Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-12 / 160. szám

e Dunántúli napló 1984. június 12., kedd — Pécsiek a városért — Pécs történelmi múltja nemcsak hazánkban, de világszerte is kiemelkedő. Nem sok olyan jelentős települése van a vi­lágnak, amely már 2000 évvel ezelőtt is az volt. Pécs ilyen és ezt minden vonatkozásban meg is érdemli. Trautmann Rezső Hétezer óra a városért Nemzetközi magazin Szeparatista szikhek tüntetnek a kormány ellen Új-Delhiben Indiai útvesztők Az egyesületünk nevében a természet- és környezetvédelmi szakosztály által kezdeménye­zett társadalmi munkaakciók, valamint a Tiszta, rendes kör­nyezetért elnevezésű mozgalom keretében mind többen vesz­nek részt a városszépítő mun­kákban. A május végén ösz- szeóllított összegező kimutatá­sok is erről tanúskodnak. A KISZ és az egyesület együtt­működése keretében ez év el­ső öt hónapjában 1374-en 6153 társadalmi munkaórát fordítot­tak iskolák környékének, a la­kóterület és a munkahely kör­nyezetének a rendbetételére, csinosítására, a növényzet ápo­lására. Városszerte 35 iskolai, lakóhelyi és munkahelyi közös­ség végezte ezt a munkát. A A várostörténeti és műemlé­ki szakosztály a Tettye-környék vizsgálatával foglalkozik. A rendelkezésre álló térképanyag segítségével megtörtént a terü­let kisebb kutatási egységekre való felosztása. A munka cél­ja. a Tettye-környék építészeti, művészeti, helytörténeti stb. ér­tékeinek a felkutatása, össze­gyűjtése, megóvása és közis­-------------------------------- » A közelmúltban fotópályáza­tot hirdettünk „Az ismeretlen Pécs" címmel. Az eddig beér­kezett fényképekkel kapcsolat­ban el kell mondanunk, hogy azok többsége — a kiírással ellentétben — sokat és sok­szor fényképezett közismert há­zakat. épületegyütteseket áb­rázolnak. Különösen hiányol­juk a részleteket, amelyek egy­aránt szépek és jellegzetesek, a hajdanvolt pécsi mesterem­berek szaktudását és művészi ízlését-műgondját dicsérő épü­letdíszek, lépcsőházak, udvar­részletek stb. bemutatását. Kj tudja, mennyi értékes Zsolnay- termék rejtőzik az ódon kis családi házakban, vagy a mű­emléki értékű épületek sokszor sajnos ü'ött-kopott ajtói mö­gött, vagy a középületek­ben! ... örömmel várjuk a mo­dern építészet sokszor isme­retlen értékeif bemutató fotó­kat is: Breuer Marcell, Forbáth Allréd. Molnár Farkas és más, Pépsett született, vaqy itt is al­kotó világhírűvé vált építészek műveiről készült fényképeket. A legalább 13x18-as méretű fényképeket eqyesületünk cí­mére a városháza portáján kell leadni, vagy postán sérülést A Hcathl Szénbányák gépkocsi- üzemének Csonka János szocialis­ta brigádja a városháza toronyórá­jának a felújításához 1000 forintos adománnyal járult hozzá. Hírt adtunk annak idején arról, hogy Körösi Csorna Sándor születé­sének a 200. évfordulója alkalmából Pécsett a nagy Tibet-kutatóról elne­vezett utcában leleplezett emléktáb­la egyesületünk közreműködésével ké­szült. Az emléktáblát Baka Kálmán pécsi kisiparos társadalmi munká­ban készítette, akinek ezért a veze­tőség a köszönetét fejezte ki. Itt említjük meg, hogy Maczák János kisiparos felajánlotta: réztáblát ké­szít a Körösi Csoma-szobor talapza­tára, annak a magyarázatául, hogy az ábrázolt állat yak. Ugyanis a szobrot megtekintők többsége nem ismeri fel az egyébként élethűen ábrázolt tibeti állatot. Hazafias Népfronttal és a Vö­röskereszttel együttműködve 197-en — 9 lakóterületi kö­zösségben — 855 társadalmi munkaórában fáradoztak lakó­helyük szebbé tételén. A me­cseki parkerdőben a Pécsi Ker­tészeti és Parképítő Vállalat valamint a Pécsi Ingatlankeze­lő Vállalat szocialista brigád­jai a dömörkapui, a Szanisz- ló és a Flóra pihenőnél vé­gezlek helyreállítási és kar­bantartási munkákat. Változat­lanul „kiadó” viszont méa a Mecsek-kapu: annak és a kör­nyezetének a rendbetételére még nem ckadt vállalkozó. Ezt a munkát most ezúton ismé­telten a városszerető közössé­gek figyelmébe ajánljuk. mértté tétele, hogy a pécsi „Tabán" elkerülje budapesti társának a sorsát. A program, ról tárgyalt június 7-én a szak­osztály vezetősége, s úgy dön­tött, hogy a patinás városrész vizsgálatának a kérdéseit a jú­nius 25-én délután 5 órakor az OMF Szent István téri épü­letében tartandó szakosztályi ülés napirendjére tűzi. kizáró csomagolásban elkülde­ni címünkre: Pécsi Városszépi- tő és Városvédő Egyesület, 7601 Pécs, Postafiók 58. A bo­rítékra kérjük ráírni: „Fotópá­lyázat". A beérkezett képek közül kö­zöljük Csonka Károly felvételét, amely a méltóbb környezetet érdemlő középkori eredetű ku­tat ábrázolja a volt Ferences- rendház udvarán. * * * Egyesületünk májusi vezetőségi ülésén határozat született arról, hogy a Pécsi Városszépitö és Városvédő Egyesület a jövőben minden évben különdijjal jutalmazza „Az év lakó­háza" pályázaton azt a pécsi há­zat, amely a legjobban szolgálja a városkép formálásának az ügyét. * Az áprilisi „Pécsiek a városért" rovatban fényképpel illusztrálva ad­tuk közre a természet és környezet- védelmi szakosztályban elhangzott javaslatot: táblával kellene megje­lölni a Misinán az első pécsi tévé­torony egyetlen megmaradt beton­talpán annak egykori rendeltetését. A pécsi televíziós közvetitőállomás június 21-én emlékezik meg műkö­désének a negyedszázados évfordu­lójáról, s akkor — mint közölték ve­lünk — a betonlábazaton táblát he­lyeznek el, s ezzel a betontömb ipa­ri emlékké válik. Utcai harcok, merénylethul­lám, a vallási-nemzetiségi ösz- szetűzések kiújulása - olvas­hattuk az elmúltr napokban, he­tekben az Indiából érkező je­lentésekben. Más híradások vi­szont széles körű pótválasztá­sokról és a parlamenti vokso­lás körüli politikai kombiná­ciók megszaporodásáról szá­molnak be. Korai voksolás? Az összkép valóban így tel­jes: a hatalmas, szubkonti- nensnyi méretű dél-ázsiai or­szág mindennapjait, sajnos egyre inkább meghatározza a számos szövetségi államban, különösen a határterületeken ■uralkodó feszültség. A parázs­ló, vagy éppen nyílt lánggal lobogó tűzfészek súlyos gondot okoznak Indira Gandhi kor­mányzatának. A miniszterelnök asszony ráadásul rövidesen el kell hogy döntse: mikorra írja ki az általános választásokat, amelyek jó néhány megfigyelő szerint pártja, az Indiai Nem­zeti Kongresszus (I) visszaszoru­lását hozhatják. A voksolásra törJ vény szerint legkésőbb jövő év januárjáig kell sort keríteni, ám hónapok óta erősödik a találgatás arról, mennyiben áll érdekében a kormányfőnek a szavazás előbbre hozatala. Ilyen indok lehet Gandhi asszony kabinetjének több gazdasági sikere, például a tavalyi igen jó mezőgazdasági eredmények, vagy az, hogy az energiaköltségek emelkedésé­nek lefékezésével nem kellett teljesen igénybe venniük a Nemzetközi Valuta Alaptól ere­detileg kért, ötmilliárd $ feletti mammutkölcsönt. Az idő előtti voksolásra csábító tényező le­het az ellenzék megosztottsága is. Az, hogy országos szinten mind ez ideig nem tudtak meg­győző alternatívát kidolgozni a tömegek maguk mellé állításá­ra. Igaz, jelentkeztek törekvé­sek tevékenységük összefogá­sára, de az eddig létrejött két, viszonylag laza csoport egyelő­re nem tűnik igazi ellenfélnek. Szeparatista veszélyek Akad ugyanakkor számos olyan érv, amely a voksolás ha­táridejének kitolására késztet­heti az új-delhi vezetést. Ilyen mindenekelőtt a központi kor­mányzással szembenálló, sőt azzal egyre veszélyesebb mér­tékben szembe is szálló politi­kai erők fellépése. A 700 mil­liós népesség súlyával, az ösz- szefonódó gazdasági, társadal­mi, vallási és osztályellentétek­kel küzdő Indiában mindig is alapvető kérdés volt a szepa­ratista tendenciák leküzdése. Az elmúlt esztendőkben azon­ban épp azt figyelhettük meg, hogy csökkent az ország egy­ségét történelmileg jelképező Nemzeti Kongresszus befolyá­sa, s előretörtek a helyi, nacio­nalista pártok. A május végén rendezett pótválasztásokon például — a tavaly már megkezdődött ten­denciát folytatva — ismét az el­lenzéki csoportok szerepeltek jobban, s az NKP (I) és 24 megújított mandátumból csu­pán kilencet tudott megszerez­ni. Gandhi asszony pártja még egyes észak-indiai, hindu több­ségű államokban is visszaesett. Ez önmagában még csak he­lyi, koalíciós kormányok létre­jöttéhez, vagy végső soron a szövetségi államok jogainak régóta sürgetett reformjában vezethet. Sokkal veszélyesebb tény azonban, hogy az ország több körzetében eluralkodott az erőszak, magasra csaptak az indulatok, nemegyszer ki- kényszerítvén a hadsereg be­vetését is. A legutóbbi válság a hindu és muzulmán hivők vé­res összecsapásai nyomán ala­kult ki a nyolcmilliós Bombay- ban és környékén. Sok ezer ott­hontalanná vált ember, leégett házak és üzemek, több mint kétszáz halálos áldozat, mint­egy 600 sebesült és több ezer letartóztatott — ez a vallási za­vargások mostani szomorú mér­lege. Gandhi asszony maga is kénytelen volt a helyszínre utaz­ni az indulatok lecsillapításá­ra, néhány nap múlva pedig fia, Radzsiv kényszerült követni a példáját. A katonaságnak sike­rült elfojtania az összecsapá­sokat, de a létrejött nyugalom meglehetősen törékeny. Tűzoltó-politika Csakúgy, mint az északkeleti Asszánban, vagy a Pakisztán­nal határos Kasmírban uralko­dó helyzet: az előbbi tagál­lamban a Bangladesből átte­lepültek ügye robbantott ki ter­rorhadjáratot, az utóbbi pedig hagyományos ütközőpont a két ország között, évtizedek óta problémát okozva Üj-Delhinek. Jelenleg kilátástalannak tűnik a pandzsábi krízis is: az auto­nómiájuk kiterjesztését követelő radikális szikh csoportok itt egyre veszélyesebb kihívást in­téznek Gandhi asszony ellen, aki kompromisszumos ajánla­taival eddig nem tudott meg­nyugvást elérni. Pandzsábban ma már mindennaposak a bombarobbantások, a merény­letek, a tüntetések, sőt a leg­frissebb fejlemények a szabo­tázsakciók kiterjesztését jelzik. Az Akaii Dal nevű szikh nacio­nalista párt ugyanis bejelen­tette, hogy hívei meg fogják zavarni a szövetségi államból kiinduló élelmiszerszállításokat, a víz- és energiaszolgáltatást, tehát — saját megfogalmazá­sukban — egyfajta kiterjedt „polgári eléqedetlenségi moz­galmat” indítanak be. Nem irigylésre méltó tehát Indira Gandhi helyzete. A fel­fellobbanó válsággócok állan­dó tűzoltó-politikára kényszerí­tik, s ugyanakkor bőséges mu­níciót szolgáltatnak az ellen­zék támadásaihoz. Az elkövet­kező hónapokban derül ki, hogy az indiai kormányfő az orszá­gos választások előbbre hoza­talával, vagy épp későbbre halasztásukkal reagál-e a bel­politikai feszültség fokozódá­sára. Szegő Gábor Jelenleg csak egy Szaharán- túli afrikai ország — Nigéria — szerepel a világ huszonöt legnépesebb országának listá­ján. 2025-re azonban, ha a mostani irányzat folytatódik, a helyzet drámaian meg fog vál­tozni, s Etiópia, Zaire, Tanzá­nia, Kenya és Dél-Afrika is fel­kerül Nigéria mellé. Ugyanak­kor az ugyanezen a listán sze­replő fejlett ipari országok szá­ma kilencről háromra csökken majd: csak a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Japán őrzi meg vezető pozícióit, s hat európai ország nyomtalanul el­tűnik a listáról. Az aggasztó jövő képét fes­tő jóslat az ENSZ gazdasági és szociális tanácsától (ECOSOC) származik: abban a jelentés­ben olvasható, amelyet az ECOSOC terjesztett elő nem­régiben az augusztus 6—13. között Mexikóban tartandó vi­lágnépesedési konferenciát előkészítő tanácskozáson. A 2025-ben várható állapo­tokra vonatkozó következtetést a jelentés ismert adatok ösz- szehasonlítására építi: 1950- ben a világ lakosságának 33 százaléka élt a fejlett orszá­gokban, 1980-ban már csak 25 százalék. Ebből kiindulva az ENSZ szakértői azt jósolják, hogy 2025-ben az arány 17 százalékra csökken, hiszen pél­dául hat európai államban: Svájcban, az NSZK-ban. Lu­xemburgban, az NDK-ban, Nagy-Britanniában és Ausztriá­ban az 1980—1985 közötti idő­szakban a lakosság növekedé­se csak negatív számokkal il­letve nullával fejezhető ki. Ugyanakkor az -afrikai kon- •inensen a növekedés 3,1 szá­zalékos. Ha a népesség évente 3,4 százalékkal növekedik, ez azt jelenti, hogy a lakosság lélekszáma húszévenként meg­duplázódik, de itt van Kenya, amely a maga 4,1 százalékos növekedésével a világ leggyor­sabban népesedő orszáqa. 1950-ben 5,8 millió volt lako­sainak száma, 1980-ra ez meg- triplázódott (16,8 millió), s ha ez így folytatódik, 2000-ben 38,5, 2025-ben pedig 82,9 mil­lióan lesznek. A gazdasági helyzet és a né­pesedés között egyre széle­Malaysia nem fog több majmot exportálni? Malaysiái természetvédők ar­ra szólitották fel az ország kormányát, hogy 1984-től ne exportáljon majmokat. A ma- kákák (majomfaj) állománya az utóbbi években aggasztó­an csökkent orvvadászat, az ős­erdő pusztulása és az export miatt. A kormány adatai sze­rint Malaysia az egyetlen olyan ország, amely nagy mennyi­ségben exportál vadon élő ázsiai majmokat, 1982-ben már csak 2000 makákót exportált, szemben az 1972-es 12 000-rel. Egy új, hivatalos vizsgálat eredményétől függ, hogy való­ban beszüntetik-e a majomki­vitelt, Megvizsgálják a ma ká­kák populációs sűrűségét. Nagyfokú méreg- koncentráció a japán talajvízben A lakosság körében és a kormányban nagy aggodalmat keltett az a felfedezés, hogy a japán talajvízben nagyfokú a potenciálisan rákkeltő anyagok koncentrációja. Az országos környezetvédelmi hivatalnak a napokban közzétett jelentése megállapítja, hogy a tizenöt japán nagyvárosban tavaly ok­tóberben megvizsgált talajvíz- kutak csaknem egyharmadó- ban az eqészségre ártalmas ve­gyi anyagokat, például triklór- etilént és tetraklóretilént talál­tak, részben a megengedett­nél sokkal nagyobb mennyi­ségben, sebbre nyíló olló súlyos problé­mákat okoz. Elemi felismerés, hogy az élet minősége csak akkor javulhat, ha a gazdasá­gi növekedés megelőzi a né­pesség növekedését, Csakhogy, különösen a hetvenes évek gaz­dasági visszaesése után —mu­tatnak rá ENSZ-szakértők — nem ez a valóság a legtöbb fejlődő országban. Például: 1970 és 1980 között a fejlődő országok gazdasági növekedé­se átlagosan 5,2 százalékos volt (6,00 százalékot tett ki az előző évtizedben). Ezekben az években a népesség gyorsabb növekedése miatt az egy főre jutó nemzeti jövedelem átlago­san csak 2,6 százalékot tett ki. Ahogy a recesszió egyre na­gyobb mértékben sújtotta a fejlődő országokat, a népesség növekedése (2,02 százalék) meghaladta a gazdasági növe­kedést — 1,09 százalék. Abból kiindulva, hogy az ezredfordu­lóra a világ lakosságának négy ötödé a harmadik világ orszá­gaiban él maid, még a legde­rűlátóbb gazdasági előrejelzé­sek sem festenek rózsás képet. Az ENSZ ipari fejlesztési szer­vezete, az UNIDO által összeál­lított tanulmány szerint az év­század végére sem szűkül a fejlett illetve a fejlődő orszá­gokban az egy főre iutó nem­zeti jövedelem közötti szaka­dék. A tanulmány-------megle­h etősen optimistán — a nyolc­vanas években 7,4 százalékos évi gazdasági növekedést elő- leaez meg a fejlődő országok­nak és 3,7 százalékos növeke­dést n fejlett ipari országok­nak. Ám rögtön leszögezi, hogy ezek csak számok, a valóság­ban a fejlődő országok terme­lése csupán tíz százalékát teszi maid ki a fejlett orszáqok ter­melésének. A legrosszabb hely­zetben Afrika lesz, s nem kü­lönben. Ázsia, és csak Latin- Amerikában és a Közel-Keleten várható lényeges haladás — állítják az UNIDO szakértői. A borúlátó előrejelzések el­lenére sokan mégis reményked­nek abban, hogy a mexikói vi­lágnépesedési konferencia nemcsak megállapítja a népe­sedési politika és a qazdasáai fejlesztés közötti összefüagést, hanem a helyzetet orvosló ak­ciókról is határoz. A Tettye-környéket vizsgálják Várjuk a fényképeket Az ismeretlen Pécs ¥ HÍREK Népesség és gazdaság Zavargások és választások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom