Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-27 / 205. szám

1984. július 27., péntek Duncmtrnt tictpiö 3 A rehabilitáció Hazánkban évente 70—80 000 ember kéri a rokkantsági nyug­díj megállapítását. A rokkant- nyugdíjasok száma 360 000. A velük való törődés komoly szo­ciálpolitikai és gazdasági fel­adat, mert a nemzeti jövede­lem 9,7 százaléka megy el táp­pénzre — becslések szerint naponta 250 000 ember van táp­pénzen — s az egészségügyi ellátásra 4,7 százalékát fordít­juk. Sem az egyén, sem a kö­zösség szempontjából nem jár­ható út a járadék folyósítása csupán, munkát kell adni a megváltozott munkaképességű dolgozóknak. Egy éve jelent meg az egész­ségügyi miniszter rendelete a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról. Az új ren­delkezés nyomán alakultok meg a munkahelyi rehabilitációs bi­zottságok, illetve ott, ahol nincs üzemi orvos, megbízottakat vá­lasztottak. A városokban pedig helyi, valamint a megyékben területi bizottságok szerveződ­tek. Speciális iskolák Megalakulásuk hiányt pótol, hiszen a hazai rehabilitáció le­maradásának egyik oka, hogy nincs olyan államigazgatási szerv, amely irányítaná, egy kézbe fogná a rehabilitáció szempontjából legfontosabb tárcákat és szerveket. A koordi­náció hiánya miatt az egyes szolgáltatásokat — mint orvo­si, pedagógiai, szociális és fog­lalkoztatási rehabilitáció —, olyan távolság választotta el egymástól, ami olykor átléphe- tetlen nehézségeket jelentett. A baranyai területi bizottság most készíti elő programját, amely az előző tapasztalatokra, eredményekre és a bizottság féléves ellenőrzései során szer­zett ismeretekre épül. Milyen eredményeket mutat­hat fel Baranya a rehabilitáció területén? A legfontosabb a Pé­csi Szociális Foglalkoztató lét­rehozása, amely már az épület- bővítésnél tort, hiszen több, mint kétszáz embernek ad rendszeres munkát naponta. Az igény ennek többszöröse, nem­csak Pécsett, hanem a megye más településein is. Fontos eredménynek könyvelhető el, hogy a rokkantok nemzetközi évében alakult megyei koordi­nációs bizottság az országban az egyetlen, amely évek óta rendszeresen dolgozik, dönt a támogatási számlára érkezett pénzek elosztásáról, szervezi, támogatja az egyesületi mun­kát, segíti a megyei kezdemé­nyezéseket. S amire építeni lehet Bara­nyában és különösen Pécsett: szervezik a rokkant gyermekek speciális iskoláját. Várhatóan az 1985-ös tanévtől működik. S már azon dolgoznak az oktatási és egészégügyi szakemberek, hogy a későbbiekben miként le­het a szakmunkásképzést, illet­ve a felsőbb szintű oktatást megszervezni ezeknek a gyere­keknek. Ugyanez a vonal bon­eredményei és feladatai Baranyában Munkát adni Munkahelyi és területi rehabilitációs bizottságok alakultak - Megszervezik a megváltozott munkaképességű dolgozók továbbképzését és áthelyezését - Segítségnyújtás konkrét ügyekben A cipőfelsőrész-készitö üzem Pécsett, a Tüzér utcai szociális fog­lalkoztatóban. Erb János felvétele takozik ki az értelmi fogyatékos fiatalokkal való törődés terüle­tén. A pécsi intézmény ellátást nyújt a bölcsődés, óvodás és az ifjú korúaknak, ám tervezik a gyerekek bentlakásos oktatá­sának megoldását az Endresz György utcai intézményközpont­ban. A területi rehabilitációs bi­zottság a munkaprogram kidol­gozásában támaszkodhat az egyesületekre is. Azért is mert tagjai között az egészségügyi, művelődés- és munkaügyi szak­emberek mellett ott vannak az egyesületek elnökei. A baranyai egyesületekre pedig az jellem­ző, hogy határozott célokat fo­galmaztak meg. Ha csak a mozgáskorlátozottak egyesüle­tének eredményeit tekintjük: kezdeményezői a rokkantak la­káshoz juttatásának, intézmé­nyeikben egyenrangú szerepet kap az egészségügyi és a kul­turális rehabilitáció. Kezdeti lépések A rehabilitáció területeinek leggyengébb pontjai a vállala­tok. Mindössze néhány bara­nyai vállalatról számolhatunk be, ahol kifejezetten a megvál­tozott munkaképességű dolgo­zók foqlalkoztatására létesült üzem, például a Mecseki Szén­bányák zobáki faipari részlege, örvendetes azonban a mágocsi és az egyházaskozári termelő- szövetkezet és a Bikali Állami Gazdaság terve: védőmunkahe­lyet szándékoznak létesíteni a megye északi részén dolgozó, megváltozott munkaképességű embereknek. A munkahelyek többségénél a kezdeti lépéseknél tartunk. Szomorú eredményt hozna akár egy egyszerű közvéleménykuta­tás is: vajon hány telefonköz­pontos ismeri az üzem rehabili­tációs felelősét? Holott, ha a felelős jól dolgozik, munkatár­sainak tudniuk kell speciális fel­adatáról. A rehabilitációs fele­lősnek pedig ismernie kell a dolgozók egészségi állapotát, figyelemmel kísérnie a rendsze­res alkalmassági vizsgálatokat. Tudnia kell azt is, milyen lehe­tőségei vannak a vállalatnak a dolgozók más munkakörbe he­lyezésére. Segítenie kell a meg­rokkant dolgozót az egészség- ügyi eljárástól kezdve a teljes rehabilitációig. Az utóbbi hónapokban öt baranyai vállalatnál tartott el­lenőrzést a területi bizottság. A Beremendi Cementműnél, a mohácsi Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál, a Szigetvári Cipő­gyárban, a MOM komlói gyár­egységében és a Pécsi Húsipari Vállalatnál. Az ellenőrzések összegezése a következő: Van ahol „állami” feladat­nak tekintik, szívesebben külde- nék a dolgozót a szociális fog­lalkoztatóba. A MOM komlói gyáregységében azonban az a vélemény és a gyakorlat, hogy a dolgozó a vállalaton belül olyan munkakörbe kerüljön, ahol százszázalékos munkát tud végezni. Meg kell jegyez­ni, igen szűkre szabottak ma még azok a munkakörök, jó­részt portás, udvaros, öltöző­őr... Ha például átképezni, a munkahelyek többsége meg­elégszik más betanított munka felajánlásával. Kétszáz ügy Tény, hogy nincs Baranyában olyan oktatási intézmény, amely a dolgozók átképzését biztosí­taná. Az eddigi ellenőrzések tapasztalatai alapján a területi bizottság készülő munkaprog­ramjának legfontosabb eleme a művelődásügavel közösen a to­vábbképzés, átképzés megszer­vezése. Természetesen tervezik az el­lenőrzések folytatását. A tapasz­talatokat, javaslatokat megkül­dik a vállalatoknak és számon- kérik a megoldásokat. Felmérést végeznek — szeptember 15-ig várják o kitöltött lapokat — a vállalati rehabilitációs munka helyzetéről. Ösztönözni szeret­nék a cégeket a jogszabályok adta lehetőségek alkalmazásá­ra, a védőmunkahelyek létesí­tésére, a dotáció igénylésére. Fontos tudni azt is, hogy a helyi rehabilitációs bizottságok — mind az öt baranyai város­ban megalakultak — nemcsak az elvi, szakmai irányítást vál­lalják, hanem konkrét segítsé­get is, nyújtanak. Több mint kétszáz ügyet tárgyaltak, főként azoknak a dolgozóknak adtak támogatást városi szinten, akik­nek a vállalata nem tud meg­felelő munkát biztosítani. A bi­zottságok a hozzájuk fordult megváltozott munkaképességű dolgozók 30 százalékát helyez­ték el. Gáldonyi M. Fegyverrel a kézben „A megpróbáltatások meg­értővé tesznek, de könyörtele­nebbé is. Megérteni csak a szenvedőket és elnyomottakat szabad, és minél jobban meg­értjük őket, annál keményeb­ben, ellágyulás nélkül kell folytatni a harcot minden szen­vedés okai ellen.” — Ezt val­lotta, s ez volt 4lete vezérelve is a magyar kommunista moz­galom nagyszerű harcosánpk, Ságvári Endrének. Negyven esztendeje, 1944. július 27-én áldozta fel fiatal életét Budapesten született 1913. november 4-én. Amikor 1918- ban a katonák őszirózsával a sapkájukon visszajöttek a harc­terekről és összetörték, vagy eldobálták puskájukat, ő hiá­ba várta haza apját, akit 1914- ben tartalékos tisztként behív­tak, s a frontra vezényeltek, s most távol családjától, hadi­fogságban sínylődött. Az 1919- es Tanácsköztársaságból is csak annyit érzékelt, hogy any­ja — tanítói oklevelét haszno­sítva — állást vállalt, s őt már korán reggel magával vitte az óvodába. Aztán apja, dr. Ság­vári Sándor (polgári foglalko­zása szerint ügyvéd) 1922-ben a hadifogolycsere révén haza­került Szovjet-Oroszországból, ám a jómódú élet iránti igé­nye és sokszori kísérletei elle­nére sem lett belőle „igazi, jól­kereső” ügyvéd. Végig adóssá­gok kísérték a család életét, az apa — kétévi súlyos be­tegség után — 1945-ben be­következett haláláig. Endre maga is jogot végzett. Egyetemi hallgató korában csatlakozott a haladó diák­szervezkedéshez, és tanulmá­nyai befejeztével a szociálde­mokrata pórt VII. kerületi ifjú­sági csoportjának egyik veze­tője lett. Nagyszerűen értett ahhoz, hogyan kell a fiatalokat marxista szellemben nevelni, harcba vinni. A kitűnően spor­toló, életvidám fiatalember a legnehezebb helyzetekben is optimista maradt. A fiatalok leg­különbözőbb rétegeit tudta kö­zelhozni a mozgalomhoz. A Népszava szerkesztősége mel­lett, ugyanabban a házban, egy kis szobában volt a szo­ciáldemokrata ifjúsági mozga­lom otthona; itt folytak híres szemináriumai, amelyeket az ifjúsági vezetőknek tartott. NEGYVEN ESZTENDEJE 1940-ben a Szociáldemokrata ta Párt keretein belül működő Forradalmi Ifjúsági Szervezet, az Országos Ifjúsági Bizottság titkára lett, s kiemelkedő sze­repet töltött be a KMP által irányított függetlenségi mozga­lomban is, amelynek számos megmozdulását kezdeményezte, így például egyik vezetője volt a Batthyány-emlékmécsesnéf 1941 októberében rendezett függetlenségi, s a halottak napján a Kossuth-mauzóleum- nál lezajlott tüntetésnek, majd a Petőfi-szobor élőtti 1942. március 15-i nagy háborúelle­nes antifasiszta megmozdulás­nak. A rendőrség üldözése miatt 1942 tavaszán kénytelen volt illegalitásba vonulni, Kézreke- rítésére mozgósították a rend­őrségi és csendőrségi szerve­ket, a hatóságokat. Kommu­nisták és szimpatizánsok, ha­ladó emberek segítségével két éven át mégis Budapesten tu­dott élni, s az illegalitás ne­héz körülményei között dolgoz­ni. Az üldözés közepette is hű maradt jelszavához: „Az élet cselekvés. A jobb élet még több cselekvés. Ez az ér> utam.” A pártnyomdát 1943- ban ő hozta létre és első szer­kesztője lett a Békepárt Béke és Szabadság című lapjának. Szervezte a pártmozgalmat, a sajtómunkát. Egy illegális találkozón, Bu­dán, a Zugligeti úti cukrászdá­ban törtek rá 1944. július 27- én. Egyik illegális munkatársa így eleveníti fel másnapi emlé­két: „Egy fiatal elvtárssal ta­lálkoztam, aki beszámolt arról, hogy egy katona barátjától furcsa történetet hallott. A ka­tona előző este Budakesziről jövet csődületet látott egy kis cukrászda előtt. Az emberektől megtudta, hogy nem sokkal előbb revolveres harcban agyonlőttek egy kommunistát. Amikor ezt megtudtuk, lehetet­len volt nem arra gondolni, hogy ő az ismeretlen áldozat. Annál is inkább, mert tudtuk, hogy nála mindig fegyver van, s nemegyszer említette ne­künk, barátainak: „Többé en­gem nem fognak el élve!” Valóban így, fegyverrel a ke­zében, a támadóival vívott tűz­harcban esett el. Emlékét ke­gyelettel őrzi pártunk, népünk, ifjúságunk. U. L. A gazdasági munkaközös­ség csak most kezdi majd igazán tevékeny­ségét: eddig hol az egyik tag­ja volt katona, hol másik, a harmadik meg nemrég települt vissza Paksról. A három fiatal­ember, Gőcze Zoltán, Kovács Nándor és Werte Zoltán már barátok voltak a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmér­nöki Karán is. — Ez volt az alapja a gaz­dasági munkaközösségünknek — mondja Gőcze Zoltán, aki a JPTE Tanárképző Karának ok­tatástechnológiai szakcsoport­jánál dolgozik főállásban. — De még inkább az hozott ösz- sze bennünket, hogy szeretjük a szakmánkat. S az is, hogy nem magas a fizetésünk, s ezért inkább így, semmint taxi­zással akartuk kiegészíteni. — Úgy számoljuk, hogy éves átlagban meg tudjuk keresni a gm-ben azt, amit a munka­helyünkön — mondja Kovács Nándor, aki a postaigazgató­ságon dolgozik harmadik, most Gazdasági munkaközösség - hardverszolgáltatással éppen szabadságon levő tár­sukkal, Werle Zoltánnal. — Er­re mindhármunknak szüksége van, fiatal házasok vagyunk. Az UNIVEV létéről a pécsi OFOTÉRT üzletében szereztünk tudomást: mintadarabként a belső kirakatban látható egy „joystick”, ami . .. — ...ami a Spektrum szá­mológéphez használható peri­féria. Gyakorlatilag egy bot­kormány; amivel a képernyőn tetszőlegesén lehet mozgatni a számítógépes játék figuráját, vagy figyelemfelkeltő nyilat, il­letve rajzolni is lehet általa a képernyőn, tehát elég sokolda­lú szerszám. A miénk egy jó ezressel kevesebbe kerül, mint a „gyári” joystick. Mivel mindhárom fiatalem­ber érdeklődésének előteré­ben a számítástechnika áll, a gm fő tevékenysége is ehhez a körhöz kapcsolódik. Ezen belül pedig a hardver, azaz a szá­mítástechnika eszközoldalával foglalkoznak: ma már sokféle személyi számítógép és sokféle periféria van nálunk is forga­lomban, azonban ezek nem mindig csatlakoztathatók egy­máshoz. Ugyancsak nincs arányban a személyi számító­gépek száma és azok szerviz- lehetősége hazánkban: gazda­sági munkaközösségük kar­bantartási. javítási munkát is vállal. Tervük, hogy a Híradás- technikai Szövetkezettel koope­rálva vállalják az iskolaszámi- tógépek ma még nem teljesen megoldott szervizét is. Sőt már elkészültek a tervek az iskola­számítógépek grafikai felbon­tóképességének növelésére — aminek nagyon örülnének az iskolákban. Tevékenységük azonban nem­csak a számítástechnikához kötődik: most éppen egy mo­sonmagyaróvári művelődési háznak készítenek nyelvi labort. — Kilencven forintos rezsi­órabérrel dolgozunk, akár le­mezt hajtogatunk a joystick házához, vagy falat fúrunk, akár ha tervező munkát vég­zünk. De így is megéri, külö­nösen most, hogy már a szer­vezési, „menedzselési” munká­ban is szereztünk jártasságot. Mert ez a nehezebb része a gazdasági munkaközösségnek. No meg az, hogy alkatrész­ként csak azt vehetjük, ami a boltokban van. ez pedig azt jelenti, hogy előbb megnézzük, mi kapható, s utána ülünk le megtervezni egy eszközt, be­rendezést. A joystick egyébként tisztán szocialista piacról származó al­katrészekből készült, s akinek már van. állítja, megbízha­tóbb, mint az eredeti Spekt­rum. B. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom