Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-09 / 126. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napin XLI. évfolyam, 126. szám 1984. május 9., szerda Ara: 1,40 Ft MSZMP Baranya megyei Bizottságé nak lapja A tartalomból Olcsó szállások Baranyában (3. oldal) A Szovjet Olimpiai Bizottság nyilatkozata (8. oldal) Pécsszabolcs iskolája országos fórumon (Tudósításunk az 5. oldalon) Győzelem A z első világháború után huszonegy évvel kitört a második, míg mi, a második világháború befejeződését követő harminckilencedik esztendőt is békében éljük. így emlékezünk meq a nagybetűvel írt győzelem napjáról, 1945. május 9-ről, ez nz olaDérrésünk. mert ez a tény Európában. Mégis, az örömbe aqgodalom veqyül, a történelmi elégedettségbe némi keserű íz: nem teljesen úgy alakult az államok közötti viszony, ahogyan akkor kívántuk, nem teljesen biztos, méq nem kellően megnyugtató az akkori „soha többé!” teljesülése. Akkor a fasizmust, a megtestesült háborút kellett legyőzni. Sikerült. De — sokkal előnyösebb helyzetben ugyan —, most is van méq mit leqyőzni: az újabb világháború veszélyét. Ad-e biztatást-reményt az 1945-ös győzelem ehhez az új győzelemhez? Ad. Ez az iqenlés a fő ok, amiért minden esztendőben megünnepeljük e napot. Emlékezzünk csak a múltra: kiderült azokban a háborús esztendőkben, hogy különböző társadalmi rendszerű államok ösz- szefoghatnak egy nagy cél elérésére, és a legnehezebb körülmények között is így kitarthatnak egymás mellett, ahogyan azt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és mások tették. Ezt a példát már nem lehet kitörölni a történelemből. S vajon ma, az atomháború lehetősége nem elég nyomós ok-e az összefogásra, a tartós együttműködésre? Az 1945-ös győzelem a társadalmi fejlődés hatalmas távlatait nyitotta meg egy sor ország előtt és egész földrészünk számára a háború nélküli jövő lehetőségét. De nemcsak ezt a tanulságot nyújtja. Azt mondja, tanítja az emberiségnek — azoknak, akik átélték a korszakot, de az új nemzedékeknek is —, hogy nem közönséges háború volt az, nem évszázadok, évezredek fegyveres összecsapásainak egyike a sok közül. Nem egyszerűen egyik fél aratott győzelmet a másik fölött, hanem az átkos módszer is történelmi vereséget szenvedett, az a szándék, hogy egy állam politikai céljaiért kímélet néfkül eltaposson, rabszolgává tegyen, megsemmisítsen másokat. A népek közötti erőszak dicsőítése kapott súlyos csapást. S ha keserű szájízt emlegettünk, valahol itt kell keresni az okát. Nem tűntek el, sőt félelmetesen megszaporodtak azóta a tömegpusztító fegyverek, mindenekelőtt a mi békés földrészünkön. Mondjuk ki kereken: ma, hogy eljött a második világháborúban aratott győzelem harminckilencedik évfordulója — olyan fegyverkezési verseny közepette vagyunk kénytelenek ünnepelni, amilyet még nem látott a világ. Nem, valóban nem hasonlítható a jelen a harmincas évek végéhez, mások, kedvezőbbek a körülmények —, de azért a túloldal ma is fegyverkezéssel, nyomással szeretné ráerőszakolni politikai akaratát a szocialista országokra, az emberiségre. Az erő helyzetéből akar beszélni másokkal. A harmadik világháború felé mennénk tehát? Nem hihető, hogy bármely felelős kormány ezt akarná. Mindenki tudja, magasrangú politikusok sora is mondja, hogy egy atomháború nem korlátozható bizonyos területekre és nem nyerhető meg. Kölcsönös pusztulással járna, senki nem nevezhetné magát győztesnek. Mi tehát mégis aggodalmaink oka? A fegyverkezési hajsza, amely bizonytalanságot teremt, a szovjetellenes, a szocializmusellenes ideológiai kampány, amely bizalmatlanságot szül és elveszi sokak tisztánlátását, az elpazarolt anyag, tudás és hit egymásba, s ezáltal a homályossá váló, kiszámíthatatlan jövő. Azt mondtuk, az 1945-ös győzelem biztatást ad. S azóta nem történt semmi, ami hasonlóan tevékeny összefogásra ösztönözné? Történt. A hetvenes évekre a nemzetközi életben a szocialista országok együttműködési erőfeszítéseinek és a józan nyugati politikai megfontolásoknak közös gyümölcse, beköszöntött Európába az enyhülés, amelynek áldásait minden nép élvezte, amelynek alapjai ma is épek, amelynek hasznosságát egy sor nyugati politikus is elismeri. Európa megízlelte az együttműködést és többé nem akar lemondani róla. Bevált, kiderült, hogy lehet így is. a illúziók nélkül nézzük a helyzetet, számításba kell venni, hogy társadalmi rendszerek, államok, csoportok, osztályok, rétegek között sok az ellentét, az érdekkülönbség, a világszemléleti eltérés, az előítélet, s mindez újra és ismét feszültségeket hoz létre. Ez elkerülhetetlen, a belátható jövőben is így lesz. De a győzelem napja arra int, hogy a népek közötti háború mérhetetlen áldozatokkal jár, a jelen arra figyelmeztet, hogy az új fegyverek sokszorosan pusztítóbbak, mint az ötvenötmillió halottat követelő második világháború eszközei, a jövő azt követeli, hogy ne csak emlékezzünk 1945-re, hanem váltsuk valóra is az akkori „Soha többé!" fogadalmat. Tatár Imre Felavatták az SZMT Központi Könyvtárat Virizlay Gyula, a SZOT titkára ünnepi beszédét mondja az SZMT Központi Könyvtárának avatásán. Fotó: Läufer László 97 000 könyv az olvasók szolgálatában Minden új létesítmény avatása öröm: a tegnapi kettőzött volt. Egyrészt több éves vándoraiét után végső helyére költözött az SZMT Központi Könyvtára, másrészt a szigeti városrész könyvbarát lakói ezután helyben kapják az irodai, mat-kultúrát. A szép küllemű épület — a Mozgalmi Ház tő- szomszédságában — 18 milliós beruházásból állt a talpára, s még vagy 5,5 millió kellett a berendezésre. Mint azt Papp Béla, a 'könyvtár vezetője mondotta, itt helyben 97 000 könyv áll az érdeklődők rendelkezésére, az üzemi könyvtárakkal — lerakótokkal — együtt pedig közéi 200 000 példány. Mindenképpen örvendetes tény ez — mint azt a könyvtáravató beszédében Virizlay Gyula, a SZOT titkára mondotta —, hiszen az indulás idején, 25 évvel ezelőtt mindössze 7000-es volt az állomány. Köszöntötte egyben mindazokat akik a létesítmény megvalósításán szorgoskodtak: a tervezőt, kivitelezőt, a társadalmi munkásokat. Az avatón részt vett Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára. Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, Szokola Ferenc, az SZMT elnöke és Neubauer József, az SZMT vezető titkára valamint Takács Gyula, a megyei tanács és Komlódi Józsetné, a városi tanács elnökhelyettesei. N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Somlyó György „Könyv nélkül" című versét szavalta el, majd műsort adott a Nevelők Háza fúvós kvartettje. Az ünnepi műsor és az ünnepi avató után a vendégek megtekintették a létesítményt. Egyöntetű véleményként fogalmazódott meg: köszönet illeti a szép munkáért Várnagy Péter tervezőt, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kivitelezőit, s a bútorok jó részét elkészítő Pécsi Bútorgyárat és a Szanyi Termelőszövetkezeti Közös Vállalatot. A 650 négyzetméter alapterületű könyvtár a SZOT 15 millió forintjából valamint a he- •yi költségvetési forintokból létesült. K. F. Lázár György Bulgáriába utazik Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Grisa Filipov- nak, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra a Bolgár Népköztársaságba utazik. flz Országos Béketanács ülése Várkonyi Péter tájékoztatója • J rr rr időszerű nemzetközi kérdésekről Kedden a fasizmus felett 39 éve aratott győzelemre emlékezve jelenünk és jövőnk békéjéért, biztonságáért emeltek szót szerte az országban a most megkezdődött béke és barátsági hónap eseményein. Ez alkalomból kibővített ülést tartott a Parlamentben az Országos Béketanács amelyen Vó-konyi Péter külügyminiszter szólt hazánknak, s a szocialista országoknak a nemzetközi párbeszéd folytatása, az erő- egyensúly megőrzése, a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseiről. A Béketanács ülésén, s a több megyében tartott nagygyűléseken békemozgalmunk vezető aktivistái emlékeztek a győzelem napjára, s tolmácsolták közvéleményünk békeakaratát. (Folytatás a 2. odalon) Május 8: vöröskeresztes világnap A leghumánusabb mozgalom A világon mindenütt tegnap ünnepelték a Vöröskereszt mozgalom megalakulását, hiszen a Vöröskereszt és Vörös Félhold nemzetközi szervezetek Genfben székelő ligája május 8-át nevezte ki vöröskeresztes világnapnak. A nemzetközi Vöröskereszt mozgalmat Henri Dunant svájci állampolgár alapította 1863-ban. A mozgalom mondta ki először, hogy a háborúban sérült katonát nem szabad többé ellenségnek tekinteni, csupán segítségre, ápolásra szoruló embernek. Pécsett tegnap délután a városi tanács dísztermében tartották a világnap alkalmából rendezett ünnepséget, amelyen többek között részt vett Hantos János, a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke és az ez alkalomból városunkba látogató dr. Esmildo Gutérrez Sanchez, a kubai Vöröskereszt főtitkára. Az ünnepséget dr. Kishonti Tibor, a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei vezetőségének elnöke nyitotta meg, majd az ünnepi műsor után Hantos János emlékezett meg a vöröskeresztesek munkájáról. — Több mint 120 éve hódít a világban ez a háborúban, a háború embertelensége elleni küzdelem jegyében fogant és a békéért, az emberségért harcoló mozgalom — mondotta Hantos János. — A Vöröskereszt a háború szülötte, de a békés időben az élet védelméért, a tartós béke megteremtéséért tevékenykedik. Büszkék lehetünk, hogy hazánk is tagja ennek a nemzetközi szervezetnek, hogy a Magyar Vörös- kereszt már eddig is rendkívül sokat tett bajbajutott, katasztrófasújtotta országok népeiért és saját országa lakóiért. Baranya megye különösen élenjár a vöröskeresztes munkában, sok önként szervezett véradásról, szociális gondozásról, egyéb tevékenységről adhatnak számot. Az ünnepség résztvevői A kubai főtitkár rövid felszólalásában elmondta, öröm volt számára, hogy megismerhette ennek a megyének a vöröskeresztes munkáját. Meleg szavakkal gratulált és külön szeretettel köszöntötte azokat az aktivistákat, akik önként és önzetlenül tesznek embertársaikért. A vöröskeresztes világnap alkalmából a Vöröskeresztes Fotó: Läufer L. Munkáért arany fokozatát vették át Budapesten Schwarcz- felder Istvánná (Pécs), Hencz László (Pécs), Koncz Lajosné (Siklós) és Duba Irma (Mohács). Az ünnepség záró pontjaként kitüntetéseket adtak át. A Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát nyolcán, bronz fokozatát négyen vették át. S. Zs.
