Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-29 / 237. szám

1984. augusztus 29., szerda Dunantiilí napló 3 Nagy összeg, amivel nem szabad takarékoskodni Szociális segélyezés L Baranya megyében Csak az összkép kielégítő N egyvenhatmillió forint Baranya megye idei segélyezési kerete. Másként szólva ennyi pénzt oszthatnak szét azok között, akik különböző okok miatt rendszeres il­letve esetenkénti támogatásra szorulnak. A megyében jelen­leg több mint 10 000 személyt segítenek ebből a pénzből. Az állami gondoskodás kö­rébe tartozók száma évről évre növekszik. E tendencián belül azonban csökken a rendszeres — havonta — segélyre szoru­lók száma, a rendkívülieké pe­dig nő. Az előbbire az a ma­gyarázat, hogy napjainkban egyre kevesebben vannak azok, akik vagyontalanok, semmilyen jövedelemmel nem rendelkez­nek, munkaképtelenek, s akik­nek az eltartásáról hozzátarto­zóik nem tudnak gondoskodni. Ugyanakkor egyre több az olyan személy, akik nem saját hibájukból eredően nehéz kö­rülmények között élnek és hely­zetükön csak az esetenkénti ál­lami támogatás enyhít. Mivel ezek az emberek való­ban nehéz körülmények között léteznek, s a tanácsokon kívül sehonnét sem számíthatnak se­gítségre, fontos, hogy a segé­lyezési pénzeket a tanácsok kellő időben és nagyságban megadják nekik. Épp ezért a közelmúltban — átteki ntési céllal — tájékoztató adatokat kért a Baranya megyei Tanács egészségügyi osztályának szo­ciálpolitikai csoportja a váro­soktól és térségüktől a segély­keretek féléves felhasználásá­ról. A helyzetkép összességében elfogadható. Az eltelt időnek megfelelően az éves keret fe­lénél valamivel kevesebbet használtak fel. Ez még érthető, hiszen őszre a tüzelővásárlásra és karácsonyra szeretnének még egyszer-egyszer tisztességes összeggel segíteni ezeknek az embereknek. Ám a felhasználá­si mutatók között nagy a kü­lönbség és ez már kevésbé érthető. A városokkal nincs különö­sebb gond, szinte mindegyik kiadta a .fél évre arányosan - eső pénzösszeget, sőt Siklós már pótkeretet is igényelt, Komló és Siklós térsége pedig az éves keret felénél tart. Ugyanakkor Mohács és Sziget­vár térségében lévő községek felhasználása jelentősen alatta marad annak az összegnek, amit az első hat hónapban ki­oszthattak volna. Négy község „takarékossága” különösen szembetűnő. Hetvehely évi se­gélyezési kerete 398 000 forint, ebből június végéig 98 000-et osztott szét, rendszeres és rend­kívüli segélyként. Ibafa 166 000 forinttal rendelkezik, az első hat hónapban 40 000-et adott oda a rászorulóknak. Mozsgó a 376 000-ből 119 000-et, Drává­tok pedig a 349 000 forint segé­lyezési keretéből mindössze 74 200 forintot adott ki. Az okokat keresve egy pilla­natra az jut az ember eszébe, hogy talán nincs, akinek indo­koltan oda tudják adni ezt a pénzt? Ez egyszerűen elképzel­hetetlen. Ha netán mégis akad olyan település, ahol egyik év­ről a másikra úgy lecsökkent az indokoltan segélyre szorulók száma, hogy valóban nem tud­ják elkölteni ezt a keretet, akkor meg miért nem jelzik ezt már az éves keretek lebontásánál, vagyis időben, hiszen másutt meg pótkeretet igényelnek?! Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a rendelkezésükre álló pénzzel nem mindenütt bánnak úgy, ahogy kellene. Régi és ne­hezen változtatható rossz gya­korlat a megye több települé­sén, hogy a rendszeres segélye­zetteknek ritkán adnak rendkí­vüli támogatást. Pedig gondol­junk csak bele, az, aki havonta nem kap mást, mint a rendsze­res segély felső határának megfelelő 1870 forintot, annak nem jönne jól évente négyszer az az 1000—1500 forint körüli rendkívüli segély? Akár ruhára, akár tüzelőre? Ugyancsak lehetőség, hogy esetenként — méltányossági alapon — tanácselnöki enge­déllyel nagyobb összeget fizes­senek ki, mint az egyszeri rend­kívüli segélyek összege. Végül, de nem utolsósorban még az is az okok közé soro­landó, hogy nem mindenütt is­merik teljesen azokat az embe­reket, akik erre a támogatásra rászorulnak, illetve, ha ismerik is, nem kezdeményezik — kez­deményezted — a segély fo­lyósítását annak, aki esetleg tájékozatlanságból, vagy szé­gyenérzetből eredően nem kéri. zó, aki segíteni tudna stb.) A segélyezést nem kizárólag az igénylőnek kell kezdeményez­nie. A tanácsok hivatalból saját maguk is elindíthatják az ügyet, szólhatnak érdekükben a társa­dalmi szervek és nem utolsósor­ban azok a jóérzésű szomszé­dok, ismerősök, akik tudják, látják, hogy a környezetükben valaki nehéz körülmények kö­zött él. T. É. Lelki beszélgetések Bányászünnepség Nagykanizsán Nagykanizsán kedden a bá­nyásznapi ünnepségek kereté­ben megemlékeztek a Dunán­túli Kőolajipari Gépgyár jubi­leumáról. Négy évtizeddel ez­előtt, 1944-ben indult meg ugyanis hazánkban az olaj­ipari gépgyártás, a DKG jog­elődjében, a MAORT közpon­ti javítóműhelyében. Ebből az alkalomból a gyárban emlék­táblát avattak, a Hevesi Sán­dor művelődési központban pe­dig megnyitották a „40 éves a kőolajipari gépgyártás Nagy­kanizsán” című kiállítást. A tárlat felidézi a jelenlegi ne­vét éppen 30 éve viselő gyár történetét az alapítástól nap­jainkig. A kiállítás megnyitását kö­vetően került sor a DKG bá­nyásznapi ünnepségére, ame­lyen Kapolyi László ipari mi­niszter mondott beszédet. Épp ezért ismételten elmond­juk, hogy szociális segélyt a lakóhely szerint illetékes ta­nácstól lehet kérni. A kérelem­nek nincs sem tartalmi, sem formai megkötöttsége, csak azokat a körülményeket kell felsorolni, amelyek indokolják a segélyezést. (Alacsony jöve­delem, nincs olyan hozzátarto­Közös pragramk — együttes munka A siklósi Hajdú Imre úti lakótelep, ahol a klub tagjai tevéke­nyen hozzájárultak a parkosításhoz Lakóterületi klub Siklóson Az első közös rendezvényük az 1983-as szilveszter volt. Tu­lajdonképpen akkor avatták a klubot, amit egy lakóházi pin­cehelyiségből nagyrészt társa­dalmi munkában alakítottak ki. Az elmúlt évben kezdték szer­vezni a különböző igényeket kielégítő szakköröket, tanfo­lyamokat, illetve a közös mun­kákat, s az idén ezt folytatják. Az eddig legnépszerűbb szakkörük a kézimunkaszakkör. Tagjai minden hétfőn találkoz­nak. Az induláskor 11-en vol­tak, most 17-en vannak. Kíván­ságra megszervezték a sza­bás-varrás tanfolyamot is. Az időközben alakult nyugdíjas­klub 33 tagja is rendszeresen találkozik s tavasszal volt az első közös kirándulásuk Sely­lye—Vajszló környékén. Az if­júsági klub tagjai pedig közös zenehallgatásra jönnek össze. A különböző szakkörök, klu­bok, tanfolyamok tagjai, hall­gatói kortól függetlenül részt vesznek a környezetüket szépí­tő, rendben tartó társadalmi munkában. A Hajdú Imre úti lakótelepen füves, virágosított területeket alakítottak ki. A Gyűdi úti lakótelepen pedig a tanács által adott anyagból parkolót létesítettek. Legköze­lebbi terveik közül kiemelke­dik az Iskola utca még hiány­zó 500 méteres szakaszának a megépítése, amit a tanács és az ottlakók összefogása ered­ményeként szeretnének elköny­velni. Áru a padló alatt, a szén között, az ágyneműben... Hajóellenőrzés A szállítások és a ben­zin drágulásával egy- időben a figyelem ismét az olcsóbb folyami or­szágút felé fordult. Egyre gyakrabban élnek vele a Duna menti országok válla­latai. Az árut a Dunán Pas- sautól Vidinig tudják szállí­tani. Ez a hajózható sza­kasz 2376 kilométer hosszú, ebből magyar fennhatóság alá tartozik 1433 kilométer­nyi. Hazánkban be- és ki- léoéskor két ponton ellenőr­zik a hajókat: Komáromban és Mohácson. Mohácson a vámőrségen Mogyorósi Lukács hadnagy, a szolgálat vezetője tájékoz­tatott bennünket:-— Naponta általában a vízállásnak megfelelően ér­keznek a hajók. Hajnalban és késő este több, napköz­ben kevesebb jelentkezik vámvizsgálatra. Általában egy-egy szolgálatban 10—15 hajót, vontatót nézünk át uszályokkal együtt. — Hogyan történik egy- egy vizsgálat? — Kikötés után a hajó pa­rancsnoka, vagy annak meg­bízottja jelentkezik a határ­őrség, a rendőrség, a vám­őrség és a MAHART irodá­jában. Egy épületben va­gyunk. így valamennyien egyszerre ellenőrizzük az útiokmányokat. Aztán a sze­mélyzeti kajütöket járjuk vé­gig. így derül ki, hogy a ka­pitány által bejegyzett ada­tok egyeznek-e azzal, amit a személyzet szobáiban ta­lálunk. — Nemrég találtunk egy külföldi hajón az ágynemű közé ágyazva egy kötőgépet, egy másik ágy alatt körfű­részt. Ugyancsak más nem­zetbeliek próbáltak 60 000 forintnyi cigarettát — Kent, Lord, Marlboro — a lánc­raktár padozata alatt tovább csempészni. Ebben' az üz­letben mindenki benn volt: a személyzet gőzösen „vitte a balhét”, így fejenként 5000 forint büntetést kaptak. Nemrég egy külföldi hajó légraktárában találtunk 35 000 forintnyi értékű italt és cigarettát. Egy másik ha­jó legénysége a szénrako­mány közé rejtette nylon­zsákba csomagolva 15 000 forint értékű füstölni való­ját. — Minden eltitkolt és megtalált árut elkobzunk: az italt és a cigarettát a helyi áfész értékesíti, míg a többit felküldjük a budapesti vám­áru-raktárba. Most csende­sebb napjaink vannak, ez a kis raktárunk eléggé üres. — Az utasokat nem ellen­őrzik ? — Nyári időszakban turis­taforgalom is van; jachtok­kal, gumi- vagy facsónakok­kal csorognak lefelé a Feke­te-tenger felé. Amikor a víz­állás megengedi, kisebb tengerjáró hajók is közle­kednek. Mi állandóan és folyamatosan dolqozunk, lát­ványosságok nélkül .. A. E. Eric Berne: Emberi játszmák Az emberi kapcsolatok pszichológiája Berne e köny­vét eredetileg pszichiáterek, pszichológusok számára írta. Őt lepte meg leg­inkább, hogy műve világsiker lett, milliók ol­vasták és olvassák, több mint fél tucat nyelvre lefordították. Pécsett is napok alatt elfogyott e könyv. Nagyon örülök annak, hogy az Emberi játszmák végre ma­gyarul is megjelent. A mű egyébként éppen 20 éve szüle­tett, méqis minden gondolata időállónak bizonyult. Kb. nyolc évvel ezelőtt olvastam Berné­nek ezt a könyvét, s azóta is elkötelezett híve vaqvok a tranzakcionális elemzés mód­szerének, mind a terápiás, mind a tanácsadói munkában. Eric Berne pszichoterápiás irányzatában számomra az a legrokonszenvesebb hoqy el­méleti rendszerét köznapi, „fül­bemászó" fogalmakban írta le, azzal a szándékkal, hogy a pá­ciensek ezt elsajátíthassák, és e fontos lélektani ismeretek birtokában sokkal mélyebben meaérthessék lelki életüket. Ő tehát kerüli a hagyományos tu­dálékos (nem ritkán homályos) diaanózisokat, melyek valóban qvakran fölösleqes szorongást idéznek elő a betegekben. Az ő terápiájában nincsenek tit­kok. Mindenek előtt meg kell ma­gyarázni a tranzakcionális kife­jezés idevonatkozó értelmét. A közgazdaságtani használatá­hoz (pénz- vagy bankügylet, vállalkozás, egyezkedés) ha­sonlóan a szerző ún. „lélektani csereügyletek”-re alkalmazza. Foqalomrendszerében a váltó­pénz „érintés” vaav „simoqa- tás”, amelv naqyobb gyerme­kek, ill. felnőttek esetében át­tételes formában, elismerésként jelenik meq (pl. köszönés, ked­ves mosoly, fizetésemelés stb. formálóban. Az érintés persze kétoldalú, a „váltópénz”, az érintés angol megfelelője (sro- ke) a simogatáson kívül szurka- piszkálást, ütést is jelent. így könnyen megérthető, hogy az a gyermek, akit szülei elhanya­golnak, „rosszalkodni" fog, mert a dorgálás, verés is elvi­selhetőbb számára, mint az, ha nem törődnek vele. A terápiás munka a struktu­rális analízissel, vagyis a sze­mélyiségszerkezet elemzésével kezdődik. E módszer azon ala­pul, hogy Berne a viselkedés szintjén három alapvető énál­lapotot különített el: Gyermek, Felnőtt, ill. Szülő. Ezek érzések és magatartásminták összefüg­gő rendszereit jelentik. A Gyer­mek énállapothoz sorolja pl. a megsejtés képességét, alkotó- készséget, spontán hajtóerő­ket, öröm-, ill. élvezőkészséget, felelőtlenséget. Ez az énálla­pot leginkább ún. természetes, ill. alkalmazkodó formában is­merhető fel. A Felnőtt énálla­pot az életben maradáshoz szükséges. Egyfelől a valóság­ról szóló adatok, ill. ismeretek tára, másfelől a személyiség „komputere”. Ez személyisé­günk tárgyilagos része. A 5zü- lő énállapot két fő működése: valóságos szülőként az utódok felnevelése, másfelől pedig au­tomatikussá vált viselkedések, szokások, szabályok, tiltások tára. Leginkább gondoskodó, ill. kritikus formában nyilvánul meg. (E fogalmakkal, az énállapo­tok aránytalanságaival, keve­redéseivel, kizáródásával stb. pontos kór lélektani diagnózi­sok állíthatók fel — ezekről részletesen ír Berne más köny­veiben.) A fentiekből következik, hogy ha két ember beszélget, akkor valójában hat énállapot között folyhat közléscsere, egymást ki­egészítő, keresztező, szöget be­záró formában, ill. két szinten: egy látszólagos társas és egy rejtett pszichológiai szinten. Ezek elemzése a tényleges tranzakcionális analízis. A játszmák legfőbb jellemző­je éppen az, hogy ilyen kettős, látszólagos, ill. rejtett szinte­ket tartalmazó közléscserékből áll. (Pl. társas szinten Felnőtt— Felnőtt, pszichológiai szinten Szülő—Gyermek.) Kimenetele előre kiszámítható. Köznapion: „csapdás” lépések sorozata. Fontos jellemzője, hogy bizo­nyos pszichológiai, társas és eqyéb előnyök származnak be­lőle. Berne elkülönített ún. élet­játszmákat, mint pl. „Alkoholis­ta”, „Rúgj belém”, „Ennek is te vagy az oka”, házassági játszmákat: „Sarokba szorítás”, „Bíróság", „Láthatod, hogy mindent megpróbáltam", „Fri­gid nő” stb. Társasági játsz­mák: „Hát nem borzasztó", „Szépséghiba”, „És miért nem ... Hát igen, de . ..” stb. Szexuális játszmák: „Megerő- szakolósdi”, „Perverzió", „Per­patvar” stb. Alvilági játszmák: „Rablópandúr", „Húzzuk be a csőbe” stb. Rendelői játszmák: „Én csak segíteni próbálok önnek”, „Jé, milyen csodálatos ön, professzor!” stb. Jó játsz­mák: „Gavallér", „Örülök, ha segíthetek", „Házlbölcs" stb. A játszmák nyeresége gyak­ran a bizalmasság, intimitás elkerülése, ui. ez sokak számá­ra nehezen elviselhető. Pl. a „Szépséghibát” játszó személy addig nem érzi jól magát, amíg fel nem fedezi beszélgető partnere néhány hiányosságát Azzal, hogy az illetőt feketébb­nek látja, önmagát értékesebb­nek érzi. Ugyanakkor kritikus viszonyulásával távolságot tart fenn, őrhellyel elkerülheti az intimitást, ami vagy fölényhely­zetének feladása, vagy gátlá­sossága miatt kellemetlen len­ne számára. Ugyanakkor a játszmákban simogatásokhoz, ill. szurkapiszkálásokhoz lehet jutni. A házasságokban is rendszerint „megtalálja a zsák a foltját”, vagyis a „játszótár­sát", ui. a játszmákban meg­határozott szerepek alakulnak ki. amelvek kiegészítik egymást. Az „Alkoholista" játszmában pl. van egy Áldozat, üldöző, Megmentő, összekötő (a csa­pos) és egy Balek. A játszmák egyfajta „forga­tókönyvvé" vagy „sorskönyvvé” állnak össze, s így kényszerpó­lyát jelentenek az ember szá­mára. E kényszerpályáról az tud csak lelépni, aki bele tud látni játszmáiba, tudatosan, önálló módon kezébe veszi sor­sa irányítását, képessé válik nyílt, őszinte, intim emberi kap­csolatokra. (A könyv ez évben jelent meg •a Gondolat Kiadó gondozásá­ban, Hankiss Ágnes fordításá­ban.) Rácz Lajos Városi Felnőtt Idegbeteggondozó Intézet

Next

/
Oldalképek
Tartalom