mondunk Bulgáriát, s ugyanakkor bolgár népről beszélünk. Mivel e kettősségnek kifejtése hosszabb tárgyalást igényel, ezért röviden csak annyit válaszolunk, hogy e kettősség nyelvünk egyik sajátossága. Az azonban kizárólag pécsi jellegzetesség, hogy ha egyeseknek az elkövetkezendő időben Bulgáriában sikerülne nyaralniuk, előfordulhat velük, hogy a bolgár tengerpart helyett Ungvórban kötnek ki. Hogy ilyen lehetetlenséget miért állítunk? Azért, mert a pécsi IBUSZ-iroda keleti oldalán kihelyezett utazási tájékoztatón e sorok írásakor ezt olvastuk: Üdülés Bulgáriában: Ungvár Druzsba (Várna) Dr. T. I.
