Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-01 / 179. szám

1984. július 1., vasárnap Dunántúlt Tlaplö 3 Öreg várak-ifjú városok találkozója Szigetváron A szentlőrinci citerások műsora a vár dzsámijában Összekötő szál a történelem Ismerkedés, tapasztalatcsere, szórakozás tó együttes, a Tinódi duó és a Szigetvári Művelődési Köz­pont amatőr színjátszó cso­portja. T. É. Kinevezések a pécsi felsőoktatási intézményekben Osztrák „csered iá kok” Pécsett Szombaton este Pécsre érkezett a szomszédos Ausztria Steiermark tarto­mányából a graz—liebe- naui Höchere Internats­schule tizenhét éves diák­jainak és tanárainak 26 fős csoportja. A pécsi Leöwey Klára Gimnázium német tagozatos tanulói­nak egyhetes ausztriai lá­togatását viszonozzák, akik ugyancsak tegnap érkez­tek vissza Grazból. A két iskola cserekap­csolata az Állami Ifjúsági Bizo.tság és osztrák part­nere. az Osztrák Szövetsé­gi Oktatás- és Művészet­ügyi Minisztériuma koráb­ban az ifjúsági cserékre vonatkozóan kötött együtt­működési megállapodása alapján jött létre, és a mostani kölcsönös látoga­tás már a második. A Pécsre érkezett oszt­rák diákfiatalok megismer­kednek megyénk múltjá­val, jelenével, népművé­szetével, nemzetiségeinek életével, és ellátogatnak a Balatonhoz is. A Parlament kupolatermé­ben rektori megbízásokat, egyetemi tanári kinevezéseket adtak át pénteken. Pécset il­letően a következő változások, kinevezések történtek. A Mi­nisztertanács június 30. ha­tállyal — munkája elismerése mellett — megbízatása alól felmentette dr. Földvári József egyetemi tanárt, a pécsi Jarius Pannonius Tudományegyetem rektorát. Rektori megbízást ka­pott — július 1-től — három évre dr. Ormos Mária egyetemi tanár a Janus Pannonius Tu­dományegyetemen. A Minisz­tertanács, ugyancsak júliusi­tól egyetemi tanárnak nevezte ki dr. Enyedi György főigazga­tót a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem tanárképző kar földrajz tanszékére, dr. Gáspár László egyetemi docenst a Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem tanárképző kar neveléstu­dományi tanszékére, dr. Teke­res Miklós egyetemi docenst a Pécsi Orvostudományi Egye­tem anaesthesiológiai és the- rápiás intézetébe. Rektori kinevezés alapján rektorhelyettesi, dékáni és dé­kánhelyettesi megbízást a kö­vetkezők kaptak. A Janus Pan­nonius Tudományegyetem rek­torhelyettesei dr. Bélyácz Iván egyetemi docens és dr. Szo- táczky Mihály egyetemi tanár. A JPTE jogi karának dékánja dr. Herczegh Géza egyetemi tanár. Helyettese dr. Szita Já­nos egyetemi docens. A köz­gazdaságtudományi karon dé­kán dr. Papp László egyetemi docens, helyettese dr. Veress József, egyetemi docens. A ta­nárképző kar dékánja dr. Koz­ma László egyetemi tanár. He­lyettesei dr. Bókay Antal egye­temi docens, dr. Fischer Ernő egyetemi docens és dr. Golo- bics Pál egyetemi docens. Vidákovics szerelmei A Baranya Táncegyüttes estje a Tettyén (Tudósítónk telefonjelentése) Vastapssal jutalmazták a hallgatók a szentlőrinci gyer­mek citerazenekart, az öreg vá­rak ifjú városok találkozója megnyitójának első műsorszá­mát. Ilyen tetszés és jó hangu­lat jellemez e a hétvégi sziget­vári rendezvény első napjának minden programját. A kétnapos találkozó tulaj­donképpen már péntek este el­kezdődött. A Kisváráéról' Sá­rospatakról, Kapuvárról, Sik­lósról, Sárvárról érkezett 30—30 fős fiatalokból álló csoporto­kat és a velük együtt jött 5—5 fős politikai küldöttségeket a házigazda szigetváriak a prog­ramegyeztetés után a helyi strandra invitálták, ahol a fia­talok diszkózene bemutatót tar­tottak. Szombat délelőtt pedig a Zrínyi Filmszínházban ünnepé­lyes külsőségek között nyitották meg a találkozót. A szentlőrin­ci gyermekek műsorszáma után a résztvevők elénekelték a Him­nuszt, majd Disztl Gábor mond­ta el Radnóti Miklós: Nem tud­hatom című versét. Ezt köve­tően dr. Nagyváradi János, Szigetvár város tanácsának el­nöke köszöntötte a vendégeket. Megnyitó szavaiban méltatta a kisvárdaiak kezdeményezését, akik 4 évvel ezelőtt találkozó­ra hívták a történelmi múltat őrző régi várak városainak fia­taljait, javasolva, hogy ezután minden évben jöjjenek össze, hiszen összeköti őket a régi várak múltja. Kisvárda után Sá­rospatak, majd Kapuvár volt a vendéglátó, s most Szigetvár. A városi tanács elnöke épp ezért ismertette az 1966-ban várossá lett Szigetvár fejlődé­sének történetét. Megnyitó be­szédét a következő gondolat­tal zárta: szerezzenek új isme­reteket a magyar történelem e dicső helyéről és hazánk fel- szabadulásának 40. évforduló­jára készülve adják át egy­másnak tapasztalataikat, szo­cialista jelenünkről, életükről' munkájukról. A megnyitó szavakat köve­tően Molnár Imre, a szigetvári Várbaráti Kör elnöke tartott előadást a vár történetéről, a 418 évvel ezelőtt lezajlott vár­védelemről, kiemelve, hogy Szi­getvár minden év szeptembe­rében megemlékezik Zrínyiről és katonáiról. A megnyitó ün­nepség a Tinódi duó a talál­kozó tiszteletére írt dalának meghallgatásával ért véget. A délelőtti program ezután városnézéssel folytatódott, majd a várban találkoztak a fiata­lok, ahol megtekintették az emlékmúzeumot, illetve a ta­lálkozó alkalmából Szulejmán szultán dzsámijában rendezett — Szigetvár és térsége ama­tőrművészetét bemutató — ki­állítás megnyitóján vettek részt. Délután különböző sportprog­ramokon — női kosárlabda, férfi kispályás labdarúgás, asz­talitenisz körmérkőzés, kispus­kalövészet — találkoztak a fiatalok, illetve megtekintették a Pécsi Ércbányász Modellező Klub tagjainak bemutatóját a labdarúgópályán. Ugyancsak délután került sor a városok politikai küldöttségeinek — párt. tanács, KISZ, népfrontve­zetők tapasztalatcseréjére, me­lyen többek között a politikai igazgatási munkáról, a váro­sok — városkörnyékek kapcso­latáról, a városfejlesztési cél­kitűzésekről, s nem utolsósor­ban a régi várak állapotáról, a műemlékvédelemről esett szó. Sötétedéstől a várban gyúj­tott tábortűz mellett szórakoz­tatta a résztvevőket a Szélkiál­Szerelemre csábító langyos nyári este, forró siker, ráadást követelő zsúfolt nézőtér — így summázhatnám a Baranya Táncegyüttes csütörtök esti, Szerelmek című bemutatóját. A Pécsi Nyári Színháznak erre az előadására valóban minden összejött, a nyár is, a szinház is. Ismét kiderült, hogy Vidá- kovics Antal nemcsak kitűnő koreográfus, hanem izig-vérig színházi alkotó, aki szerkesz­tett műsorában egy a capella előadott népdalt vagy egy ti- linkó szólót is dramaturgiai funkcióval* s szuggesztív látvá­nyossággal tálal a közönség elé. S az együttes is jóval több- mint iól táncoló fiatalok fegyel­mezett gyülekezete. A színházi produkciókban való sorozatos közreműködés színpadi szemé­lyiségeket érlelt. Az egyszerre lépő és mozduló karban figu­rák élnek, s bámulatos, hogy milyen sokoldalúak . . . A kulturáltan megszólaló és egyre látványosabb hangszere­léseket produkáló zenekar ve­zetője, Vízin Antal állította ösz- sze a műsor első táncának ze­nei anyagát. A ,,siptáros" dél­szerb muzsikára, adekvát lé­pés anyagból koreografált Sze­relmes táncot Vidákovics. A tö­rök korból Balkánon maradt nőideál légiesen kecses és de­koratív táncát elegánsan mu­tatta be a nagyon rutinos Far­kas Valéria. Partnere Lukács Szaniszló, régi tisztelőinek is meglepetést szerzett. Aki lát­ta már őt a szerb késes tánc­ban, mint fantasztikus indula­tokat és szilajságot árasztó, marcona hőst — el nem tudta volna hinni, hogy ez a test a gyengéd líra ilyen fokú kifeje­zésére is képes. A lábujjából indul a ringás és hullámai a két kezén át áradnak a térbe. Azt táncolja el, amit lehetet­len, a szívünket oly ritkán be­töltő boldog derűt. Az Erinna szerelme szüzséjét Sárosi István írta, s Rossa László balkáni ritmusból és dallamvilágból táplálkozó ze­nét szerzett hozzá. A Leszbosz szigetén játszódó Sappho-i tör­ténet egy kevésbé kulturált ren­dezőt a deviáns részletek ki­emelésére csábított volna. Vi­dákovics finom eleganciával táncoltatja el a Sappho sze­relmét megtagadó, eredeti vá­lasztottjához hű Erinna tragé­diáját' s így a jelenet több lesz kuriozitásnál. Soppho Erinnát akarja, Erinna a fiatal lányt szereti, a sziget törvényei elve­tik az individuális szerelmet... s a törvények most Sapphot szolgálják féktelen vágyában. Marton Éva a címszerepben hi­telesen esendő és önfeláldozó, testével, szépségével jól bánó táncos, f álint Éva kemény Daophoja e'ÄW«<re megrendí­tő és teicTnefjis. Nemcsak tán­cosként, szerSÍmes nőként is hi­teles. Péter Aneíf-tők a legne­hezebbet kérte a rendező: je­lenítse meg önmagát, azt az Anettet, aki önfeledt.‘mosollyal táncol pl. a szerb táncokban. Ez csak részben sikerült. Túl erős egyéniség Marton és Bá­lint Éva is, mellettük nehéz csak a táncos tudással azonos értékűnek tűnni. Az Antigonét nem először láttuk. Ennek forgatókönyvét is Sárosi István írta, s az ütőef­fektusok uralta zenét Kircsi László. Ki kéne már cserélni e megtévesztő címet. A történet ugyanis Kreon drámája, a ha­talombirtokosának, a jog meg- tartatójának a tragédiája, igaz az önfeláldozó humánumot képviselő Antigoné felmagasz­tosul. Dehát éreznünk kell­nern Sophoklés drámáját tán­colják el. Bognár József fantasztikus Kreon. Ügy játszik a saját tes­tén, mint valami hangszeren. Tánc, akrobatika és gesztus öt­vözetéből épül alakítása. Ha­talmas ujjú kezei metamorfó­zisokat indukálnak pozícióvál­tásaikkal. Bálint Évát féltettem Antigo­nétól. Hisz a szerepet a sudár­szépségű, lírával telített Sztrun- ga Magdolna táncolta eredeti­leg, emlékezetesen. Bálint sze­rencsére a saját karakterére formálta a figurát, a nőiséggel szemben itt a lázadó Antigonét hansúlyozta, s így fölerősítette a drámát, ellenfele lett Kreon- nak. . . két páratlan atmosz­férateremtő képességgel megál­dott táncos találkozott. A szimpatikus Rédey Péter Haimon alakítására is érvé­nyes, amit Péter Anettre mond­tam, bár Rédeynek a koreog­ráfus is kevesebb lehetőséget teremtett. És parádés volt is­mét a férfikar, a mulató, ün­neplő jelenetben .. . Az utolsó tétel Vidákovics alapszerelme volt: A Magyar- országi szerb táncok. Ez a tánc- dialektus, amit anyanyelvi fo­kon beszél az egész együttes, s amivel a folklór témáinál ma- gasabbrendű dolgokról is vilá­gosan szólnak már. A lánctánc szellemes térvariációi mutatják, milyen fokon uralja- szinte megtermékenyíti Vidákovics a teret. Igazságtalanság lenne el­hallgatnunk az énekes teljesít­ményeket. Hogy Móder Anikó és Pólyák Judit profi szinten énekel folklórt, már megszok­tuk, de hogy a szerény zene­kari hegedűsként — most kla­rinétosként is — megismert, törékeny alkatú Ozsvári Zsu­zsanna ilyen megrendítően éne­kel magyar népdalt, s ilyen drámai alttal rendelkezik, az az est egyik legkellemesebb meglepetése volt. Bükkösdi László Hétközben Értelmetlen halál Alig néhány héttel ezelőtt adtunk hírt lapunkban arról a közlekedési szerencsétlen­ségről, mely megyénkben egy vasúti átjáróban történt. Az áthaladást tiltó piros jelzés ellenére egy személygépko­csi, megkerülve az előtte vá­rakozó tehergépkocsikat, ke­resztül akart hajtani a vas­úti síneken. Egy egész család halt meg együtt a könnyel­műség következtében. A Magyar Távirati Iroda ezen a héten két olyan köz­lekedési balesetről tájékoz­tatta a szerkesztőségeket, melyek hasonlóak az előző­höz. Most azonban két fia­tal ember, Szabolcs megyé­ben és Körmendnél, segéd- motoros kerékpárjával a fénysorompó tilos jelzéseit figyelmen kívül hagyva haj­tott a vasúti sínekre. Mind­ketten meghaltak. Mindket­ten 19 évesek voltak. A hír olvasása elsősorban szívbemarkoló. Azután követ­kezik a szigorú, de kérlelhe­tetlen kérdés; mi az oka az ilyen értelmetlen halálnak? Nem lehet rá magyarázatot találni. Az említett három esetnél a veszélyt jelző fi­gyelmeztetés semmibevevése okozta a tragédiát. Sokan teszik fel a kérdést; hogyan lehet elejét venni az ehhez hasonló tragédiáknak? Vannak akik úgy vélik, hogy a ma életbe lépő új KRESZ talán hoz valami változást. Talán. De ez kevés. Fonto­sabb ennél a közös fellépés azok ellen, akik saját maguk, útitársaik, sőt a közlekedők sokaságának testi épségét, életét veszélyeztetik. Ebben feladatai van a hatóságok­nak; legyenek szigorúbbak az ellenőrzésben, a rendsza­bályok megkövetelésében. Van felelőssége azoknak a társadalmi testületeknek, mint a közlekedésbiztonsági ta­nácsoknak, akik tevékenysé­gükkel sokat tehetnek a köz­lekedési morál javítása érde­kében. A fiatalok tragédiája arra is figyelmeztet, hogy so­kat tehetnek a szülők is an­nak érdekében, hogy elejét vegyék az ilyen tragédiák­nak. Talán úqy; ne túl korán tegyék lehetővé gyermekeik­nek, hogy ilyen járművekhez jussanak, vagy ha mégis, ké­szítsék fel őket a használat­tal járó felelősségre. Mi so­kan pedig, akik részt veszünk a közlekedésben, azzal se­gíthetjük elő a súlyos közle­kedési balesetek számának csökkentését, ha jó példát mutatunk társainknak, a fia­taloknak a közúti közlekedés életet védő szabályainak betartásában. Legyünk türel­mesebbek, körültekintőbbek, higgye el mindenki, hogy a közlekedési szabályok be­tartása közös érdekünk. Se­gítsük elő közösen az értel­metlen halál elkerülését a közutakon! M. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom