Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-27 / 205. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanio XLI. évfolyam, 205. szám 1984. július 27., péntek Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: A rehabilitáció eredményei és feladatai (3. oldal) A labdarúgó NB I. sorsolása (8. oldal) Oj húsbolt nyílt Kertváros­ban a Kodolányí utcában (5. oldal) Chan Sy Budapestre érkezett Megkezdőinek a magyar -kambodzsai hivatalos tárgyalások Chan Syt, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bi­zottságának tagját, kambodzsai miniszterelnököt a Ferihegyi re­pülőtéren Sarlós István, az MSZMP PB tagja miniszterelnök-he- iyettes fogadta. Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására párt- és kormányküldöttség élén csütörtökön hivatalos ba­ráti látogatásra hazánkba érkezett Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A több szocialista országot érintő körútja során most ha­zánkat felkereső delegáció kü- löngépe a délelőtti órákban landolt a magyar és kambod­zsai zászlókkal díszített Ferihe­gyi repülőtéren. Chan Syt, vala­mint a küldöttség tagjait ünne­pélyesen fogadták; a légikikö­tőben katonai díszegység sora­kozott fel csapatzászlóval. A vendégek fogadására meg­jelent Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Borbándi János, a Közpon- Bizottság tagja, miniszterelnök­helyettes, a kormány több tag­ja — közöttük Várkonyi Péter, a KB tagja, külügyminiszter — s politikai, gazdasági életünk több más vezető személyisége. Ott volt Karsai Lajos, hazánk Phnom Penh-i, valamint Chim Nguon, Kambodzsa budapesti nagykövete. A repülőgépből kiszálló ven­dégeket elsőként Sarlós István üdvözölte szívélyes, baráti kéz­fogással. Ezután úttörők virág­csokrot nyújtottak át a kambod­zsai kormányfőnek. A katonai egység parancsno­ka jelentést tett "Chan Sy minisz­terelnöknek, majd' a zenekar el­játszotta a kambodzsai és a magyar himnuszt. Chan Sy — Sarlós István társaságában — ellépett a díszegység előtt és köszöntötte a katonákat. Ezt követően a kambodzsai kormányfő és a kíséretében lé­vő személyiségek üdvözölték a fogadásukra megjelent magyar közéleti vezetőket és a kam­bodzsai nagykövetség diploma^ tóit. Az ünnepélyes fogadtatás után a vendégek gépkocsiba ültek és szállásukra hajtattak. Délután a Parlament dele­gációi termében megkezdődtek a magas szintű tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Sarlós István vezeti. A csoport tagjai: Borbándi János, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, Nagy Gá­bor külügy-, Káplár József kül­kereskedelmi és Körtvélyes Ist­ván ipari miniszterhelyettes, va­lamint Dóró György, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyettese és Karsai Lajos. A kambodzsai küldöttséget Chan Sy vezeti. A delegáció tagjai: Chea Soth miniszterel­nök-helyettes, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Poli­tikai Bizottságának tagja, Toing Sárim bel- és külkereskedelmi, Kong Sam 01 mezőgazdasági miniszterek, Kon Korm külügy-, Ty Yao tervezési és Klaiut Ran­dy ipari miniszterhelyettesek, valamint Chim Nguon. A tárgyalásokon részt vettek a magyar, illetve a kambodzsai tárgyalócsoport szakértői is. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson Sarlós István tójé- koztojást adott hazánk belső helyzetéről, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt tevékenységé­ről, szövetségi politikájáról és soronlévő feladatairól. Szólt gazdosági' nehézségeink okai­ról, a szocialista épitőmunka javítására irányuló erőfeszíté­sekről, valamint külgazdasági kapcsolatainkról. A miniszter­elnök-helyettes ismertette nem­zetközi törekvéseinket és meg­erősítette: hazánk támogatja Kambodzsa és az indokínai szo­cialista országok törekvéseit, amelyek arro irányulnak, hogy Déíkelet-Ázsia a béke, a biz­tonság, és a térség országai kö­zötti együttműködés övezetévé váljon. Chan Sy miniszterelnök be­számolt azokról az eredmények­ről, amelyeket Kambodzsa a külföldi reakció által támogatott (Folytatás a 2. oldalon) f Szavickaja a nyílt világűrben Szvetlána Szavickaja, a Szojuz T-12 fedélzeti mér­nöke és Vlagyimir Dzsani- bekov, az űrhajó parancs­noka szerdán délután moszkvai idő szerint 18.55- kor elhagyta a Szojuz T-11 —Szaljut-7—Szojuz T-12 űrállomást, és három óra 35 percen keresztül műsza­ki kísérleteket folytatott a nyílt világűrben. Ezzel Szvetlána Szavickaja az ejső nő a világon, aki a nyílt kozmoszban tevékeny­kedett — erről számoltak be szerdán késő éjszaka a szovjet hírközlő szervek. A „kiszállás” elsődleges célja ezúttal egy, a nyílt űrben folytatandó bonyo­lult technológiai tevékeny­ség végrehajtására szolgá­ló új kéziszerszám kipróbá­lása volt. A most kipróbált szer­szám a szerdán végzett kí­sérletek során elektronsu­garával néhány perc alatt vágott szét fémlapokat, hegesztett össze másokat, s forraasztott össze ugyan­csak fémeket. Az új szerszámmal vég­zett — az űrhajózás tör­ténetében első — kísérlet kezdeti szakaszát Szvetlá­na Szavickaja végezte, s Vlagyimir Dzsánibekov gondoskodott egy kamera segítségével a földi irá­nyítóközpontba való köz­vetítésről. Azután a pa­rancsnok látott munkához, és Szavickaja volt a „ri­porter”. Az állomás legénységé­nek többi tagja — Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov, Oleg Atykov és Igor Volk — a „kiszállás" ideje alatt ellenőrizte az állomás rendszereit és rádiókapcso­latot tartott fenn Dzsani- bekovval és Szavickajóval. A két űrhajós a nyílt űr­ben végzett munkát ponto­san, s az előírt terveknek megfelelően hajtotta vég­re. Az űrhajósok egészségi állapota jó. Számítógép vezérli a rakóautomatát Nehéz fizikai munkát helyettesit! az automatikus rakógép Korszerűsödő téglagyár 34 millió tégla Mohácsról Sokakban idegességet vált ki az a szó, hogy tégla — azokban főképpen, akik épít­keznek. A mohácsi téglagyár műszaki vezetője, Amrich Lász­ló azt mondja, ha ő építkez­ne, akkor a mostani igényére szeptember végén vihetné el a saját gyárából a téglát, úgy mint más: miután befizette az árát a Tüzépnél, vagy pedig felárról a maszek fuvarosoktól szerezhetné be. De mint műszaki vezetőnek, nem a tégla „fogyasztása”, ha­nem a megtermelése a felada­ta. A mohácsi téglagyárban 1970-ig a hagyományos körke- mencés eljárással égették a téglát: 71-ben kezdett e| ter­melni az NDK-beli automatika, majd a két éve kezdődött re­konstrukció jegyében az olasz gyártmányú, szintén automati­zált nyers- és szárazsor. A tég­la már alagútkemencében szá­rad és ég ki; jó néhány éve hogy nem kellett a körkemen­ce poklába mennie a dolgo­zóknak. Idéntől pedig a téglagyártás legnehezebb fizikai munkát igénylő részét gépesítették a számítógép vezérelte rakóauto­matával, s ezzel lehetővé vált, hogy az eddigi 28 millió kis­méretű téglának megfelelő mennyiség helyett 34 milliót készítsenek. A rakóautomata a száraz agyagtéglákat teszi ak­kurátus rendben az égetőke­mencébe tartó kocsikra: precí­zen, és ami lényeges feladata: egyben meózva az agyagtég­lát. Azt ugyanis, ami nem elég szilárd, az átrakás folyamán összetöri: így azután könnyű a megengedett 6,3 százalékos határon belül maradni úgy, hogy közben a 96,7 százalékra emelkedjen az I.. osztályú ter­mék aránya. Ahhoz azonban, hogy min­den nehéz fizikai munkát kikü­szöböljenek, még egy beruhá­zásra szükség lesz. A tervek Burgonya-szövettenyésztési országos tanácskozás és fajtabemutató színhelye volt tegnap a Ta­karmánytermesztési Kutató Intézet bicsérdi telepe. Képünkör a résztvevők megtekintik a fonott fóliából készült izolációs sátrakat. (Tudósítás az 5. oldalon). Proksza László felvétele szerint erre két évet kell várni, akkor az ürítőautomata a ke­mencéből kigördülő friss téglát egységrakatokba szervezi és zsugorfóliás csomagolásba bur­kolja: ezzel több mint három- milliós idegen fuvarköltséget takaríthatnak majd meg. A hosszú évekig eleve vesz­teséges termelésre tervezett gyár tavaly már 3 milliós nye­reséggel zárta az évet, idén pedig 9,855 millió forintos nye­reséget kell elérniük 60 350 000 forintos termelési érték mellett. Az itt dolgozóknak azonban nemcsak könnyebbedett a munkája, hanem kényelmeseb­bé is válik: nem kell egy hó­nap, hogy birtokba vehessék az új szociális létesítményt, melyben konyha, ebédlő, férfi- és női mosdó és öltöző, vala­mint az irodák kaptak helyet. Ezek bejárása ma még kisebb túrának is beillik, hiszen el­szórt régi épületekben találha­tók meg most. A téglagyártáshoz alapvető­en két alapanyag kell: a jó minőségű agyag, s a szénőrle­mény, amit az agyagban elke­verve égetnek el: közben tég­lává válik a vályog, s a szén­szemcsék helyén maradó lyu­kak pedig a szigetelő képessé­get javítják. Az égetés hulla­dékhőjével szárítják a nyers téglákat, csak télen kell a szá­rítóban rásegíteni olajjal — ami bizony még így is sokba kerül, s ezért jó lenne kiváltani földgázzal.- A mohácsi téglagyárban nem kisméretű falazótéglát, hanem B-30-as falazóblokkot készí­tenek, s csak ezt,, kizárólag. De már kísérleti gyártás alatt van az Uniform típus, melynek hőszigetelési tulajdonságai, megfelelnek az 1986-ban élet­be lépő új szabványnak. A mohácsi téglagyárban már kitermelték maguk körül a használható agyagot, most Somberekről hozzák az alap­anyagot a hatalmas teherautók — vannak tehát indokolt ele­mei is a folytonos drágulásnak. A felárnak — a téglagyáriak szerint is — pedig úgy lehetne véget vetni, hogy az építési en­gedélyre lehessen csak na- gyob tételben téglát vásárolni. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom