Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-14 / 162. szám
1984. június 14., csütörtök Dunántúli napló 3 Baranya megyei kezdeményezés A Filmakadémia első éve budapesti filmgyári látogatással fejeződött be, ahol egyebek között éppen a Higgyetek nekem! című film laboratóriumi munkálatai folytak. Az új film rendezője Mihályfy László, képünkön Páger Antal, Reviczky Gábor, Babos Tamás és Hassmann Judit. A filmről-akadémiai fokon Volt egyszer egy... szakérettségi! Filmakadémia kezdődött tavaly ősszel Pécsett: a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat és a TIT Baranya megyei szervezete által rendezett (ebben a formában országszerte egyedülálló) programra hetvenötén jelentkeztek — 500 forint tandíj lefizetése ellenében. Mit ígértek az akadémia szervezői? Két éven át kéthetenként egy-egy vetítést és vitát, pontosabban: meghatározott témájú előadást a filmesztétika és -szociológia témaköréből és hozzá egy-egy illusztrációt. Az érdeklődők a második év végén vizsgát tehetnek és filmklubvezetői képesítést szerezhetnek, de a többség csak nézni akarja a filmet s beszélgetni róluk. Úgy tűnik, inkább a beszélgetés, a vita vonzotta a hallgatók többségét, hiszen a filmek túlnyomó többsége mozikban már vetített mű, a csak kevesek számára hozzáférhe'ő. zárt körben vetített filmeknek tehát szükségképpen kisebb lehet a varázsa. Mégis majdnem minden alkalommal megtelt a Kossuth klubmozi. A hallgatók többsége egyetemista és főiskolás, de vannak középiskolások. munkások, tanárok, tisztviselők, televíziósok, újságírók is. A gyakran hosszú és többnyire tartalmas vitákat éppen a résztvevők sokfélesége, érdeklődésének különbözősége tette érdekessé, és persze a vitavezetők — Veress József, a Magyar Filmarchívum vezetője és Réz András filmesztéta — felkészültsége, tájékozottsága. Rózsáné Szarka Veronika jó megfigyelöképességével és lényegre törő megjegyzéseivel hívta fel magára a figyelmet a vitákban. — A Komarov Gimnáziumban érettségiztem — mondja. — Középiskolás koromban rendszeresen jártam klubba, ahol Nagy Imre tanár úr bevezetései szerettették meg velem igazában a filmet. — Vannak kedvenc filmjei? — A Kifulladásig, a Máté evangéliuma, a Hamu és gyémánt. És sok más is. Én nem akarok klubvezető lenni, edénymázoló vagyok a Zsol- nay-gyárban, de szeretnék minél több jó fHmet látni, azért jelentkeztem ide. — Milyen a jó film? — Ami szórakoztató formában komoly kérdésekről is tud beszélni. — Megérte ez a program az ötszáz forintot? — Meg. Réz András elemzéseiből Veress József információiból igazán sokat tanultam. Wirth László, a Zipernovszky Gépipari Szakközépiskola orosz—történelem szakos taná- ra gyakorló klubvezető évek óta, és szenvedélyes mozilátogató évtizedek óta. — Az apám Belgiumban dolgozott a harmincas években, ott szoktam rá gyerekként a mozira. Tanárként úgy látom: a történelmi anyagot semmi mással nem lehet olyan jól szemléltetni, mint filmmel. Tíz éve működik filmklub az iskolában, és azelőtt, amikor még volt filmesztétikai oktatás a középiskolákban, Nagy Imre kollégám, most a JPTE Tanárképző Karának adjunktusa, kiváló órákon szerettette mega filmet a diákokkal. Megszállott tanulóink vannak: nemcsak nézik, de értik is azt, amit látnak. A Filmvilág-vetélkedőn három éve országos elsők lettünk, tavaly másodikak. A filmet az iskolai oktatásban . is felhasználjuk, de van politikai filmklubunk is. A programot részben a diákok kívánsága, részben tanári ajánlat alapján állítjuk össze. Igyekszünk nem túlbecsülni a film hatását: úgy aondolom, ha a Bűn és bűn- hődést három-négy diák elolvassa a film nyomán, ez siker. És az is, hogy Jancsó- vagy Fassbinder-sorozatok is kellő érdeklődést keltenek. Hogy én miért járok ide? A jó filmeket nem lehet elégszer látni, tanulni a nálamnál tájékozot- tabbaktól nem szégyen. A filmakadémia első évi programja nemrég budapesti filmgyári látogatással fejeződött be. Több mint harminc évvel ezelőtt a magyar pedagógiai intézményrendszernek szerves része volt a szakérettségi. Egy 1948. szeptember 17-én kiadott rendelet hívta életre a szakérettségis tanfolyamokat. A gyors és lelkes szakszervezeti toborzás eredményeként október közepén már megkezdődhetett a tanítás Budapesten, utóbb pedig sokfelé az országban. Az alapvető cél az volt, hogy a tehetséges munkás- és paraszt származású fiatalok számára a középiskolai tananyag gyorsított ütemű elsajátítását, az érettségi bizonyítvány megszerzését, majd a felsőfokú továbbtanulás lehetőségét biztosítsák. A népi demokrácia történelmi-társadalmi igazságtevéssel teremtette meg a tanulás lehetőségét azoknak a tehetséges fiataloknak, akik önhibájukon kívül társadalmi hátrány (családi megélhetési gondok és a háború zavaros évei) miatt nem tanulhattak a maguk idejében. A szakérettségis tanfolyamok feladata a szakirányú képzés volt, műegyetemi, bölcsészeti, orvosi, közgazdasági, agrár stb. szakokat szerveztek. A jövendő felsőfokú tanulmányokhoz szükséges tantárgyakat kiemelten tanították a többi, az általános műveltséghez tartozó tárgyakhoz képest. Akiket felvettek, azokra nagyon kemény munka várt. A kiválasztott fiatalok hiába voltak az átlagosnál jobb értelmi képességűek, szorgalmasak, öntudatosak, a szellemi megterhelés és a fizikai kötöttség óriási volt. Tengernyi tanulni való, s ;kollégiumon kívüli egyéni szabad programot csak szombaton és vasárnap délután engedélyeztek. Nemegyszer még az is elmaradt, gyakran kellett újra programozni a kevéske szabad időt is. Igaz, hogy megnyíltak a tudományokhoz vezető kapuk, de a kapun belül nemegyszer legyőzhetetlennek Tegnap délelőtt Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke és Szent- irányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titlátszó falak tornyosultak. Csak a tudásvággyal párosult akaraterő segített, csak így lehetett birtokba venni az áhított tudást. Hogy létezett, még ha csak átmeneti iskolatípusként is a szakérettségi, azt többek között a ma is közöttünk élő volt szak- érettségisek csoportja tanúsítja: mintegy 17 ezer fiatalt iskoláztak be a hét év alatt. Őket kellene újra összehozni, segítségükkel összegyűjteni, feldolgozni a szakérettségi történetét. A Népszava szerkesztőségének segítségével megkezdődött az anyaggyűjtés. A szerkesztők egy könyv kiadását tervezik, amely a tudományos elemzésen és a tanulságok levonásán kívül emléket állíthatna a küzdelmesen nehéz évek egyéni győzteseinek, megörökíthetné a lassanként feledésbe merülő tényeket, bemutatná a szak- érettségisek szürke hétköznapjait. Naplóval, fényképpel és minden egyéb dokumentummal, személyes önvallomásokkal illusztrálni a tanfolyamok életét, képet adna a hazánkban végbemenő kulturális forradalomnak a szakérettségis kollégiumokban zajló színteréről. A Népszava szerkesztőségének kulturális rovata gyűjti a beérkező anyagokat és jelentkezéseket. Kérnek minden volt szakérettségist, tanárt, diákot és mindenkit, aki kapcsolatba került ezzel az iskolatípussal, hogy a lehetőségeikhez képest segítse az anyaggyűjtést. A szakérettségi intézményét a történelmi-társadalmi változás, a kulturális forradalmi átalakulás hívta életre. Az új értelmiség megteremtésének egyik lehetősége volt, és szükségessége a társadalmi valóságból fakadt, tehát mint történelmi múltunk részét illik közösen megbecsülni és megőrizni. így válhat majd a „Volt egyszer egy . . . szakérettségi" a jövő számára is igaz történetté. kára lakásán felkereste Mar- tyn Ferenc festőművészt, akit 85. születésnapja és magas kormánykitüntetése alkalmából köszöntöttek. A látogatás keretében Horváth Lajos „Baranyáért” Dlakettet adott át a művésznek. : Képernyő * Észak Dél ellen Lehet, a cím bumfordi bája indított arra vasárnap délután, hogy megnézzem az Észak Dél ellen című és „Szórakoztató műsor a Balaton partjáról” alcímű lidérces vetélkedőműsort. Megvallom, jobb dolgom lévén, nem az olthatatlan kíváncsiság vezérelt, inkább, hogy írnék talán róla, ha van mit. S volt. Az említett „jobb dolog”-ból, a francia nemzetközi teniszbajnokság férfi egyes döntőjéből így három játszmát elmulasztottam. Nagy kár. Nos, az egyes csatornán az északi és a déli part rendőrei mérték össze erejüket és szakértelmüket különféle játékos viadalokban, úgymint géppisztolyösszeszerelés „vakon”, buszjegylövészet, kutyaakadályverseny, tűzoltói célbaspriccelés, asszonycselgáncs. A fej-fej melletti küzdelmet izgalmas villámkérdések döntötték el (mikor vehető el a jogosítvány, illetve milyenek a személyi szabadságot korlátozó intézkedések szabályai.) A mérleg nyelve némi tétovázás után a Dél csapata felé billent. Pihentetésül a Kék Fény Big Band szolgáltatott szalonzenét. Másfelől a szóra- Jroztatást Katona Klári és Fábián Éva táncdalénekesek hivatottak biztosítani, egyikük az egyik, másikuk a másik csapat tagjaként vett részt a szorgalmas pontgyűjtésben. Frenetikus szórakoztatást nyújtott például az a feladat, mikor az ellenfél ingó csónakjába kellett pöttyös labdákat áthordaniuk egy törékeny pallón a szeles Balaton vízén. Ezeknek a törékeny lányoknak. Igaz, sekély vízben, egészen partközeiben. Persze, énekeltek is több zeneszámot, a találékony műsorkészítők például feladatba adták: hányszor énekelte előadott slágerén belül Fábián Éva azt, hogy „Edénkért lett az életem”. Egyébként háromszor. Na, Így telt-múlt az idő. Majdnem két óra. De nem volt ám ez végig habkönnyű kacagás, szórakozás! Dehogy! Ez egy vetélkedő ürügyén elővezetett riportműsor volt a Balaton-part szárazföldi- és vízirendészetéről. Meg az állampolgár nyári tudnivalóiról. Együtt lelkesedhettünk Vágó Istvánnal, hogy a rendőrautó az úton, a motorcsónak a vizen (!), a helikopter (nahát, ez a legfantasztikusabb) a levegőben jár. Tehát játékos formában ismerkedtünk. Merthogy a televízió fixa ideája, hogy játékosan ismerkedjen az a néző. Jó oldottam Nem terhelődik az agy, de nem is megy veszendőbe a vasárnap délután. Mert mi lett volna ebből a cirka két órából vetélkedő nélkül? Esetleg egy informatív, jól pergő, gonddal szerkesztett riportműsor. Esetleg egy aktuális, nyár elején különösen időszerű adás. De nem. Vetélkedni, úgy látszik, szükséges. Izgulni, ugye. Hogy se erre, se arra ne tudjon figyelni az a néző, s hogy végül ne is legyen érdemes figyelnie. Aki most azt hiszi, hogy a föntebb bújkáló irónia a résztvevőket, a csapatok tagjait illeti, az téved. Ök nem tehetnek semmiről. Ugyanezt nem merném a stábról is elmondani. Ezt a szerencsétlen öszvér-ötletet, vetélkedő és riportműsor igénytelen összecsúsztatását ők maguk se vehették túl komolyan, legalábbis a rossz, hevenyészett, minden meggyőződés nélküli megvalósítás erre utal. Mikor hosszasan és manírosan elköszöntünk a hullámzó Balatontól, Ivan Lendl körülbelül akkor támadt fel Párizsban és 0-2-ről szerencsére meghosszabbította a mérkőzést jó két órával. Nyert is 3-2-re. McEnroe ellen. És hót, ezen a sportszegénynek ígérkező nyáron minden ilyen közvetítés kétszeresen sokat ér. Parti Nagy Lajos G. T. Kedves Mortyn Ferenc, kedves Feri, ha jól emlékszem, amikor a 80. életévedet betöltötted, akkor tájt adták elő Pécsett Weöres Sándor: A holdbéli csónakos c. mesejátékát a Te díszleteiddel és Takács Jenő zenéjével. A bemutató utáni napon szűkkörű ebédre voltunk hivatalosak a Pannónia vendéglőben. Hazafelé menet különféle témákról beszélgettünk, egyebek között az életkorodról is. Akkor Te tréfásan megjegyezted, ha megkérdik Tőled, hány éves vagy, azt mondod, hogy száz. Ez egyszerű, kerek szám s fölöttébb megnyugtató: hosszú ideig mondhatod még, nem kell figyelned közben az évek múlására. Most egy kissé meg vagyok zavarodva. Mert azóta én is mindig úgy gondolok Rád, mint aki egyfolytában százéves vagy. Tehát változatlan. S nem is tudom, hányadik Elhangzott június 5-én a Jelenkor szerkesztőségében Martyn Ferenc köszöntésére. éved ünneplésére gyűltünk egybe. És ez a száz év roppant engedékeny: azt is eltűri, hogy 42-t képzeljek bele vagy 50-et vagy 70-et, akárhányat. Azt az életkorodat, amikor megismerkedtünk, azt, amikor a kegyetlen történelem keservesen megpróbált, vagy azt, amikor hideg és rosszindulatú csönd kerített be. Majd azt mondtam, hogy fojtogatott. De nem mondhattam, mert Téged nem lehetett fojtogatni. Dolgoztál, sorra teremtek műveid, nem lógta le kezedet az sem, ha képeidet, szobraidat olyik illetéktelen illetékes már-már a szocializmus fölrobbantására gyártott aknáknak bélyegezte, s óvott tőlük minden gyanútlan honpolgárt. Változatlan vagy, mint említettem, változatlan, amióta először kezet fogtunk, változatlan művészi szemléleted, erkölcsi magatartásod, emberséged. S úgy változatlan, hogy ebben a változatlanságban művek káprázatos változatossága született, és születik mindmáig gazdag folyamatossággal. Én most a művészeti szövetségek nevében beszélek. Talán furcsa, hogy egy képzőművészt egyforma lelkesedéssel és szeretettel köszöntének más művészeti ágak képviselői is. Jelképes az is, hogy maga ez a köszöntőünnepség is a Jelenkor, illetve a Dél-dunántúli Irócsoport helyiségében zajlik. Én azonban természetesnek, sőt törvényszerűnek vélem. A különféle művészeti ágak gyökerei — közhely — valahol lent a mélyben találkoznak. S az esztétikum legföljebb más-más formát öltve bújik elő ezekből a gyökerekből. De itt többről is szó van. Te, kedves Feri, szigorú és következetes ars poeticáddal, rendithetetlen alkotói éto- szoddal mindig példaadója és ihletűje voltál más művészeti ágak munkásainak is. A költőknek például, s nemcsak azzal, hogy Neked ajánlott, Hozzád, vagy egy- egy művedhez irt versek sora támadt működésed nyomán, hanem azzal is, hogy saját ars poeticájuk is a Tiéd képére és hasonlatosságára alakult. • Példának említhetném Weöres Sándor esetét, aki ezt nyíltan meg is fogalmazta. De alázattal és köszönettel vallom én is, hogy költészetem mozdulásaira — persze áttételekkel — ugyancsak erősen hatottál. Hiszen az a szerencse ért, hogy megismerkedésünk óta, tehát több, mint 40 éven át sok-sok alkalmam volt nemcsak kész képeidnek, szobraidnak, grafikáidnak örülnöm, hanem műtermedben tanúja lehettem a csodák születésének is. Kötve hiszem, hogy bárki is — lett légyen zenész, színész, balettművész, rendező, építész, író s persze képzőművész vagy egyéb a csapatból — akivel lazább vagy szorosabb kapcsolatba kerültél, szabadulni tudott volna termékenyítő, eligazító befolyásodtól. Hogy ez kinél milyen módon valósult meg, arról az hommage-ok főhajtásain túl az esztétikai elemzések és a közvetlen művészi megnyilatkozások adhatnának, s adnak is sok esetben számot. Kedves Feri, most már illenék kimondanom, hogy hányadik születésnapod ünneplésére is vagyunk itt. De következetességed következetességet parancsol. S hogy tisztelgésünket melyik életévedhez kapcsoljuk, az végtére is mindegy. Engedd meg hát, hogy makacsul beáÚott, s változatlanul maradandó, idei, különösen jeles 100-ik évedben is minden szépet és jót kívánjunk, egészséget és alkotókedvet, s vedd nagyon komolyan, ha arra kérünk, hogy még sokáig légy közöttünk emberi és művészi példaadásoddal. Isten éltessen! Csorba Győző Martyn Ferenc köszöntése
