Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-02 / 150. szám

Növény­termesztési elemző programok a számítógépen Baranya is bekapcsolódott az országos rendszerbe Egy évvel a VT—20 A kisszá- mítógép beüzemelése után a Baranya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás is be­kapcsolódott az országos Ag­rokémiai Információs és Irányí­tási Rendszer (AMR) statisztikai adattárát működtető számító- gépes rendszerbe. A technikai feltételek meg­teremtése mellett alapvető kö­vetelmény volt az országos adatbázisba kerülő megyei tóblaszintű növénytermesztési adatok tartalmi, minőségi kö­vetelményeinek biztosítása. A helyi adatrögzítéssel lerö­vidült az adatbevitel, hibajaví­tás és adattovábbítás ideje a központi HWB nagyszámító­gépre és egyben lehetővé vált a megyei adatbázis kiépítése is. Az országos adattárban táblaszintre összegezett műtrá- gyázási, talajművelési, vetési, növényvédelmi és betakarítási adatok vannak talajvizsgálati átlagadatokkal és a tábla öko­lógiai adataival együtt. A mezőgazdasági üzemek minden táblájáról — egységes módszer szerint — 34 állandó adat, és évente megközelítően 150 technológiai adat kerül az adatbázisba. Az óriási adathalmaz lehe­tőséget ad az azonos környe­zeti és talajadottságú táblákon elvégzett technológiai művele­tek és felhasznált anyagok ha­tékonyságának összehasonlítá­sára az elért termések tükré­ben, valamint az adott körül­mények között legqazdaság.o- sabb, eredményesebb technoló­giák kiválasztására. Jelenleg 30 különböző szem­pont figyelembevételével készí­tett növénytermesztési elemző program hívható le, melyek egy termelési év folyamán a nö­vényre kijuttatott kemikáliák el­osztását, terméssel való össze­függését vizsgálja a különbö­ző termőhelyi és talajjellemzők mellett. Az elemzések segítsé­get nyújtanak a következő év üzemi agrokémiai és növényvé­delmi tervek elkészítésénél, va­lamint a megyei műtrágya és növényvédőszer-szükség letek megható rozásához. A tervezett - két időpont­ban (júl. 30., dec. 31.) — be­gyűjtendő technológiai adatok gépre vitele naprakész informá­ciókkal látja majd el az üzemi szakembereket és a termelést integrálokat egyaránt. Kása Sándorné agrokémiai főmérnök Wéber Adóm az épülő háza előtt Nehéz ma családiház-építőnek lenni Az anyagbeszerzés ára: idő- és pénzpazarlás A hiánycikklistákon utca­hosszal az építőanyagok vezet­nek — erről már magunk is nem egyszer beszámoltunk. A „nincs” és a „lesz" legjellem­zőbb, az ígéretnél is a „majd ..hangzik el leggyak­rabban a TüZÉP-telepeken. Az amúgy is borsos építőanyag- árak sem tudták lelohasztani a saját otthonra vágyók kedvét, a „nincs” hátráltatja, késlelteti a munkát, fölöslegesen rabol el időt, pénzt, energiát. ' De valóban hiánycikk sok minden? Ha úgy vesszük, igen. Bár igaz az is, hogy minden beszerezhető, csak tudni kell hol, kinél és hogyan lehet hoz­zájutni. Mennyivel drágább így az amúgy sem olcsó otthonterem­tés? Wéber Ádám még innen a harmincon, nős. Kisfia a 4 éves Valentin jól érzi magát a bel­városi bérelt lakásban. Kozármislenyben az újtele­pen, a 740 négyzetméteres tel­ken tető alatt már a családi ház — az eljövendő otthonuk. Tető alatt, de megfeszített mun­kával is csak szeptemberre re­mélik, hogy költözhetnek. A kí­vül vakolatlan házban még nem az a tulajdonosék legfőbb gondja, hogy hová milyen bú­tort, függönyt, vázát vegye­nek ... A földszinten — az adaptált Örkény típustervnek megfelelően — két szoba, elő­szoba, kamra, fürdőszoba, konyha, a tetőtérben egy nagy, vagy akár két kisebb szoba — lesz majd. — Miért vágtak bele? — Mert ez volt az egyetlen lehetőségünk, ha valaha is a sajátunkban akarunk lakni. Volt harmincezrünk — meg­toldva egy tízessel kifizettük a tartós használatú telek előle­gét, a Ladánkat eladtuk, s az árából megvettük az indulás­hoz szükséges anyagokat. Ta­valy májusban kezdtem a kő­művesmunkát és június végére álltak a falak. A továbbiakban felsorolás következik arról, hogy milyen anyagért mennyi ideje és pén­ze ment el fölöslegesen: — A blokktéglát tavaly má­jus elején szereztem egy hó­napos szervezgetés, három nap szabadság és-nem kevés úti­költség árán. A kisméretű tég­lából háromezer kellett össze­sen a kéményekhez és egy-két válaszfalhoz. Ráment 3 nap szabadságom, sok útiköltsé­gem, de hiába. A végén örül­tem, hogy egy cigányfuvarostól kaptam. Igaz, ezerért ötezer fo­rintot kért, amikor a hivatalos ára nem volt 2200 forint. így a háromezer téglára úgy ötezer forintot fizettem rá, de végül is lett. Az „E”-gerendát tavaly jú­niusban kezdtem keresni min­denütt. A TÜZÉP-nél mondták: decemberre talán tudnak ad­ni, ha van anyagbiztosítási szerződésem. Az nem volt, de annyit nem várhattam. Keres­tem, kutattam a 4,20-as „E”-t. Nem volt mit tennem, július vé­gén végső megoldásként örül­tem, hogy ,,G”-gerendát vehet­tem. Igaz, ahhoz nem jó a bá- taszéki vázkerámia, a szüksé­ges betontálcákat hosszas ke­resgélés után Dombóváron ta­láltam, a tálcákhoz salakot kel­lett hozatni. Ez volt a legna­gyobb érvágás: 5 napom rá­ment és 10 ezer forint volt a veszteségem. De még így is örülhettem ... A nyílászárókkal sem volt körfnyű dolgom, nyáron a ne­kem szükséges méretű és anya­gú nem volt egész Baranyában. A végén megszereztem a 2 hár­mas és a 2 kettes ablakot. Két telt ajtó helyett most van Sik­lósról egy telt és egy üvege­zett — de legalább van. A be­járati ajtót Pécsett, a konyha­ajtót Komlón hajtottam fel. Ez mind szabadság, többletkölt­ség, többletfuvar. A szarufák és tetőlécek Szi­getvárról és Komlóról kerültek drága fuvarral Kozármislenybe. A 40x40-es szürke pala augusz­tus elején annyira nem volt, hogy nekem csak ez év. első negyedévére ígérték. Szeptem­ber közepére megszereztem. Hogy hogyan? — Maradjon a titkom. — Számoljunk! A szükséges anyagok beszerzésére mennyi időt és pénzt dobott ki potyá­ra az ablakon? — Ráment a 17 nap fizetett szabadságom és mindennel együtt 40 000 forintom, amiből talán ötezret tesz ki a „figyel­mességem". Egyedi fűtésű lesz a házam, mert központi fűtésre nincs pénzem. Most mondjam azt, hogy anyagbeszerzési té­ren ez a szerencsém? —- Mondta, hogy szeptem­berre szeretnének beköltözni. Ha mondjuk az első TüZÉP-te- lepen időben hozzájut tavaly a szükséges anyagokhoz, meny­nyiben tartana most előbb? — Valószínűleg már bent laknánk. A többletköltségből I. osztályú parkettát rakathattam volna le mesterrel a két szobá­ba, vagy vakolhatnánk kívülről, vagy csinálhatnám a tetőtérbe­építést. így ezekre még várnom kell. összjövedelmük nem ma­gas, havonta úgy nyolcezer fo­rint. Abból a bérlakásra és a megélhetésre telik. Anyagilag — egyikük szülője sem támo­gatja családalapításukat — minden az OTP kölcsönéből megy, az indulást kivéve. Wéber Ádám ennek ellenére mégis „mázlista." Mert négy­megyés válfalatnál dolgozik, s így óhatatlanul nagyobb a le­hetősége, ha épp anyagot hajt. Ki tudja kiszámítani, hogy a 40 000 forint „hiánycikk-adóra” mennyit kellett volna még rá­tennie, ha nincs ekkora isme- rettsége? Murányi László A teletextes színes televízió a legkeresettebb A székesfehérvári Videoton gyár életében a múlt év döntő fontosságú volt: ekkor derült ki, hogy a vásárlók egyre inkább a színes televíziókat keresik. Tavaly év vége felé a színes te­levízió országszerte hiánycikk, nek számított, fekete-fehér pe­dig bőven akadt. — Vajon idén jobb lesz-e az ellátás? — kérdeztük Tomanó- czy Gábort, a Videoton Rádió- Televízió gyár kereskedelmi fő­osztályvezetőjét. — Napjainkban is folytató­dik az általunk gyártott színes televíziók iránti kereslet. Emiatt készlet nem tud képződni a ke­reskedelemben. A nagykereske­delmi vállalatoknál csak tech­nikai készlet van.- A gyár kapacitását nem udják növelni, vagy egyéb okok iatt készül kevesebb színes évé?- Nem kapacitásbeli, ha- iem képcsőellátási problémá­nk vannak. A színes képcsöve- et ugyanis három forrásból — apánból, Csehszlovákiából ‘és r Újdonságok a Videotonban Lengyelországból — szerezzük be. Egy részüket dollárért, a többit forintért kapjuk. Ennek ellenére idén valamivel növel­jük a színes tévék gyártását: az elmúlt esztendőben belföldre 52 600 készüléket szállítottunk. Az idei előszerződések 66 600 színes tévé értékesítéséről szól­nak. Méq ez is kevésnek bizo­nyult: kereskedelmi partnereink előrejelzése szerint legalább 100 000 készülékre lenne szük­ségük. — Újdonsággal növelik-e a választékot?- Igen. Ezeknek a hónapoknak az új terméke a képújság véte­lére is alkalmas teletextes színes tv. Ebből közel háromezer da­rabot mór értékesítettünk, an­nak ellenére, hogy az 56 centi- méteres lengyel képcsővel sze­relt távkapcsolós típus 34 500 forintba, az 56 cm-es Hitachi képcsővel szerelt típus 39 500 forintba és az ugyancsak ja­pán, 67 centiméteres képcsöves készülék 45 000 forintba kerül. E két utóbbi típusú készülékből a deviza lehetőségek miatt csak korlátozott számban tu­dunk előállítani a második félévben. Ezenkívül készítjük az 56 cm-es lengyel képcsővel szerelt, hat állomásra progra­mozható színes tv-t 22 800 fo­rintért, és hasonló típusú, de tizenhat állomás vételére al­kalmasat 28 800 forintért. A hasonló típusú, de teletextes típusú készülék ára 34 500 fo­rint. Mindezek mellett gyártjuk a hagyományos fekete-fehér ké­szülékeket is: ez évtől kisebb mennyiségben hordozható — 31 centiméteres — tv-t, és az ötféle típusú asztali tévékből is kevesebbet állítunk elő. To­vábbra is szállítunk a kereske­delemnek hagyományos kismé­retű cutórádiót, sztereo rádiót, erősítőket és magnókat. Az idei választékunkban megtalálható még a hordozható mono mag­nós táskarádió, a hordozható sztereo táskarádió és a hi-fi to­rony. A Videoton által gyártott termékekből szállítanak a TITÁN Kereskedelmi Vállalat­nak is, amely négy megye el­látásáról gondoskodik. Ez évre színestévékből 11 000, fekete­fehér készülékekből 7000, autó­rádióból szintén ennyi, hordoz­ható mono ' rádióból 11 000, sztereo magnóból 3000, tv-já- tékból 4000, hi-fi toronyból 800 darabra kötöttek szerződést. Ádám Erika Vállalkozni, megújulni - de hogyan? Kutatás és innováció a mezőgazdaságban Az utóbbi tíz-tizenöt évben igen nagy mértékben növelte teljesítőképességét és hatalmas értékeket termelt a magyar me­zőgazdaság. A világszerte el­ismerést keltő eredmények gyö­kere azok a tudományos, tech­nológiai, termelésszervezési és egyéb újítások, amelyeket a mezőgazdaság bevezetett, rövi­den: a mezőgazdasági inno­váció. Ezzel foglalkozott nemrég egy kerekasztal-beszélgetésen nyolc vezető szakember a gazdaság- irányítás, a kutatás és a válla­lati gazdálkodás különféle te­rületeiről. A négyórás eszme­cserén közelebbről arra keres­tek választ, jól funkcionál-e a mezőgazdasági innováció fel­tételrendszere, és mit kell ten­ni azért, hogy a mezőgazdaság a jövőben is a népgazdaság prosperáló ágazata maradjon. Termelői vagy tudományos? Hogy a kérdésfeltevés sürge­tő és távolról sem akadémikus, szemléltesse néhány adat. Tő­kés relációjú külkereskedelmi mérlegünk javításához 1983- ban 40 milliárd forintos aktí­vummal járult hozzá ez az ága­zat (az élelmiszeriparral együtt), az összes többi viszont csak a felét adta: 20 milliárd forintot. Ez más oldalról azt jelenti: az ágazat nemzeti jövedelmünk 16—20 százalékát termelte meg. A kutatásra, fejlesztésre fordítható összegekből viszont csak mintegy 4 százalékkal ré­szesedik . . . A minisztériumnak az agrár­kutatásokkal foglalkozó felmé­rése szerint hazánkban 54 kuta­tó-fejlesztő intézet, szervezet dolgozik, összesen 3700 témá­val foglalkoznak. Megalapo­zott, szervezett hálózatot, intéz­ményrendszert képeznek, ám — sajnos — kialakulatlan, rész­ben kidolgozatlan, részben gyakran változó közgazdasági feltételek, körülmények közt dolgoznak. Ez elsősorban azt jelenti; nincs kialakítva náluk (számukra) a megfelelő érde­keltség. A részben követendő termelői érdekeltség ugyanis nem áll összhangban a tudo­mányos érdekeltséqqel. Annak, hogy a gyakorlat közvetlenül a piacon minősít, gyakran kény­szerpálya a következménye. A tudományos munka értékét vi­szont csak annak színvonala, minősége döntheti el. Hol térül meg? Az iparban — mint egyik ag­ráregyetemünk professzora el­mondotta — egy innováció ideális esetben egy adott he­lyen, a vállalkozónál, befekte­tőnél megtérül. A mezőgazda- sáqban ezt csak kivételes ese­tekben lehet pontosan kimutat­ni. Egy új vetőmagban például évényesíthető az innováció költsége — s egy-egy új tech­nológiában szintén —, ám a szervezési módozatokat, eljárá­sokat nem védi a jog. Ráadásul a mezőgazdaság­ban csak annak az újdonság­nak van haszna igazán, amit minden mezőgazdasági üzem átvehet, sőt, hogy hasznot hoz­zon, át is kell vennie! A piaci ítéletet ma az esetek túlnyomó többségében a termelési rend­szerek mondják ki. Ez többnyi­re hasznos is, de mivel sok fel­használó van —■ következés­képp sok érdek —, csupán a rendszerek igénye a kutatást önmagában szintén kényszer- pályára vezetheti. A helyes módszer az lenne, ha az inno­vációk ösztönzését központilag összehangolt finanszírozás biz­tosítaná, és a vállalati, vállal­kozói jellegű jövedelem csak „ráadás”: rá- és kisegítő for­ma lenne. Hiányzik, illetve bizonytalan a személyes kutatói érdekeltség is. A kutatók többsége csak ak­kor érdekelt egy-egy új mód­szer, eljárás bevezetésében, ha termékét, találmányát valame­lyik termelőüzemnek közvetle­nül eladhatja. Ám ha csak tár­sul velük, az úgynevezett „visz- szaosztásos” részesedés oly hosszadalmas és bonyolult, hogy a közreműködés egysze­rűen nem fizetődik ki. Kisvállalatok rövidpórázon Közismert tény, hogy a me­zőgazdasági innovációt több új szervezet is szolgálja: a köz­ponti (banki) illetve vállalati forrásokat mozgósító, úgyne­vezett innovációs kisvállalatok. Céljuk: a már elért, nagyrészt igazolt tudományos eredmények átplántálása a gyakorlatba. Ök jobbára az alkalmazott kutatások eredményeit használ­ják fel, és — bár ezt az alap­kutatásoktól nehéz elválaszta­ni — munkájukban mindenkép­pen kisebb állami támogatás realizálódik. Piacra termelnek, tehát mindenképp kockáztatni­uk kell. Csakhoqy a rendelke­zésükre álló vállalati források — a fejlesztési, illetve műszaki fejlesztési alapok — maguk is beszűkültek. Nem lényegtelen gondjuk az, hogy a fedezet egy részét adó bankok viszont — állami forrásokkal gazdál­kodván — elsősorban pénzin­tézeti feladatot látnak el: fő­ként a gyors megtérülésre tö­rekednek, és nem szívesen vál- laliák a fejlesztés kockázatát. Utoljára, de nem utolsósor­ban: a termelési rendszerek a kutatás és fejlesztés fő letéte­ményesei. A tapasztalatok ar­ra mutatnak, hogy az ő fel­adatuk, szerepük is megválto­zott. Közreműködésükkel a tech­nika, technológiái váltás álta- lánossáqban meqtörtént. Tag- qazdasáqaikat partnereiket a továbbiakban akkor segíthetik iaazán hatékonyan, ha a kuta­tást és a fejlesztést, illetve a piaci (külpiaci) tevékenység összehanaolásót. a hatéko­nyabb informálódást szorgal­mazzák .. . Csak így tovább f?l Váltás, új lendületvétel előtt áll tehát a magyar mezőgazdaság? Reméljük, igen! Olyan változá­sok előtt, melyek révén jobban, ésszerűbben, kevesebb áttétel­lel, eredményesebben használ­ja ki az innováció érdekében a rendelkezésre álló szellemi potenciált. Mezőgazdaságunk jórészt azzal került a világ él­vonalába, hogy átvette, alkal­mazta annak legfrisebb ered­ményeit — elég csupán a búza- és kukoricafajtákra, a megho­nosodott állatfajtákra vagy az új technikára gondolunk . A további eredményekhez a további befektetés sem marad­hat el. S, hogy megéri, azt épp a kutatási eredmények bi­zonyítják — többek közt, pél­dául az, hogy az ágazatnak ku­tatásra, fejlesztésre évi 1,5 mil­liárd forint jut, s ennek csak egy töredéke: a gabonakutatás, csupán 1983-ban ugyanennyit hozott. Népgazdasági érdek tehát, hogy úgy és annyit költ- sünk a mezőgazdasági kutatás­ra, vállalkozásra, innovációra, amennyi és ahogyan további előrelépéséhez' szükséges. Varga J. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom