Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-18 / 196. szám

1984. július 18., szerda Dunántúli napló Pécsi építészek és egy régi-új anyag Antonie Predock tervei szerint, vályogból épült lakóház külső és belső képe. (Egyesült Államok, Albuquerque). Vályogépités modern technológiával Mólom Is lehetne a kísérleti telep Programot a gyermekeknek! Évről évre visszatérő problé­mát jelent a felelőtlen fürdő­zés. Sok gyermek — szinte vir­tuskodásból — olyan bányata­vakban akar hűsölni, melyek­nek nemcsak a vize piszkos és káros az egészségre, de a tó fenekén lévő veszélyes tárgyak­ba sokszor beakad az ott lu­bickoló kezelába, s az minden nyáron komoly balesetsoroza­tot okoz. Szintén veszélyes a táblával tiltott helyen való für­dés, vagy a jelző viharrakéta figyelmen kívül hagyása. Leg­jobb balesetmegelőzési mód, ha már tudnak biztonságosan úszni, s emellett betartják a kellő óvatosság szabályait: be­felé a vízben csak olyan távol­ságra szabad úszni, hogy visz- sza is tudjanak jönni, s hogy tilos csónakkiránduláskor fel- hevült testtel a hívogató hűs habokba ugrani, mert heveny tüdőgyulladást okozhat, súlyo­sabb esetben a szív nem min­dig bírja ki ezt a megpróbál­tatást. Komoly gondot jelent az ott­honi balesetek megelőzése is. Az egyedül hagyott gyermek sokszor olyan dolgokhoz nyúl, amelyről tudja ugyan, hogy ve­szélyes, de unaloműzésként az­zal üti el az időt, hogy játszik a tűzzel, vegyészkedik és kísér­letezik, elektromos berendezé­seket piszkál meg és szed szét. Ezek megelőzésére célszerű a szülőknek előzetes napi prog­ramot csinálni a gyermekek bevonásával: mivel töltse el hasznosan az idejét. Most job­ban be lehet őket vonni a ház­tartási munkába, gyakrabban mehetnek moziba, meglátogat­hatják barátaikat, többet olvas­hatnak, naplót vezethetnek él­ményeikről, rendezhetik gyűjte­ményeiket, sportolhatnak. Minden gyermeknek szüksége van arra, hogy számára a nyár pihentetően szép és élmények­ben gazdag legyen, hogy erőt gyűjthessen egy új tanév sike­reihez, s mind ebben a felnőt­teknek is van feladatuk. Óvni, védeni, figyelmeztetni, emlékez­tetni kell őket: a nyárnak ve­szélyei is vannak. Az Állami Biztosító nyaranta a tanulóbiztosítás keretén be­lül — hiszen az mindenütt ér­vényes: otthon, és iskolában, nyaraláskor és külföldi utazás­kor, kiránduláskor és utazás közben — szinte minden gyer- rnekbalesetről értesül. Leggyak­rabban a kéz. és lábtörés for­dul elő, mely sokszor az egész szünidőt megkeseríti. A legve- szélyezettebb korosztály a 10— 14 évesek tábora, ami arra int minket, felnőtteket, hogy a nyolcadikat végzett fiaink és lá­nyaink sem teljesen felnőttek még, szükség van a gondosko­dásra. Az elmúlt években az UIA — Építészeti Világszövetség — a világ valamennyi országát érin­tő programot hirdetett: az ez­redfordulóig minden családot lakáshoz kell juttatni. Ennek az a feltétele, hogy az építészek olyan anyagot használjanak, amely csökkenti a költségeket, ugyanakkor az építési terület közelében fellelhető legyen. A figyelem a napjainkra már el­felejtett és lenézett vályog felé is fordult. Mai kutatási irányzatok A kasseli egyetemen dolgozó Gernot Minke professzor a vi­lág szinte valamennyi vályog­építészeti megoldását tanúimé^ nyozta az ókortól napjainkig. Ezeknek a felhasználásával kü­lönböző módosításokkal a mai életmódnak megfelelően készül­nek a környezetbe ökológioilag teljesen illeszkedő új lakások. Általános megállapitása, hogy leginkább családi házok, sorházak emelhetők belőle, egy- kétszintes magasságban. A szi­getelésre, az időjárási viszo­nyokra nagy figyelmet kell for­dítani. Ugyanakkor előnye, hogy bárki tetszése szerint saját ki­vitelezésében előállíthatja az alapanyag segítségével. A pécsi borozóban mennye­zeti világító berendezés műsza­ki hibája következtében rész­ben kiégett az egész konyha. Találtak „talpalt" biztosítékot is ugyanott. Nem győzik ele­get mondani a szakemberek: a filléres, esetleg néhány fo­rintos olvadó biztosítékot ne „talpaljuk", magyarán ne kös­sük át vastag(abb) dróttal, mert az mindig baleset- és tűzveszélyt okozhat! Pécsett favázas, kátránypapír borítású, garázsnak használt bódé égett — és benne a kézi szerszámok, festékek —, rövidzárlat követ­keztében. Pécsett Moszkvics 407-es, Polski Fiat 1500-as sze­mélyautó, Szilágypusztán és A professzor a világ minden részéről jelentkező építészeknek szervez oktatási kurzusokat, melyeken elsajátíthatók a vó- lyogépités új technológiájának mesterfogásai. A közelmúltban a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanárai — Freivogel Mihály, Schubert József, Sza­kács József és Szabópál Bálint — is részt vettek a kasseli tan­folyamon. Ennek folytatásaként járt a közelmúltban Pécsett a PMMF vendégeként Minke pro­fesszor. Elmondta, hogy a ma­gyarországi környezeti viszonyo­kat figyelembe véve itt is lehet­ne vályogból modern lakásokat építeni. Hogyan kapcsolódtok a pé­csiek? A válasz meglepő: a négytagú team szintén eljutott a professzor felfedezéséig — vissza a vályoghoz. Ezért is vettek részt a németországi tan­folyamon. Ugyanakkor o tech­nológiai munkák során jelentős lépésekkel megközelítették a német eredményeket. A pécsiek eredménye már az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium­ban is ismert, ezért várhatóan anyagi támogatást kapnak o kísérletek folytatására. Ha si­kerül az egyezkedés, és ebbe a munkába belekapcsolódik a kasseli egyetem munkacsoport­ja is, úgy a közeljövőben már akár a málomi területen is épül­Erdősmecskén is MTZ—80-as traktor égett az elektromos be­rendezések meghibásodása mi­att. A dörzsölődő, súrlódó veze­tékek, a meglazult kötések annyi bajt, tűzesetet, tragédiát okoztak már. Nem árt időn­ként ezeket is átnézni, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. A dohányzás — tudjuk — káros szenvedély. A dohányzás ugyanakkor ön- és közveszé­lyes is lehet. Mint például az ittasan ágyban dohányzó pécsi férfi esetében. Elaludt, szájá­ban az égő cigarettával, ki­gyulladt az ágy, a szobabe­rendezés és a kivonuló tűzoltók már holtan találták őt az oltás során. A szomszédok vették hetnének a garzon-modul foly­tatásaként a „vályog-modul" lakások. A vályog múltja es jovoje Vályogépítmények évezredek viharával dacolva hirdetik tar­tósságukat. Elegendő ehhez példaként említeni a Kinai Nagy Fal elemeit, az arabok, ■indiánok építményeit. A XVIII. századi Európa számos nagyvá­rosában emelt vólyogépitmé- nyek tatarozott formában még ma is egészséges otthont adnak sokaknak. Vajon hogy magyarázható meg, hogy a nyomornegyedek viskói és a nyugati — ausztrál, amerikai, német, dán — luxus­negyedek lakóházai azonos anyagból épülnek? Az első ma­gyarázata egyszerű: olcsó, ha­mar elkészül és mindenki maga húzhatja fel a falakot. Az utób­bi indoklásába ennél jóval több tartozik: a természetbe simuló természetesség, a vályog elő­nyös tulajdonságai (és a nap­energia esetleges felhasználása fűtésre) játsszák a döntő szere­pet. A vályogból készült épületek kedvező életteret biztosítanak az embernek, a növény- és az állatvilágnak. A mikroklíma kel­lemes: nyáron hűvös, télen tart­ja a meleget, légvezetése és a hőszigetelő képessége kitűnő, ökológiai szempontból is rend­kívül alkalmas: előállításakor nem keletkeznek a környezetre káros, vagy nem odaillő anya­gok. Egy ház elbontásakor a megmaradó vályog közvetlenül — energiafelhasználás nélkül — ismét a természetbe olvad visz- sza. Az individuális igények sokszínű és formogazdag kielé­gítésére is megfelelő. Úgy tűnik: nincs új a nop alatt. Ahogy a gyógyászatban is előkerülnek a régi, népi patika­szerek, úgy az építészet is visz- szanyúl a régi hagyományokhoz. Ezzel korántsem azt akarják a kutatók bizonyítani, hogy a kor­szerű anyagoktól el kellene for­dulni. Csupán emberközelibbé, környezetkímélőbbé igyekeznek a városokat átalakítani. észre és oltották el a málomi férfi égő ágyát és mentették meg az égő cigarettával el­aludt férfi életét. A „tüzes” szeretkezés kárvallottja Kővá­gószőlősön a tavalyi búzaszal­ma lett, a becsült kár 12 ezer forint. Feltételezhetően rágyúj­tott a szalmában pósztorórázó pár és arra már nem terjedt ki a figyelmük, hogy nemcsak átvitt értelemben játszanak a tűzzel. Siklós határában menet közben dohányzott a Polski Fiat 126-os vezetője, a lepottyanó izzó parázstól meggyulladt a bal első ülés és az ajtó kár­pitja. Az autóvezetés egyéb­ként is veszélyes foglalatosság, annyi mindenre kell menet köz­ben ügyelni, legalább magun­kat ne hozzuk veszélyhelyzet­be — a cigarettával. Komlón nyugdíjas nő dohányzott az ágyban, lángot fogott a reka- mié és a lakás berendezése. Egy szép, vályogból épült paiasztház Abaligeten Ádám Erika Tűzesetek lelki beszélgetések Nem érünk rá? Korunkat a sűrű változások, a dinamika, a nyüzsgés, a tö­meg, a zaj, a fárasztó inger- gazdagság századaként tartják számon. A mai ember — ál­lítólag — folyton rohan, nem ér rá, agyonhajszolja magát. Élettempónk valóban fel­gyorsult. Számomra legerőtel­jesebben ezt egy filmélmé­nyem példázza. A Kopár sziget című japán alkotást először a hatvanas évek közepén láttam — majd jó tizenöt évvel ké­sőbb újra. Mintha nem is ugyanazt! Pedig a mű aligha változott az első magyarorszá­gi vetítése óta eltelt másfél év­tized alatt. Nem a film cselek­ménye lassult le, nem a sze­replők mozgása vált vontatot- tá — annyira, hogy az első fél­órában magam is szívesen odakiáltottam volna: gyorsab­ban! Nem a film: mi, nézők változtunk, a mi élettempónk, ritmusérzékünk, időérzéklésünk, ízlésünk alakult át. A mai em­ber életritmusát sugárzó gyor­san, céltudatosan pergetett, a nézők idegrendszerét percen­ként újabb szenzációkkal sti­muláló filmek után nem volt könnyű ráhangolódni a japán remekmű ráérős, az első per­cekben anakronisztikuson las­súnak tűnő ritmusára. De meg­érte. Eleinte szokatlan volt, ám aztán mind izgalmasabb, perc­ről percre lebilincselőbb a két szereplő arca, mozdulatai, hétköznapi, szinte eseményte­len drámája. Most már, ha feszengtünk, nem a türelmet­lenségtől, nem a film tempóját érzékeltük lassúnak. Azóta is el-elgondolkoztat, hogy mennyire megtanultunk „sietni" az elmúlt tíz —húsz év alatt — vagy néha csak meg­játszani, hogy milyen „elfog­laltak", tehát fontosak va­gyunk — s eközben milyen fe­lületesek lettünk, milyen figyel­metlenek, mennyire nincs időnk egymás számára. Sietünk? Mi tagadás: számos munka­helyen sokkal gyakrabban ta­pasztalunk álmos csendet és testet-lelket tompítóan ala­csony fokú intenzitást, mint a sokat emlegetett „hajszát". Más kérdés, hogy végső soron ennek az idő- és energiafe- csérlésnek a következménye­képp hosszabbodik meg sokak munkaideje másodállással és különmunkákkal a testi-lelki regenerálódásra fordítható sza­badidő rovására. Korunk „ro­hanó tempója" azonban, mint oly sok közhely, valójában fél­igazság. Már csak azért is, mert a felgyorsult gazdaság- fejlődés periódusát világszerte, igy nálunk is minden valószí­nűség szerint „lassúbb" évek követik, melyek kevésbé szédü­letes tempót, de talán elmé­lyültebb, tartalmasabb, bennső- ségesebb életformát „diktál­nak”. De a ma emberére sem egyértelműen jellemző az oly sokat emlegetett „rohanás”: idegrendszerét nemcsak az egymás hegyére-hátára tornyo­suló tömérdek elfoglaltság roncsolja, hanem a ki nem elé­gítő testi és szellemi igény- bevétel, a szervezetét „taka­rékra állító" életmód is. Egy­részt az egész lényét betöltő élmények tartós hiányától szenved (az unalomtól), más­részt az örökké fáradt ideg- rendszerét érő inger-zuhatag- tól. Egyrészt a mozgáshiány sorvasztja, másrészt a pihenés­hiány. Életritmusunk, tempónk, di­namikánk egyénileg más és más; kinek-kinek más fordu­latszómra van a szervezete „beállítva”. Vérmérsékletünk, korai környezeti hatások ki­alakította beidegzettségeink, életkorunk és nem utolsósor­ban a magunk elé tűzött élet­célok függvénye az egyénileg optimális „irom". Testi-lelki harmóniánk egyik fontos fel­tétele az egyéni tempónk és környezetünk dinamikája közti összhang. Ugyanez a tempó, mely egyikünket túlterheli, agyonhajszolja, másokat von- tatottságával irritál, ernyeszt, fáraszt — mert a kielégületlen mozgásigény, a szervezet tes­ti-lelki erőinek kihasználatlan­sága épp úgy fáradtságot, in­gerültséget okoz, mint a túl­hajszoltság. Környezetünk dinamikája adott. Jobbára nem tőlünk függ, de nem mindegy, hogy hogyan, milyen egyéni életfor­mát kialakítva alkalmazko­dunk, igazodunk hozzá. Az op­timális, egyéni igényeket és környezeti feltételeket okosan összehangoló tempó és annak kialakítása — összetett kér­dés, itt csak utalhatunk rá. Egy azonban biztos, a mestersége­sen felcsigázott nyüzsgés, mű­vileg gerjesztett sürgés-forgós, a programokkal, elfoglaltsá­gokkal oktalanul és céltalanul telezsúfolt, kapkodó életvitel sosem igazán termékeny és eredményes. Csupán felületes és fárasztó. És még valami. Nagy igaz­ság, hogy az idő pénz. Érték — de nem ér többet, mint csalá­dunk, gyerekeink, barátaink és saját lelki egyensúlyunk. S ahogy a pénz értelmes hasz­nosításának sem mindig leg­megfelelőbb módia a kicsi­nyes, a legolcsóbb megoldást kereső takarékosság, érdemes az idővel is nagyvonalúan bán­ni néha. Az igazi beszélgetés­hez, egymás megismeréséhez, ahhoz, hogy a másik ember valóban feltárulion előttünk és élményünkké válion: idő kell, ráérős, elmélyült, figyelmes odafordulás. Nagyon rosszul takarékosko­dik, aki ezen próbál „spórol­ni". Csalog Judit A felelőtlenség, figyelmetlen­ség, szórakozottság számlájá­ra írhatók a következő tűzese­tek: Pécsett lángolni kezdett a villanytűzhelyen felejtett zsír, a megijedt háziasszony műszálas .takaróval igyekezett elfojtani a lángokat. A takarója elégett. Margitmajornál a szalmakazal tőszomszédságában erőgép dol­gozott, a kipattanó szikrától lángbaborult és leégett a ka­zal. Pécsett nem ügyeltek elég­gé a Polski Fiat 1500-as he­gesztésénél és kigyulladt a bel­ső kárpit, a motortér, a kocsi­ban 30 000 forint a becsült kár. Kár. A szigetvári benzin­kútnál a motortérbe fröccsenő benzintől lángba borult a Zsuk, a kútkezelő fékezte meg a lángokat. Vasas II. elágazá­sánál az árokba csúszott Skoda teherautó — feltételezhetően rövidzárlat következtében — gyulladt ki, a becsült kár 75 000 forint. Komlón az NSU 1200-as személyautót a meghi­básodott üzemanyag-szállító rendszer gyújtotta meg. Itt a vakáció, s a gyerekek a gyufával, cigarettával is ját­szanak, ha hozzájutnak. Bel- várdgyulón a négyéves kislány a lakószobában gyufával ját­szott. meggyulladt az asztalteri- rítő és az asztal. Borjádon a konyhában lévő heverő és a rajta lévő terítő fogott tüzet, a kisgyerek gyufával játszadozott. Júniusban 71 esethez vonul­tak ki a baranyai tűzoltói», eb­ből 32 volt a tűz. A tűzesetek következtében meghalt egy fér­fi, hárman megsérültek. A be­csült kár több mint 850 000 fo­rint. M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom