Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-11 / 189. szám

1984. július 11., szerda Dunántúlt napló 3 Legfontosabb, hogy legyen jő ivóvíz A Kemény Zsigmond utca családi házai Fotá: Läufer L. Nagy ár pád fejlesztésének tervei Vízvezeték-építés 1986-tól Átépítik az orvosi rendelőt önkéntes munkával Táborban Orfűn Levelet kaptunk Nagyárpád­ról. A Pécshez csatolt egykori község lakói arra kérnek vá­laszt, hogy gondjaik megoldásá­ban milyen segítségre számít­hatnak a városi tanácstól? Mi­lyen tervek születtek a terület közeli fejlesztésére? Fon­tos kérdésük az is, hogyan járul­hatnak hozzá a tervek megvaló­sításához ők. * * * A hetedik ötéves tervben na­gyot lép előre a nagyárpádi városrész. A tömeges lakásépí­téssel megkezdődik az egykori falu fejlesztése is. A jelenlegi pénzügyi keretek ugyanis külön- külön nem teszik lehetővé a napirendben levő problémák megszüntetését. Nagyárpádon több mint ezer ember él itt. A legnagyobb gond a tiszta ivóvíz. A nitrár mellett a szikkasztott szennyvizek miatt megjelent a káli is. Fúrt kutak telepítése ki­zárt, nincs vízbázis. Még 150 méteres fúrásnál sem találtak vízadó réteget a talajban. A Pécsi városi Tanács építési és közlekedési osztályának tá­jékoztatása szerint 1986-ra a vízgerincvezeték kiépítése elér Nagyárpádiq, ott viszont ma­gánerőből kell megoldani a folytatást. Az építési és közlekedési osz­tály, valamint a tervosztály vál­lalta, hogy év végére megren­delik a szükséges tanulmányter­vet. A megoldás érdekében tár­sulást kell alakítaniuk. A kivi­teli terveket a tanács készíti. A jelenlegi ismeretek alapján a becsült költség bekötésenként 20 000 forint. A csomagolt víz szállítása a negyedik negyedévtől várható a Baranya megyei Vízmű Vál­lalat budafai telepéről. A szennyvízelvezető rendszer kiépítése a vezetékes vízellátás függvénye. A zártszelvényű Sok tudományos újdonságot, érdekességet igér az a nagy­szabású kutató felderítő mun­ka, ami kedden kezdődött Ko­márom megyében. Ornitoló­gusok, biológusok, botaniku­sok, geológusok és barlang- kutatók vertek tábort Almás- neszmély térségében, az egy­kori római kori kőfejtőket rejtő természetvédelmi területen. Az expedíció célja, felderí­teni, felkutatni az idilli szép­ségű tájegység flóráját, állat­világát, geológiai értékeit, ré­gészeti emlékeit. szennyvíztárolók helyett alkal­mazott szikkasztásos eljárás fo­kozza a talaj és a talajvíz szén nyezettség ét. A csapadékvíz elvezetésére részben már megoldást találtak. Két éve kitisztították a főtéren átvezető patakot. A vízelvezető árkok tisztítása a Köztisztasági Vállalat feladata, de igényt tar­tanak a lakosság támogatására is. A Kiss János utca déli vé­gén még ebben az évben egy keresztirányú árkot építenek, mellyel élvezetik a Nagyárpád fölötti dombokról lezúduló csa­padékvizet. A gázvezeték kiépítése 1987 körül várható, ehhez azonban a lakosság 90 százalékának igé­nyére, a költségek vállalására és társulás alakítására van szükség. Lényeges változást jelent az orvosi rendelő átépítése, amely még ebben az évben elkészül. A művelődési háztól leválaszt­ják a rendelőt és a várószobát. A kereskedelmi hálózat, iskola, óvoda, bölcsőde és az új orvo­si rendelő kialakítása viszont csak az új városrész építésével várható. Eredmények már eddig is szü­lettek. Hiszen elkészült a Kultúr- ház utcában az úttest és a jár- dabukolat, az aszfaltszőnyeg a Kemény Zsigmond és a Hámán Kató utcában, a DÉDÁSZ ki­cserélte a trafókat, higanygőz közvilágítást szerelt fel. Az autóbuszközlekedésné'l napközben a félóránkénti jára­tokat egyelőre nem tudják meg­oldani, ezt a munkaidő kezdé­sekor a reggeli órákban és be­fejezésekor a délutáni órákban tudják csak biztosítani. A Vo­lán és a tanács vezetői tárgya­lásának eredménye, hogy rövid időn belül megkezdik az autó­buszforduló kiszélesítését, hogy tolatásmentes fordulást biztosít­sanak a csuklós buszok részére. Marton Gyöngyi Az országban egyedülálló az az út is, amely a tábor he­lyére, a 2000 év előtti kőbá- nvakatlanok sorához vezet. Több kilométer hosszan, ma­gas töltésen kígyózik a kőbá­nyáig az a mindmáig kitűnő állapotban megmaradt, gép­kocsival is járható útszakasz, amit a rómaiak építettek. Az útnak annak idején gazdqsági és stratégiai jelentősége volt, az itteni kőfejtőkből szállítot­ták ugyanis az alapanyagot a légiók határ menti őrtornyai­hoz, erődítményeihez. Ha egy kismamától megkér­dik, minek szeretné az első gyermekét, mindig azonos a felelet: mindegy, csak egész­séges legyen. Azonbon egyre több újszülött sérülten érkezik a világra. Eddig keveset törődtek ve­lük. A rokkantak éve hozott változást a fogyatékos gyere­kek életébe: azóta minden nyáron ingyen nyaraltatja őkét a Vöröskereszt. A sásdi úttörőtábor Orfű legszebb részén van. A dél­előtti napsütés valamennyi kis táborlakót kicsalogatta a szo­bákból: van, aki tolókocsiba ülve, a kevésbé sérültek a fű­be telepedve hallgatják a gondozóikat. Az idetévedő idegent barátként fogadja felnőtt és gyermek egyaránt. Az ágai Balogh Gyöngyi és Kovács Andrea jól ismerik egy­mást. Hogy újabb pajtást ke­ressenek maguknak, külön szo­bában laknak, örömmel mu­tatják, hogy melyik házban kaptak helyet és hol alszanak. Csevegésüket csak néha sza­kítja félbe az ágyban fekvő komlói Tóth Gabi. — Én már többször voltam táborban. Sőt mondtam, ha nem jöhetek, akkor megszö­köm a tolókocsimmal. Mert a tél óta egyedül is tudom ke­zelni. Nagyon jó „táborozni". Tavaly raktunk tábortüzet, ját­szottunk, énekeltünk. A hétéves Orsós Erzsi saját fűzésű gyöngyláncával dicsek­szik. Minden lány nyakán, ke­zén csillog a gyöngy, a dél­utáni foglalkozáson fűzték mindnyájan. A beszélgetést a táborveze- zető visszaérkezése szakítja félbe. Hartung Vilmosné a fő- szakács is, neki segít a főzés­ben a Bakócáról érkezett ne­velő, Váradi Bálintné. — Úgy tűnik jól ismeri egy­mást nevelő és gyermek. — Igen, már negyedik éve vezetjük közösen a táborokat. Csak az a baj, hogy a válla­latok támogatása évről évre csökken. így magunk vagyunk a szakácsok, ápolók, nevelők és a takarító-mosó személyzet is. Jó összeszokott társaság a miénk. Védőnők, gondozónők, tanárok, gyógypedagógus és gyermekorvos közösen töri a fejét, hogyan tegye emlékeze­tessé a sérült gyerekeknek a nyaralás perceit. Rendezünk gyöngyfűzést, varrást, szépség- versenyt, divatbemutatót, ügyességi versenyt, tábortüzet, kirándulást és még sok min­dent. Problémák is akadnak bő­ven. Talán a legfontosabb: mivel az egészségügyi alkal­mazottak nők, kíséri és segíti munkájukat valamennyi férj is. Csak az a baj, hogy a válla­latok nem nézik ezt jó szem­mel: közülük kettőt nem en­gedtek el kikérővel, csak sza­badságra. Pediq ezek az em­berek ugyanúgy etetik, pelen- kázzák, emelgetik a magate­hetetlen kis- és nagyobb gye­rekeket, mint a nők. Nem pi­henni, hanem dolgozni jöttek ide. Ezért érdemes megje­gyezni a nevüket: Hartung Vilmosné és férje, Szopodi Ist­vánná és férje, Halbrucker Vil­mosné é$ férje, Papp Antalné és férje, Dutai Lászlóné, Vára­di Bálintné és Szegletes An­dor. Befejezésül munkájukról annyit lehet még mondani, amit a hétéves világtalan Árki Viki mondott: — Én úgy szeretlek mind­nyájatokat ... Ádám Erika Expedíció a római kori kőfejtőknél 0 magyar antifasiszta ellenállási mozgalom (1.) Harc a megszállásig A magyar antifasiszta ellen­állás is szerves része annak a küzdelemnek, amelyet Európa megszállt és leigázott népei a hitleri barbárság ellen folytat­tak. Mintegy ötmillióra becsül­hető azok száma, akik a hát­országban, az arcvonal mö­gött, mór azelőtt megnyitották a maguk „második frontját”, mielőtt a szövetséges erők par­tot értek volna Normandiában. A francia, belga, norvég, len­gyel, jugoszláv, szovjet és más népek fiai — köztük a magya­rok is — azonos ellenség el­len, hasonló harcmodorral, az antifasiszta ellenállás módsze­reivel, a partizánharc taktikájá­val küzdöttek. A bátor harco­sok közül százezrek haltak hősi halált, kerültek börtönökbe, koncentrációs táborokba. Kommunisták az élvonalban Az ellenállási mozgalom egyik jellemző vonósa a nem­zetköziség volt. Népünk fiai ott küzdöttek a jugosrláviai Petőfi brigádban, a párizsi magyar században, a belga partizán- hadseregben, Kovpak tábornok Ukrajnában portyázó osztagai­ban. De ott voltak a szlovákiai partizánharcakban, s támogat­ták a cseh felderítőket is. A magyar ellenállókat viszont az ide menekült francia hadifog­lyok a lengyel hadsereg egy­kori katonái, délszlávok, kár­pátaljaiak és szlovákok is segí­tették. Ezt a nemzetköziséget fejezi ki, hogy a Magyar Antifasisz­ták, Ellenállók Szövetsége megbecsült tagja az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR), amely már több alkalom­mal tartotta konferenciáit, kongresszusait Budapesten. A magyar ellenállás a szom­széd népek harcaitól nem cél­jaiban, hanem méreteiben és a meghatározó történelmi kö­rülményekben különbözik. Az ellenállás vezető ereje — mint Európa annyi más or­szágában — nálunk is a kom­munista párt volt. Ezt viszont szüntelenül üldözték, legjobb harcosai elpusztultak, börtön­be, internáló táborokba ke­rültek. A büntetőszázadok so­raiban is ezreket vittek ki a szovjet arcvonalra. Rájuk ott a biztos pusztulás várt. A párt szervezeti kapcsola­tait az úgynevezett „nyílt nyo­mozások” szétzúzták, harcosait elfogták. A történelmi realitás­sal számoltak, a KP vezetői - Schönherz, Rózsa, Rajk, Kádár és mások -, amikor a háború első időszakában nem tűzték ki a Horthy-rendszer elleni fegyveres harc jelszavát. Eh­hez a belső feltételek még nem voltak elég érettek. Tömegakciók 1941-43-ban a magyar el­lenállási mozgalom a rendszer elleni harcát elsődlegesen po­litikai eszközökkel vívta. A cél a Németországhoz fűződő kap­csolatok lazítása, a különbéke megkötése, a független, sza­bad és demokratikus Magyar- ország megteremtése volt. A párt, és az általa befo­lyásolt függetlenségi moz­galom hívei, 1941 végén, 1942 elején — a legális eszközöket rNEGYVEN ESZTENDEJE 4 w \A i5 is kihasználva — politikai tö­megakciókkal próbálták meg­teremteni a változás feltételeit. A tüntetések — mint például az 1942. március 15-i, Petőfi- szobornál tartott —, a sajtóvi­ták, a Népszava híres kará­csonyi számának megjelenése (1941), a Történelmi Emlék- bizottság létrehozása, a né­metellenes kultúrrendezvények, mind-mind a függetlenségi mozgalom eredményes tevé­kenységét bizonyítják. A Kállay-kormány 1942 ta­vaszától durva megtorlással vá­laszolt. Megpróbálták felszá­molni a rendszer nem legális teljes ellenzékét. Bácskában és Muraközben a VKF katonai különbíróságai tucatjával mér­ték ki a halálbüntetéseket. Csendőrnyomozó különítmények tevékenykedtek, hogy szétzúz­zák a déli és kárpátaljai ré­szeken jelentkező ellenállási és partizáncsoportokat. Felszá­molták a Szovjetunióból ejtő­ernyővel hazatért Borkanyuk Olexa és Pataki Ferenc vezette partizáncsoportokat is. A sze­gedi, váci, sátoraljaújhelyi börtönök, a budapesti Margit körúti katonai fogház zsúfolva megtelt a mozgalom harcosai­val. Hozzávetőleg 2000 kom­munistát, hazafit tartóztattak le. Megölték Rózsa Ferencet, Schönherz Zoltánt, a KMP két kimagasló vezetőjét. Sztrájkok, szabotázsok A baloldali tevékenységet rögzitő csendőri összesítő ta­núsítja, hogy Budapesten és vi­déken röplapokat terjesztettek, nőtt a londoni BBC és a moszk­vai Kossuth rádió hallgatása. A parasztok elrejtették a ter­ményt, a gyárakban, üzemek­ben sztrájkokra, munkalazítás­ra és kisebb szabotázscselek­ményekre került sor. 1941-42- ben szabotázs okozta tűz volt például a Hungária Gumigyár­ban és a Magyar Ruggyanta­gyárban. Leégett több raktár, az ellenállók - főleg Bácská­ban - felgyújtották a ter­ményt, a kenderkazlakat. Mussolini bukása volt az a sokk, amely az ország lakossá­gának jelentős részét rádöb­bentette, hogy a fasiszták ve­resége elkerülhetetlen. Ez a kormányt is arra késztette, hogy a rendszer átmentése ér­dekében kapcsolatot keressen és különféle tárgyalásokat folytasson a nyugati szövetsé­gesekkel. Jól mutatja az or­szág belhangulatát, hogy a diósgyőri ágyúgyár munkásai „Kövessük az olasz példát!" jelszóval szerveztek politikai tüntetést. Hatékony felvilágosí­tó munkát végzett az akkor Békepárt néven jelentkező kommunista párt is. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom