Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-26 / 204. szám
Dunántúlt napló 1984. jrflius 26., csütörtök Üdvözlő távirat Kuba nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO RUZ ELVTÁRSNAK, Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének HAVANNA TISZTELT FIDEL CASTRO ELVTÁRSI A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada laktanya elleni támadás 31. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsának és egész népünk nevében elvtársi üdvözletünket, szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önnek, Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. Népünk elismeréssel tekint azokra az eredményekre és forradalmi vívmányokra, amelyeket a kommunisták vezetésével az elmúlt évek során a kubai nép Kommunista Pártja II. kongresszusa határozatainak végrehajtásában elért. A Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikájával maradandó érdemeket szerzett az imperializmus ellen, a szocializmusért és a békéért vívott küzdelemben. Dolgozó népünk szolidáris a szélsőséges reakciós körök által napjainkban is fenyegetett Kuba népével. Örömmel tölt el bennünket, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében folyamatosan erősödik pártjaink és népeink testvéri barátsága, sokoldalú együttműködése. Az évforduló alkalmából szívből kívánjuk Önnek, a kubai kommunistáknak és az egész kubai népnek, hogy további sikereket érjenek el hazájuk védelmében, országuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke javát szolgáló munkájukban. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flavio Bravót, a Kubai Köztársaság nemzet- gyűlése elnökét. Táviratban köszöntötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Kuba ünnepén Moncada emléke Kádár János a Habselyem Kötöttárugyárban (Folytatás az 1. oldalról) M oncada ostromára, erre a lehetetlent megkísértő, tragikus végű akcióra emlékeznek ma Kubában. A karnevál utáni bódult hajnalra, amikor — 31 évvel ezelőtt — mintegy másfél száz fiatal a vérgőzös Batista diktatúra fellegvára, a Moncada laktanya ellen indult, Fidel Castro, a zsarnokságot fanatikusan gyű. lölő fiatal ügyvéd vezetésével. Vakmerő rajtaütésüket akkor meghiúsitották. 70 társukat lemészárolták. Ám a kudarcból, az áldozatból új erőt merítettek, a megtorlás nem félemlítette meg őket. Fidel gyújtó hangú védőbeszédében bírái szemébe vágta: ,,A történelem fe| fog menteni!” Profétikus szavai már öt évvel később valósággá lettek. A mexikói száműzetéséből visszatért Fidel és gyorsan gyarapodó csapata, a Moncada ostromáról elnevezett Julius 26. Mozgalom tagjaiból és a hozzájuk csatlakozó parasztokból alakult Felkelő Hadsereg lángba borította a karibi szigetországot. Szilveszter éjszakáján elmenekült az imperialistaba- rót diktátor, s 1959. január elsején a szakállasok bevonultak Havannába. A Moncada-program polgári demokratikus célkitűzéseivel indult forradalmi folyamat szükségszerűen vezetett el a szocialista átalakulás meghirdetéséhez Latin-Amerika első szabad földjén — alig 90 mér- földnyire az Egyesült Államok partjaitól, Dávid és Góliát képében két társadalmi rendszer került itt szembe egymással. Washington széles eszköztárat vetett be a forradalom megfojtósóra, a hajmeresztő merényletektől egészen a fegyveres agresszióig. Ám a Disznó- öbölbeli fiaskó, a karibi rakétaválság, az elmúlt 25 esztendő eredményei bizonyítják: a szocialista országok közösségének tagjává lett Havanna nem hagyja letéríteni magát választott útjáról. A kubai forradalom hatalmas társadalomátalakító munkájának eredményei, az Írástudatlanság felszámolása, az impozáns oktatási rendszer kidolgozása, a széles körű egészség- ügyi hálózat kiépítése méltán váltanak ki elismerést. Ha zökkenőkkel is, de növekszik a gazdaság teljesítőképessége, az USA szigorú blokádja, gazdasági nyomása ellenére. A szigetország ma Kuba Kommunista Pátjának II. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásán, a második ötéves terv feladatainak teljesítésén munkálkodik. Következetes, áldozatkész internacionalista politikájával Havanna nemzetközi tekintélyt vívott ki. Meghatározó szerepet játszik az el nem kötelezett országok mozgalmában. Példája ösztönzést, erkölcsi támogatást jelent a latin-amerikai forradalmi mozgalmak számára. Washington és Havanna viszonya azonban átmeneti olvadás után, a nicaraguai forradalom győzelme, a középamerikai haladó mozgalmak fellendülése óta ismét mélyponton van. A Reagan-kor- mónyzat elvakult vádaskodásai, a grenadai invázió, a Kuba és Nicaragua címére intézett nyílt katonai fenyegetések ellenére Havanna a középamerikai válság tárgyalásos rendezése mellett száll síkra. Ugyanakkor a növekvő fenyegetés miatt kénytelen folyamatosan erősíteni védelmi képességét. Kubg számtalanszor (legutóbb a demokrata elnökjelöltségre pályázott Jesse Jackson havannai látogatásakor, amerikai és kubai politikai foglvok szabadon engedésével) kinyilvánította készségét arra, hogy párbeszédet ^kezdjen a Fehér Házzal — az egyenlőség, a szuverenitás, a be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartásával. Egyvalamire azonban nem hajlandó: alkuba bocsátkozni társadalmi' rendszeréről. Kuba népe hű Moncada emlékéhez, megvédelmezni forradalmának vívmányait, s ebben számíthat a szocialista országok közössége, így hazánk cselekvő szolidaritására. (KS) gádvezető kérésére — a lánchurkoló üzem Lenin brigádjának könyvébe is. Ez az üzem egyik „klasszikus" gyáregysége a vállalatnak, hiszen itt is az alaptevékenységgel, vagyis a szintetikus fehérneműkhöz, ruhákhoz szükséges kelmék előállításával foglalkoznak. Már jócskán elmúlt dél, amikor az aktívaülés helyszínére érkeztek a vendégek. A gyár éttermében a vállalat 131 szocialista brigádja, az ezekben tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében mintegy harmincon várták a Központi Bizottság első titkárát, hogy beszámolhassanak neki sikereikről, gondjaikról. Elsőként Som Lászlóné, a beszerzési osztály dolgozója - emelkedett szólásra, elmondva: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult, „XIII. kongresszus" nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájához: csatlakozzanak a kongresszus, valamint felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó munka- verseny-mozgalomhoz. Egy 24 esztendővel ezelőtti találkozásra emlékeztette a vendéget Tatár Józsefné, az angyalföldi gyár igazgatója: 1%0-ban járt náluk Kádár János. Akkor is voltak, ma is vannak gondok — mondotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kérdeztük, mikor lesz a textiliparban is szabad a szombat délután, mikor lehet majd mindennap húst kapni az üzletekben — addig már általánossá vált a 40 órás munkahét, és egy-egy ABC szinte te- rülj-terülj asztalkámnak tűnik. Ma két téma foglalkoztatja leginkább az asszonyokat, lányokat: békében szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsületes munkájukat megilleti, amiből meg tudják fizetni még a mostani magasabb piaci árakat is. — Ne vegye panoszkodás- nak Kádár elvtárs, amit mondok — kezdte Léber Imréné modellszerkesztő, ám a megszólított nevetve megnyugtatta: — Úgy veszem, ahogy mondja! Léberné ugyanis arról számolt be, hogy mind nehezebben tudja tartani korábbi élet- színvonalát az, akinek nincs módja mellékjövedelemre szert tenni, márpedig a többgyerekes családanyák nagy részének nem jut ideje pluszmunkára. Őket különösen bosszantja a mindinkább tapasztalható kapzsiság, a csúszópénzek terjedése. Köpe Istvánná, a felvetőüzemrész munkatársa megfontolandónak vélte: a kötőiparban sem lenne haszontalan nyugdíjkorhatár-kedvezménnyel vonzóbbá tenni a szakmát. — Úgy 10—12 évvel ezelőtt nyugalmasan éltünk — kezdte felszólalását Takács Sándor részlegvezető, mire Kádár János közbevetette: — csak most tűnik az a korszak olyan nyugalmasnak! — valóban — mondta Takács Sándor —, ám azóta egyre keményebbek lettek a feltételek, és arról is 'el kellett meditálnunk, miként tudjuk a textilipari rekonstrukció során 10—12 évvel ezelőtt megvásárolt, nyugati berendezések alkatrészeit saját erőből pótolni. Megoldottuk a feladatot, és az anyagi hasznon túl ennek erkölcsi sikere is van: rájöttünk, hogy mi is képesek vagyunk mindarra, amire a külföldiek. Ezt a gondolatot több felszólaló is megfogalmazta, amikor elismeréssel szóltak gazdasági előrehaladásunkról, társadalmi fejlődésünkről. S kiemelték, milyen jelentősnek tartják, hogy egy ilyen találkozón őszintén beszélhettek örömeikről, gondjaikról. Rövid szünet következett, majd Kádár János emelkedett szólásra. kül, a fegyverzet alacsonyabb szintjén tegyük még szilárdabbá a békét. — A Szovjetunió több javaslatot tett, így például kiemelkedő jelentőségű volt, hogy bejelentette, elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert és kezdeményezte, hogy ugyanilyen kötelezettséget vállaljon minden olyan nukleáris hatalom, amely ezt még nem tette meg. A Szovjetunió állást foglalt a vegyifegyverek betiltása mellett, s a kiemelkedően fontos az a legújabb keletű indítványa, hogy szülessék megállapodás a világűr militarizálá- sának megtiltásáról. — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai kézzelfoghatóak és konkrétak. Ha ezekre a javaslatokra érdemi választ kapunk, lehetséges a tárgyalás és a megegyezés az Egyesült Államokban esedékes elnökválasztás időpontjától függetlenül is. Sajnos ezek az érdemi válaszok még késnek. Mi várjuk ezeket, s mély meggyőződésem, hogy ezt várják más népek is, mert ez felel meg érdekeiknek. — A belpolitikáról is szólok néhány szót. Amit önök itt a saját kollektívájukban érzékelnek, az bizonyos értelemben az országos helyzetnek is tükre. A belpolitikai helyzet szilárd, a párt vezető szerepe érvényesül, népi államunknak tekintélye és becsülete van. Ennek tudatában és szellemében készülünk felszabadulásunk 40. évfordulójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás és módot ad az áttekintésre, mit csináltunk, hogyan éltünk, mit értünk el és mit nem, mire törekszünk a jövőben. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén úgy döntött, hoqy a jövő év.tavaszára összehívja a pórt XIII. kongresszusát. Országgyűlési és tanácsválasztások is lesznek, hiszen lejár a mandátumuk, tehát eqy nagy politikai kampány előtt állunk. Milyen szellemben akarunk a kongresszusra készülni? — Először is az eddig végzett munkánkat és helyzetünket kritikusan, a valóságnak megfelelően akarjuk áttekinteni. Amikor azt mondom, „kritikus”, akkor arra gondolok, hogy azt is meg kell állapítanunk, ami helyes, ami rendben van, amit nem változtatni, hanem erősíteni kell. Nekünk a kongresszuson és a választási előkészületek során is a nép életét meghatározó alapkérdésekkel, az élő problémákkal kell foglalkoznunk. Mem vagyok győződve arról, htfgy a kongresszus legfontosabb határozatait a Hazafias Népfrontba egyesült társadalmi erők elfogadják. Munkaértekezletet akarunk tehát tartani, és a választásokat is ebben a szellemben kívánjuk majd lefolytatni. — Ma széles körű társadalmi kezdeményezőkészség tapasztalható az országban a Hazafias Népfront keretében, és ebben az egyházak is részt vesznek. Ebben is kifejezésre jut szövetségi politikánk: mindenkivel egyetértésre törekszünk és készek vagyunk együttdolgozni, aki társadalmi rendünket tudomásul veszi, törvényeinket tiszteletben tartja, népünk szocialista céljait elfogadja és előmozdítani igyekszik. — Ami az építőmunkánkat illeti: az itt elhangzott fölszóla- lások is sok nehézségről számoltak be. Ezekről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években nagyon nehéz körülmények között jelentős eredményeket értünk el a népgazdaságban. így például az első félév eredményei az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken is alapjában a nép- gazdasági terv szerint alakultak, és ez nem kevés az adott körülmények között. — Népgazdaságunk első féléve biztatóan alakult. Természetesen vannak gondjaink és nehézségeink is. Emlékeznek, a XII. kongresszuson nyíltan beszéltünk, és azt mondtuk: ezeknek az éveknek az első számú kérdése, hogy a külföldi adósság növekedési ütemét állítsuk meg, sőt ha lehetséges, csökkentsük terheinket. Később, az ország fizetőképességének fenntartása vált központi kérdéssé. Eközben minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. — Ezek az alapcélok, úgy tűnik, megvalósulnak, bár az idei év is nehéz. Az adósság nem növekedett, sőt csekély mértékben még csökkent is. Itt szeretnék válaszolni arra a kérdésre, szükség volt-e ilyen mértékű eladósodásra? A magyarázat egyszerű. Először isr 1974 óta jelentős cserearányveszteségeket szenvedtünk. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért az importért ma 20 százalékkal többet kel exportálnunk, mint 10 esztendővel ezelőtt. Tény az is, hogy bizonyos kedvezőtlen nemzetközi gazdasági tendenciákat mások is, mi is csupán átmenetieknek tartottunk. Kiderült, hogy tartósan kell számolni velük. Hiba volt — s ezt is nyíltan meg kell mondani —, hogy az 1974-et követő években, jó néhány esztendőn át többet költöttünk, mint ameny- nyit megtermeltünk. Még ar életszínvonalra is több ment el, mint amennyi tulajdonképpen rendelkezésünkre állt. Ebből következtek az adósságok. — A fizetőképesség fenntartása mellett minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. Én azt hiszem, hogy az emberek a mindennapi panaszaik — és sokszor jogos panaszaik — mellett is érzik, tudják, hogy a jelenlegi életszínvonal olyan, amelynek megtartásáért érdemes küzdeni. — A mi politikánknak van egy sajátossága, amit meg kell őriznünk majd a XIII. kongresszuson is: a realitásokból indul ki, és nem vágyainkból, elképzeléseinkből. Amikor az álmainkat valóságnak véltük, drága árat fizettünk érte. — Iparunk, mezőgazdaságunk sok tekintetben állja a nemzetközi összehasonlitást. De tudnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban 30 százalékkal több anyag és 20 százalékkal több energia kell az egységnyi termékhez, mint a legfejlettebb tőkés országban. Ez adja föl nekünk a leckét. Gyakran óriási összegekért vásárolunk modern gépeket, amelyeket nem használunk ki kellőképpen. S nem mindenütt dolgozzák ki teljesen a munkaidőt. — Nagyon sok, a munkával, a bérrel, az árral kapcsolatos kérdés vetődött fel, amire én természetesen nem tudok most részletesen kitérni. Ezek közül a bérek és az árak viszonyáról szólnék. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk elsősorban nem a fogyasztást, hanem g termelést kell támogatni, mert csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Én annak híve vagyok, hogy a bérek ott javuljanak, ott növekedjenek, ahol emögött tényleges termelés van. Aki többet termel, az többet is keressen. — Sokat hallhattunk itt a fiatalokról is. Általános véleményt nem mondhatunk róluk, mert különbözőek, éppúgy, mint a többi korosztály tagjai. Az ifjúság alapjában rendben tanul és dolgozik, bár bizonyára jobban is lehetne tanítani. Én például gyakran szó- váteszem, hogy nem neveljük eléggé munkára a fiatalokat, pedig az emberi társadalom alapja a munka. — Befejezésül arra kérem önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi lendülettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy a következő ötéves tervünk már minden tekintetben erőteljesebb fejlődést hozzon. Ha az addig hátralévő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfeszítéssel dolgozunk, akkor a szocialista építés újabb, lendületes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendeiben — fejezte be beszédét Kádár János. Kádár János beszéde A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyártmányszerkezetét reprezentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő szavakkal nyugtázta a látottakat: a gyári tervezők és gyártmányfejlesztők munkája alapján készült, számos nagy- és nívódíjjal kitüntetett női és gyermek ruházati cikket. — A velem érkezett vendégek és a magam nevében köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást és azokat a tájékoztatókot, amelyeket a látogatás során kaptunk. — Az önök nagyüzeme nemcsak kerületi, hanem országos jelentőségű vállalat. Ezt támasztja alá, hogy évi 1 milliárd 300 millió forint körüli értékű árut termelnek, o gyárban 4 ezren dolgoznak és széles körű aktivitást fejtenek ki a társadalmi szervezetek is. A központi üzemben a dolgozóknak csaknem 37 százaléka párttag, s a párttagság aránya az egész vállalatnál magas. Tevékenyen, példamutatóan dolgozik a többi társadalmi szervezet is, a szakszervezet, a KISZ, a Vörsökereszt, a Magyar —Szovjet Boráti Társaság. S vannak számszerűen nem kimutatható eredményeik is, mint például az a jó kollektív szellem, amelyet a látogatás közben is érzékeltünk. Az önök vállalata tehát az ország egyik fontos gyára, ezért örülök ónnak, hogy alkalmat találtunk erre a látogatásra. Ezekre a találkozókra nekünk is szükségünk van. — Megismerkedve önökkel, munkájukkal, először is szeretnék a nagyüzem vezetőinek, párttagságának, valamennyi dolgozójának gratulálni ahhoz a tisztes és becsületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfontosabb területen, a termelésben, s emellett a társadalmi munkában tanúsítottak. Az eredményeket jelzi az a sok magas kitüntetés is, amelyet a kollektíva kapott. Persze azt hiszem, legalább ilyen fontos, hogy azok az emberek, akik ezt a munkát elvégezték, a saját lelkiismeretükkel is összhangban lehetnek és bátran nézhetnek a tükörbe. Kérem önöket, hogy tolmácsolják valamennyi dolgozónak a Központi Bizottság elismerését, és az én személyes gratulációmat, üdvözletemet is. — Kedves elvtársak! — Ezen a találkozón megosztjuk gondjainkat. Ezért én is szeretnék szólni azokról a kérdésekről, amelyekkel mi a Központi Bizottságban foglalkozunk. Ezek közül elsősorban a nemzetközi helyzetet említem, amely az utóbbi időben feszültebbé vált. Érthető tehát, hogy a mi legfőbb gondunk népünk, országunk biztonsága és békéje. — A nemzetközi helyzetben bekövetkezett feszültséget az Egyesült Államok azon köreinek tulajdonítjuk, amelyek az elmúlt években célul tűzték, hogy erőfölénybe kerüljenek. Ennek keretében a múlt év végén megkezdték az amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítését Nyugat-Európába. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor egy új fegyverkezési verseny bontakozik ki, és a helyzet még veszélyesebbé válik. — A Varsói Szerződés országai világosan állást foglaltak: erőfölényre nem törekszenek, de az erőfölény megszerzését a szembenálló félnek sem engedik meg. Ez most a legfontosabb kérdés, mert népeink biztonságának, jövőjének, békés építőmunkájának feltételéről van szó. A Varsói Szerződés valamennyi állama békét akar; a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés, a felek érdekeinek megfelelő széles körű kapcsolatok híve. Ettől a politikától a jelenlegi bonyolult, feszült helyzetben sem térünk el. Azt javasoljuk, hogy az érdekeltek biztonsági érdekeit kölcsönösen figyelembe véve, új fegyverkezési hullám nél
