Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-25 / 233. szám

KÁLDI JÁNOS

Két szemelvén/ a,.Baranyai útikalauz”-ból

/.

A sikondoi strandon

Gyógyíts bennünk, frissítő víz, adj erőt,

tűnjenek el arcunkról a vad redök.

Izmainkat újítsd, hullám, mielőbb.

Szép arany Nap, vállainkra öntsd a hőt.

Hátunk, hasunk legyen barna, nyári-rőt,

nem kell, kedves tölgyfalomb, a keszkenőd.

Ha kerget a tigris-idő, s bőgve-bőg, ugorjuk át megifjúlva a tetőt.

2. A mánfai templom

Őrzi három hársfa, szótlan, szomorúan.

Áll a templom-ékszer alkony-koszorúban.

Mária könnye ez, világló, szép gyöngyszem. Parancsol a szívem, csodáljam, köszöntsem.

Fölszáll a kórusból ősi ének füstje, festi a világot aranyra, ezüstre.

A torony csúcsából kis kereszt mutatja, merre hiv mindünket a Nagy Idők Atyja.

SZOKOLAY ZOLTÁN

Vitézek, mi lehet?

Reggelente széthasított,

estelente összeforró

alapfogalom:

hova vágtat ennyi torzó

szakszerűen idomított

hamar-lovakon?

Fehér holló béna szárnya, vakíts el, te fölajánlott örök alkalom: örvendjetek, diplomások, lakható a vakvágányra kilökött vagon!

Kiskarácsony, nagykarácsony, krétapöttyös országtábla, morzsák a pádon.

Csúfos véget ér a vágta, s márvány arcom, térdkalácsom •kire hagyhatom?

A férfi új filmet fűzött a gépbe; felesége és a fia húsz perce válogatták ai képeslapokat az epidauruszi múzeum pénztáránál. Várt rájuk egy ideig, majd visszament a múzeumba,' beállít a sorba, és hagyta magát előrelöködni. Amikor másodszor is kilépett az ajtón, a teremőr egy pillanatra a szemébe nézett. Az a típusú értelmiségi volt, aki több nyelven beszél, ritkán nevet, és még ritkábban gondol a nőkre. A férfi biccentett neki, levette a mellére tűzött világoskék fényképezőtickettet, a gombostűt a szemétgyűjtőbe dobta.

Felesége és a fia már a diákat nézte; jó felvételek voltak a hőséa azonban megviselte a kópiákat, némelyik olyan domború lett, mint a nagyítóüveg. A fiú feltolta szemüvegét, és a szeméhez próbált egyszerre kettőt.

— Ezt ne csináld! — suttogta az asszony idegesen.

— Vicceltem — mondta a fiú.

A férfi kiment a fák alá, leült egy kőpadra, ölébe tette a. fényképezőgépet, és maga elé bámult. A soknyelvű zsi- bongásban is úgy érezte, nagy a csend. A szomszéd pádon

Zvolszky Zita illusztrációja

Csörsz István

Szent kövek

egy angol lány feküdt;: papucsát levetette, szemét lehunyta 'hullámos haja majdnem a föTdiq lógott. Barátai már elmentek a színház felé. Szép lábnyoma lehet, gondolta' a férfi, amint a lány talpára pillantott,

Az épület előtt köpcös kis fényképész botladozott gumitalpú bakancsban. nyakában két fényképezőgéppel: az

e esz kőfaragásait szerette volna lencsevégre kapni, a nap azonban minden szögből a szemébe világított. Végül feladta, ő is a színház felé indult a jelzőtáblánál azonban inkább a szentély felé fordult, hogy elkerülje az olasz turista- csoportot, amely vele szemben özönlött le a gyalogúton. Idegenvezetőjük, aki aznap már huszadszor bizonyította be, hoqya színház leqfelső sorából is meg lehet különböztetni az elejtett ötdrachmás hangját a kétdrachmásétól, sápadtan leült egy fa tövébe. Egyébként szerette ezt a produkciót, mert annyi időt vett igénybe, hogy nem sokkal bírták tovább a látogatók a tűző napon. Egy részük a múzeumba menekült, ahol viszonylag hűvös ■ volt, g többi lemondott a túra folytatásáról, és visszatért a parkolóba. A csodatevő istennő szentélye és a futballpálya nagyságú romkert nem vonzotta túlságosan a látogatókat, legtöbben csak a kerítésen keresztül nézték meg. Az olaszokkal azonban reménytelen volt a dolog, ezeknek sose volt eléggé * meleqük. azonkívül nem egy pénzérmét, de akár egy harangot is ledobhatott volna a színpadon, azt se hallották volna: visszhangzott a nézőtér az ordításuktól, amint a színpadon fényképezők beállították a felső sorban állókat, hogy valamennyien ráférjenek a képre. A múzeumkertben pi- henés_helyett filmeztek, ketten felmásztak a szobor talapzatá. ra, a többiek a kamerát, a

Könyv

Már a szerző előző mesekönyvében, A zöld ördögben felbukkant Szervác, Pongrác, a világhíres detektív — földszintes kutyája kíséretében —, hogy megbirkózzék a mesebeli nyomoz- nivalókkal. Ezúttal, ámbár időközben nyugdíjba ment, eljutott a 23 tornyú városba, melyben valamikor megfordult ugyan, de a város csak emlékeiben derengett, így: ,,A hegyoldalakban virágzó mandulafák és barackosok, a zegzúgos macskaköves utcák, a cégérek, a tornyok, a törökök hajdani uralmát hirdető dzsámi és minaret, s a híres porcelán- gyár, melynek díszes mázas cserepei ..." Napnál világosabb, hogy ennek a látogatásnak nagy jelentősége van. Nem annyira Szervác Pongrác szempontjából — bár az sem közömbös, mint a könyvből ki is derül —, sokkal inkább a könyv szerzőjének szempontjából. Gyerekkorának városába látogat vissza e meseregény révén, amely városnak a nevét nem szeretnénk elárulni, de az olvasó, ha netán kételkedne, majd találkozni fog a 19. oldalon néhány újabb adalékkal, hogy ti. a 23 tornyú városnak lett egy új tornya, fenn a hegytetőn, a tévéadó, s hogy a hajdani repülőtér helyén lakótelep épült. . . Ebben a városban, amelyben narancssárgára változott minden macska, amelyben foszfo- reszkólni kezdett a polgárNagy Franciska: Urbicikli

mester felesége, s amelyben más borzasztó kémiai rémtettek okát is ki kell nyomóznia a világhíres, ámbár éppen nyugalomba vonult detektívnek — egy derűs és gazdag gyerekvilág képe bontakozik ki. Négy testvér éldegél ugyanis a 23 tornyú városban, annak, is egy igen szerény, de sok találékonysággal, fantáziával lakályossá, sőt „vadregényessé” tett alagsori lakásában, papírsárkányt eregetnek, rádiót bütykölnek, papagájt, macskákat tartanak, palacsintát sütnek, várják a vakációt, veszekszenek és ragaszkodnak egymáshoz — nem nehéz rájönni, hoqy a letűnt gyermekkor vitága ez, amelyet miért is ne idézhetne föl egy író „burkoltan” is, akár egy fantasztikus mesetörténet részeként? A nosztalgikus fényekben irizáló gyermekkori közegtől aligha idegen a leamerészebb fantasztikum, például egy kétarasznyi méretű Nabar-lakó, aki véletlenül éppen a gyerekek papírsárkánya közelében űrbiciklizik, hogy aztán persze lezuhanjon közéjük és megkezdődhessenek a kalandok. A kalandok, melyek együttesen végül is egy gyerekregény, egy mese, egy sci-fi és egy detektívtörténet szórakoztató „vegyületévé” állnak össze — hogy stílszerűen fogalmazzunk, hiszen a könyvben bőséggel áradnak a kémiai ismeretek is, épp oly természetességgel, mint a

többi: a fantasztikum mellett a való élet ezernyi összetevője, a berekfák a vízparton, az asztalosmesterség részletei, a falusi kovácsműhelyben folyó munka, a barázda- billegető hangja, vagy mondjuk az, hogyan is kell palacsintát sütni. A nagy kollektív palacsintasütés leírása például a könyv egyik legsikerültebb jelenete. A tökéletes pontossággal megörökített palacsintasütés ugyanis , éjnek évadján történik, miközben a hórihorgas és világhíres detektív éppen nyomoz, vagyis hát leskelődik az ablakon. A nyomozás akkori stádiumában először persze arra gondol, hogy az oly nagy botrányt okozó gumiszerű vas, de legalábbis egyéb kémiai képtelenség, amit a gyerekek a merőkanállal a serpenyőbe öntenek. A palacsinta éppen- csakhogy számításba jön . . . De aztán Szervác Pongrác, a világhíres detektív a Zsol- nay-szoborhoz siet, ott az ügyeletes őrmester posztói, s 6 azután megerősíti: igen, itt palacsintasütés folyik. A sütés versennyé fajul, pala- csintaföldobáló és -megfordító versennyé, minek során Szervác Pongrác óvatlan kacagása leleplezi őt az ablaknál. Amiből aztán az lesz, hogy ő maga is beszáll a versenybe, a selejtef kiküldik a nyomozó kutyájának, közben a kutya mellett posztóié őrmester is megkívánja az éjféli palacsintát...

Túl a meseíró fantázián,

az Űrbicikli ben a legszebb erény a saját gyermekkor szeretetten, gazdag megidé- zése. Van úgy, mint az imént idézett jelenetben is, hogy ez eluralkodik az eredetileg kitervelt történeten — de ép- penhogy ezek a könyv legszebb lapjai. Majdnem azt mondhatnánk: ebben sejthetők az író további nagy lehetőségei, — ha nem lenne hálátlan és fölösleges dolog a jóslás. Ezúttal egy remekül eltervelt, fordulatos, kedves mesével van dolgunk, amelyben mintegy rejtve önéletrajzi elemek találhatók, s kelnek olykor önálló életre. Mint maga a 23 tornyú város is — egykori, összetéveszthetetlen hangulatával.

Az Űr bicikli, amely most jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában, valószínűleg szép sikert arat majd azok között is, akiknek elsősorban készült: a tíz-tizen- két éveseknél. Bár az a zajos, kissé szegényes, ámde lehetőségekben a mainál voltaképpen gazdagabb gyerekkor, amelyben tévézés helyett az ember maga-büty- költe rádiót hallgatott, amelyben a vakáció nem külföldi nyaralást jelentett, hanem fáramászást a nagymama falujában — talán a mai olvasók szemében kicsit már „történelem”. Aminek bizonyos értelemben nem is kell olyan nagyon örülnünk.

H. E.

magnót az állványt és a derí- től^mezt cipelték. Egy fehér trikós milánói kidüllesztett mellel állt a felvevőgép előtt, és egyfolytában magyarázott valamit a feleségének, aki a vállához támasztott kamerával mind közelebb nyomult hozzá. Azt várta az ember, hogy mindjárt lőni kezd a kamerának álcázott géppisztollyal, pedig csak a fényt mérte. Amikor végzett, ráült az angol lány hajára.

— Ó, bocsánat! — kiáltotta, a lány azonban rá se hederített.

A teremőr kijött a csarnokból, megkerülte az épületet, és hányt egyet a bokrok között. Visszafelé beállt a falikút előtt várakozók közé: az égre bámult, amelyen egy felhő se volt.

Újabb csoport érkezett a parkolóról, amelynek az élén hindu házaspár haladt: a férfi nyakában olcsó boxgép lógott, az asszony földig érő hímzett selyemruhát viselt, azonkívül egy kendőt is a vállán. Mögöttük acélkék francia ruhakölteményben középkorú amerikai nő mosolygott a fákra. Férje autókülsőből készült sarut és halványzöld tropikál öltönyt viselt, amit fekete virágmintákkal díszítettek. Az asszony Polaroid fényképezőgépet csattogtatott. minden felvételnél azt mondta, hogy helló, és minden helló után kihúzott egy színes képet a gépből.

— Erre tessék! — mondta nekik a teremőr a kútról jövet. Megtörölte száját a zsebkendőjével.

— Helló! — mondta neki a nő és lefényképezte.

A magyar asszony és a fia végre befejezték a vásárlást: három képeslap és öt dia árával növelték Görögország valutaforgalmát. Az Aszklépiosz- szentély felé indultak, mert azt hitték, ott várja őket a férfi. Nem látták az olaszoktól. Ö se látta a családját.

Csak a fényképész csetlett- botlott a romkertben, ugyanolyan elégedetlenül, mint az előbb: túl magasan állta nap, lapos, színtelen volt a,fény, komikusán hatott a kövek csutkaszerű árnyéka.

Cédrusok álltak az út szélén, alattuk gyeplocsoló forgott körbe-körbe. Három dán fiú feküdt a fűben arcra borulva, mellettük a hátizsákjuk. Ahányszor odaért a vízsugór, meglocsolta kicsit a hátukat, de mire ismét körbefordult, majdnem megszáradtak. A fiú élvezettel figyelte őket, amíg az ő szemüvegét is telefröcskölte a locsoló. Letörölte a kézfejével, amely nem volt éppen tiszta.

Az asszony a kövek felett vibráló levegőt nézte.

— Nem vagy babonás? — kérdezte a fiú halkan.

— Nem.

— Ugyanúgy lehetett ezekkel a csodálatos gyógyulásokkal, mint a jóslatokkal — tűnődött a fia. — Mindig csak otthon derült ki az igazság. A kincseket viszont már itthagyták!

— Nem nagyon igazodom el a romok között — ismerte be az asszony. — Úgy látom, hogy apád sincs itt.

— Gyere utánam! — mondta a fiú. Olyan úton vezette anyját, ahogy a postaládát rajzolják. — Tavaly tanultuk technikaórán — vallotta be.

(gy mindenhová eljutottak, egyik hely sem különbözött azonban sokban a másiktól. Fekete napot festettek a fiú sárga trikójára; amint a kövek között bukdácsolt, mintha egy kőtenger hullámain ringatózott volna.

— Tulajdonképpen hová akarsz eljutni? — kérdezte az anyjától.

— A szentélyhez. Valahol a közepén lehetett.

— De hiszen ott már jártunk I

Az asszony egy csonka oszlopfőre állt, úgy érezte, tíz fokkal melegebb van fenn, mint a földön.

— Biztos? — kérdezte halkan.

— Megpróbálhatjuk még- egyszer. Ha nem bízol a szemmértékemben ...

Megálltak egy fal mellett, amelyen elmosódott felirat látszott.

Itt vagyunk! — suttogta a fiú. — Hát akkor gondoljunk valamire. — A feliratot böngészte. Úgy árasztotta a hőséget a fal, akár egy kályha, arasznyi árnyék volt csak a tövében.

— Megtorlóm a szemüvegedet! — suttogta az asszony.

— Hiába lehelsz rá, itt nem párásodik be az üveg — figyelmeztette a fiú. Az asszony mosolygott, és megtörölte a szoknyája szélével. Négydiopt- riás üveg volt. Törölte, újra megtörölte, majd lehajtott fejjel a fal szöglete felé indult.

— Várj egy kicsit! — kérte. Bement a fal mögé, homlokát a forró kőre hajtotta, és görcsösen sírni kezdett, öklét a száiára szorította, hogy ne hallja meg a fiú. Könnye vé- giqfolyt a karján, a szemüveg szárán. Aztán kinyitotta a táskáját, zsebkendőt és púdert vett elő, rendbehozta magát, amennyire tudta. A fiú türelmesen állt a fal mellett.

— Benne van a könyvemben, hogy mi állt itt —■ sóhajtotta —, de elfelejtettem! Pokolian sajnálom! — Hangsúlya és a testtartása pontosan olyan volt most, mint az apjáé. Megtapogatta a szemüveget, amit az asszony nyújtott felé.

— Fantasztikus! — mormoq- ta. — Párás! Ezt hogy csináltad?

— Azt hiszem, ott jön apád — mondta az asszony, és előre sietett.

HÉTVÉGE 9,