Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-06 / 154. szám

1984. június 6., szerda Dunántúlt napló 3 A kisfalvak idős lakóiért Családi főzőhelyek Baranya melyében? Az aprófalvak gondjai közül az egyik legfontosabb az egyedül maradt idősek gon­dozása. Azoké, akiknek a ko­ruk, állapotuk miatt már a na­pi ebéd megfőzése is problé­ma. Az elmúlt időben nagyon sok kistelepülés közös tanácsa je­lezte, hogy önerőből képtelen segíteni rajtuk. Azért, mert eze­ken a településeken nincs étte­rem, óvoda tsz-konyha, szóval olyan főzőhely, ahonnét a na­pi ebédet megkaphatnák az idős emberek. Csak a példa kedvéért említjük a következő falvakat: Mórok, Orfű, Kisja- kabfalva, Borjád, Töttös, Nagy- budmér, Szőkéd, Pócsa, Ká­kics, Marócsa, Sósvertike, Áta, Kisherend, Szőkéd, Csebény, Horvóthertelend, Szulimán, Liptód, Versend, Feked, A Baranya megyei Tanács vb. egészségügyi osztálya az el­múlt napokban konzultált a le­hetőségről az Egészségügyi Mi­nisztériummal és a Borsod me­gyei Tanács vb egészségügyi osztályával. Azért Borsoddal, mert a minisztériumban el­mondták, hogy az országban elsőként ott szervezték meg az ilyen települések idős lakóinak napi ebédeltetését. A módszer lényege a követ­kező: minden ilyen kisközség­ben kerestek olyan háziasszo­nyokat, vagy már nyugdíjas asszonyokat, akik elvállalták, hogy 1—2 maximum 5 idős em­ber részére naponta ebédet főznek. Az ebédet vagy az idős emberek személyesen, vagy a szociális gondozónők, vagy a vöröskeresztes aktívák (iskolások) viszik el. A főzésre természetesen térítés ellenében vállalkoztak az asszonyok. (A térítést részben a tanácsok szo­ciális étkeztetési keretéből kap­ják). A részletkérdéseket ezekben a napokban dolgzzák ki a me­gyei tanácson. Az előkészüle­teken nagyot lendíthetne, ha már most jelentkeznének azok az asszonyok, a helyileg illeté­kes tanácsoknál, illetve a te­rületileg illetékes gondozónők­nél, akik ilyen feladatra szíve­sen vállalkoznának. T. É. Jogtörténeti tanulmányok (V.) Huszonegy szerző, huszonegy kor A dolgok elhagyása Pécs városa és a káptalan vitája A jog tudományáról magát oly fura következetességgel tartó közfelfogás: száraz, nehezen befogadható, csak művelőinek valamit mondó - nyilván csak akkor kér­dőjelezhető meg, ha akárcsak a laikus szintjén is, de némi ismereteket gyűjtünk tartalmáról, kutatási területeiről. Azt hozzátehetjük: nem könnyű a dolga a laikus érdeklődőnek, mert ritkán készül jogtudományi mű a közérthetőség igényé­vel, azaz: azzal a szándékkal, hogy a szimpatizánsokat, az érdeklődőket e tudomány közelébe vonzza. Más oldalról viszont: a jog mindig jellemzője annak a kornak, melynek az életviszo­nyait tükrözi, szabályozza. Ezért — s most szóljunk egy tanulmánykötet apropóján e tudomány egy ágáról — a jogtörténet tanulmányozása egyszersmind a történelem ta­nulmányozását is jelenti. Aki tehát jogtörténeti munkákat lapoz, közben bőségesen jut történelmi ismeretekhez, néhol egészen részletekbe menően is. így hát jó szívvel ajánlha­tom a jog és történelem iránt érdeklődők figyelmébe a Jog- történeti tanulmányok V. kö­tetét, dr. Csizmadia Andor szerkesztésében. Huszonegy szerző, huszonegy beszámoló egyikük-mósikuk kutatási terü­letein elért legfrissebb ered­ményeiről. S ha már kézbe­vesszük a kötetet — azoknak mondom ezt, akik azokat a bi­zonyos első lépéseket tennék a jogtudomány felé az érdeklő­dés hajtotta kíváncsiságukat kielégítendő —1 ne rémissze- nek bennünket a címek. Érde­mes felettük néhány percig gondolkodni, hogy megjöjjön kedvünk az alaposabb olva­sáshoz. Vegyük példának két nagy­nevű elméleti jogász, Benedek Ferenc és a kötetet szerkesztő. Csizmadia Andor munkáit. Szerzőink a jogásztársadalom, a pécsi joghallgatók előtt egé­szen közéiről ismertek. Benedek Ferenc tanulmá­nyának címe: Derelictio, occu­patio, usucapio. S ha az előbb azt mondtuk: ne rémísszenek minket a közelebbi érdeklő­déstől a címek, mindjárt a derelictio-ról: magyarul a dol­gok elhagyása. így már sokak kíváncsiságát felkelti, c szer­ző érthetővé is teszi, miért: „A dolgok elhagyása (derelik- ciája) nem tartozik a jogtudo­mány nagy kérdései közé. Egyáltalán, olyan használati tárgyak, fölöslegessé vált hol­mik eldobása, elhagyása, melyek a tulajdonos számára többé értéket nem jelentenek, első látásra pusztán aláren­delt jelentőségűnek tűnhet, mely valójában kívül is esik a jog érdeklődésének határain. Ma már jól tudjuk, hogy ez mennyire nem Így van. Napja­ink ipari társadalma soha nem látott mértékben produkálja azokat a javakat, melyek ter­melése csupán fölös anyagok, hulladékok tömeges előállítá­sa révén lehetséges, s melyek idővel maguk is hulladékká válnak'' — írja tanulmánya bevezető soraiban Benedek Ferenc. Mint a római jog professzora nyilvánvalóan a római jog rendsze­rében kutatja a derelictio-t. Ám oly messzi korba vissza­nyúlva sem felesleges dr. Be­nedek kutctásai révén a dol­gok elhagyásának jogi rende­zését figyelemmel kísérnünk: elválaszthatatlanok a mai jog­rendszerek az ókor Rómájának jogától, minthogy ez utóbbi az alapja — ha áttételeken ke­resztül is — számos modern jogrendszernek. S ha valaki­nek ma támad jogi vitája el­hagyott dolga miatt, nem fe­lesleges, ha tudja: másfél-két­ezer évvel ezelőtt már jogi rendezést igényelt a derelictio. Pécs városa nem kapott ki­rályi meghívót az 1790—91. évi országgyűlésre, pedig a szabad királyi város rangját mondhatta a magáénak — ám nem volt ez törvénybe iktatva. Nagy sérelme volt ez több vá­rosnak is, a megoldás pedig késett, mert az említettet meg­előzően utoljára még Mária Terézia idejében, 1764—65- ben volt országgyűlés. így az­után jó néhány város készítet­te fel követeit arra, hogy 1790- ben „üsse nyélbe a dolgot", érje el a becikkelyezést. Pécs két követe alapos me- morandumot adott be ennek érdekében az országgyűlési karoknak és rendeknek, egye­bek mellett azzal érvelve, hogy délvidéken Pozsega kivételével nincsen szabad királyi város, hogy Pécsnek van királyi aka­démiája, egyeteme volt már Nagy Lajos idejében, tágas is. kóláiban a latinon kívül az if­jak a magyar, a horvát és a német nyelvet is tanulhatják, a városban püspökség, káp­talan van nyilvános könyvtár­ral, itt a vármegyeháza — és így tovább. Megalapozott ér­vek, de hallatta a hangját a másik fél is, amelyiknek vi­szont nem állt érdekében, hogy a város küldöttei célt érjenek: tudniillik a káptalan. Ellenész­revételeket tett, azt említve el­sőként, hogy Pécs várost még Szt. István király az egyház­nak, illetve a klérusnak ado­mányozta. „Ha már ilyen ősi birtokot a király bármely cí­men és bármely kigondolt ok miatt birtokosától — ennek akarata ellenére — elvehet, akkor nem lehet olyan város, vagy falu, melyet a király bir­tokosától el ne vehetne, és hogyan lehetne akkor a sok­kal későbbi király adományá­ból szerzett javak birtokjogát a király hatalmával szemben sértetlenül meghagyni?" — ér­vel a káptalan, ismerve a ma­gyar feudális uralkodóosztály sebezhető, érzékeny pontját. Nagy, színfalak mögötti vita kísérte a pécsi követek és a káptalan ügyködését. Ezek azok a bizonyos részletekbe menő történelmi ismeretek, me­lyek megszerzéséhez kitűnő le­hetőséget nyújt a jogtörténet tanulmányozása, s minthogy az említett kötet lényegében huszonegy korból kínál az ol­vasónak témát, széles skálán gazdagíthatjuk ismereteinket a Jogtörténeti tanulmányok V. kötetét olvasva. Mészáros Attila beszélgetések (1SJ A társas ügyességről Hírhedt szél­hámosok mini­mális energia- befektetéssel, de elképesztő társas ügyes­séggel fan­tasztikus va­gyonokhoz, rangokhoz jutot­tak. Igen okos emberek óriási energiabefektetéssel, elké­pesztő társas ügyetlenséggel csupán tengődnek, mellőzöt- tek, boldogtalanok, tehetsé­gükkel nem jutnak semmire. A kérdés persze nemcsak szélsőségekben és nem is csak teljesítményekben vizsgálható. Egy hétköznapi példa: gyak­ran mondják gyámoltalan, fél­szeg embereknek, hogy „En­gedd el magad, viselkedj ter­mészetesen, spontán módon!”. Csakhogy spontánul, könnye­dén viselkedni a jó önértéke­léssel rendelkezők közül is csak azok tudnak, akik adott helyzetben eléggé jól fel tud­ják mérni a lehetőségeiket és élni is tudnak azokkal meg­felelő ügyesség, készségek, jártasságok birtokában. A korábbi cikkekből meg­tudtuk, hogy bizonyos lelki za­varoktól önismeretünk mélyíté­sével megszabadulhatunk. Vi­szont sokak számára ez még nem elég, mondják is nem­egyszer: „Most már értem, miért alakult így a sorsom, de úgy érzem, én nem tudok más lenni !”t vagy párterápiá­ban: „A terápia során tény­leg rájöttünk, miért fulladnak veszekedésbe beszélgetéseink, de bárhogy próbáljuk, a végé­re mindig elfajul a dolog." Ilyenkor természetesen már nem a tudattalan belső konf­liktusok feltárását, hanem az érintett társas készségek fej­lesztését kell célul tűzni a te­rápiás munkában. Az ilven jellegű segítő módszereknél a pszichológiai, ill. pedagógiai eszközök egyaránt nagyon fontosak. A társas készségek rendsze­rezése szinte lehetetlen, hi­szen, ha emberek között va­gyunk, minden megnyilvánu­lásunk köthető valamely kész­séghez. Sokat segíthetnek a kész­ségfejlesztő programok prob­lémamegoldó viselkedésekben, emberi konfliktusok megoldá­sában, döntéshozatalokban, tervezésben, munkában, tanu­lásban is. Speciális területet jelent a kontroll kérdése. Személyes szinten pl. érzel­mek, indulatok felett. Kapcso­lati szinten például, hogy ki­től függ és milyen mértékben, vagyis, hegy ki a meghatározó fél egy kapcsolatban (legyen az szerelem, barátság, munka­társi viszony). A társas ügyesség fejleszt­hető a modellnyújtás módsze­rével (magnetofonról, kép­magnóról, ill. élő személyek közreműködésével), pszicho- dramatikus szerepjátékokkal, próbacselekvésekkel stb. A különböző technikák mind­egyikénél igen fontos a foko­zatosság. Az említett félszeg ember­nek pl. (1) meg kell tanulnia, hogy mi a különbség az ag­resszív, ill. az önérvényesítő viselkedés között: (2) ezt kö­vetően megtanul keményebb hangon, nyílt tekintettel, hatá­rozott testtartással, szabadabb gesztikulációval beszélni; (3) megtanulja visszatartani azo­kat a megnyilvánulásokat, amelyek lelepleznék szorongá­sait — az első időszakban; (4) a fölösleges mentegetőd- zés vagy bűnbakkeresés he­lyett egyszerűen kifejezi érzel­meit (pl. „Engem ez a hely­zet bosszant, nekem így nem jó!”); (5) megtanulja önérvé­nyesítő módon kifejezni rosz- szallását, ellenvéleményét (pl. „Hogy jön ahhoz, hogy ilyen hangon beszéljen velem!?", vagy „Ez az étel hideg, vi­gye vissza!”; (6) végül megta­nulja kinyilvánítani, ill. elfo­gadni a pozitív érzelmeit (pl. egy szerelmi kapcsolatban). A veszekedő házaspár prob­lémamegoldó, ill. vitakészsé­ge pl. a következő szempontok szerint fejleszthető: (1) tanul­ják meg pontosan meghatá­rozni a megbeszélendő prob­lémát; (2) a megbeszélését kezdjék mindig valamely pozi­tív vonatkozásával; (3) konk­rétumokban és ne általánossá­gokban beszéljenek: (4) ér­zelmeiket is fejezzék ki; (5) ismerjék el szerepüket és fe­lelősségüket az adott problé­mában; (6) legyenek rövidek, lényegre törőek; (7) egyszerre csak egy problémát beszélje­nek meg; (8) ne hivatkozza­nak másra, csak arról beszél­jenek, amit megfigyelhettek; (9) inkább semleges legyen a beállítódásuk, mint negatív; (10) a megoldásra helyezzék a hangsúlyt, ne arra, hogy ki­nek van igaza; (11) a megol­dást világosan, egyértelműen, egymás szempontjait kölcsönö­sen figyelembe véve fogalmaz­zák meg; (12) hajtsák végre megegyezésük szerint. (Kudarc esetén egyik se mondja: „Na, ugye, megmondtam!", hanem keressenek egy hatékonyabb megoldást.) A társas készségeket fejlesz­tő módszerek lelkileg beteg és egészséges emberek szá­mára egyaránt hatékony se- aítséget nyújthatnak. Utóbbiak ilyen megfontolásból is be­kapcsolódhatnak a Pécsett működő Kapcsolatlélektani Tanácsadó személyiségfejlesz­tő tréningcsoportjába. Rácz Lajos Városi Felnőtt Idegbeteg-gondozó Intézet ui Hid épül A villany—bólyi úton, a má- roki elágazásnál levő öreg tég- lahíd életveszéllyes állapotban van, a megerősítésére tett pró­bálkozások eredménytelenek voltak, ezért fél szélességben már régebben le is zárták. A kiszolgált hidat lebontják és a Hídépítő Vállalat pécsi építésvezetősége új vasbeton­odat épít helyette, kb. 13 mil­lió forintos költséggel. Hogy a hídbontás és -építés idején is zavartalan legyen a forgalom, a Közúti Igazgatóság kivitele­zésében új terelőút épült, amely Villány virágosi telepü­lésrészén ér be a nagyközség­be. A bontást a közeljövőben megkezdik, az új híd terv sze­rint az év végére készül el. Képeinken a bontásra ítélt hid és az új terelőút látható, ame­lyen a befejező munkák foly­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom