Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-20 / 168. szám
© Dunántúlt napló 1984. június 20., szerda A hangsúly a teendőkön van | Fiúsítás? Régi magyar jogrendszerünk egyik sajátos intézménye vojt a fiúsítás, vagyis az a kiváltság, hogy fiúutódok kihalása esetére a fiágra szóló javakban valamelyik nő, többnyire az utolsó birtokos leánya örö. kölhetett. így történt ez Loson- czy Anna esetében is. Mivel apja, Losonczy István halála után nem maradt fiúörökös, az uralkodó fiúsította Annát, aki ekként gazdag arának ígérkezett Ungnad Kristóf számára. Nevét mégsem vagyona tette halhatatlanná. Neve úgy tapad a nagy magyar reneszánsz költő, Balassi Bálint nevéhez, miként Beátricséé Dantéhoz vagy Laura de Növésé Petrarcához, Ilyen „rejtett” fiúsítások manapság is történnek. Gondoljunk csak a mai házasságkötésekre, amikoris a feleségnek jogi lehetősége van saját családi' nevének elhagyására. Föl- veheti férje nevét, ahhoz fűzve saját keresztnevét. Ha tehát valakit Kiss Máriának hívnak, férjét pedig Nagy Jánosnak, az újdonsült asszony neve lehet Nagy Mária is. Az ilyenfajta névviselés külföldön általános szokás, de a régi magyar jogszokás is bőven ismer effajta névhasználatot. Mi ez, ha nem fiúsítás név útján? (Nem szólok itt George Sand- ról, aki férfinevet vett fel — elhagyva az Aurore Dupin nőnevet.) Egyes pályákon különösen gyakori a fiúsítás, a férfiasítás. Szükség is van erre, hisz egyes pályákat szinte ellepnek a nők. A Pécsi Városi Bíróságon például a polgári peres ügyekben csak nőbírák tárgyalnak. A tanári pályán is lassan kivesző már a férfitanár. A fiúsítás kirívó eseteit az egyetemeken, a főiskolákon dolgozók némelyik címe is híven tükrözi. A gyakornokokkal és a tanársegédekkel nincs baj. Ezek magyar szavak. Az , adjunktus szó azonban már a latin adjungo igéből származik, s eredeti jelentése: hozzátesz, hozzácsatol, összeköt, bővít, nagyít. Ha az utolsó igei jelentéstől eltekintünk, az adjunktusnak olyan összekötő, vezető szerepe világlik ki, aki egy-egy lapáttal „hozzátesz” a tankönyvi anyaghoz, részletezi a tanult vagy tanulandó tananyagot. A baj ott van, hogy a latin nyelven a névszóknál háromféle nem lehetséges: hímnem, nőnem, semleges nem. Az adjunktus szó a férfinemet képviseli, de a nők is ugyanezt a címet viselik, holott náluk oz adjunkta női forma volna a helyes, miként a kandidátus tudományos fokozatot kiérdemelt nők esetében is a kandidáta szó használat volna — szerintünk — a helyes. Sok baj van a doktor, a direktor és a rektor nevek írásával és megszólításával abban az esetben, ha e nevek viselői nők. Régebben a „doktor úr" megszólítás csak az orvosokat illette meg, ma mindazokat, akik valamelyik tudományág egyetemi követelményeinek eleget tesznek. Ha Bartal Antal Glossariumá t áttanulmányozzuk, kiderül, hogy a régmúlt időben ismerték és írták a doctor, a director és a rector nőnemű alakját is: doctrix, directrix és rectrix formában. Mi volna, ha e helyes, de nyelv- gyötrő címformát a doktornők, a direktor- és a rektorasszonyok manapság is követnék? Aligha hiszem, hogy e javaslatom követésre talál. Hogy is írja Hebbel a Naplójában: „A férfiban Tevő nő vonzódik a nőhöz; a nőben levő férfi dacol a férfival." Új termálkút Mesteriben Új kút ontja a csaknem 70 fokos gyógyhatású vizet a Ság- hegy lábánál levő mesteri termálfürdőben. A mintegy húszmillió forintos költséggel fúrt kút vizét hideggel keverve engedik a medencébe. Elkészültével hosszú időre megoldódott a mesteri fürdő biztonságos vízellátása. Az 1984 méter mélységből feltörő kálcium- és magnézi- um-hidrokarbonátos hévízzel táplált fürdő, s a körülötte kialakult üdülőterület iránt már egész Dunántúlon nagy érdeklődés tapasztalható. A helyi tanács 168 telket értékesített a fürdő környékén. A többségét munkások vásárolták meg, s már készen iS vannak az' üdülőik. A sárvári vár Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécsbányatelep Táncsics MihályA Magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága a közelmúltban Tatán tudományos emlékülést rendezett a nagy forradalmár halálának 100. évfordulója alkalmából. Az első napon a megnyitót Varga Gyula, a Komárom megyei Tanács elnöke tartotta, majd Szabolcs Ottó, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára köszöntötte a konferenciát. Lukácsy Sándor Táncsics eszmevilága, Orosz István, a jobbágykérdéshez való viszonya című előadását tartotta meg, majd korreferátumok következtek. Unger Mátyás a tankönyvirói tevékenységét ismertette, Szamos György az irodalmi ellenzékkel való kapcsolatát taglalta. A második nap Szigethy Gábor korreferátumával kezdődött, amelyben a rab Táncsics sajtószabadságról vallott nézeteit ismertette. Spira György történész egy, a maga korában nem mellékes politikai-etikai kérdésben elfoglalt álláspontját ismertette: Táncsics ugyanis ellenezte, hogy a felelős magyar minisztérium, az ország bármilyen segítséget nyújtson Ausztriának az olasz szabadságmozgalmak ellen 1848- ban. Táncsics szépirodalmi műveit és önéletrajzát tekintette ót Szörényi László, míg Erényi Tibor a munkásmozgalommal való kapcsolatát elemezte. ünnepélyes zárszót Wéber Antal, az Irodalomtörténeti Társaság alelnöke mondott. Megjegyzendő még, hogy a konferencia résztvevői kirándulást tettek Ács- teszérre, ahol illő megemlékezés után megkoszorúzták a szülőházat, s megtekintették az emlékmúzeumot. A konferencia első napján került sor a megyénket kép- vielő előadó korreferátumára: dr. Füzes Miklós, a Baranya megyei Levéltár tudományos főmunkatársa a Batthyány Azonos korú magyar és cigány gyermekek ének-zenei készségének összehasonlítása Az ének-zenei készségek összehasonlítását egy pécsi nem ének-zene tagozatos általános iskolában, valamint a komlói Kossuth-aknai általános iskola 2. osztályos tanulóinál végeztem. A komlói iskolában csak cigány származású gyerekek járnak. A tanulóknak mind a két iskolában ugyanazokat a feladatokat adtam. Első feladat: dallamírás (adott volt az ütemmérő, ütemvonal, dó helye, valamint a vonalrendszerben elhelyezendő szolmizációs hangok). Az értékelés során megállapítható volt, hogy igen nagy problémát jelent — különösen a cigány tanulóknál — a ritmusértékek helyes leírása, valamint a szolmizációs hangok helyes elhelyezése. Típushibának számított még a szárak fordított írása. Azonban második osztályról tévén szó, ez még nem lehet készségszinten, hiszen még egész „gyerekcipőben” járnak. Ezért van szükség gyakorlásra, melynek eredményes feltételei: tudatosság, rendszeresség, változatosság, gazdaságosság, fokozatosság. Második feladat: ritmusfelismerés és lejegyzése háromszori hallás után. Érdekes volt megfigyelni, hogy a cigány tanulók szinte első hallás után hibátlanul kopogták a ritmust, de leírásukkal voltak nehézségeik. A magyar tanulók mozdulatlanok maradtak, s így írták le kisebb-nagyobb hibákkal a hallott vagy hallani vélt ritmust. Harmadik feladat: hangszerfelismerés. Prokofjev: Péter és a farkas című szimfonikus meséből hallgattunk meg részleteket. Ezt a tanulók az első félév elején már hallgatták, ha nem is az egész művet. Sőt a pécsi iskolában annak idején le is rajzolták. Következésképpen á gyerekekben jobban élt az eredeti mese, mivel vizuálisan is kötődtek a zenéhez. A tanulók — különösen a Kossuth-aknai gyerekek — a hangszerek hallatán ösztönösen utánozni kezdték a hangszerek megszólaltatásának módját. A cigány tanulók nem emlékeztek az eredeti történetre, ezért nekik az volt a feladatuk, hogy találjanak ki egy mesét ezekre a hangszerekre, zenére. Kellemes meglepetést okozott számomra az, hogy rövid idő után az egész osztály jelentkezett. A mesék általános jellemzői: színgazdagság, valaki iránti szeretet, jó és rossz megtestesítői, (madárka, mókus — farkas, medve), a végén azonban a rossz mindig elnyeri méltó büntetését. A mesék bizonyos vonatkozásban a mindennapjukhoz is kötődtek. Ezt mutatja, hogy minden történetben jelen volt a „gomba" (Kossuth-aknán erdős környezetben élnek, a felnőttek saját fogyasztásra és eladásra is gyűjtenek gombát, amihez gyermekeiket is bevonják). A felmérő lapon választ adtak a gyermekek arra a kérdésre is, hogy szeretnek-e énekelni. A cigány tanulók valamennyien IGEN-nel, a magyar tanulók 17 százaléka NEM-mel válaszolt. E témakör feldolgozása során a cigány tanulók 77 százaléka, míg a magyar tanulók 40 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy énekórán kívül, családi környezetben, kiránduláson, óraközi szünetben stb. szoktak-e énekelni. A cigány gyerekek válasza annál is inkább meglepő volt, mivel nem muzsikus családból származnak. A szülők többsége Komlón különböző bányaüzemeknél, ipari vállalatoknál dolgozik. A felmérés eredményeként arra a kérdésre, hogy jobb-e a cigány gyermekek ének-zenei készsége, mint a hasonló korú nem cigány gyermekeké, nyugodtan válaszolhatom azt, hogy a ritmusérzékük és hangszerfelismerési képességük jobb, mint a hasonló korú társaiké. Ez százalékban kifejezve 67%—56% és 77%—48%. Dallamírás vonatkozásában már gyengébb eredményt mutattak fel, hisz csak 22 százalék volt hibátlan, míg a pécsi iskolában ez 37 százalék volt. Teljesen hibás pedig 44%, illetve 14% volt. Míg a magyar gyerekek tudatosan, értelemmel próbálják megközelíteni a megoldást, addig a cigány gyerekek ösztönösen oldják meg. A dallamírásban való gyengébb eredményt az is indokolja, hogy ezt az iskolában sajátítják el a tanulók, nincs készségszinten, csak jártasság fokán áll, valamint a megosztott figyelem számukra nagyon nehéz (pl. ritmus lejegyzésben hallás-írás). Niernerné Ványi Zsuzsanna tanár A gőzmalmi kocsma CS CENr*A,/ ••• 198* ‘ Kázmérral való viszonyról beszélt. Nagy hangsúlyt kapott az a tény, hogy Siklós választotta képviselőnek, s az a gyümölcsöző viszony, amely a szabadságharc másik országos jelentőségű megyei képviselőjével összefűzte. Vargha Dezső levéltá ros Az egykori katonai fogda épülete Pécsbányatelep, Károly utca 12. Az 1918. május 20-án a felkelt bányamunkások és a katonaság megtámadta a Károly utca 12. szám alatti fogda épületét és lefegyverezte az őrséget, az itt sínylődő bányamunkásokat kiszabadította. Ugyanekkor a Károly-akna melletti bányászszázad népfelkelők fogdájában 21 fogoly bányászt kiszabadították úgy, hogy az épületet rohammal foglalták el. E régi munkás- mozgalmi emlékhely tanúsítja, hogy a munkásságnak egy kis csoportja is bátor volt arra, hogy a fegyveres őröket megtámadta. Pécsbányatelep, Czerék-völgy 5. (Gőzmalmi kocsma.) Az 1882. évi általános bányászsztrájk idején a kocsma „sztrájktanya" volt, amelyet a katonaság többször is megostromolt és a bányászokat durván kiverte az épületből. A Magyarországi Általános Munkáspárt szervezte itt a bányászokat. 1885-ben az itt felbukkanó rendőrség több munkást letartóztatott. Ezek izgató tartalmú röplapokat terjesztettek. Az Arbeiter Wo- chen-Chronik számait elkobozták tőlük. Az 1893. évi általános sztrájk idején ismét sztrájktanya volt, amelyet a rendőrség bezáratott. A bérlője ellen hatósági eljárást indítottak. Az 1905. évi bányászsztrájk idején a rendőrség már eleve megszállta a kocsma helyiségeit, hogy a sztrájkolok ne használhassák sztrájktanyául. Ekkor már mind nyíltabban szervezkedtek a munkások, 1906. június 4-én a bányamunkások szakegylete itt tartotta a nyilvános munkásgyűlést, amelyet a rendőrség erőszakkal feloszlatott, a bányászokat bántalmazták, akik nem voltak hajlandók a vendéglő nagytermét elhagyni. Ezen a napon este kilenc órakor ismét összegyűlt a munkásság és az épület köré őrséget vont. A botokkal felszerelt őröket a kirendelt rendőrség fegyveres fenyegetéssel, tettleges bántalmazásokkal szétverte. A nagy felháborodást kiváltó esemény után a pécsi szociáldemokrata párt, mintegy demonstrációképpen június 24-én ide vonult ki, és a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetsége pécsi helyi csoportja is itt tartotta az évi közgyűlését. A gyűlésen 500 munkás vett részt. Ezeknek java része bányász volt. „A gőzmalmi kocsmát" a munkásság Darázsfészeknek nevezte el. A munkásság a saját igazát nem adta fel. Ez év november 4-én nyilvános munkásgyűlést tartottak itt. A kemény időjárás ellenére közel 1000 munkás szorongott a nagy udvaron. A gyűlés követelte egy országos bányamunkás szövetség felállítását Pécs központtal. Jeli József ■ H11t.1rj.iU!« Tóth István dr.
