Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-14 / 192. szám
A gondoskodás horizontja Munkaerőhelyzet a Mecsek! Ércbányászati Vállalatnál Az országosan általános munkaerőgondok közepette igen kevés cég mondhatja el magáról azt, amit a Mecseki Ércbányászati Vállalat. Léltszámuk 1982-ről 1983-ra valamelyest nőtt, sőt „fiatalodtak” is: köszönhetően különösen annak, hogy három, teljes kapacitással termelő üzemükben az átlagéletkor alig több harminc évnél — épp ott, ahol ez a legfontosabb: a vájvégeken. Minden bizonnyal része van ebben annak, hogy a tavalyelőtti béremelések kedvező hatása beérett, hogy az egészségre veszélyes munkahelyeken dolgozók a régóta kért pótszabadságot megkapták, s hogy a bánya vonzó hatását számos más szociális és egyéb intézkedéssel segítik. Mindez azonban — mondják egybehangzóan a vállalat vezetői, központi és üzemi „munkaügyesei” —- sok más körülménnyel (például a lakástámogatás viszonylagos leértékelődésével, a szociális intézkedések konkrét hatásával és egyebekkel) együtt jelentkezik, és — végeredményben — korántsem oldja meg, hanem inkább csak jelzi, sőt elmélyíti a munkaerőgondokat. Nyomasztó fluktuáció Mit jelent ez közelebbről, és mi bizonyítja? Legfőképp azt jelenti, hogy a Pécs nyugati pereme fölött őrködő Jakabhegy gyomrában a bányászkodás nehezebbé, ösz- szetettebbé, embert próbálóbbá vált: a gazdaságosan kitermelhető érclencsék kisebbek, elap- rózottabbak, és főleg mélyebben vannak. Elsőrangú technikával s technológiával ez könnyedén ellensúlyozható lenne, de a fejlesztési lehetőségeknek a jellegzetes szürke kőzetnél is keményebb határt szab az anyagi erő, a beszerzés nehézségei. Az amúgy is döntő termelési tényező: a munkaerő így sokszorosan fontos feltétellé lép elő .. . Többek közt épp azért, mert épp a bányában oly nagyon várt harmincéveseknek a munakhellyel szemben támasztott igénye igencsak megnőtt: az, amit az előző bányász-nemzedék még jónak tartott, már csak épp elfogadható... Vagy még csak nem is az — bizonyítja, hogy fizikai munkára ugyan csaknem kétszázzal többet vettek fel tavaly, mint tavalyelőtt, de több mint kétszázzal nőtt azoknak a száma is, akik — inkább rövidebb, mint hosszabb idő után_— el is hagyták a bányát. Ne _szé- pítsükjminden erőfeszítés ellenére, csökkent a bánya munkaerő-megtartó ereje, és a feltehetően idén is „menetrendszerűen” távozó ezer — ezeregyszáz fizikai munkás helyett — de nem „a helyére”! — legalább 1200-at kell felvenni ahhoz, hogy ami feltétlenül szükséges, az megmaradjon. Növekvő igénybevétel Az ezt célzó, elmélyült megfontolást érdemlő, bonyolult összefüggések közül ezúttal csak néhányat emelünk ki. harmada marad el jelentősen az előírt produktumtól. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a veszteségidőket ki-ki úgy pótolja, ahogy tudja, vagyis túlmunkával. Ha nem tenné, veszélyeztetné brigádja kollektív teljesítményét. Amiből viszont az következik, hogy a bánya üzem- és munkaszervezésének adott lehetőségei közt a fizikai munka ugyan valóban köny- nyebbé vált, de a pszichés, in- telektuális igénybevétel nyilván jóval feszítettebb, mint eddig. A bányászok — közismerten — igen nehéz körülmények közt dolgoznak. Leggyakoribb a rázkódástól, a zajtól származó, illetve a mozgásszervi megbetegedés. Ez már a felvételeknél igen szűkre szabja a választás lehetőségét, hiszen a jelentkezők csaknem egyharmada vagy A Mecseki Ércbányászati Vállalat szentlörinci új lakótelepe előtt rövidesen megkezdik a tereprendezést. Fotó: Läufer László Itt van például a veszteségidő kérdése. Az üzemi felmérések azt mutatják, hogy a veszteségidő átlagosan mindössze 5—10 százalékos. Szögesen ellentmond ennek viszont az, hogy ez a teljesitményekből ténylegesen nem hiányzik, hiszen a „vájvégiek" egyötöde 105 százalék fölött, másik egyötöde 130 százalék fölött (!) teljesít, és csak az ottaniak gerincelváltozás, vagy hallás- károsodás, vagy szívzavarok, vagy a vibráció miatt alkalmatlannak bizonyul! Mindez — egyrészt — felveti egy igen jól szervezett, hatékony „egészség- ügyi karbantartás” szükségességét. A táppénz miatt kieső műszakok száma a termelékenység szempontjából egyáltalán nem közömbös, annál is kevésbé, mivel a bányák táppénzes napjainak száma jelenleg elég magas. Másrészt — távlatokban, illetve ismét a felvételek szempontjából — ez azt jelenti, hogy a jövőben a rehabilitáció és a pályakorrekció lehetőségeit már eleve figyelembe kell venni. Magyarán: már szerződtetéskor biztosítani kell a belépők "számára, hogy — erejük fogytán, a természetes elhasználódás fokozódásával — könnyebb munkákra állhassanak át. Ennek része, feltétele az is, hogy a „toborzás” korrektebb, tárgyilagosabb eszközei és módszerei kívánatosak: mindaz, ami a bányászat vonzó oldalait — a jó fizetést, a sok szabadságot —, de a nehézségeit is megmutatja. Stratégia a munkaerőért Csak jelezni tudjuk ezúttal — mintegy kiegészítésképpen — a munkaerőről való gondoskodás eszköz- és feltételrendszerének olyan további, fontos részeit, mint például a lakásjuttatás, pontosabban: a gondoskodás arról, hogy a bányász és családja — Pécsett vagy Szent- lőrincen, tömbszerű vagy családi házi formában — mielőbb otthonhoz jusson. Külön cikket, elemzést érdemelne, hol, hogyan, miként segít — segíthet —a vállalat egy- egy családiház-építőnek, hogyan támogat egy-egy olyan szociális intézményt, ahol a bányászok esetleg gondozásra szoruló, beteg, idős családtagjaikat helyezhetik el. Ám remélhetőleg már az eddigiekből is kitűnt, hogy a munkaerő biztosításának hagyományos vállalati eszközei, formái — a pályakezdők segítése, az anyagi ösztönzés, az át- és továbbképzések — csak akkor lehetnek hatékonyak, ha a munkaerő „szerzése, biztosítása” új pályára áll: megtartásként, előrelátó gondoskodásként válik a vállalati vezetői „stratégia” mindenre kihatóan fontos és meghatározó részévé. Varga János 12 darab házgyári sablont gyárt NSZK megrendelésre az ÉPGÉP pécsi gyára Eladási gondok az ÉPGEP pécsi gyárában Együttműködés más vállalatokkal Ügy tűnik, egyre nehezebb építőipari gépeket eladni. Kevés beruházás kezdődik, az építők ritkán vásárolnak, túlzottan is megbecsülik régi munkaeszközeiket. Maguk javítják azokat, egymás között kereskednek, vagy kölcsönadnak berendezéseket .a gazdaságos kihasználás végett. — Ilyen helyzetben, ami legalább három-négy éve tart már, sokkal aktívabban keressük a vevőket, mint korábban — mondja Kerényi János, oz ÉPGÉP pécsi gyárának igazgatója. — A csaknem 450 dolgozónknak eddig sikerült munkát biztosítani, továbbra is ez a célunk. Szinte hetente változnak az igények és a legtöbb esetben egyedi, kis szériás megrendelés fut be. Szigorúbbak a minőségi követelmények, legyen szó belföldi, vagy külföldi vásárlóról, s mindegyik — mondhatni — azonnal kéri a portékát. Belföldön csak a házgyári sablonok iránt élénkült meg a kereslet, elsősorban a családi- ház-építők jóvoltából, de a csehszlovák partner is egyre többet kér. Mint a cukor, úgy kell például oz E-gerenda — és a PK-elem. Míg az olajtüzelésű gőzfejlesztőből, a betonpumpából, a cementtároíó silóból, a cementszállító csigából, valamint a mixergépkocsiból alig- alig lehet eladni. Nemigen kérnek gépalkatrészekből, amiből korábban évente 10—12 millió forint értékben rendeltek, az utóbbi esztendőkben ez a felére csökkent. Az Elba Építőgépgyár tavaly nyár óta 15 millió forint érté- kű~cementtároló silót és mixer- kocsidobot nem vett, minőségi kifogást emelt. A nyáron remélhetőleg 5 és félmillió forint értékű árut már elszállított. Év végéig feltehetően a többi mennyiséget is elfogadja. Az ÉPGÉP az értékesítési nehézségek ellenére igyekszik hazai és külföldi vevőkörét megtartani, ami korántsem könnyű feladat. Új és most keresettnek ígérkező termékeket fejleszt ki önerőből, vagy más vállalkozókkal, például a Ganz MÁVAG Tüzeléstechnikai Gyárával, a Betonútépítő Vállalattal, az ÉPGÉP-központtal együttműködve. így született meg az energiatakarékos gáztüzelésű gőz- fejlesztő, az emelőbak, a hidraulikus emelőkosár, a Kamaz-, a Rába- és a legújabb 815-ös típusú, Tátra-alvázra szerelt mixerkocsi prototípusa, amelyeknek a sorozatgyártása az igényektől függően még idén megkezdődik. Minderre szükség van, ugyanis a házgyári sablongyártásból teljesen nem lehet megélni. A mohácsi gyáregység átmenetileg ráállt az előállításukra. Várható, hogy az igények kielégítése után újabb profilt kap, a gázkazánkészítést. Az eddigi hazai gyártó a megnövekedett bel- és külföldi igényeknek nem tud eleget tenni, ezért a pécsi ÉPGÉP- nek eladta a gyártási jogot. A Baranyában készülő kazánok csehszlovák exportra, kerülnek. Csuti J. 2400 broilert nevel Bánfai Mihály Pogányban Fotó: Proksza László Élénkül a baromfipiac Szerződéses baromfihizlalás a reménypusztai termelőszövetkezetben A tavalyi mélypont után megélénkült a baromfipiac, beindult az export, s a feldolgozó- ipari vállalatok valósággal versengenek a brojlerért. A nyomott külpiaci helyzet miatt tavaly sok termelő leállt, s volt aki fel is számolta a „krízis” ágazatot. Ez késztette olyan lépésre a reménypusztai Új Élet Termelőszövetkezetet, hogy saját maga termeltesse meg évi 1000 tonna kapacitású feldolgozó üzemének nyersanyagát. A fürj- feldolgozónak épült, modern kisüzemet ugyanis a fürj iránti világpiaci kereslet visszaesése miatt újabb jelentős beruházással broiler vágó- és feldolgozó üzemmé alakították át. A legkényesebb szabványok szerint megépült üzemben minden pénteken galambot vágnak nyugati exportra. A hét többi napjain broiler csirke van a vonalakon, pillanatnyilag lengyel exportra küldik. Az export mellett a feldolgozó üzem nagyon fontos belföldi ellátási feladatot lát el. Pécsett és a környékén 60 boltnak számtanaik broiler csirkét, darabolt árut és aprólékot. Nemcsak nagy ABC- áruházakba, de a kis szerződéses boltokba is. A tsz feldolgozója a legkisebb tételű rendelést is felveszi, s két termoszkocsiban az árut naponta frissen kiszállítja. A feldolgozó kapacitásának jobb kihasználására újabb módosítást hajtottak végre a gyártószalagon, így az eddigi 3200 helyett most naponta 3800 húscsirkét tudnak levágni, feldolgozni. További módosításokkal — a munkaerő jobb kihasználása érdekében — szeretnék elérni a műszakonként 4000—4500 darabos vágást. Mindehhez növelni kell az alapanyag hátteret. Jelenleg a pécsi baromfifeldolgozótól kapják a vágnivaló nagy részét. Tavaly októberben azonban megkezdték a kistermelés szervezését. A szövetkezetnek saját, szülőpár állománya és keltető üzeme van, innen évente egymillió jó minőségű naposcsibét tudnak kihelyezni háztájiba. Saját takarmánykeverő üzemükben az Aaárdi Central Soja tápsort állítják elő, kiváló minőségben. Egy kiló húscsibét 2.30 kilogramm tápból állítanak elő. Már eddig 35 kistermelővel állnak szerződéses kapcsolatban. Egy-egy termelő átlag 1500—5000 naposcsibét visz el. Fizetni csak 51 nap múlva kell, amikor a kész broilert a tsz-nek leszállítják. Tehát akinek a célra alkalmas épülete van, kezdő tőke nélkül is elindulhat. Egyébként ilyen célra az OTP maximum 50 000 forint kölcsönt ad a vállalkozóknak. Az állományt évente ötször lehet „megforgatni”, s ez már komoly bevételt biztosít a termelőknek. Az első tíz hónap tapasztalatai kedvezőek. Eddig kevesen tudtak erről a lehetőségről, a tsz nem is nagyon szorgalmazta. Mostanra azonban felkészültek a kistermelői kör bővítésére, és a kívülállók érdeklődését is várják, nem csak Pécsről, de a környező falvakból, Pécsvárad, Mohács és Siklós környékéről is. — Rné — HÉTVÉGE 5.
