Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-19 / 197. szám
1984. július 19., csütörtök Dunántúli napló 3 ajándék az érettségizőknek Felnőtt, felelős állampolgár Bár régi és 'közhelyszintű a megállapítás, igazságtantama miatt mégis érdemes felidézni: az érettségi egyfajta határkő, választóvíz a fiatalok életében, akkor is, 'ha felsőfokú intézményben folytatják a tanulmányaikat, s főleg, ha a 'középiskola utón a munka várja őket. S amint a különféle tapasztalatok mutatják, a fiatalok vajmi kevés ismerettel rendelkeznek a társadalmi valóságról, a politikai, társadalmi, gazdasági ösz- szetevőkről, a közélet szervezeti formáiról, tartalmáról, a jogokról és kötelességekről. Ezt a hiányosságot fölismerve határozta el a KISZ KB, hogy hasznos ajándékkal lepi meg az érettségizőket, egy kis könyvvel, amelyben a legfontosabb tudnivalókat találják. A könyv a „Felnőtt, felelős állampolgár" el is készült, a JPTE államtudományi tanszékének államjogi tanszéki csoportja: Ádám Antal egyetemi tanár, Csefkó Ferenc adjunktus, Markos Ferenc adjunktus, Sükösd Ferenc adjunktus és Kondorosi Ferenc a KISZ KB Agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője alkotja a szerzői munkaközösséget. A mintegy száz oldalnyi könyv négy fő fejezete az állampolgárok közösségi 'magatartásával, az alapvető jogokkal, kötelességekkel, a magyar választási rendszer jellemzőivel, a közéletiséggel, a szocialista demokráciával foglalkozik. Egyik erénye, hogy ismeret- anyagában kor- és szakszerű, mellőzi a száraz megfogalmazásokat, a jogi nyelvezet zökkenőit, mondanivalója nem „szájbarágós”, vagy siváran formalista. Újszerű, hogy nemcsak a jog világában mozog, hanem a szociológia és a szociálpszichológia területére is kitekint, s érthető, alapozó módon használja a szaktudományok szükséges fogalmait. Az érdeklődőknek pedig további irodalmakat is ajánl. A könyv az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg húszezer példányban. Háromezer példány került az üzletekbe, a többit pedig a most érettségizők legjobbjai kapták útravalóul. Szülőföldem - fotópályázat Kodolányi János szavait választotta mottónak a megyei tanács, a Pécs városi tanács, az SZMT és a Mecseki Fotóklub közös fotópályázatának felhívása: az író szülővárosának, szülőföldjének Pécset, Baranyát vallotta. A pályázat a szülőföld iránti szeretet, tisztelet képi megfogalmazását várja a résztvevőktől. Beküldhető személyenként összesen tíz színes és fekete-fehér kép, illetve három, egyenként legfeljebb négy képből álló sorozat 1985. január 15-iig a Pécsi Kisgaléria (István tér 4.) címére. A zsűrizés 1985. január 22-én lesz, az elfogadott képekből márciusban a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére kiállítást rendeznek. A zsűri öt- és háromezer forintos díjakat ad ki. Bővebb információt a megyei tanács művelődésügyi osztálya ad. Negyven koncert évente „Kedvencem a csodálatos Liszt Ferenc” A Barátság Nagykövetei Amerikai középiskolások kórusa Pécsett Izgatott légkör,’ elsuttogott szavak, biztató anyai mosoly, a kórusvezető bátorító mondatai — fellépés előtti pillanatok. Pedig az izgalomra nincsen ok, hiszen a connecticut- beli Westhill High School kamarakórusa mind az Egyesült Államokban, mind Eurrópában már nagy sikerrel koncertezett. Igaz, az énekesek időről- időre változnak, hiszen a középiskola évei alatt lehetnek a kamarakórus tagjai a 14— 18 éves fiatalok. Nemrég Magyarország és Ausztria volt az úticéljuk, hazánkban Sopron, Kőszeg, Szombathely, Pécs és Budapest közönsége hallhatta őket. A diákokat a kórusvezető és zenei igazgató Jesse R. Chapman-en kívül jó néhány szülő is elkísérte az útra. A kamarakórust 1971-ben. alakította meg Jesse R. Chapman! Több fesztiválon szerepeltek az Egyesült Államokban, így Washingtonban, Baltimore- ban, New Hampshireban. Bemutatkoztak a televízióban, rádióban. Jártak a Szovjetunióban, Egyiptomban, Indiában, Kínában, Lengyelországban, Romániában. Mindig énekelnek egy-két művet az illető ország anyönyelvén is, a pécsi Csontváry Múzeumban a köszöntő szavakat is magyarul mondta el az egyik diák. De nemcsak ezzel érdemelték ki a tapsot, hanem rendkívül igényes, színvonalas előadásmódjukkal, szép énekhangjukkal is. A kórusvezetőről az együttest ismertető prospektusban olvasom, hogy zenei igazgató és zongoraművész is, több zenei szövetség vezető tagja. — Negyven koncertet adunk egy évben, a repertoárunk széles. Vivalditól Gerschwinig, a népdaloktól spirituálékon át a modern kórusművekig — mondja. — Van-e kedvenc zeneszerzőjük és zenei stílusuk? — Nekem személy szerint a reneszánsz muzsika a legkedvesebb. A zongorairodalomból Beethoven és Mozart áll hozzám közel. — Mennyire ismeri a magyar zeneszerzőket? — Bartókról, Kodályról a konzervatóriumban tanultam, a kamrakórus műsorán is szerepel Bartók-mű, csak itt most nem tudtuk megoldani a zongorakíséretet. És a csodálatos Liszt Ferenc is a kedvenceim közé tartozik. — Ki menedzseli a kórus koncertútjait? — A Barátság Nagykövetei elnevezésű szervezet New Jerseyből. Azt szeretnénk, ha a különböző országok népei jobban megismernék egymást, közelebb kerülnének egymáshoz a zene közvetítésével. Anyanyelvi konferencia Tizedik alkalommal adott otthont a Debreceni Tanítóképző Főiskola a Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége által a külföldön magyar nyelvet tanító pedagógusok részére szervezett továbbképző tanfolyamnak. Szerdán az ünnepélyes megnyitón Földessy Béla főigazgató-helyettes köszöntötte a konferencia vendégeit. Az első előadást Lőrincze Lajos, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke tartotta A nyelvmegőrzés módjai címmel. Az idei kurzuson ötvenöt tanár vesz részt, akik Angliából, Ausztriából, Dániából, Hollandiából, Franciaországból, Svédországból, az Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek. — Hogy tetszik Magyarország? — Nagyon. Most jártam itt először, és el vagyok ragadtatva. A fellépéseink alkalmával kitűnő magyar kórusokkal is megismerkedtünk, örülök, hogy önöknél is bemutatkozhattunk! V B. A. A Baranyai Művelődés idei első száma „30 éves úttörőházak Pécsett és Komlón" alcímmel jelent meg a Baranyai Művelődés ez évi első száma. A címhez hűen a folyóirat írásai a fennállásuk 30. évfordulóját ünneplő úttörőházak történetét, folyamatos munkáját, lehetőségeiket, terveiket veszi számba. A Beköszöntőt Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára írta. ösz- szegezi az úttörőmozgalom és az úttörőházak céljöit, feladatait, felelősségüket a gyermekek, az ifjúság neve* lésében: „Közismert, de mély igazság: a holnap társadalma, viszonyainak milyensége és minősége alakul azáltal, ahogy a ma ifjú nemzedékével foglalkozunk .. ” S közre adja a hírt: felszabadulásunk 40. évfordulójára új úttörőház épül Pécsett. Az úttörőházak és a pedagógiai gyakorlat, a család, az iskola, a művelődési intézmények kapcsolatát Vastagh Zoltán kandidátus fejti ki. Az írások foglalkoznak többek között az úttörőmozgalom, az úttörőházak tevékenységével a közművelődés rendszerén belül, a pécsi és a komlói úttörőházak különféle szakköreivel, a kisdobos korosztály lehetőségeivel. Kóczián Erzsébet, a pécsi Szabó István Úttörőház és Páll Lajos, a komlói művelődési központ igazgatója egy-egy esemény- naptárt is készített a pécsi, illetve a komlói úttörőházak fontosabb eseményeiről. A kiadványt a két házban készült fényképek színesítik. Az áldozat * Uj magyar dráma bemutatója a Tettyén Szeretem azt a színházat, amely sokat ad a látványra: amely a zenét nem kíséretként, a táncot nem betétként fogja föl, a díszletet és jelmezt nem puszta háttérnek tekinti, hanem a szöveggel egyenrangú hatóerőnek: a zene nemcsak aláfest, a tánc nemcsak illusztrál, 'hanem a maga nyelvén kifejez, elmond valamit — gyakran a szöveg által elmondha- tatlant. A Pécsi Nyári Színház Az áldozat előadása ilyen színházi törekvés sikerét mutatja. A cím Ábrahámra utal, akitől azt kérte istene, 'hogy áldozza fel számára a fiát, Izsákot. A bibliai témáknak újabb reneszánszuk támadt az elmúlt két évtizedben itthon is, külföldön is — regényben, drámában, rockoperában. Ez aligha véletlen: a Bibliában az addig élt emberiség történelmi tapasztalatainak olyan gazdag gyűjteménye található, hogy minden kor embere találhat magának modell-értékű 'helyzeteket és hősöket — függetlenül annak eredeti vallásiideológiai tartalmától. Lám, Sárosi István, Az áldozat szerzője is talált olyan elemeket Ábrahám és Izsák históriájában, amelyekből felépítette saját történetét. Szodoma városa megérett a pusztulásra: lakói a pénzt és szerelmet istenítik és zsarnok, erkölcstelen királyukat, Berát. Ábrahám próbálja megmenteni i.ten haragjától egykor kedves városát, de intő szavai süket fülekre találnak: legalább öt igaz ember és szövetséges híján feladja a harcot, csüggedten és kiábrándultán szabad folyást enged az isteni pusztításnak. Megpróbáltatásai ezután tovább folytatódnak: fiát kéri tőle az isten áldozatul. Ábrahám ezt is teljesíteni alkarja, ám az áldozati hegyre vezető úton meginog: rádöbben saját gyengeségére és a zsákutcára, amibe vakhite vezetheti. Az eszmével visszaélő csoportok (Bera és köre) és a hit, az eszme tiszta, elszánt védelmezőjének (Ábrahám) konfliktusa ez egyfelől — a múltbéli kötöttségeken túllépni nem tudó harcos (Ábrahám) és a történelmi tapasztalatok előítéletek nélküli ifjabb nemzedék (Izsák) ellentéte másfelől. A drámában Izsák a jövő, mert Izsák elutasítja, hogy nem volt N. Szabó Sándor (Bera) és Krum Adóm (Ábrahám) Körtvélyesi László más lehetőség, mint Szodoma lakóinak elpusztítása: mert nemcsak istenben hisz, hanem az emberekben is, a szerelem tisztaságában, az ész erejében. Abban, hogy a sorsunk irányítása nem társadalmon, közösségen, embereken kívüli erők kezében van, hanem a magunkéban. Sárosi Bera és Ábrahám magatartását, gondolkodását plasztikusain vázolja föl, Lát sorsában megmutatva még azt is, hogy a zsarnokhoz való alkalmazkodás nem tűr erkölcsi különállást. Ugyanakkor Izsák alakja írói- lag kevesebb vonással megrajzolt, helyenként kiísé szó- lamszerű — és inkább a többi figura tükrében látszik, mint saját szavai és tettei által jellemzett. Hogy az alkotók felsorolását az íróval kezdtem, az a produkció létrejöttének folyamatában sorrendileg természetes: pz író szállította azt az alapanyagot, amelyből ez a más művészeteket az irodalommal egyenrangúan felhasználó színházi előadás létrejött Bagossy László rendező irányításával és Simon István dramaturg közreműködésével. A színpadkép, amely igen jól kihasználja a tettyei romok építészeti lehetőségeit, négy különböző síkban ad teret a játéknak. Bachmann Zoltán díszletei és jelmezei egy mocskos, romlottságot, immo- ralitást árasztó Szodomát mutatnak, s lakóit, akik végül már arcukat is elvesztik. A játék fő színhelye a város főtere: itt ütközik meg Ábrohám Berával, itt ragadja el Lót leányát a király, s itt ropják parázna táncaikat a szodomaiak. Eck Imre a 'néptáncban otthonos és a pantomimikus táncdrámák nyelvét is ismerő Baranya Táncegyüttest mint kart szervezte Bretus Mária, Paro- nai Magdolna, Uhrik Dóra és Hetényi János köré. S hogy ez alig-alig észrevehető törésvonalak árán jól sikerült; hogy Az áldozat táncjelenetei az egész produkció maradandó élményei közé tartoznak, az egyként köszönhető a koreográfusnak, a Pécsi Balett kiváló szólistáinak és a Baranya jól felkészült táncosainak. Tartalmilag a táncok nem egyformán illeszkednek bele a történetbe. Azok gazdagítják igazán a nézőt, amelyek hangulatilag megerősítik, továbbviszik a cselekményt, de például a Bera számára feláldozott kislány elsiratását megelevenítő jelenet önmagában bármennyire szép is, a színészektől már tudottat mondja el nekünk ismét — ezért nem igazán hatásos. Talán nem véletlen, hogy a premier első nyíltszíni tapsa Izsák songjának szólt, amely nemcsak szép és dallamos, ha- inem dramaturgiailag is abszolút a helyén van. Egyébként érdemes lenne gondolkodni a prózai és táncos részek simább összekötésén. A zenét az East együttes adta (szerző: Móczán Péter, közreműködött: Háry Balázs), nem utolsó reklám 'az előadásnak, hogy a dráma zenéje lemezen már a premier estéjén kapható volt. Az East drámai erejű muzsikája az újabb jazz-rock zenében kevésbé járatos korosztály számára is befogadható és élvezetes. Izsák dala Lea iránti szerelméről alighanem sláger lesz. A színészek 'közül elsősorban Krum Ádámot és Kulka Jánost kell kiemelni: a haragvó, aztán hitében megrendült Ábrahám, az apát tisztelő, de az isten ellen a ráció nevében fellázadó Izsák kettőse tartalmas perceket szerzett a nézőnek. N. Szabó Sándor kissé piperkőc Berát formált. Lót: Gyuricza István, Ábrahám: Juhász László, Kehát: Güth János. A harcokban nagy szerep jutott Ábrahám szolgáinak és három Szodomái polgárnak: Csutora Ferenc, Sramó Gábor, illetve Sípos László, Lugossy György és Stenczer Béla neve kívánkozik ide. A hétfői premier zsúfolt nézőterén melegen ünnepelték az előadás résztvevőit. Gárdonyi Tamás Esélyek Nem volt a múlt hét eseménytelen a maga laza nyári - osságában, volt portré-doku- mentum-riportfilm, Telepódium és Jogi esetek, Alfa Holdbázis és új magyar tévéfilm. Jó volt a Főorvos Szekszárdon, Bükkösdí László portréja dr. Kelemen Endréről. A pécsi stúdió adását én inkább riportnak éreztem, mint portrénak. Attól tartok, a laikus számára a ‘hálapénzről, a hivatásról, az orvos helyzetéről mondottak izgalmasabbak voltak, mint a hosszadalmas epeműtét. „Két filmet” láttam, egy érdekes ismeretterjesztő riportot és egy félbemaradt portrét egy igen markáns személyiségről. Az „első" film kerek volt, egész, rá is telepedett a „másodikra”, amit szívesen néztem volna tovább, ha nem ilyen kurta a műsoridő. Láthatóan nagyobb lehetőségei voltak a Rubik-családról forgatott film alkotóinak, akik ráérős, lassú „mozit” formáltak a bőséges anyagból. Jó volt, és már csak terjedelme okán is lehetett portré Kepes András beszélgetése Szilágyi Jánossal. Három izgalmas riportalany tehát és három stáb, ám produkcióikat az esélyek egyenlőtlensége miatt lehetetlenség összevetni. Ami az esélyeket illeti Barnas- sin Annának, a Bakonyi Boszorkák c. bohórat szerzőjének merőben más okokból nem volt semmi esélye. Ugyanis ilyen hátborzongatóan gyönge szöveget még a Telepódiumban is ritkán 'hallhatni. Szól az egyik boszorka, hogy „Kolumbus hajója”. „Tojása” — igazítja ki a másik. „Miért, talán a tojásával fedezte fel Amerikát?” — mondja be a poént a kis buta. Jól értsük: ez a „tojás” már nem az a tojás! Visong is a közönség. 'Nos, ebben a kép- zetkönben bohóztak a szereplők egy órán át. Ellenállhatatlanul rossz volt. Jó, hogy a műsorújság szerkesztői Asperján György: Rohamsisakos madonna c. tévéfilmjének egy kockáját tették a címlapra. Az új magyar tévéfilm még kevésbé ínséges időkben is esemény. Várakozást kelt s alighanem a néző is kritikusabb, mint az importált bóvlival szemben. Talán jegyzetíró is igényesebben ül ilyenkor a képernyő elé, legalábbis nagyobb várakozással. Az adás után aztán viszonyítani támad kedve legelőször, mondván, hogy az idei tévéfilmek mezőnyében a Vádkonyi Gábor rendezte film igen előkelő helyet foglal el. Magában teszi hozzá gonoszkodva, hogy ez persze, nem az a túl erős mezőny. így méláz, hogy ne azon kelljen gondolkodnia, miért maradt a Rahamsisakos madonna a saját, igen jó lehetőségei alatt. Miért fáradt el, például ötpercenként? Miért követett üresjárat frenetikusán jó jeleneteket? A madonnaszobor felállítása körüli hercehurca mai is, valóságos is, tény, hogy a hatalomgyakorlás elvei és eszközei nem pászol- nak össze furtan-furt, vannak Bicó-kőművesek is, Váraljai elvtársak is és az ügyek vaskosan intéződnek olykor, mint a rohamsisakos madonna tompora. A csúcspont is szatírába illő: terelőút állíttatik, hogy a szobor is megmaradjon, a megye kiművelt szeme is jóllakjék s persze ne oldódjék meg semmi. Épp ezeknél a képsoroknál pergett föl a film, lett volna szatíra, kár, hogy abbahagyták egy,olyan patt-helyzetben, mely van annyira ingatag és befejezésnek illuzórikus, hogy a néző számortkérje rajta a filmben megjelent valódi konfliktusok nem megnyugtatóbb, de érdemibb és hitelesebb „megoldását". Amire végig megvolt a jó esély, s bizonyára nem a film fogyott el azokban a pillanatokban, mikor a Rohamsisakos madonna igazán emlékezetes, „nagy” film lehetett volna. Parti Nagy Lajos Nyári Szinhőz
