Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-24 / 172. szám
Japesten <re hazánkban irenedik évfordulója előtt zi textiliák című új kiállításáról , így egyebek között ő maga is lelkes [szervezője a találkozóknak, eszmecseréknek, fesztelen beszélgetéseknek, amelyeknek most különösen időszerű tartalmat ad , a modern lengyel államiság, a Lengyel Népköztársaság megteremtésének közeledő negyvenedik évfordulója. A korábbiak- ' női is sűrűbbek most ezek a találkozók. Csupán az elmúlt két hónapban — Budapesten és a már említett Szegeden kívül — baráti napok zajlottak le Pakson, Vas megyében, Zircen, Hajdúszoboszlón, Esztergomban, és a sor folytatódik tovább. Mindezeken megmutatkozik az érdeklődésen túl az a nagy együttérzés, amellyel a magyar nép viseltetik a történelemben oly sok szállal hozzánk kötődő lengyel nép sorsa iránt. Magyar polonisták Ez az érzés vezette mindazokat, akik immár jónéhány éve megalakították a budaipesti Lengyel Kultúrán belül a Polonís- ták Klubját. Ez maga köré gyűjti mindazokat, akiket behatóbban érdekelnek lengyel történelmi, társadalmi, kulturális események. Rendszeres havi összejöveteleiken neves lengyel előadók adnak tájékoztatásokat és vesznek részt vitákon, beszélgetéseken. Ezeken egyrészt hasznos tapasztalatcserére nyílik lehetőség, másrészt gazdagíthatják a lengyel nyelvet gyakorlók a nyelvtudásukat. S ha már a Lengyel Kultúra a színházak utcájában von, négy színház szomszédságában, akkor miért ne nyithatta volna meg falai között az ötödiket? Igáz ugyan, hogy nem hivatásos művészekkel, hanem amatőrökkel, de igen magas színvonalon. E indjárt a bemutatkozáskor a legértéke- bb anyagihoz nyúltak: Mickiewicz életűvét megjelenítő műsort adtak elő nagy sikerrel. Azóta több éven át léptek újabb előadásokkal a közönségük elé, amely memcsak Budapesten, hanem vidéken is liagy elismeréssel tapsol nekik. Jelenleg Blűsorukan szerepel Tadeusz Rózewicz: Az én kislányom és Marék Hlasko: Hurok című darabja, amelynek magyarországi első bemutatása is a nevükhöz fűződik. Festészet, irodalom, zene Nincs is talán olyan ága a lengyel művészeti életnek, amelyről ne szerezhetnének folyamatos ismereteket a budapestiek és a fővárosba látogató vidékiek, sőt ez utóbbiak rendszeresen saját városukban is vándortárlatak, irodalmi estek, hangver- nyek révén. A budapesti textilművészed bemutatót gyébként Zbigniew Ralicki festményeinek rajzainak tárlata előzte meg. Azt meg- őzően a Benczúr Gyulánál is tanult Teo- ar Axentowicz festményei, valamint a sajátos felfogású krakkói Jacek Malczewski alkotásai díszítették a falakat. Láthatók toltak a híres voclaweki fajanszok is, ame- yeknek műhelytitkait a gyár egy dolgozó- a mutatta be. Mindezek mellett filmvetíté- ;ek, az új lengyel zenét népszerűsítő hang- rersenyek, irodalmi estek gazdagítják a ;okrétű havi programokat. Színesen, moz- jalmasan és széles körűen. Kicsiny, de hű ökreként annak a kiemelkedő kultúrának, »melyet a nagymúltú lengyel nép képvisel, amelynek fejlődését, újabb sikereit miniig örömmel, rakonszenwel figyeljük, be- süljü k hazánkban. L. Z. Ki volt a névadó? Helyreállítják a Glanzer-tárót A szénbányászat kezdete óta számos aknát, tárót létesítettek. Csupán a Mecsekben több tucat van belőlük, némelyik helyét és nevét is számon tartja az utókor. Ezek közé tartozik a komlói Glanzer-táró, amelyet mintegy kilencven éve mélyítte- tett a terület akkori gazdája, Jánosi Engel Adolf. Maga a létesítmény közismert a bányásztelepülésen, ám még ott is kevesen tudják mit jelent a Glanzer szó, kiről, vagy miről nevezték el a tárót. Cser- di András, a komlói Helytörténeti Múzeum vezetője alapos kutatómunkát végzett, amelyből képet alkothatunk a korabeli gyakorlatról és az elnevezés eredetéről. — Mi volt a szokás az 1890- es években? — Amint azt Babies András, a mecseki szénmedence történetének neves kutatója megállapította, a kapitalizmus korában az egyes aknákat általában a bányaművelés tisztség- viselőiről, a tulajdonosról vagy egy-egy védőszentről nevezték el. így volt ez a külszínről nyitott vágatok, a tárók esetében is. — Van az • elgondolásnak konkrét bizonyítéka? — A levéltárakban kutatva fellelhető a pontos válasz a kérdésre. A Pécsi Székeskáptalan Levéltárában megtalálható az az irat, amely bizonyítja, hogy a szóban forgó komlói tárót Glanzer Gyula bányafelügyelőről nevezték el. — Mit tudunk Glanzer Gyuláról? — A teljes életrajzhoz keveset, csak pár fontos adatot. Tudjuk pédául, hogy Pécssza- bolcson lakott és 1860 októberétől 1868 áprilisáig üzemvezető bányamester volt, majd 1868-tól bányabérleti ellenőrként dolgozott a székesegyházi uradalomban. Később, 1894-től bányafelügyelői címmel végezte munkáját. — Milyen eredménnyel? — Működéséből 5 millió korona haszna származott a székesegyháznak. Ezt a tekintélyes bevételt saját vallomása szerint úgy érte el, hogy a bérleti díjak számolásánál arra késztette a bérlőket, hogy a bécsi mérőt vegyék alapul és ne a szokásosat, ami nagy valószínűség szerint az általánosabban elterjedt pozsonyi mérő volt. Mivel pedig a bécsi mérő kisebb a szokásosnál, a manipulációval közel másfél millió korona többlethez juttatta az uradalmat. — Hogyan alakult a bányafelügyelő további sorsa? — Egy bányaellenőrzés során 1889-ben komolyan megsérült-. Olyannyira, hogy később sem gyógyult fel teljesen. Valószínűleg ezért írta, hogy a mellékelt „ ... orvosi bizonyítvány tanúsága szerint az általam a Pécsi Székesegyházi Uradalonv nál eddig viselt bányafelügyelői hivatallal járó kötelességek és teendők megfelelő végzésére most már teljesen és maradandóan képtelenné váltam...” Negyvenegy évi szolgálat után, 1902. október 31-én kérte felmentését. Az uradalom 2400 korona évi nyugdíjat szavazott meg számára. — Mindezek után volt valami köze Glanzernek a komlói bányához is? — A komlói szénterület Jánosi Engel Adolfé volt és nem az uradalomé, a kérdés mégis jogos. A megoldást az Országos Levéltár egy 1915-ben keletkezett irata rejti. E szerint Engel Adolf — meghatározott helyen — Glanzer Gyula tanácsára nyitotta meg a tárót. Természetesen lehetett más oka is a névadásnak, de' nagyon valószínű, hogy a bányatulajdonos a szakértői tevékenységet igyekezett ily módon is meghálálni. A történetnek azonban van egy mai aktualitása is. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének komlói üzeme, valamint a Mecseki Szénbányák komlói üzemei úgy döntöttek nemrég, hogy újranyitják és helyreállítiák az 1895-ben létesített komlói tárók egyikét, a Glanzer-tá rót. Ferenci Demeter Keresztrejtvény Hol áll? Vízszintes: 1. A képen látható szobor alkotója és címe (zárt betűk: L, T, E, L, F). 14. Edzetten, keményen. 15. Az, ilyen szaltó bravúros artistatei- jesítmény. 16. Kiváló képességű személy. 17. Verdi utolsó, de befejezetlen operája (I). 18. Becézett Áron. 19. Kiindulási viszony. 20. Pakisztán hivatalos nyelve. 21. Kolumbiai nagyváros. 24. Írország rövidített neve. 25. Nemzetközi mértékrendszer. 26. Durva visszautasító szó. 28. Idézett helyen. 30. Kínai területmérték. 31. Olasz kőolaj- és földgáztröszt. 33. Ez az izmus a XX. sz. elején keletkezett festészeti irányzat. 35. Szárított kókuszdió olajos húsa. 37. Stílus régi kifejezéssel. 39. Kaukázusi tanyavilág. 40. Turf műszó. 41. Fukar skót (I). 43. Az utótagnak kettőzöttségét jelöli. 44. Kutrica. 46. Rendszeres tevékenységet folytat. 47. Derékhadnak is mondják. 49. összetételekben külső a jelentése. 51. Világűr — irodaimii szóval. Rómát invázió fenyegeti a mélyből Az örök Város már sok inváziót élt meg és élt át. Jelenleg az alvilág lakói ellen hadakozik, amely fölé Róma épült. Ott a patkányok egész hada él, amely az utóbbi időkben rettenetesen megszaporodott és a csatornák és pincék mélyéből a- felszínre tör. Ez a milliós csapat egyre merészebb és veszedelmesebb. A városi fertőtlenítő és patkányirtó osztályhoz naponta fut be mintegy hetven segélykérés lakóközösségektől, kórházakból, iskolákból és könyvtá rákból. A Rómát fenyegető patkányvészt elsősorban a terület geológiai sajátosságai magyarázzák. Azok a morzsalékos talajrétegek, amelyekre évezredek óta épül a város, ideális menedéket nyújtanak a hosszúfarkú rágcsálóknak. A népszáj ezt a likacsos alvilágot már rég „svájci sajtnak” nevezi. A patkányoknak kedvező másik tényező a szennycsatorno-hálózot elöregedettsége — főleg a város magjában. Az óváros ereinek és utcáinak romantikus zűrzavara alatt zegzugos alagutak, föld alatti járatok, órómai kloakák és középkori csatornák fekszenek, amelyeket részben még fel sem derítettek. Itt vonnak otthon a patkányseregek és innen indulnak támadásra a felvilágba: a lakásokba, a raktárakba, az éléskamrákba, a boltokba, a kórházakba, a múzeumokba és a városi parkokba. A római utcák szemét és hulladékhegyei mágneses vonzerőt gyakorolnak rójuk. Normális körülmények között a római patkányok a szennycsa,- tornák hordalékaiból táplálkoznak. Mivel a szennycsatornák főként a Teverébe torkollnak, a patkányvész elsősorban a szomszédos városrészekre összpontosul. Méais, valahányszor az állatok számára alkalom és ösztönzés kínálkozik jobb élelemre, azt részesítik előnyben. Ilyen alkalmat kínál nekik már évek óta az úi földalatti vonal építése. Az éDÍtőaknák a felvilágra nyílnak. A közeli éttermek és élelmiszerüzletek nem menekülhetnek a hivotlan látogatók elől. A mintegy 40 római patkányirtó cég teljesen be van táblázva és többszörösen túl van terhelve. A patkányproblémo már rég riadóztatta az örök Város egészségügyi hatóságait. A patkányok inváziója, amelyhez az egerek légiói társulnak, egész egyszerűen veszélyeztetik az olasz fővárost. A járványok lehetőségét már nem lehet kizárni. Különösen nogy a veszély, ha az állatok ürüléke élelmiszerrel kerül érintkezésbe. Néhány Rómába látogató megdöbben, amikor fényes nappal azt látja, hogy kövér patkányok rohannak át előtte az úton. Azt hiheti, hogy a gazdátlan macskák nem kis serege hosszú távon véget vet ennek o vésznek, a valóságban persze az erős patkányok már rég nem félnek ősi ellenségüktől. Ezek az intelligens rágcsálók régen szövetségest csináltak a városban velük lakó emberekből: az emberi hanyagságnak köszönhetik földi paradicsomukat. A szenátusnak azt a kampányát, amely tisztasággal akarta kiűzni o patkányokat, sikertelensége miatt le kellett állítani. 53. Szekér görbe oldalrúdja. 56. Finn és spanyol autójel. 57. Burjánzik a gyom (összetett szó). 59. A Nyugat c. folyóirat neves zenekritikusa volt (Andor). 62.'" Ezek a mosószerek vízlágyítók. 63. Hawaii-szigetek fővárosa. Függőleges: 2. Tárcsa páros betűi. 3. Kondícióban tartja az egészségi állapotát. 4. Hangulatos jugoszláv sziget a sibeni- ki öböl bejáratánál. 5. Napóleon olaszországi győztes csatája. 6. Moson belterülete (I). 7. Belgrádi aprópénz. 8. Pető- fi-költemény. 9. Fejlődési szakasz. 10. Román és libanoni autók jelei. 12. Nyakra-főre. 13. Francia színésznő személynevének kezdőbetűjével (Y = I). 14. Itt található a képen látható szobor (zárt betűk: E, I, R, L, N). 17. Keresett szappanmárka. 22. Japán szigeteken élő nép. 23. Riadt hangon kiáltó. 27. Beszélőképességünk elvesztése. 29. Vonós hangszerek fontos kelléke. 32. Indiai hírügynökség. 34. Héberül író izraeli költő (Joszéf). 36. Folyó perzsa földrajzi nevekben. 38. Brutálisan megtámad. 42. Kalapács jelzője. 45. Útban egy alsóbb szintre. 48. Operoházunk tagja (György). 50. Szárnyakkal ábrázolt mitológiai alak. 52. Etiópiái kormányzó. 53. Tó — angol térképeken. 54. Szarvasféle állat. 55. Fényfolt. 56. Nagy — Skandináviában. 58. Ókori germán nyelv. 60. A legbenső egyénisége. 61. Fel betűi. 63. Energia. Beküldendő: vízszintes 1. és függőleges 14. legkésőbb július 2-án (hétfőn) déli 12 óráig beérkezőleg LEVELEZŐLAPON 7601 Pf. 134. Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A június 10-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: Menekülők, Kozák, Lovasok, Mula- tozók, Szekerek, Mezőn. Könyv- jutalmat nyertek: Kárpáti József, 7801 Siklós, Pf. 40., Mi- koláné Cs. Anikó, 7625, Pécs, Hunyadi út 65., dr. Szabolcs Lajos, 7628 Pécs, Kirov u. 23., Lendvai Jánosné, 7631 Pécs, Körösi Csorna S. u. 6/A., Ary Bálint, 7621 Pécs, Déryné u. 9. A könyveket postán küldjük el. Rádió mellett... A FORRD KONTINENS FORRD EVEI Könyv A forró kontinens forró évei Piac A Katonapolitika mindenkinek sorozatban jelentette meg a közelmúltban a Zrínyi Katonai Kiadó Árkus István: A forró kontinens forró napjai című könyvét, mely a politika és a hadseregek szerepét elemzi Afrikában. Kétségtelen, hogy a világpolitika alakulása iránt érdeklődők számára érdekes betekintést nyújt e kontinens sajátosságait elemző könyv. Hiszen a Földünk Ázsia utáni második legnagyobb kontinense a nyolcvanas években mind gyakrabban kerül a világpolitikai események középpontjába. A 30,2 millió négyzetkilométernyi földrész, amelynek lakossága 1981- ben már ötszázhúsz mjllió körül volt, jelenleg 51 államra tagolódik. i A politikai események hátterében súlyos problémák húzódnak meg. Afrika területéhez képest ritkán lakott földrész, melynek okai közismertek; többek között a kontinens eqyhar- mada sivatagos, vagy félsivatagos terület. Súlyos társadalmigazdasági viszonyai is közrejátszanak a földrész számtalan gondjában. Rendkívül magas a születések és halálozások száma. Bár Afrikában él Földünk lakosságának mintegy tizedré- sze, a földrész kevesebb mint 1 százalékkal részesül a világ ipari termeléséből. A világ legszegényebb országai között 20 afrikait tartanak számon. E gazdasági, társadolmi, földrajzi adatok figyelembevételével lehet megérteni azokat a katona- politikai mozgásokat és eseményeket, amelyek napjaink Afrikájában lejátszódnak. M. E. Ez is örökzöld téma: a zöldség és gyümölcs útja a termelőtől a fogyasztóig. S hogy közben mi rakódik rá, pontosabban mitől duzzad fel a'termék ára? Amikor a rádió riportere megjelent egy Pest környéki község felvásárló-telepén, valóságos vihar támadt a portékát kínáló és az átvevő között. A vita Dunabogdányon zajlott le, de - valószínűleg megtörténhetett másutt is, az ország nagyobb ipari városainak övezetében. A piaci árak - a nyári hónapokban főleg - nyilvánosságot kapnak, de ezekből többnyire csak a fogyasztói árakat ismerjük meg, a felvásárlási árakat „homály” fedi, holott az összehqsonlítás igazán érdekesnek ígérkezne . . . Az említett község és környékének őstermelői nem kevés gonddal, fáradozással, kockázattal és anyagi ráfordítással termeszti a gyümölcsöt, továbbá az uborkát, paprikát, paradicsomot és más zöldségfélét. Ezt megelőzően a felvásárlási szervekkel szerződést kötnek, előre megállapodnak az átvételi árakban. Azt hinné az ember, nincs semmi probléma, meglepetés nem érheti egyik „ügyfelet" sem. És mégis minden esztendőben - már a szezonnyitáskor - kitör a vihar. Kevesebbet fizetnek a beígért összegnél és ezt meg is indokolják, akár azzal, - hogy túl nagy a kínálat (ezt nehéz ellenőrizni), vagy a nem megfelelő minőség miatt, amin szintén lehetne vitatkozni. A helyszínre rendelt tíz-tizenöt teherkocsi közül kettő indult , útnak szerény kis rakománnyal. Szamócából (eperből) mindössze 360 kilogrammot vettek át, holott jóval több termett és kerülhetett volna eladásra, de nem „bagóért”. Azt mondták a kerttulajdonosok: „Inkább j rohadjon el a földön, "mint hogy fillérekért elpocsékoljuk az árut!” Érthető: 14-16 forintot ajánlottak a felvásárlók az eper kilójáért, s amire a gyümölcs a piacra került volna, az ár hatvan-nyolcvan forintra duzzadt. Igaz, a 25 milliméter átmérő fölötti eperért - esetenként megadták a 25-30 forintot is, amit aztán a vásárló száz forintért már haza is vihetett. A cseresznyének ára - az említett riport idején - 36-40 forint volt, a felvásárlók 12 forintért vették át. „Nekünk tisztességes árat kínáljanak, ne könyöradományt!” így zúgolódtak az őstermelők és - mintha összebeszéltek volna - visszatartották a termést. A felvásárlóknak főtt a feje, valaki a helyszínen kiszámította, hogy az üresen visszatért teherkocsik összköltsége egyetlen délelőtt meghaladta a 20 000 forintot. Ez volt — a riporter szavai szerint - „az őstermelő ítélete...”. Ha valaki szedett már életében meggyet, cseresznyét, egrest vagy ribizikét, igazán tudja, milyen szaporában munka ez. Pedig hát nemcsak a gyümölcs leszedéséből áll a gyümölcstermesztés . . . A rádió a héten többször is visszatért a témára. Legutóbb — a korábbi műsorok ismeretében - az egyik felvásárlási szerv vezetője elmondotta: „Valóban hibáztunk, túlzottan alacsony volt a felajánlott ár, ezért úgy határoztunk, négy forinttal emeljük a felvásárlási árat és a fogyasztói árat...” Ez aztán meglepő válasz volt. Többet kap az őstermelő a cseresznyéjéért, ám ezt a többletet azonnal a fogyasztóra hárították. Még csak eszükbe sem jutott, hogy a terhekből valamit átvállaljon a felvásárlás is. Ha már egyszer „hibáztak”. Az egész ügyletnek a levét ismét a fogyasztó issza meg. Minden szezonban. Rab Ferenc