Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-28 / 176. szám

1984. június 28., csütörtök Dunántúli napló 3 éue$ munka eredmenye: Gondolatok a baranyai előny- programról Több éves munka, kétheten­ként megismétlődő, kiváló ta­nárok által vezetett szakköri foglalkozások után, mlint arról már tudósítottunk, a múlt hé­ten megkezdődött Pécsett az első tehetséggondozó nyári tanfolyam 14-16 éves, bara­nyai gyerekek részére. A csak­nem száz gyerek 18 helyről ér­kezett, negyvenen vidékről, hatvanon Pécsről, 47 lány és 51 fiú. Dr. Bárdi László főtanácsos a baranyai előnyprogram fő •mozgatója, a megyei tanács középiskolai csoportvezetője elsősorban a feladatokról be­szélt a gyerekéknek. A tanu­lásról, a tájékozódás, az isme­retszerzés sokféle lehetőségé­ről, amit ez az ötnapos nyári tanfolyam is feltár a résztve­vők előtt. Meg arról, hogy aki jó képességeivel kiemelkedik környezetéből, annak köteles­sége, hogy jól gazdálkodjék erejével, annak — de egyéb­ként minden gyereknek, fia­talnak - azt kell megtanulnia, hogy sok munkával, akaraterő­vel a legtöbbet hozza ki ön­magából. Az 1981 -ibén elindí­tott baranyai elönyprograim- nalk tulajdonképpen ez a ve­zérlő elve. És mit mondanak a nyári tanfolyamról a gyerekek? Elő­ször is örülnek ennek az öt napnak, az ő javaslataik alap­ján összeállított, színes prog­ramnak, amely a világra való nyitást szolgálja. Amelyen hal­lanak, beszélgetnek természet- védelemről és a baranyai ap­rófalvak sorsáról, anyanyelvről és népi kultúráról, tömegtájé­koztatásról és a zene szerepé­ről. Megfogalmazzák azonban kételyeiket is:- Talán kicsit' túl sokszor halljuk azt, hogy tehetség, hogy mi tehetségesek vagyunk — mondja az egyik 14 éves fiú. — Jólesik ezt hallani, de félő, hogy lesz, akit ez elbizakodot- tá tehet. Lehet, hogy egy más „fedőnevet" kellene találni er­re a programra. Muskát József, a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium matematikatanára kezdettől vezet haladó csoportot ebben az előnyprogromban.- Tetszett az elképzelés - mondja —, hiszen tulajdonkép­pen ezt csináltam korábban is, szakkör formájában. Itt is a magas fókán működő szakkört tartom elképzelhetőnek, ame­lyen a gyerekek a tanár irá­nyításával önállóan dolgoznak. Az iskolai anyagot elmélyítjük, de nem szaladunk előre. In­kább a szemléletet, a matema­tikai gondolkodást szeretném elmélyíteni a tanítványaimban.- A tehetségről mi a véle­ménye?- Majd harminc éve vagyok tanár, de olyan gyerék, aki valóban tehetségesnek mond­ható, 2^3 fordult meg a kezem alatt. Találkoztam viszont na­gyon sok értelmes, érdeklődő diákkal, akikkel komoly ered­ményeket lehetett produkálni. Volt olyan tanítványom is, aki hiába volt tehetséges, a lusta­sága miatt nem vitte semmire. És azt is látom, hogy a tehet­ség báirhol, bármikor, bármi­lyen társadalmi környezetben felbukkanhat. Baranya megye oktatásügyé­nek vezetői ezzel az előny- pragraimmail és amint a héten zajló nyári tanfolyammal tulaj- dohképpen a teljes megyére kiterjedő hálózatot kívánják erősíteni és fenntartani. Úttörő módon az országban, ahogy azt dr. Harsányt István pszi­chológus, a hazai tehetség­gondozás szellemi atyja, aki ott volt a tanfolyam indításá­nál, maga is megerősítette. Szolnokon folytatnak még ha­sonló tevékenységet, hasonló törekvések torpantak meg So­mogy megyében, és ezzel le is zárhatjuk a felsorolást. Mert, ha léteznek is jó képességű gyerekekkel működő jó isko- ilálk, azért a teljes gyermektár­sadalomra való odafigyelést és a kiemelkedő képességűek se­gítségét nem hanyagolhatjuk el. Baranya legalább is ezt vállalta - dicséretes és úttörő módon. Gállos Orsolya Házi konferencián Mentálhigiéné és pedagógiai gyakorlat A pécsi Nevelési Központ 3. sz. iskolájának pedagógusai házi tudományos konferenciát rendeztek nemrég „Pszicholó­gia és mentálhigiéné a peda­gógiai gyakorlatban” címmel. A konferencián az NK dolgozói közül bárki részt vehetett halI- Jgatoként, előadóként vagy hoz­zászólóként. A jelentkezők szá­ma 38 volt, az előadásokon 42-en vettek részt — túlnyomó- részt pedagógusok és a Neve­lési Központ mentálhigiénés osztályának dolgozói. Ha csak pedagógusokban gondolko­dunk, az arány a három tan- ‘estület létszámának kb. 1/4-e, tehát jónak mondható. A kezdeményező tanár, Va­das Gyula a következőket mondta a szervezők indítékai­ról : — Ügy érezzük, hogy a mai pedagógia elméleti és gyakor­lati irodalma egyaránt speku­latív, nem az élethez igazodik. A gyakorló pedagógusok job­ban, több oldalról látják a problémákat, de nincs lehető­ségük arra, hogy egészségesen felszínre hozhassák a bennük szunnyadó ambíciókat, képes­ségeket. Az egyes iskolák pe­dagógusai el vannak szigetel­ve egymástól — ez országos tünet. Sem egy falusi tanító­nak, sem a városi pedagógus­nak nincs módja arra, hogy ki­cserélje, megbeszélje tapasz­talatait valakivel, aki megerő­sítést adhat saját praxisa szá­A TIT nyári programjai A TIT megyei szervezete három nagyobb rendezvényt szervezett a nyári időszakra. Ezek mellett természetesen nyári táborokban, más szer­vek általi rendezett progra­mokon rendszeresen jelen lesznek a TIT előadói. A szám ításteobni ka, a szá­mítógép-programozás iránt érdeklődő hetedik-nyolcadik osztályosoknak szerveztek nyári tábort június 18-29. kö­zött a természettudományi stúdióban. A kis programozók kéthetes nyári táborában a jelentkezett gyerekek ’játékos formában tanulták meg az egyszerűbb számítógépes programok tervezését, elkészí­tését. A tálborban egyéb ter­mészettudományos rendezvé­nyek (csillagvizsgálás, kirán­dulások stb.) is voltak. A több mint 25 éves hagyo­mányoknak megfelelően idén is lehetőséget biztosít a TIT a Népék barátsága elnevezésű nyári egyetemre hazánkba látogató külföldieknek. Július 29—augusztus 9. között több mint 60 résztvevő lesz Pécsett több országból. A tábor hi­vatalos nyelvei: angol, finn, német és orosz. A Népek ba­rátsága nyári egyetem témá­ja: a Magyar Népköztársa­ság tevékenységének bemu­tatása a népek közötti barát­ság és együttműködés erősí­téséért. Pannónia, ’84 - a szövet­kezeti szakemberek 15. talál­kozóját rendezi a TIT megyei szervezete és az Országos Szövetkezeti Tanács Harkány­ban augusztus 21—25. között. Előadásokon, konzultációkon vehetnek részt a szakemberek a következő témákban: A szö­vetkezeti mozgalom megújítá­si törekvései; önkormányzat, vállalkozás, érdekeltség; Ex­porttevékenység ; A közgazda- sági és jogi szabályozás idő­szerű kérdései. A három nagy rendezvény­re a jelentkezések lezárultak. mára és elősegítheti tovább­fejlődését. Ezenkívül egyre erő­sebben fogalmazódik meg a pedagógiában is a társadalom lelki egészségének védelme. Szükség van arra, hogy a pe­dagógusok többet tudjanak a mentálhigiéné mibenlétéről, és aktívan védhessék a társa­dalom —, különösen az álta­lános és középiskolás korosz­tály — lelki egészségét. Ezt több — a gyakorlatban tapasz, tolt és a szakirodalomban fel­dolgozott — tényező is alátá­masztja: növekszik a gyerme­kek és fiatalok körében a neu- rózisos megbetegedések szá­ma; gyakoriak a kapcsolatte­remtési nehézségek, az érzelmi éler zavarai stb. A mentálhi­giénés prevenció tehát a pe­dagógia feladatává is vált. Vadas Gyula mint ifjúságku­tató „hivatalból” is foglalkozik a témával a Honvéd Kórház ideg- és elmeosztályán. A konferencia előzménye az iskolában egy éve működő ún. pedagógiai Bálint-csoport, amelyet Maksay Mária és Ko­vács Gábor kollégák segítsé­gével Vadas Gyula szervezett. Az egy osztályban tanító peda­gógusok esetmegbeszélő cso­portot alkottak, munkájukat igen hasznosnak érezték, és lelkesen vettek részt a kísérlet­ben. Fáradozásukra az év vége felé az NK vezetősége is felfi­gyelt és lehetőséget biztosított az eszmecseréhez. Ennek során a következő témák kerültek na­pirendre: 1. A gondozói mun­ka mentálhigiénés sajátossá­gai — Mcgatartásminták elsa­játítása 3—6 éves korban — A pedagógusszerep sajátossá­gai napjainkban — Szociál­pszichológiai (csoportdinami­kai) szemlélet a ped. gyakor­latban — Viselkedészavarok, deviáns magatartásformák az iskolában — Szocializációs fo­lyamatok és az ifjúság mentá­lis egészsége. Az előadók között volt gya­korló pedagógus és iskolaigaz­gató, körzeti gyermekorvos és pszichiáter, pszichológus és családgondozó. Értékes elő­adásaikat esettanulmányok és azok megbeszélése követte, a program kiemelkedően hasznos részeként, A tervek szerint a konferenciát a jövő tanévben megismétlik, és ezen még több esettanulmány szerepel majd, mivel a pedagógusok igénylik az esetmegbeszélő csoportok szervezését. Idén ősszel pedig ugyanezt a témát pécs-bara- nyai pedagógusokkal együtt szeretnék napirendre tűzni ugyancsak egy konferencia ke­retében. Gy. J. Apáczai Csere János-dij Dr. Kocsis József „A tanítóságomra vagyok most is a leginkább büszke” — mondja dr. Kocsis József, a szentlőrinci 1. számú Általános Iskola igazgatója a kitüntetés után. S hogy mennyire komo­lyan gondolja a „tanítóság" elhivatottságát, igazolja az is, hogy gyermekei is erre a pá­lyára léptek. Ez nem zárja ki, hogy később ne legyenek ta­nárok, ha akarnak, de a hiva­tás szépségét, a gyermekek ne­velését a legteljesebben a ta­nítók élhetik át. Dr. Kocsis József gyakran álmodik pályájának első négy­öt esztendejéről, amikor taní­tóként foglalkozott a kisdiá­kokkal. Nevelési ars poeticája, hogy a növendékeket a társa­dalmi gyakorlat egészére kell felkészíteni, s ehhez csupán a szavak közege nem elegendő. Csak azok az elvek, útmutatók maradandóak, csak azok ösz­tönzik a gyerekeket a megva­lósításra, amelyek a tevékeny­ségükhöz kötöttek, amelyek­hez saját élményeik is fűződ­nek. Minél előbb ismerjék föl a gyerekek a maguk fontossá­gát, érjenek el sikereket. Él­jék át a tanulás — és termelő tevékenységet. Mindez hasonlít kicsit a szerepjátékokhoz az­zal az alapvető különbséggel, hogy a szerepeket nem „te­gyünk úgy, mintha ...” — szemszögből játsszák, hanem társadalmi tartományuknak megfelelően. Elvei, nézetei szinte „pre­desztinálták" arra, hogy né­hány évvel ezelőtt Gáspár Lász­ló betegsége miatt, ő vegye át a szentlőrinci 1. sz. kísérleti iskola igazgatását. Körzeti igazgatói feladatokkal egyéb­ként már pályájának ötödik esztendejében megbízták, s több, mint két évtizeden át töltötte be ezt a pozíciót kü­lönböző baranyai iskolákban, legutóbb 1973—80-ig Pécsvá- radon. Ekkor került docensként a tanárképző főiskola nevelés- tudományi tanszékére. Egy év leteltével kérték föl a szentlő­rinci iskola vezetésére. A főis­kolától sem szakadt el, azóta is félállásban a tanszékhez tartozik, előadásokat, szemi­náriumokat tart. Doktori disz- szertációja (Debrecen, 1983), amely a szentlőrinci iskola kí­sérletét, nehézségeit, eredmé­nyeit taglalta, az idei nyáron könyvalakban is megjelenik. Több évvel ezelőtt „Szeptem­bertől júniusig” című könyvét olvashatták az érdeklődők, s az igazgatói továbbképzések egyik tananyagául használják a tanulmányt. ­Huszonkilenc esztendeje ta­nít dr. Kocsis József. Eközben — a nappalin elvégzett taní­tóképző után — magyar—tör­ténelem szakos tanári, majd a szegedi tudományegyetem , pe­dagógiai szakos diplomáját szerezte meg. Igazgatóként is ügyel arra, hogy ne kerüljön ki a gyerekek közvetlen köze­léből, legalább néhány órában tanít. Tanárszakos növendékeit pedig rendszeresen elviszi Szentlőrincre, ismerkedjenek az iskola módszertanával. Az iskoláról csak jót tud mondani. A tanár—diák köz­vetlen kapcsolatát, a komplex tantárgyi rendszert, a termelő- tevékenységet és a tanulási képességek kibontakoztatását mindjárt elsőként. Fejét rázza, amikor a szentlőrinci kísérleti iskolával szemben támadt el­lenérzéseket említem. Adato­kat sorol, amelyekből kitűnik, hogy a szentlőrinci iskola ta­nulói éppenséggel kisebb arányban buknak meg más is­kolák diákjaihoz képest, a le­morzsolódás aránya, főleg a szakmunkás-tanulóknál, kedve­zőbb az országos átlagnál. Az igaz, hogy a középiskolák első osztályaiban vannak különbsé­gek a kísérleti iskolából és a többi általános iskolákból jött gyerekek között, de ez az elő­ző évek nem teljesen azonos tananyagából adódik. Ám a szentlőrinciek sem kevesebbet, hanem mást tudnak, és fejlett tanulási képességeik révén ha­mar alkalmazkodnak az új kö­vetelményekhez. Csendesen érvel, magyaráz, és arra a banális kérdésre, hogy miként fogadta az Apá­czai Csere János-díjat, moso­lyogva bólint: „megtiszteltetés­nek érzem, de a legfontosabb a pályán a munka örömének a megtartása." B. A. :'í(e00Í0^ Az elcserélt Brigitta Válogatok. Olyat keresek most •—■ tisztelet o portréfilmnek, a vitafórumnak, az interjúnak, ezek úgyis jók általában — ami fikciós is, bemutató is, magyar is. És találok. A csütörtök esti Brigitta ugyan csak egyharmad részben magyar, lévén kop­rodukció az osztrákokkal és az NSZK-val, a pénteki Elcserélt szerelem teljesen magyar, de -csak félig bemutató, merthogy a tévé és a Mafilm koproduk­ciója, játszották már a mozik. A Brigitta ízig-vénig együttmű­ködés, a partnerek adták a múlt századi írót, Adalbert Stiftert, a rendezőt, a stáb és a szereplők zömét, valamint — gondolom — pénzt, mi adtuk a témát, Bálint Andrást, a pusztát csikósokkal, farkasokkal, meg a sok szép művészi párát és alkonyatot. Meg epizódszereplőként Págert és Sinkovitsot — többek között. Alig sejthetem, hogy a! klasz- szikus osztrák író jelentéktelen történetében mi ragadhatta meg az együttműködő feleket. Partnereinket talán az egzo­tikum, minket mandinerből áb­rázolt reformkorunk. Mert a Mura/-földesúr és a csúnya Bri­gitta nagy szenvedélye ott ját­szódik bizony, a reformkorban. Lassan, nyúlósan és mindvégig érdektelenül. Nyomott hangula­tú film, bágyatag szorrtorújáték, közhelyes alkonyati sziluettek­kel és párbeszédekkel. Amúgy arról van szó, hogy MüTai elve­szi a csúnya, de belső szépség­gel bíró Brigittát, majd elhagy­ja, húsz évig bolyong Európá­ban, aztán hazatér s birtokán, mely Brigittáéval határos minta­gazdaságot létesít, miként az asszony is. Jó darabig csak re­formgondolataik, aztán érzel­meik is visszatalálnak egymás­hoz. Az osztrák diák meg, aki az „író", és az események szemlélője volt, hazagyalogol Ausztriába erről az édes, bús, megkapó vadkeletről. Amilyen nagy szerelem volt Brigittáé és Muraié, olyan kicsike szerelme­ket tűzött a humoros tollahe­gyére Kállai István és Szálkái Sándor, ki rendezte is az Elcse­rélt szerelem című együttműkö­dést. Itt a tévé és a Mafilm együff-je nyilván pénzügyi-ad­minisztrációs, a kacagni vágyó közönség ebből mit sem lát. Sajnos a működésből sem, az alkotók által összedolgozott rossz panelok egy istennek se akarnak működni, azaz kiválta­ni a vígjátéki hatást. Mert amint az oda is van írva, az Elcserélt szerelem egy mai víg­játék. Az a sikamlós témája ne­ki, hogy ezek a fiatalok a vál­tozó szerelmi ügyeikkel együtt is milyen kis aranyosak és hogy még a felvilágosult Avar Ist­vánnak. is —aki a papa — mi­lyen nehéz őket követni. Pedig követné ám a vén kecske, ha­ha! Méq Kőszegre is, meg oz ágyba, meg ai viseletűkben is. Nahát! Itt is van egy „Brigitta", egy csúnyácska barátnő, aki az­tán elnyeri méltó jutolmát, a csalódásokban megfáradt húsz­éves fiatalembert. Akiből esz­tendőre jó Murai válik, mert rendesek ám ezek a mai fiata­lok és olyan cukorpofák. Meg rendesek vaqyunk mi is, akik ilyen könnyűt, lazát, üreset tu­dunk csinálni, szóval mindenki rendes, a viláq eqy naay, ked­ves habroló, eqy luftballon, de ió is elszállni egy könnyű víg- iáték szárnyán! — Amúgy tény­leg jó. ha ez a szárny nem sze- aett. Legalábbis nem ennyire. Néha a Brigittában is, itt meg egyfolytában azt éreztem, hogy ha ezeket a jó színészeket bé­kén hagynák a szövegkönyv blőd párbeszédeivel, önmaguk létrehoznának egy elfogadható produkciót. így azonban, noha a kooperáció már tökéletes volt, a produkció kívánnivalókat ha­gyott mag után. Egyebet sem. Parti Nagy Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom