Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-09 / 126. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napin XLI. évfolyam, 126. szám 1984. május 9., szerda Ara: 1,40 Ft MSZMP Baranya megyei Bizottságé nak lapja A tartalomból Olcsó szállások Baranyában (3. oldal) A Szovjet Olimpiai Bizottság nyilatkozata (8. oldal) Pécsszabolcs iskolája országos fórumon (Tudósításunk az 5. oldalon) Győzelem A z első világháború után huszonegy évvel kitört a második, míg mi, a második világháború befeje­ződését követő harminckilen­cedik esztendőt is békében éljük. így emlékezünk meq a nagybetűvel írt győzelem napjáról, 1945. május 9-ről, ez nz olaDérrésünk. mert ez a tény Európában. Mégis, az örömbe aqgodalom veqyül, a történelmi elégedettségbe némi keserű íz: nem teljesen úgy alakult az államok kö­zötti viszony, ahogyan akkor kívántuk, nem teljesen biz­tos, méq nem kellően meg­nyugtató az akkori „soha többé!” teljesülése. Akkor a fasizmust, a megtestesült há­borút kellett legyőzni. Sike­rült. De — sokkal előnyösebb helyzetben ugyan —, most is van méq mit leqyőzni: az újabb világháború veszélyét. Ad-e biztatást-reményt az 1945-ös győzelem ehhez az új győzelemhez? Ad. Ez az iqenlés a fő ok, amiért min­den esztendőben megünne­peljük e napot. Emlékezzünk csak a múltra: kiderült azok­ban a háborús esztendők­ben, hogy különböző társa­dalmi rendszerű államok ösz- szefoghatnak egy nagy cél elérésére, és a legnehezebb körülmények között is így ki­tarthatnak egymás mellett, ahogyan azt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és mások tették. Ezt a példát már nem lehet kitörölni a történelemből. S vajon ma, az atomháború lehetősége nem elég nyomós ok-e az összefogásra, a tar­tós együttműködésre? Az 1945-ös győzelem a társadal­mi fejlődés hatalmas távla­tait nyitotta meg egy sor or­szág előtt és egész földré­szünk számára a háború nél­küli jövő lehetőségét. De nemcsak ezt a tanulságot nyújtja. Azt mondja, tanítja az emberiségnek — azoknak, akik átélték a korszakot, de az új nemzedékeknek is —, hogy nem közönséges hábo­rú volt az, nem évszázadok, évezredek fegyveres össze­csapásainak egyike a sok kö­zül. Nem egyszerűen egyik fél aratott győzelmet a má­sik fölött, hanem az átkos módszer is történelmi veresé­get szenvedett, az a szándék, hogy egy állam politikai cél­jaiért kímélet néfkül eltapos­son, rabszolgává tegyen, megsemmisítsen másokat. A népek közötti erőszak dicsőí­tése kapott súlyos csapást. S ha keserű szájízt emle­gettünk, valahol itt kell ke­resni az okát. Nem tűntek el, sőt félelmetesen megszapo­rodtak azóta a tömegpusztí­tó fegyverek, mindenekelőtt a mi békés földrészünkön. Mondjuk ki kereken: ma, hogy eljött a második világ­háborúban aratott győzelem harminckilencedik évforduló­ja — olyan fegyverkezési verseny közepette vagyunk kénytelenek ünnepelni, ami­lyet még nem látott a világ. Nem, valóban nem hasonlít­ható a jelen a harmincas évek végéhez, mások, kedve­zőbbek a körülmények —, de azért a túloldal ma is fegy­verkezéssel, nyomással sze­retné ráerőszakolni politikai akaratát a szocialista orszá­gokra, az emberiségre. Az erő helyzetéből akar beszélni másokkal. A harmadik világháború felé mennénk tehát? Nem hihető, hogy bármely felelős kormány ezt akarná. Minden­ki tudja, magasrangú politi­kusok sora is mondja, hogy egy atomháború nem korlá­tozható bizonyos területekre és nem nyerhető meg. Köl­csönös pusztulással járna, senki nem nevezhetné magát győztesnek. Mi tehát mégis aggodalmaink oka? A fegy­verkezési hajsza, amely bi­zonytalanságot teremt, a szovjetellenes, a szocializ­musellenes ideológiai kam­pány, amely bizalmatlansá­got szül és elveszi sokak tisz­tánlátását, az elpazarolt anyag, tudás és hit egymás­ba, s ezáltal a homályossá váló, kiszámíthatatlan jövő. Azt mondtuk, az 1945-ös győzelem biztatást ad. S az­óta nem történt semmi, ami hasonlóan tevékeny összefo­gásra ösztönözné? Történt. A hetvenes évekre a nemzet­közi életben a szocialista or­szágok együttműködési erő­feszítéseinek és a józan nyu­gati politikai megfontolások­nak közös gyümölcse, bekö­szöntött Európába az enyhü­lés, amelynek áldásait min­den nép élvezte, amelynek alapjai ma is épek, amelynek hasznosságát egy sor nyugati politikus is elismeri. Európa megízlelte az együttműködést és többé nem akar lemon­dani róla. Bevált, kiderült, hogy lehet így is. a illúziók nélkül nézzük a helyzetet, számítás­ba kell venni, hogy társadalmi rendszerek, álla­mok, csoportok, osztályok, rétegek között sok az ellen­tét, az érdekkülönbség, a vi­lágszemléleti eltérés, az elő­ítélet, s mindez újra és ismét feszültségeket hoz létre. Ez elkerülhetetlen, a belátható jövőben is így lesz. De a győzelem napja arra int, hogy a népek közötti háború mérhetetlen áldozatokkal jár, a jelen arra figyelmeztet, hogy az új fegyverek sokszo­rosan pusztítóbbak, mint az ötvenötmillió halottat köve­telő második világháború eszközei, a jövő azt követeli, hogy ne csak emlékezzünk 1945-re, hanem váltsuk való­ra is az akkori „Soha töb­bé!" fogadalmat. Tatár Imre Felavatták az SZMT Központi Könyvtárat Virizlay Gyula, a SZOT titkára ünnepi beszédét mondja az SZMT Központi Könyvtárának avatásán. Fotó: Läufer László 97 000 könyv az olvasók szolgálatában Minden új létesítmény ava­tása öröm: a tegnapi kettőzött volt. Egyrészt több éves ván­doraiét után végső helyére költözött az SZMT Központi Könyvtára, másrészt a szigeti városrész könyvbarát lakói ez­után helyben kapják az irodai, mat-kultúrát. A szép küllemű épület — a Mozgalmi Ház tő- szomszédságában — 18 milli­ós beruházásból állt a talpá­ra, s még vagy 5,5 millió kel­lett a berendezésre. Mint azt Papp Béla, a 'könyvtár vezető­je mondotta, itt helyben 97 000 könyv áll az érdeklődők ren­delkezésére, az üzemi könyvtá­rakkal — lerakótokkal — együtt pedig közéi 200 000 pél­dány. Mindenképpen örvendetes tény ez — mint azt a könyv­táravató beszédében Virizlay Gyula, a SZOT titkára mon­dotta —, hiszen az indulás idején, 25 évvel ezelőtt mind­össze 7000-es volt az állomány. Köszöntötte egyben mindazo­kat akik a létesítmény meg­valósításán szorgoskodtak: a tervezőt, kivitelezőt, a társa­dalmi munkásokat. Az avatón részt vett Lukács János, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának első titká­ra. Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottsá­gának első titkára, Szokola Ferenc, az SZMT elnöke és Neubauer József, az SZMT ve­zető titkára valamint Takács Gyula, a megyei tanács és Komlódi Józsetné, a városi ta­nács elnökhelyettesei. N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Som­lyó György „Könyv nélkül" cí­mű versét szavalta el, majd műsort adott a Nevelők Háza fúvós kvartettje. Az ünnepi mű­sor és az ünnepi avató után a vendégek megtekintették a létesítményt. Egyöntetű véle­ményként fogalmazódott meg: köszönet illeti a szép munká­ért Várnagy Péter tervezőt, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kivitelezőit, s a búto­rok jó részét elkészítő Pécsi Bútorgyárat és a Szanyi Ter­melőszövetkezeti Közös Válla­latot. A 650 négyzetméter alapte­rületű könyvtár a SZOT 15 mil­lió forintjából valamint a he- •yi költségvetési forintokból lé­tesült. K. F. Lázár György Bulgáriába utazik Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke Grisa Filipov- nak, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnöké­nek meghívására a közeli na­pokban hivatalos, baráti láto­gatásra a Bolgár Népköztár­saságba utazik. flz Országos Béketanács ülése Várkonyi Péter tájékoztatója • J rr rr időszerű nemzetközi kérdésekről Kedden a fasizmus felett 39 éve aratott győzelemre emlé­kezve jelenünk és jövőnk bé­kéjéért, biztonságáért emeltek szót szerte az országban a most megkezdődött béke és barátsági hónap eseményein. Ez alkalomból kibővített ülést tartott a Parlamentben az Or­szágos Béketanács amelyen Vó-konyi Péter külügyminiszter szólt hazánknak, s a szocialis­ta országoknak a nemzetközi párbeszéd folytatása, az erő- egyensúly megőrzése, a lesze­relés érdekében tett erőfeszí­téseiről. A Béketanács ülésén, s a több megyében tartott nagygyűléseken békemozgal­munk vezető aktivistái emlé­keztek a győzelem napjára, s tolmácsolták közvéleményünk békeakaratát. (Folytatás a 2. odalon) Május 8: vöröskeresztes világnap A leghumánusabb mozgalom A világon mindenütt tegnap ünnepelték a Vöröskereszt mozgalom megalakulását, hi­szen a Vöröskereszt és Vörös Félhold nemzetközi szervezetek Genfben székelő ligája május 8-át nevezte ki vöröskeresztes világnapnak. A nemzetközi Vöröskereszt mozgalmat Henri Dunant svájci állampolgár alapította 1863-ban. A mozgalom mondta ki először, hogy a háborúban sérült katonát nem szabad töb­bé ellenségnek tekinteni, csu­pán segítségre, ápolásra szo­ruló embernek. Pécsett tegnap délután a városi tanács dísztermében tartották a világnap alkalmá­ból rendezett ünnepséget, amelyen többek között részt vett Hantos János, a Magyar Vöröskereszt Országos Végre­hajtó Bizottságának elnöke és az ez alkalomból városunkba látogató dr. Esmildo Gutérrez Sanchez, a kubai Vöröskereszt főtitkára. Az ünnepséget dr. Kishonti Tibor, a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei vezetőségének elnöke nyitotta meg, majd az ünnepi műsor után Hantos Já­nos emlékezett meg a vöröske­resztesek munkájáról. — Több mint 120 éve hódít a világban ez a háborúban, a háború embertelensége elleni küzdelem jegyében fogant és a békéért, az emberségért har­coló mozgalom — mondotta Hantos János. — A Vöröske­reszt a háború szülötte, de a békés időben az élet védel­méért, a tartós béke megterem­téséért tevékenykedik. Büszkék lehetünk, hogy hazánk is tag­ja ennek a nemzetközi szerve­zetnek, hogy a Magyar Vörös- kereszt már eddig is rendkívül sokat tett bajbajutott, ka­tasztrófasújtotta országok né­peiért és saját országa la­kóiért. Baranya megye különö­sen élenjár a vöröskeresztes munkában, sok önként szerve­zett véradásról, szociális gon­dozásról, egyéb tevékenységről adhatnak számot. Az ünnepség résztvevői A kubai főtitkár rövid felszó­lalásában elmondta, öröm volt számára, hogy megismerhette ennek a megyének a vöröske­resztes munkáját. Meleg sza­vakkal gratulált és külön szere­tettel köszöntötte azokat az ak­tivistákat, akik önként és önzet­lenül tesznek embertársaikért. A vöröskeresztes világnap al­kalmából a Vöröskeresztes Fotó: Läufer L. Munkáért arany fokozatát vet­ték át Budapesten Schwarcz- felder Istvánná (Pécs), Hencz László (Pécs), Koncz Lajosné (Siklós) és Duba Irma (Mo­hács). Az ünnepség záró pont­jaként kitüntetéseket adtak át. A Vöröskeresztes Munkáért ki­tüntetés ezüst fokozatát nyol­cán, bronz fokozatát négyen vették át. S. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom