Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-29 / 177. szám
1984. június 29., péntek Dunántúlt napló 3 Az efső országos kon ferencia után A fiatalok és a környezetvédelem Beszélgetés dr. Bogdán Tiborral Több mint kétszáz fiatal szakember jött össze június elején Kecskeméten, ahol megrendezték az országos ifjúsági környezetvédelmi konferenciát. Az ország minden megyéjéből érkezők között kilenc baranyai utazott a háromnapos konferenciára, köztük dr. Bogdán Tibor, ez MTA Dunántúli Tudományos Intézetének környezetvédelmi, jogi kutatásokkal foglalkozó munkatársa. — Az emberi környezet védelme nem köthető életkorhoz, mégis van-e olyan feladót, amit kifejezetten a fiatalok vállalhatnának? •— Igen, az Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácson, s a KISZ- bizottságejkon keresztül az ifjúsági szövetség nemcsak a környezetvédelem támogatását, hanem az információ- áramlást is szeretné biztosítani, ugyanakkor érdekvédelmi tevékenységet is vállal. Magának a konferenciának kettős célja volt: egyrészt a már em- líte't információátadás. Miután most hívtak össze először ilyen tanácskozást, ezért elsősorban tájékoztatást kaptunk a környezetvédelem jelenlegi helyzetérő1 Igen heterogén volt az összetétel, nem csupán a környezetvédelemmel foglalkozókat hívták meg, hanem mérnököket, építészeket, iparban, mezőgazdaságban dolgozókat, biológia tanárokat, erdészeket, s sikerült megnyerni olyan előadókat, hogy a környezetvédelem szinte minden területéről, legfontosabb problémáiról átfogó képet kaptunk. Másik cél, ami igen fontos, különösen így induláskor, hogy az ország különböző területein dolgozó fiatal szakemberek megismerkedjenek egymással. egymás problémáival, esetleges jó kezdeményezésekkel, ötletekkel. A plenáris ülés mellett öt szekcióban folyt a tanácskozás: településfejlesztési, ipari, mezőgazdasági, egyetemi-főiskolai és sajtópropaganda szekciókban. — A környezetvédelmen belül melyek azok a problémák, amelyeke• pil'anatnyilag a legfontosabbaknak tekinthetünk, s amelyekről — éppen ezért — a legtöbb szó esett? — A talán legaktuálisabb gond, ami a legnagyobb vitát váltotta ki, a veszélyes hulladékok kezelése és elhelyezése volt. az. hogy mik az erre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának akadályai. Napvon nagy a lakosság ellenállása, még azokon a területeken is — s ezekből nincs sok — ahol meqvan ehhez a földrajzi adottsáa. Ugyanis csak ott szabad elhelyezni a veszélyes hulladékot, ahol megfelelőek a talajviszonyok, azaz agyaglencse található. Ezt a problémát sürgősen meg kell oldani, mert a mostani helyzet, az, hogy a hulladékot ide-oda helyezgetik, sokkal veszélyesebb. A mező- gazdaság területén a legnagyobb vitát a jelenlegi erdőgazdálkodás váltotta ki. Vitatták a tarolásos módszer helyességét, mert az káros a környezetre. A tarolásos módszernél hiába ültetnek a régi helyébe új erdőket, ez a talajnak nem biztosít igazán védelmet, nem következik be az erdő úgynevezett fedettsége. Ennek Pécsett, a felső-gyükési erdőszélen nem elég, hogy beszemetelték a környéket, de leverték még oszlopáról a természetvédelmi területet jelző táblát is. Erb János felvétele Lapszemle A Fáklya 14. száma A Fáiklya 14. számának egyik írása a litvániai mező- gazdasági termelés ösztönzésének új rendszerét ismerteti, egy másik cikkben pedig a nyersanyag-lelőhelyek és az ipartelepítés kapcsolatáról olvashatunk figyelemre méltó gondolatokat. Egy főszakács portréjából az örmény nemzeti konyha- művészet titkaival, jellegzetességeivel is megismerkedhetünk. Figyelmet érdemel a dohányzás elleni rágógumivaj foglalkozó írás. A szovjet-lengyel kapcsolatok-című cikk a két ország kapcsolattörténetét elemzi a f el sza b a d u I á stó I napjai nkig. A Magna Hungáriának, a magyarok őshazájának kutatásáról is olvashatunk tájékoztatót a Fáklya új számában. Tudósítást közöl a lap a középiskolások évenként megrendezett Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedője országos döntőjének televíziós közvetítéséről. A hagyományos Panoráma rovat Után egy gyári discóba tehetünk látogatást: a Minszki Traktorgyár ifjúsági klubjába. A sportoldal — egy vitorlás- verseny bemutatása kapcsán - a vitorlássportal, foglalkozik. tíz—tizenöt év alatt meg kellene történnie, de a mostani elmaradások bizonyítják: a tarolásos módszer helyett jobb lenne a szálazásos, azaz, ha szétszórt területeken folyna az erdőgazdálkodás. — Milyen témákat emelne még ki? — A településfejlesztési szekcióban a legizgalmasabb téma az építészettel volt kapcsolatos. Felhívták a szakemberek figyelmét az egész építész- társadalom felelősségére, a koncepcióra, az összhangra, a döntések minél nagyobb társadalmasítására. A szakmai kontroll mellett mindvégig támaszkodni kell az érintett területen lakók véleményére, aktív közreműködésükre. Ebben a társadalmasításban, a nagyobb nyilvánosság megteremtésében éppen a fiatal szakembereknek kell kezdeményezőknek lenniük, erre szeretné megnyerni őket a KISZ. — A környezetvédelmi sajtómunkáról mi volt az általánosan kialakult vélemény? —1 Erről Hajdú János tartott előadást. Fontosnak tartotta, hogy egyedi ügyekben a sajtó teljes nyilvánosságot kapjon, de két dolgot hangsúlyozott: nem az az igazán jó, ha az újság, rádió, tv akarja megoldani a konkrét környezetvédelmi ügyeket. Másik a helyi és az országos sajtó feladatához kapcsolódik: sokkal több dolgot kellene a helyi sajtóban intézni. összességében nézve, sikeres konferencia volt ez, a kezdetét jelentheti valaminek. Természetesen még több hasonló tanácskozásra is sor kerül. Azt azért meg kell mondani, hogy bármennyire is keresi a KISZ a sajátos tevékenységet, a környezetvédelem egész problémakörét nem kerülheti meg, ezen belül kell megtalálnia a saját, az ifjúsághoz kapcsolódó feladatait. — S mik lennének ezek?, — Mindenekelőtt a környezetvédelemmel kapcsolatos nevelés, hogy már a legfiatalab- bakban is tudatosuljon ez. Az aktív környezetvédelemre nevelő táborok szervezése; az iparban, a mezőgazdaságban, az oktatásban, az építészetben dolgozó fiatal szakemberek mozgósítása. Olyan pályázatok hirdetése, amelyek környezetkímélő technológiák kidolgozására ösztönöznek. Azután itt vannak a környezetvédő klubok', amelyek nemcsak munkát, hanem kellemes szabadidőeltöltést is jelentenek, ugyanakkor igen hasznosak. Borsod megyében fiatalok dolgoznak a dolomitbánya rekultivációján. De Baranyában is van feladat elég, elsősorban az egészséges ivóvíz biztosítása, a mecseki természetvédelmi területen levő, közép-európai szinten is egyedülálló növények védelme, és még sorolhatnánk. Mindezekre szeretnék megnyerni a fiatalokat, hogy azután az ő segítségükkel, kezdeményezéseik nyomán minél több ember bekapcsolódjon a környezet védelmébe. Dücső Csilla Ki vágyói!? Honnan Jöttem? B tudnivägyäs alapja Tehetséges cigánygyerekek tábora Siklóson — Nagyon jó! — válaszolják kórusban. Aki kérdezett: Lakatos Menyhért író. Akik válaszoltak arra, hogy milyen a táborban: a siklósi olvasó- és alkotótábor résztvevői. cigánygyerekek. Pillanatok, kérdések, válaszok a szerda délutáni találkozóról : — Az író bácsi mikor tanult meg cigányul? — Édesanyámtól, édesapámtól. — És magyarul? — Csak az iskolában. Sokáig nem értettem mit mond a tanító néni, csak néztem a hátsó pádból. Vonzottak a betűk, mindenre kíváncsi voltam, amit leírtak. Az utcán utánaszaladtam egy papírnak, csakhogy megtudjam, mi van ráírva. Gyerekkoromtól kezdve sokat olvastam, először sok ponyvát. Tudjátok mi az? Kovbojtörté- netek, gengszertörténetek, fillérekért árulták. 1946-ban olvastam először irodalmat. Az új ember kovácsát, Makarenko írta. — Honnan tud a bácsi cigányul? — Édesanyámtól, onnan, hogy cigány vagyok én is. Békésben születtem. Nem voltam jó gyerek, de édesanyám mindig megtalált, ha elcsavarogtam. Tudta mindig, hol vagyok. Szegények voltunk, nagyon szegények. Tizennégyen voltunk testvérek, de sohasem voltunk tizennégyen. Édesanyám szült és temetett, most már csak hárman élünk. Tudjátok, mi a bor- sónyjvés? Mindenestől felszedni a borsót a földről. De ezt csak éjszaka lehetett csinálni, hogy ne peregjen ki a borsó. Jaj, de sokat nyűttem a borsót, estétől reggelig! Aztán vizsgáztatja egymást író és gyerek anyanyelvből: ,.Te nem cigányul beszélsz, hanem románul. Sokan, felnőttek sem tudják, hogy vannak magyar, vannak román és vannak cigány anyanyelvi cigányok. Ki tud ciaányul köz'etek?" Csend, szeppent arcok. Az író mond valamit cigányul. Az egyik kislány boldogan felkiált, magyarul: Dehiszen ez az én nyelvem! Megtudjuk, Lakatos Menyhért új, hetedik könyvén dolgozik, Káli: ez lesz a címe. A szó feketét jelent, de jelenti egy indiai istennő nevét is. — Minden ember, minden nép felteszi _egyszer magának a kérdést: ki vagyok én? Honnan jöttem? Ebben a könyvben erre akarok választ adni, arra, hogy kik a cigányok, honnan jöttek, hogyan akarnak itt barnabőrű magyarok lenni. Levelet kaptak a tanévben a megye általános iskolái: javasoljanak nyári táborozásra olyan cigány származású gyerekek, akik tehetségesnek mutatkoznak olvasásban vagy tornában, matematikában vagy rajzban. Az ötven személyesre tervezett képességfejlesztő táborra végül is harminckilenc gyereket „neveztek” az iskolák. A tábornak a siklósi kollégium ad otthont, s pedagógusok serege foglalkozik a gyerekekkel, akik már az első napon, e hét hétfőjén ráéreztek feladatukra: játékosan, kötetlenül ismerkedjenek a világ még nem, vagy alig ismert területeivel. Naponta eljárnak a standra, hogy megtanuljanak úszni, vagy megszülessen bennük a vágy az úszni tudásra —a foglalkozásokon a zenére, táncra, sportra, a színek, formák, a számok világára. Ács Tiborné, Baktay Patricia, Deli Ferenc, dr. Dorsics Cyörgyné, Fklics Ibolya, Hang János, Koltai Magdolna• Krepu János, Mikuli János, Molnár János, Moór Miklásné, Nagy Pál, Lőrinczi A'bertné, Váradi Judit, Vida Dezsőné és a gyerekgyógyász dr. Tárnái Márta, no meg Só- lyom Kati, a Szélkiáltó együttes és Lakatos Menyhért segít tágítani e cigánygyerekek nyíló értelmének bekalandozásra váró körét. A szerda délutáni beszélgetés után a gyerekek megmutatták az íróvendégnek még be nem fejezett közös munkájukat, két hatalmas festményt: aszóba zárt mesék csodálatos szín és formagazdagságát, s a mai virágparádéra készülő ruhákat, virágokat, jelmezeket. S közben, magukban tálán még mindig kételkedtek, hogy hogy hogyan is van az, hogy cigányember és híres író egy- személyben az. akinek mutatják festményüket. S a kételkedés a tudniaka- rás alapja. B. L. Gyes és táppénz Női kisiparosok A kisiparos nők egymástól elszigetelen élnek, nem ismerik egymás munkáját, gondját, problémáját — fogalmazza meg a KIOSZ megyei nőbizottságának emlékeztetője —, ezért a közelmúiltbain előbb írásos felmérést készítettek, majd nőfórumot rendeztek Pécsett. Két nagyobb kérdéskör került a napirendre; egyrészt az általánosítható problémák körét vonták meg, másrészt kíváncsiak voltaik arra a közéleti munkára, melyet e réteg végez. Baranyában összesen 1100 kisiparos nő él. A KIOSZ nőbizottságának kérdőívét 796-an küldték vissza kitöltve, így aztán több általánosítható kérdésre kaptak választ az akció elindítói. A megkérdezettek körében egyébként a tipikus női szakmákon kívül akadnak nők, akik fafűrészeléssel, szekérfuvarozással, avagy éppen d.rótfonássa.l foglalkoznak. Közel 70 százalékuk főfoglalkozásban gyakorolja az ipart, 90 százalékúik rendelkezik valamilyen szakképzettséggel. Politikai végzettségük alacsony, közéleti aktivitásuk kielégítő. Milyen problémákat vetettek fel a kérdőíves felmérés, illetve a nőfórum során megyénk női kisiparosai. Két perdöntő kérdés foglalkoztatta őket leginkább — mindkettő országos gond is egyben —, s e kettő a gyermekgondozási segély kérdése, valamint a táppénzhelyzet. Köztudott, a kisiparos nők nem élvezhetik a gyes kedvezményét, ugyanakkor táppénzjogosultságuk csak 88 napon túl tartó betegségek esetén lép életbe. Mindkettő kapcsolódik valahogy a gyermekek neve- lése-ellátása témakörhöz — gyermekük betegsége esetén halmozódnak a problémák. Szóltak a kontó rtevékenységről. Mint megfogalmazták, igen fontos volna az engedély nélküli ipart gyakorlók elleni határozottabb fellépés. A szakmunkásokat Oktató- nevelő iparosnők bírálták a szakmunkásképzés jelenlegi rendjét, ezen belül is a gyakorlatra, illetve az elméletre fordítható idők arányát. Szerintük túl sok az elmélet, s a szakmát a képzési idő alatt kevésbé sajátítják el a fiatalok, mint az kívánatos volna. Végül - és ez is figyelmeztető - nagy terheket ró az iparosakra az egyre da- gadó-növekvő adminisztrációs kötelesség. Az észrevételeket — mint azt Hideg Józseíné, a KIOSZ megyei nőbizottságának vezetője említette — felettes szervekhez fogják továbbítani, de ezzel még nem ér véget az a vizsgálódási akció, mely e réteg goadjainak-problé- máinak feltárására hivatott. Megpróbálják a kezdeti tapasztalatokat arra is felhasználni, hogy a közélet frontján még jobban aktivizálják e réteget, hogy közvetlen környezetük társadalmi munikaakciáiban kamatoztathassák lehetőségeiket. Foglalkoznak továbbá politikai-szakmai képzésükkel. Több szakma tette szóvá, hogy nincs szakmai továbbfejlődésükre lehetőség. K. F.
