Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-10 / 158. szám

Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárna Rádió mellett... Bútor Emlékszem ró — még a „ré- gi-jó-világban”, úgy a hatva­nas évek második felében — ha volt egy kis áremelkedés, amelyet szemlesütve „árrende­zésnek" neveztünk —, hogy el ne szomorodjunk, némely cikk. nek 'lecsökkentették az árát, például olcsóbb lett egy fo­rinttal a Tibi csokoládé, vagy a tésztaszűrő, így aztán ahogy mondani szokás, a „pénzünk­nél maradtunk". Nos, azóta ugye történt egy s más hazai árpolitikánkban, bár meg kell hagyni: a keresetek is növe­kedtek ... A többit ne firtas­suk. Most a napokban viszont hallom — föl is kaptam a fe­jemet a készülék mellett —, hogy bizonyos szervek bizonyos termékek árának ravasz növe­kedését gyanakodva szemlélik. A rádióban idézték is egy fia. tál asszonykának a levelét, aki a következőt panaszolja: meg. rendelt egy bútort (vagy bútor­darabot?), amelynek ára ak­kor húszezer forint volt, ám amikor a gyúr fél esztendő múlva leszállítja a portékát, harmincezer forint szerepelt a számlán. „Hogy lehet ez?!” — tette fel a kérdést levele vé­gén, ám az idézett levél hal­latán jómagam elnézően mo. solyogtam: csak nem képzeli a kedves anyuka, hogy egy szokatlan természeti csodával állunk szemben! Nem más ez, mint reális valóság: ami teg­nap még ennyi volt, holnap már annyi, holnapután * meg amannyi lesz. Ez olyan világos, mint a ... Ám a rádió riportere — na­gyon helyesen — megkérdezett több gazdasági szakembert, mert már ő is sokallta az ilyen merész „árrendezést". A to­vábbiakban megtudtuk, hogy nem ez az első ilyen jellegű panasz (ha engem kérdeznek, én is tudtam volna fölhozni néhány példát...), és ezért már vizsgálatot indítottak, amely ma is folyik. A bútor­ipar azzal indokolja az árak fölfele-alakulását, hogy meg­drágult az alapanyag is, meg az energia is, meg hogy a vál­ság „begyűrűzik” a mi gazda­sági életünkbe is, meg miegy­más. Mondom magamban, ez igy is van, hiszen mást sem hall az ember, mint hogy ne­héz gazdasági viharok tom­bolnak fölöttünk, bár — ezt most csak halkan merem ki­mondani — azért az is előfor­dulhat, hogy mindent erre az egy számlára ir az ipar, min­dent ráken a nehézségekre, meg a bonyolult nemzetközi helyzetre. A riportban szereplő keres­kedelmi szakember (bútor­eladással foglalkozik) azt is elmondotta, hogy amikor szó­vá tette egyes típusok árának — szerinte oktalan — növelé­sét, a bútoripar azt válaszol­ta: „Ha nem tetszik, nem szállítunk . ..” Ebből az követ­kezik, hogy szállítanak más- r. a k, elvégre a bútorro ckad vevő más kereskedelmi válla­latnál is: az ipar nyeregben érzi magát „eszed-nem eszed, nem kapsz mást!" — alapon. Az árhivatal a közeljövőben — a fent említett ellenőrzésbe — bevonja a bútorkereskedel­met is. Tételről tételre megné­zik, mennyiben indokolt a ter­mék árának emelése? Mindehhez még hozzátehet­nénk valamit: a drága fo­gyasztó szeretne egy életre szóló bútort vásárolni. OTP- hitelből, meg némi készpénz­ből kiválasztja az óhajtott be­rendezést. aztán ... rövid idő múlva rájön, hogy a székek lopognak-mozognak, a szek­rény alá söröskupakot kell ten. nie, hogy az ajtókat nyithas- sa-zárhassa, hogy a polcok ki­száradnak és szétesnek. Cso­da. hogy az idegbaj kerül­geti? Rab Ferenc Körösi Csorna nyomában 2. A szülőhely fenyőfái Tárgyi emlék tulajdonkép­pen alig maradt Körösi Csorna Sándorról. Szülőházát régen lebontották, hozzá hasonlót is alig látni már Csomakőrösön, csupán azt a mellékutcai szé­pen gondozott, hatalmas dió­fák által övezett kis telekrészt tudják • megmutatni, amelyen az egyszerű székely család egykoron lakott. A diófákat Csoma-fáiként emlegetik, em­léktábla védi őket és bármi­kor vetődik arrafelé vendég, szívesen megmutatják, egysze­rű szavakkal megemlékezve közben a község nagy fiáról. Velünk utazott Körösi Csorna egyik közeli felmenőági roko­na, Gecse Albert is. örömmel újságolta, hogy hosszú évek szívós kutatómunkájának ered­ményeképpen végre elkészült a Csorna—Gecse család közös családfája. Mint tudjuk: Kö­rösi Csorna Sándor édesanyja Gecse-lány yolt, aki a kereszt- ségben Krisztina nevet kapta. A Gecsék ma is Csomakőrö­sön élnek, kétkezi dolgozó pa­rasztok, akik látogatásunkkor büszkén számoltak be arról, hogy a falu központjában, a református templom melletti főtéren minden évben megko­szorúzzák nagy elődjük emlék­művét. Idén, a hivatalos álla­mi szervek rendezték a jubi­leumi ünnepséget, amelyen természetesen jelen volt a ma­gyar diplomácia képviselője is. A református templomban szé­pen díszített emléktáblán örö­kítették meg a község és a fe­lekezet egykori nagy fiának emlékezetét. Róla nevezték el a község művelődési otthonát is. Nagyenyeden, ahol Körösi Csorna felsőbb tanulmányait végezte, szintén emléktábla örökíti nevét a Bethlen által alapított kollégium udvarán. Az iskola most is az egyik leg­tekintélyesebb magyar nyelvű középiskolák közé tartozik. A méretek kitáaultak. Erdélyben ma már a tanárképző főisko­la, színművészeti akadémia kö­ré csoportosul a szellemi élet — bár Nagyenyed legendás neve most sem kopott meg. Körösi Csorna Sándor em­lékhelyeihez utaztunk, de az ötnapos autóbusztúra során sokkal többet láttunk, hallot­tunk ennél. Beutaztuk egész Erdélyt, ismerkedve múltjával és jelenével. Ami a természe­tet illeti, a tájak szép harmó­niája nyújtott felejthetetlen él­ményeket: A távoli havasok hó- sipkái, a kies székelyföldi völ­gyek. patakok, a hargitai feny­vesek. a híres erdélyi nagyfo- lyók hömpölygő méltósága, a természet ajándékai. Az út so­rán látott városok mívessége, a székely népművészet olyan alkotásai, mint az újra divat­ba jött faragott székelykapuk, vagy a köröndi cserepesek vi­lágszerte ismert írottedényei, a kalotaszegi asszonyok ügyes­ségét, jó ízlését dicsérő kézi­munkák mind-mind az ottani emberek alkotóerejének, élet­kedvének, természetszereteté­nek bizonyítékai. Ők sem él­nek gondtalanul, de annál na­gyobb az életkedvük, szorgal­muk, és úrrá akarnak lenni a nehézségeken. , Nem állítom, hogy ehhez közvetlenül járul hozzá Körösi Csorna, vagy bárki más nagy egykori személyiség emléke, de nyomtalanul mégsem halvá­nyul el. A jubileumok — mint az idei is volt — újra és újra felidézik tetteiket, arcvonásai­kat, megőrzik az emlékművek. Talán úgy, ahogy Körösi Csorna Sándor írta: „Tibeti ku­tatásaim során olyan könyvek­re akadtam, amelyek minden országban hathatósan előmoz­dítani képesek a* általános jó­létet, nemesíteni a szívet, fel­világosítani az értelmet, s ösz­tönt nyújtani a szorgalomra". Vasvári Ferenc Körösi Csorna Sándor szobra Csomakőrösön Léggömbök reneszánsza A ballonok ismét divatba jöttek. Kétszáz évvel azután, hogy a levegőbe emelkedett Párizsban az -első léggömb, amely utast vitt magával, ezek a repülő objektumok rene­szánszukat élik. A legkülön­bözőbb tudományágakban dol­gozó tudósok használják fel a léggömböket kutatásaik céljá­ra. Jelenleg például az orszá­gos meteorológiai és geodina- mikai intézet szakemberei ta­nulmányozzák léggömbök se­gítségével a Lavanttal és Voits- berg fölött a levegő szennye­ződésének mértékét és „ván­dorútjait”. A tudományos célokat szol­gáló léggömbök, amelyeket lé­gi utazásokra küldenek, nem embert szállítanak, hanem mérőműszereket. Az archeoló­gia is felhasznál léggömböket rombadőlt, betemetett műem­lékek felkutatására. (Die Presse) Csányi János Otelló szerepében A rendha^ Csányi János kih „A fekete felhő táborunk fe­lé tartott, majd teljesen elbo­rította a környéket. Iszonyúan büdös volt. A törzs öregjei mélyedéseket vájtak a homok­dűnébe és valamennyien be­lefeküdtünk ... öt nappal ké­sőbb az idősebbek egymás után haltak meg.’’ Igy emléke­zett vissza Yami Lester, az egyik ősi ausztráliai törzs tag­ja az 1953 októberében a dél­ausztráliai Maralinga sivatag­ban végrehajtott nukleáris robbantásra. Lester maga is sugárfertőzést kapott, megva­kult. Az ausztráliai közvélemény tulajdonképpen csak most szerzett tudomást arról, hogy Maralinga sivatagban 1953-tól 1963-ig — azaz tíz éven ke­resztül — végeztek nukleáris kísérleteket. Az angol és az ausztrál titkos dokumentumok arra utalnak, hogy a Maralin- gán 1953-ban végrehajtott an­gol robbantások esetében nem gondoskodtak megfelelő biz­tonsági intézkedésekről. A kí­sérletnél közreműködő kato­nák, a terület lakói akaratu­kon kívül váltak kísérleti nyu- lakká. Már 1980 márciusában je­lentette dr. Tom Cutter, az Alice Springs-i egészségügyi szolgálat orvosa, hogy legke­vesebb harminc, de valószínű­leg ötven bennszülött halt meg a kísérleti robbantás után, és az életbenmaradottaknál meg­kétszereződött a daganatos megbetegedések aránya. A jelentés nem keltett nagy fi­gyelmet. Még 1983 szeptembe­rében is azt állította a Can­berrái kormány: nincs semmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az angol nukleáris kísér­letek bármilyen egészségkáro­sodást okoztak volna. Az ausztráliai hadügyminisz­térium több mint húsz évvel a robbantások utón ismerte be, hogy a kísérleteknél angol és új-zélandi katonákon kivül 15 ezer ausztráliait is alkalmaz­tak. Ez utóbbiak közül 1300- an „ténylegesen, vagy poten­Pécsiek, baranyaiak a rádióban 12- én, kedden 18.47-kor a Petőfi rádió Búváry Lívia nép­dalfelvételeiből sugároz. 13- án, szerdán 10.05-kor a Kossuth adó „Két keréke.n Ma­gyarországon" c. sorozata ez­úttal a Mecsek aljára látogat, a műsor második részét pedig 14-én 10.05-kor hallhatjuk. 14- én, csütörtökön 12.35-kor baranyai német népdalokat és táncmuzsikát közvetít a Petőfi rádió, baranyai előadók közre­működésével. 16- án, szombaton 17.30-kor a Petőfi rádió ,,Nyitott klub"- jának vendéglátója a pécsi Nevelési Központ. 17- én, vasárnap 8.50-kor kezdődik a Kossuth rádióban a Reklámközpont Baranya me­gyei különkiadása. ciálisan" rádióaktív sugárzás­nak voltak kitéve. Gordon Scholes hadügyminiszter elis­merte, hogy egyesek mindösz- sze 1,6 kilométerre voltak a robbantás helyétől, közülük csak keveseknek volt megfele­lő védőöltözéke. Angol adatok szerint a cél az volt, hogy megállapítsák az atomrobban­tások katonákra gyakorolt ha­tását. „Parancsba adták, hogy menjünk ki, csukjuk be a sze­münket és takarjuk el kezünk­kel az arcunkat. A robbantás alatt minden egyes csontomat úgy láttam, mintha egy rönt­genfelvétel lett volna előt­tem . . . Bajtársaim tucatjai hal­tak meg azóta rákban" — mondta egy egykori tiszt. Több ausztráliai pilótának át kellett repülnie a rádióak'ív felhőkön. A repülőgépeket olyan erős fertőzés érte, hogy a földet- érés után meg kellett semmi­síteni őket. A gépek legény­sége csak gyakorlóruhát viselt — azóta a leg‘öbb pilóta meg­halt sugárfertőzés következté? ben. Körülbelül 120 ausztráliai kért eddig kártalanítást a rob­bantások okozta sugárfertőzés­re hivatkozva. Az ausztrál közvéleményben csak mostanában kezd kiala­kulni a kép arról, mi is történt 1953 és 1963 között. Az utób­bi időben ugyanis az akkori események közreműködői, illet­ve szemtanúi közül egyre töb­ben törik meg a titoktartási kötelezettséget — és nyilat­koznak. Nincs vesztenivalójuk, legtöbbjük gyógyíthatatlan be­teg az akkoriban kapott su­gárfertőzés következtében. Prózai színész és filmsztár, tévésor tok népszerű figurája, operett bonv Wagner-hős — két évtizede így ií Csányi Jánost, a közönség országsz Rendhagyó a karrierje is! — Énekesi pályára lépésem autószerelőként dolgoztam. Szenv lyesen sportoltam, elsőosztályú tori ökölvívó, hosszútávúszó voltam, de den sportágat szerettem. Lábtörésem ott azonban eltiltottak a versenyekt A műhelyben gyakran énekeltem, szer Tóth Aladár, az Operaház a igazgatója a kocsiját nálunk javít! Hallotta, amikor kollégáimat szórt tattam. Behívott másnap az Opei Bíztatott, és felvillantotta, milyen várhat rám, ha komolyan foglalk énekbeli képességeim kifejlesztés Megfogadtam a tanácsát. Mint statiszta, minden nap vég vezhettem az Operába az előadás és sokat tanultam. Rövid idő múlv fogadtam a Kaposvári Csiky Ge Színház ajánlatát bonviván szerepl Az operett műfaj híres alakjait sz lyesíthettem meg, Mr. X., Gábor Szu-Csong herceg, a Koldusdiák < mait énekelhettem a kaposvári közi előtt. — Életem kiemelkedő szakasza v vidéki portyázás. Nemsokára a Nemzeti Színházhoz szerződtem, prózai és ezzel párhuzamosan ope szerepeket kaptam. Egyik este bánként, másnap Pinkertonként lé színpadra. Izgalmas próbatétel vol — A fővárosba 1966-ban hívtak sza, az Operett Színházhoz, tenor I repekre, és végre 1969-ben teljesüli vágyam, magánénekese lehettem Operának. Nagyszabású vállalkozásba kezde Operaház, évtizedes szünet után W Ringjének valamennyi zenedrá színpadra állította. Sieqfried címszr Csányi Jánosra osztották. Soha enn lálóbb választás! Csaknem tíz e dőn át élvezte a közönség ezt a — Csányi játékán, hiteles alakítása resztül. ....... illúziót keltő, a figura lér m egjelenítő Siegfried — írta róla Egységtörekués a békéért, függetlenségért A Magyar Front megalakulásának éyfordulója A !I. viláháború előestéjén és első évei­ben még úgy látszott, hogy Magyal^rszág- nak közvetlen előnyei származnak a né­met szövetségből. A trianoni traumát jó­részt feledtették a revíziós sikerek, a bé­csi döntések „országgyarapításai”. Igazo­lódni látszott az ellenforradalmi korszak legitimáló lényege: az irredenta külpoli­tika. Sőt, a külpolitikai sikereken túl is viszonylag kedvező volt a helyzet az or­szágban. A hadsereg és a hadiipar fel­szívta a jelentős munkanélküli tömegeket, s így csak a legtovább látók tették fel a kérdést; mi lesz mindennek az ára, ho­gyan fest majd egyenlegünk a végső el­számolásnál. A messzebbre tekintők, az antifasiszta baloldal azonban már kezdettől figyel­meztetett a hitlerista német elkötelezett­ség ország- és békeromboló veszélyeire. Szétszórt s egymással is viaskodó cso­portjaiban hamarosan az együttműködési lehetőségek felkutatása került előtérbe. A népfrontpolitika végleges elfogadásának jegyében 1941. folyamán a Kommunisták Magyarországi Pártja új jelszót hirdetett meg: a független, szabad, demokratikus Magyarország jelszavát. Ez alkalmasnak bizonyulhatott az antihitlerista nemzeti­népi összefogás alapjainak lerakására. A szociáldemokrata baloldal és a népi írók bizonyos csoportjainak bekapcsolódása eredményezte aztán a tüntetéseket a Batthyányi örökmécsesnél, Petőfi szobrá­nál. Az 1941-es kísérletek korai és impo­záns példája a Népszava híres karácsonyi számának antifasiszta és népfrontos hevü­lete volt. A hamarosan megalakuló Ma­gyar Történelmi Emlékbizottság aláírás- gyűjtései az 1942. március 15-i tüntetés a Petőfi-szobornál pedig már a másik Ma­gyarország jelentkezéséről és növekvő ere­jéről tanúskodott. Az ellenállási mozgalom fejlődésében is cezúrát jelentett az 1943-as háborús fordulat, Sztálingrád, Voronyezs, az észak­afrikai és szicíliai partraszállás és az olasz kapituláció. Az ország két síkon is meg­indult a háborúból való kiválás irányába. Részint a kormányzó környezete kezdett rendszer-átmentési célzattal vérszegény béketapogatózásokba Svájcon, Töröko gon keresztül. Erre az is vezette, hoc a Szovjetunióval kelljen közvetlenül gyalnia. Másrészt a baloldalban e dött az a felismerés, hogy a háboi való kilépés csak aktív ellenállással, Németországgal szembefordulva leh ges. Ez a kétirányú mozgás pedig denféleképpen növelte — az üldö; ellenére — az antifasiszta erők bef sát, a békevágyat. Egyúttal a kormár a horthysta körök céljaival ellentéti háború utáni demokratikus kibontal esélyei és elképzelései is növekedtél 1943-as híres szárszói konferencia maga népfrontos jellegzetességével egyik jele volt ennek. A radikálizáli azonban korlátozta, hogy a lakosság közvetlenül nem érzékelte a háborút voronyezsi katasztrófa óta magyar sereg nem volt a fronton. A hitlerista német megszállás, március 19-én — mondhatni — tiszt zet öntött a pohárba. Az egész le baloldalnak, a Szociáldemokrata Pál a Kisgazdapártnak, és a Parasztszöve nek betiltása a sajtó teljes gleichs tolása, a több ezer baloldali és nérr lenes letartóztatása, a terror és a d tálás most már elodázhatatlanná te politikai ellenállás közös szervezeti tének a megteremtését. Az 1943-tól f A halált osztogató felhő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom