Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-02 / 150. szám

Ellenőrzés és felelősség Az ellenőrzés, mint a vezetés szerves része, mindig a közfi­gyelem egyik tárgya. Az utóbbi időben az érdeklődés fokozó­dott, az ezzel összefüggő viták élénkebbek, az ellenőrzéssel szembeni követelmények pedig növekednek. A dolgozó embe­rek döntő többsége értékeli fejlődésünket, becsüli munkánk sikereit és tudja azt is, hogy több és jobb munkával lehet megvédeni eredményeinket, a jövőnk érdekében ezeket gya­rapítani. Közvéleményünk ér­zékenyebben reagál a társa­dalmi értékeink pazarlására, a törvények és jogszabályok megsértésére, az állami és ál­lampolgári fegyelem lazaságai­ra, az olyan kóros jelenségek­re, mint pl. a beosztással való visszaélés, a munkával arány­ban nem álló jövedelemszer­zés, a korrupció és a csúszó­pénz és más, a közerkölcsöt sértő magatartások. A párt- és az állami vezető szervek min­dig meqkülönböztetett figyel­met fordítottak az ellenőrzésre, megfogalmazták a vele szem­ben támasztott követelménye­ket és jelentős segítséget ad­nak az ellenőrző munka hatá­sainak javításához. Pártunk Po­litikai Bizottsága ez év febru­ár 28-án határozatot hozott az ellenőrző tevékenység javítá­sára, a személyes felelősségre- vonások szigorítására. Az or­szággyűlés pedig a legutóbbi ülésen módosította a népi el­lenőrzésről szóló törvényt, nö­velte szerepét, bővítette a fel­adatkörét és hatáskörét. Megnövekedett követelmények A figyelmesség, az igény és a segítség jut kifejezésre me­gyénkben is a párt- és a ta­nács vezető testületéinek több olyan állásfoglalásában, hatá­rozatában, amelyek az ellenőr­ző munka tapasztalataival és hasznosításukkal foglalkoznak. Az ellenőrző munka erősíté­sének több fontos követelmé­nye van. Ezek közül néhányat külön is kiemelek: az ellenőr­zés, mint a vezetés része, vi­szonylagos önállósággal ren­delkezik a vezetés egész folya­matán belül. A szocialista el­lenőrzési rendszernek, a külön­böző ellenőrzési szerveknek a .sajátos feladatai, hatáskörei, szervezeteinek módszerei. Viszonylag sok vezető testü­letnek és szervezetnek vannak ellenőrzési funkciói, ezért na­gyon fontosnak tartom min­denekelőtt megyei szinten (de egyre inkább a városokban és a vonzáskörzeteikben is) az ellenőrzések tervezésének, vég­rehajtásának, hasznosításának jobb egyeztetését, koordinálá­sát. Az utóbbi néhány évben több intézkedés történt me­gyénkben is és ezek kedvező hatása, mindenekelőtt a veze­tő szervek és az ellenőrzött szervezetek gyakorlatában ér­zékelhető. A lehetőségeink azonban nagyobbak, jobb ki­használásuk közérdekű köteles­ségünk. Az ellenőrzésre hiva­tott szervezetek vezetői és dol­gozói jobban vegyék figyelem­be a párt-, az állami és a gaz­dasági vezetés előtt álló fel­adatokat, tudatosan ehhez kapcsolódjon az ellenőrzések témája és azok időrendje. Rendszeresebben és tartalma­sabban ismerjük és haszno­sítjuk egymást tapasztalatait, bátrabban alkalmazzuk a kö­zös vizsgálatokat. Ezekhez egy­részt a központi szervek, más­részt megyénkben is a párt- és a tanácsi szervek több se­gítséget adhatnak az előzetes tájékoztatásokkal, kérések ■ és igények közlésével stb. A felügyeleti ellenőrzésre hivatott minisztériumok, taná­csi és más szervek e munkájuk­ban jobban vegyék figyelembe egyrészt a területi szervek, másrészt a többi ellenőrző szerv munkáját, megállapítá­sait és javaslatait, ezek alap­ján is tett helyi intézkedéseket és minősítsék az általuk ellen­őrzöttek munkáját. Az ellenőrzés területén dol­gozók pedig a növekvő igé­nyekkel együtt jobban számol­janak a realitásokkal. Tartsuk tiszteletben mások feladatait, jogait és hatáskörét, segítsük elő a közérdeket szolgáló vál­lalkozói készséget, a jó törek­vések és tapasztalatok széle­sebb körű érvényesülését, le­gyenek segítőkészek a gondok okainak leküzdésében, eseten­ként az emberi sorsok igazsá­gos rendezésében is. Az el­lenőrző munka fontos követel­ménye, hogy a tényeket vizs­gálja, megállapításai, összege­zései legyenek szakszerűek és objektívek. Alapvető követelmény, hogy a tényleges állapotokat és a folyamatokat a célokkal, a követelményekkel, a szabályok­kal, a feltételekkel és a körül­ményekkel szembesítsük, az eltéréseket feltárjuk, a meg­szüntetésükhöz megfelelő ja­vaslatok kidolgozásával is se­gítséget adjunk. De az is fon­tos feladat, hogy a célok, a követelmények, a különböző szabályozók helyességét is na­gyobb felelősséggel és igé­nyesen értékeljük, indokolt esetben módosításukat is kez­deményezzük. Amikor pedig gazdasági, tár­sadalmi folyamatokat, össze­függéseket, intézkedések okait, és hatásait, mulasztásokat és azok következményeit vizsgál­juk, minősítjük, akkor különö­sen kell ügyelnünk arra, ne­hogy egy-két apróbb részkér­dést ragadjunk ki, mert ezzel kárt is okozhatunk. Sokkal fon­tosabb, hogy az állapotokat és folyamatokat sok tényanyaggal és összefüggéssel úgy tárjuk fel, ahogyan azok a valóság­ban léteznek. A realizálási ja­vaslatok még igényesebben, a konkrét feladatokat segítsék, ■ vegyék figyelembe a hatáskö­röket és az eszközlehetősége­ket is. Az ellenőrzést végző szerve­zetek jobban igényeljék meg­állapításaik és javaslataik he­lyi és érdemi hasznosítását, a szükséges intézkedések megté­telét, és ezekről folyamatos fi­gyelemmel kíséréssel, különbö­ző tájékoztatókkal, egyre több utóellenőrzéssel is győződjenek meg. A nyilvánosság ereje A szocialista demokrácia tar­talmának és hatásainak, a köz­élet tisztaságának erősítése fontos társadalompolitikai fel­adat. Ezt az ellenőrzésekkel is segíteni kell. Célszerű a nyil­vánosság erejével is jobban számolni, ezt a társadalmi gyakorlatban hasznosítani. A társadalom szocialista vonásai­nak erősítéséhez nemcsak jó határozatok, törvények, intéz­mények és jobb ellenőrzés szükséges. Ezek jobb érvénye­sülését segítheti a szélesebb körű nyilvánosság ereje, a dol­gozó emberek aktív támogatá­sa is. Ezért is az ellenőrzése­ket végző szervezetek dolgo­zói megállapításaikról, javas­lataikról rendszeresebben és tartalmason tájékoztassák az adott területek és szervezetek vezető testületéit és a munka­helyi kollektívákat. Bátrabban kérjük a különböző demokrati­kus fórumok és a fórumo­kon részt vevő dolgozók közreműködését a helyi rea­lizálásban, a saját felada­taik teljesítésében. Célszerű rendszeresebben részt venni a munkahelyi rendezvényeken és jobban kihasználni a külön­böző üzemi lapok útján törté­nő tájékoztatási lehetőségeket is. A jogszabályok ezeket lehe­tővé teszik. Ha az ellenőrzést végzők a munkahelyi rendezvényre szóló meghívást kérik, az ellenőrzött szerv vezetője arra köteles meg­hívni és azon megfelelő felké­szültséggel, aktív közreműködés­sel részt is kell venni. A nyilvá­nosság erejének jobb érvényesü­lését segíthetjük úgy is, hogy a sajtó, a rádió, a tv dolgozóinak pontos információkkal több se­gítséget adunk, amikor az in­dokolt és célszerű. A társadalmi gyakorlatunk­ban, a közvélemény érdeklődé­sében nagyon ellentmondásos követelmény és feladat a sze­mélyes felelősség értelmezése és jobb érvényesítése. Ez ma­napság nem is könnyű feladat, főleg az állami és a gazdasági élet több területén. A társa­dalmunkra káros jelenségek, a közerkölcsöt sértő cseleke­detek visszaszorítása pedig ez­zel összefüggésben is egysége­sebb követelményt, következe­tesebb fellépést és felelősség­érvényesítést tesz szükségessé. Ehhez megfelelő politikai és erkölcsi hátteret és garanciát biztosít a vezető pártszervek állásfoglalása, a vezetők több­ségének elvszerű és tisztessé­ges módon érvényesülő közre­működése is. A személyes felelősséggel kapcsolatban fontos feladat­nak tartom, hogy az ellenőr­zésben dolgozók a jelenleginél differenciáltabban gondolkod­junk, és cselekedjünk azért is, hogy a cselekményekkel job­ban arányban álló felelősség- revonást kezdeményezzük és az illetékesektől azok jobb ér­vényesítését kérjük. A követel­mények közül kettőt külön is kiemelek. Differenciált megítélést Az egyik: ha valamely terü­leten a társadalom szabályai­tól, normáitól, a helyi követel­ményektől eltérést tapaszta­lunk, akkor különböztessük meg és minősítsük is, hogy hozzá nem értésről, mulasztás­ról vagy hanyagságról, vagy pedig a visszaélések valamilyen más formáiról van szó. Ha hozzá nem értést tapasztalunk, akkor vagy meg kell tanítani a dolgozót feladatainak jó vég­zésére, vagy az adott feladat­hoz alkalmasabb személyt kell foglalkoztatni. Ha mulasztás, vagy hanyagság áll fenn, akkor már a felelősségrevonás kü­lönböző követelményeit és le­hetőségeit kell mindenekelőtt az adott szervezeten belül ér­vényesíteni. Ha visszaéléseket (szabálysértés, bűncselekmény alapos gyanúja) állapítunk meg, akkor már az úgynevezett külső szervek szabálysértési, vagy büntető eljárásai kerül­nek előtérbe, amelyekhez a munkáltató szervezetekben is megfelelő segítséget kell ad­ni. A másik lényeges követel­mény, hogy az elkövetett cse­lekménnyel és az okozott kár­ral arányban igényesebben és megalapozottabban lehet és kell alkalmazni a felelősség­érvényesítés egész rendszerét. Ilyen többek között a fegyel­mi, a szabálysértési, a bünte­tőjogi felelősség, az anyagi, az erkölcsi és a politikai felelős­ség, stb. érvényesítése is. Olyan esetekben pedig, ami­kor az ellenőrzésre hivatott szerv, mindenekelőtt a népi el­lenőrzés kezdeményezi a fele- lősségrevonásra vonatkozó el­járást, akkor az eljárás lefoly­tatására hivatott szervek részé­ről gyorsabban járjanak el, eljárásukban nagyobb biza­lommal vegyék figyelembe az ellenőrzés megállapításait. Hatékonyabb belső ellenőrzést! Az ellenőrzés feladatoi és szervezetei között kiemelten fontosnak tartom a belső el­lenőrzés szervezetének, munká­ja tartalmának és hatásainak javítását. Erre nemcsak azért kell több figyelmet fordítani, mert minden eddigi intézke­dés és jó tapasztalat ellenére is ez az ellenőrzés „leggyen­gébb láncszeme”, hanem azért is. mert várhatóan a gaz­daságirányítás továbbfejleszté­sével együtt a belső ellenőr­zés szerepe Is nő. A vállala­tok, gazdálkodó szervezetek önállóságának, cselekvési le­hetőségeinek növekedésével együtt a felelősségvállalás és érvényesítés is kell, hogy foko­zódjon. Ez pedig a jól kiala­kított és érvényesített önkont­roll, a belső ellenőrzés egész működésének javítása nélkül nehezen megvalósítható fel­adat. Napjainkban gyakran tapasz­talható, hogy a belső ellenőr­zést, illetve annak minősítését leszűkítik a külön belső ellen­őri feladatokat ellátó szerve­zetre, az e területen dolgozó emberekre. Ez hibás megközelí­tés és megítélés. Az egész belső ellenőrzés rendszerében a hármas követelményt kell érvényesíteni, mindenekelőtt az egész szervezet működésében a működés folyamatába be­épített ellenőrzést, minden munkaterületen a vezetői el­lenőrzési. feladatokat és csak ezek után és ezekhez kapcso­lódva érvényesülhet jobban a függetlenített belső ellenőrzés is. A belső ellenőrzés fejlődé­séért fontosnak tartom, hogy az arra illetékes vezető testü­letet, a létrehozott ellenőrző és felügyelő bizottságot, munkájá­nak szervezeti, személyi stb. jobb feltételeiért és hatáso­sabb munkájáért az illetéke-, sek további intézkedéseket te­gyenek. Ügy vélem, hogy mi, a kül­ső ellenőrzés szervezetében dolgozók akkor cselekszünk helyesen, ha tudatos és tartal­masabb munkával, korrekt ma­gatartásunkkal és módszereink­kel több segítséget adunk a belső ellenőrzés rendszerének és munkájának fejlődéséhez. A népi ellenőrzés tapaszta­latai alapján felelősséggel val­lom, hogy megyénkben a me­gyei és városi pártbizottságok, a megyei és városi tanácsok igénylik, segítik, munkájukban érdemben figyelembe veszik az ellenőrzés közreműködését. Egyre rendszeresebben haszno­sítják az ellenőrzés, mindenek­előtt a népi ellenőrzés megál­lapításait és javaslatait me­gyénk országgyűlési képviselői, a szakszervezeti szervek, a nép­front és a KISZ-bizottságok, a különböző tudományos és szak­mai egyesületek, kutatóinté; zetek és oktatási intézmények is. E szervekkel való együttmű­ködés tartalmában, módszerei­ben és hatásaiban is tovább javítható. Hasznosítani az ellenőrzés tapasztalatait! A jövőben a munkahelyi pártszervezetek, a helyi taná­csok munkájában lehet és cél­szerű jobban ismerni és ér­demben hasznosítani a külső ellenőrzés (a NEB, a pénzügyi, a felügyeleti, az ár stb.) meg­állapításait és javaslatait. A helyi munka értékelésében a vezetők beszámoltatásakor a káder- és személyzeti munkával kapcsolatos feladatokban is az úgynevezett „külső kontroll" segítséget, adhat. Az ellenőrzést végző szervezetek vezetői és dolgozói tájékoztassák rend­szeresebben a helyi pártveze­tőségeket és a helyi tanácso­kat is megállapításaikról, a munka javítását szolgáló javas­latokról, indokolt esetben a személyi kérdésekkel kapcsola­tos észrevételeikről és vélemé­nyükről is. Meggyőződésem, hogy me­gyénkben az ellenőrző munka javításának megvannak a ked­vező politikai, szervezeti, sze­mélyi stb. feltételei. Az ellenőr­zéssel foglalkozó szervezetek, e területen dolgozó emberek ké­pesek és akarnak is szocialista céljainkat szolqáló tennivaló­kért jobban dolqozni. Dr. Szabó József megyei NEB-elnök Az útépítőknél még ma sem ritka, hogy csákányt, lapátot fog­nak. Hidalapásás Hidason, a Zrinyi utcában. (A szerző felvétele) Útépítők Hidas főutcáján az első já­rókelő azonnal útbaigazít, mer­re is találom meg az útépítő­ket. — Ott túloldalt a betonke­verővel szemben ágazik el a Rákóczi utca. Ott építik a hi­dat. Amióta kevesebb forint jut az útépítésre, nemigen válo­gathat a megbízások között a Közúti Építő Vállalat. A bekö- tőút-program befejeződött, most egyre többször hallani az Usz- szekötőutak építésének szüksé­gességéről. Dehát még várni kell arra, hogy a sokszáz millió forintot fölemésztő utak építése megkezdődhessen. A négykeréken guruló alkal­mi irodában hárman hajolnak a térképek fölé. Godina György művezető és munkatársai már a következő munka előkészíté­sén, a 6-os főközlekedési út aszfaltszőnyegezésével kapcso­latos teendőkről beszélnek, míg embereik a leendő híd alap­jának kialakításán dolgoznak. — A napokban kezdtük a munkát a Zrínyi utcában, a ter­vezett híd négy méter nyílású lesz, — mondja a művezető. — De nézzük meg inkább a hely­színen, hogyan is állunk. Hidas belterületén most már a munka végén járnak, majd­nem végszóra érkeztem. Eddig ugyanis 18 utcát láttak el asz­faltszőnyeggel, a tízmilliós mun­kát, amelyhez a megyei tanács biztosította a pénzt áprilisban fejezték be. — Hányán dolgoznak most ezen a munkaterületen? — Átlagosan húszán. Néhány hiányzó mindig előfordul. A létszám különben a munka igé­nyétől függ, az építésvezetőség annak megfelelően csoportosít­ja át az embereket, akik szin­te a megye egész területéről járnak hozzánk Felsőszentmár- tontól Versendig. A kevesebb munka ellenére is állandósult a kubikoshiánv. Nálunk méa most sem nélkülözhető a kézilapát, a csákány... Ifjúsági környezetvédelmi konferencia Országos ifjúsági környezet- védelmi konferencia kezdődött pénteken Kecskeméten, a Tu­domány és Technika Házában. A KISZ Központi Bizottsága, az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal, valamint az Állami Ifjúsági Bizottság ál­tal rendezett tanácskozáson g tizenkilenc megye és Budapest tíz-tíz küldötte, valamint a kü­lönféle szervezetek, intézmé­nyek környezetvédelmi klubjai­nak képviselői vesznek részt. A konferencia első előadója Szórádi Sándor, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára az Ifjúsági Szövetség környezetvé­delmi feladatait, s a környezet- védelmi kultúra fejlesztésére irányuló törekvéseit ismertette. Mint mondotta, a KISZ leg­fontosabb feladata közé tarto­zik, hogy a jövőre tekintve részt vegyen a fiatalok szemléletfor­málásában, hozzájárulva egy olyan generáció neveléséhez, amely munkája során termé­szetesnek tartja majd az élővi­lág megóvását. Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes a lakókörnye­zet, a városvédelem és a kör­nyezeti kultúra időszerű kérdé­seiről szólt a tanácskozáson. Hangsúlyozta, hogy ' ebben a témakörben különösen nagy a fiatalok érdekeltsége, hiszen ők és utódaik látják hasznát az átgondolt építészeti, rende­zési tevékenységnek. A magaspartú vízfolyás alján csizmamarasztalóan agyagos a föld. A vizes agyag időnként nem engedelmeskedik a kérges kezeknek. Kellmann József és brigádja tizenegyedik éve eszi az útépítők nem éppen köny- nyű kenyerét. — 1973-ban az útépítők el­jutattak Ófaluba, hogy embe­reket toborozzanak. Gondoltuk, előbb meglesz a jobb összeköt­tetés a hatossal. Végül is itt ragadtunk. Most meg ezzel a kötött talajjal kínlódunk. A kot­ró erre a szűk és meredek hely­re nem tud bejönni, így aztán ismét csak előkerült a lapát és a csákány. Nem is csödálom, hogy itthagyott bennünket is­mét három ember. Nekik nem volt elég, hogy csak hat hóna­pig találták meg a pénzbeli számításukat. Nem panaszként mondom ezt, csak tényként — mi nyáron kilenc órát dolgo­zunk, szezonon kívül napi hét órát. — Mennyi a fizetésük? — Az változó — támaszkodik a lapátra Bachmarin Ede. — Mégis! — Függ a teljesítménytől és ahány munka, annyiféle nor­ma van rá megállapítva. Bo­nyolult dolog ez. Például ez legalább negyedosztólyú talaj. Elég ha azt mondjuk magának, hogy átlagban megvan a négy­ezer forint? Bachmann Ede is, mint a többség Koch Jakab, Bregó Jó­zsef, Hahn János otthon álla­tokat tart. A havonta összecsá- kónyozott forintokat a háztáji­ból leadott sertés ára egészíti ki. A reggelit most is táskából eszik, a hazai kalóriával pótol­ják az ebédből hiányzót. Habár utóbbit illetően egyikük sem marasztalta el a hidasi Halász­csárdát, ahová naponta lejár velük a mikrobusz. Megemelt értékű menüt kapnak, 22 forin­tot fizet a vállalat, ők 10,80-at. A következő munkáról Káro­lyi Sándor kitűző technikus be­szél. — Mikorra ez a riport meg­jelenik, mi már rég elfelejtet­tük az új oályaszint kitűzését. A finisernek, az általunk kife- szitett vezeték a mérvadó. Szintérzékelője ennek alapján szabályozza, hogy milyen vas­tagságú aszfaltot kell teríteni. A megye határától Mecsekná- dasd irányába haladunk, átme­netileg kihagyva a csomópon­tokat. Ügy számítjuk, hogy leg­alább, egy hónapot igénybe vesz az említett szakasz korsze­rűsítése. — És utána hova települ­nek? — Ezt még mi sem tudjuk. Salamon Gyula HÉTVÉGE 3:

Next

/
Oldalképek
Tartalom