Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-05 / 122. szám

1984. május 5., szombat Dunántúlt napló 13 Három hét után „csontszáraz” a pince Befejeződtek az építő­kisiparos szakmai napok Az építőkisiparos szakmai napok Baranyában rendezvé­nyének tegnapi záró napja is sok új elméleti és szakmai tu­dással vértezte fel az építő­iparban dolgozó kisiparosokat, akik tegnap öt témakörben vettek részt előadásokon és bemutatókon. Mohácson a farostlemez- gyárral, a MOFA termékeivel ismerkedtek az épület- és bú- torasztalosok, a meleg burko­lok. A festő kisiparosok a pé­csi KIOSZ Klubban a Buda- lakk termékeiről és azok fel- használásáról tudtak meg sok hasznosat. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán három szakmai cso­port vett részt előadásokon, bemutatókon. A kőművesek a lakóépületek épületfizikai kö­vetelményeiről, a korszerű hő­szigetelési anyagokról és eljá­rásokról, a cementtakarékos betonozásról, a korszerű építé­si anyagokról, a családi házak előregyártott vasszerelvényeinek felhasználásáról hallgattak előadásokat. Az épületgépé­szek és a villanyszerelők a HILTI kisgépekkel, a víztakaré­kosságot elősegítő berendezé­sekkel, a műanyag nyomó- és lefolyócsövek szerelési techno­lógiájával, illetve a villamos- hálózatra csatlakozás műszaki, gazdasági feltételeivel, az érin­tésvédelemmel, a villámvéde­lem létesítésével és felülvizs­gálatával ismerkedtek. Az építő kisiparosoknak a PMMF, a HILTI, az ÉTI, a Cső­szer, a BÉV, a DÉDÁSZ és a TÜZÉP képviselői tartottak elő­adásokat, bemutatókat. Üj szigetelési eljárás próbája Pécsett Hz NDK teafáin Idegenforgalmi kiállítás Komlón A régi pécsiek így ismerik: a Nyilasi-pince, amely egykor zöldség, burgonya és egyebek tárolására szolgált. A Bajcsy- Zsilinszky úton a 30-as években épült 5-ös számú ház alattvan a négyágú pince, amelynek az ágait egy „kupolaterem” fog­ja össze. A kupola alatt most egy zsomp van, amelyből fo­lyamatosan szivattyúzzák a ta­lajvizet. A mintegy 350 négy­zetméter alapterületű pincének ugyanis — megerősítését nem­rég végezte el a Bányászati Aknamélyítő Vállalat — volt egy nagy baja (több más „tár. sához" hasonlóan). Vizesedett. A talajvízszint olyan magas, vagy a pince van olyan mé­lyen, hogy állandóan 70—80 cm magasan állt benne a víz. Emiatt különleges módon kel­lett megerősíteni is: a padozat és az oldalfal kb. másfél mé­ter magasságig egységes vas­betonlemezt kapott, ami képes ellenállni a víznyomásnak. De a vizesedésnek még nem! Ebben a pincében egy Pé­csett eddig ismeretlen szigete­lési módot alkalmazott a helyi gmk. Ennek a lényege az, hogy egy különleges cementhabarcs­réteget hordanak fel szigete­lésül, s ebben nem víz, hanem egy hazai alapanyagokból ösz- szeállított folyékony vegyszer az adalék, ami nem párolog el a kötés folyamán hanem meg­szilárdul, s ezáltal maga a va­kolat nem lesz porózus, azaz vízáteresztő. A Nyilasi-pincé­ben époen ennek a különleges vakolatnak a felhordásán dol­goztak. Az anyag hatásossága iránti igény igen egyszerű: tel­jesen sima, hézagmentes felü­letet kell létrehozni, s ez külö­nösen áll az élekre. Egy több mint 30 éves ta­lálmány módosított változatá­nak a pécsi bemutatkozásáról van szó. Az eredeti találmány­nyal kb. 40 szigetelést végez­tek, ezek ma is tökéletesen funkcionálnak. A módosításra azért volt szükség, mert a régi anyaggal — mivel abban egészségkárosító gázok kelet­keztek — csak gázálarcban le­hetett dogozni. Az új változat e tekintetben már teljesen kö­zömbös. Az Etisöl — ez a neve az anyagnak — az előnye az ún. fekete (tehát kátrányos, bi­tumenes) szigetelésekkel szem­ben, hogy kevésbé sérülékeny, tehát tartós hagyományos épí­tőipari módszerekkel alkalmaz­ható és azoknál kb. 40 száza­lékkal olcsóbb. A pince a három hét kötési idő letelte után „csontszáraz” lesz — ígérik, akkor a zsompot is lezárják (megszüntetik a víz­szivattyúzást), s attól kezdve bármilyen célra hasznosítható lesz. A szigetelés eredményes­ségét be fogják mutatni az ér­deklődő szakembereknek. A Német Demokratikus Köz­társaság tájait, városait és idegenforgalmi nevezetességeit bemutató kiállítás nyílt tfegnap Komlón, a Május 1. Művelődési Házban. A rendezvény idősze­rűségét jelzi, hogy éppen két évtizede kezdett nagyobb mé­reteket ölteni a két ország kö­zötti turizmus. A Reisebüro der DDR és az IBUSZ közös rendezvényén a kenderföldi Általános Iskola német tagozatos tanulói adtak hangujatos műsort, Kovácsné Kungl Márta, az IBUSZ kom­lói irodájának vezetője, vala­mint Wolfgang Jahn, az NDK Utazási Iroda magyarországi képviseletének igazgatója nyi­totta meg a kiállítást. Mint elmondották a baráti szocialista országból tavaly mintegy 75 ezren látogattak hazánkba. Tőlünk viszont mind­össze 17 ezren vették igénybe a szervezett utaztatás lehető­ségeit. Az idén az eddigieken túl két új kedvezményes utat szerveznek és összesen 20 ezer turista fogadására készültek fel. Tovább bővíti a lehetősége­ket, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság létrejöttének 35. évfordulója tiszteletére szá­mos idegenforgalmi létesít­ményt is avatnak. így példáut Berlinben és más városokban nem csupán a hagyományos látnivalók — múzeumok, kép­tárak, emlékhelyek — nyújta­nak élményt, de néhány új in­tézmény is. Az egyéni és csoportos uta­zási lehetőségeket ismertető színes bemutató május 13-ig látható a művelődési ház eme­leti kiállítótermében. H. I. T anácskozás a kábeltelevízióról Tegnap Pécsett az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán a fővárosi és megyei pártbi­zottságok ideológiai titkárai, a tanácsok elnökhelyettesei, az országos szervek képvise­lői a kábeltelevízió fejleszté­sének lehetőségeiről tanács­koztak. Lakatos Ernőnek, az MSZMP KB osztályvezetőjé­nek megnyitója után Korni- desz Mihály, az MTV elnöke tartott vitaindítót. Dr. Valter Ferenc, a Postaközpont szol­gálati igazgatója műszaki és fejlesztési lehetőségekről tá­jékoztatta a résztvevőket. A vitában felszólalók nagy ér­deklődéssel és elismeréssel szóltak a Pécs városi televí­zió (kábeltelevízió) kísérleti adásairól, az eddigi kezde­ményező vállalkozásról. Kelle Sándor kiállítása Kelle Sándor festőművész gyűjteményes kiállításának megnyitójára gyűltek össze tegnap délután a Pécsi Ga­lériába a művészet barátai, a tisztelők és a tanítványok, továbbá Pécs és a megye művelődési életének vezetői, képviselői. A hetvenesztendős művész pályájának teljes ke­resztmetszetét láthatjuk a Pé­csi Galéria falain: a nagy­teremben a negyvenes évek második felében festett ké­peivel kezdődik a tárlat, hogy aztán négy évtized termésé­ről adjon áttekintést, érzékel­tetve a szándékok, törekvé­sek, a stílus beérlelődését. A folyosói részen Kelle Sándor rajzai, kisméretű grafikái lát­hatók. Ez alkalomra képvá­sárlást is lehetővé tettek a rendezők: ötven példányban sokszorosított, szignált szita, nyomat kapható a kiállítá­son. A Pécsi Építők madrigálkó­rusának Jandó Jenő vezény­letével felcsendülő dalai után Soltra Elemér festőművész nyitotta meg az életműkiállí­tást. A pályatársak nevében beszélt azokról a törekvések­ről, melyeket a Pécsett élő képzőművészek vallottak ma­gukénak, a húsz évvel ezelőtt szervezett önálló kiállítások rendszerét, majd Kelle Sán­dor alkotói képét körvonalaz­ta: Kelle nem használ látvá­nyos eszközöket, eszközeivel mégis az ábrázolt téma lé­nyegéig hatol. Az Alföldön született, ám tanári, festői pályája kezdettől Baranyá­hoz, főként Pécshez kapcsol, ja, képeinek fő témája a du­nántúli dombvidék. Mások mellett e téma számtalan va­riációjával találkozhatunk a pécsi galériabeli Kelle Sán- dor-kiállításon. Gállos Orsolya FILMJEGYZET Napló gyermekeimnek A filmkészítők-közönség-kri- tika viszonyához egy adalék: ellesett beszélgetés a mozi előtt, a Napló gyermekeimnek című új magyar filmre várva: „A kritikák csupa jót írtak er­ről a filmről.” Mire a válasz: „Attól még lehet jó is." Azu­tán úgy negyvenünknek elkez­dődik Mészáros Márta új film­jének vetítése. S a film valóban jó. Pedig a naplóforma nem ki­mondottan filmre kívánkozó: a napló írójának és a valóság­nak apróságait rögzíti, tartal­ma hosszú időszakra vonatkoz­tatva lesz érdekessé. Hiszen a naplóíró és a valóság oly rit­kán változik jelentősét egyik napról a másikra: két bejegy­zés között esetleg nüansznyit csak egyik is, másik is, s le­heletnyit kettőjük viszonya. Ál­talában. De vannak időszakok az egyén életében és a való­ság történéseiben is, amikor az események felgyorsulnak, lé­nyegi változások történnek na­pok, hetek alatt. Esetleg né­hány év múltán — ami törté­nelmi távlatban csupán csak pillanat. Ilyen idő az egyén szempont­jából a kamaszkor; egy-egy esemény képes órák alatt fel­nőttet változtatni a kamasz­gyerekből, s ilyfen a társadal­mi változások ideje. Mészáros Márta önéletrajzi elemeket is tartalmazó filmjének hőse bak­fis, ideje pedig a szűkén vett cselekmény szerint 1947-től 1953-ig tart. Ám a kislány visszaemlékezéseivel a háború előtti időkig nyúlik vissza a történet és a határokon túlra, Szovjetunióba. Itt él emigráns szüleivel a kislány, mikor eay hainalon el­viszik szobrász édesapját. Édes- anyia is hamarosan meghal. A kislány szemoontiából a szü­leihez fűződő idő természete­sen szép, vaay legalábbis meg­szédül. de mi tudiuk. édesopia eltűnése a sztálini személyi kul- tirs-’ho-’ fűződő törvénysértések időszakába vezet bennünket. S befejeződik a történet 1953- ban Magyarországon, ahol apóként tisztelt és szeretett, egykor nyugati emigrációban lévő férfit látogat meg_^a bör­tönben: ő a Rákosi-korszak törvénysértéseinek áldozata. Ekkora időszak befoqása te­szi indokolttá a naplóformát: volt már ezen időszakról szóló magyar film rossz példa arra, hogy nem lehet büntetlenül felrúgni a hely és idő valami­féle egységét kívánó drámai szerkezetet. Egy drámai idő­szak ábrázolása nem feltétle­nül kívánja a dráma irodalmi "alkalmázását, erre is tanúság a Napló, ugyanakkor drámát látunk valójában: a szocialis­ta építés megbicsaklásának drámáját, s ezen belül tragé­diáját az ebben résztvevőknek. A megismerés drámájában a kérdezés tragédiáját — s ezzel több a Napló az ehhez a kor­szakhoz nyúló többi filmnél: a megértés, a kérdezés jelen- idejűségét igenli a film min­denféle rossz aktualizálás, san- dítás, példálózás nélkül. Hi­szen a valóság drámája aka­ratunktól függetlenül történik — elhallgatásokkal cigaretta­szünet abba nem iktatható. S ha vannak is apró hibái — némely szereplő szélsőséges megfogalmazása a végleteken, a banánjelenet, mint hatásva­dászó elem — ezek eltörpülnek erénye mellett: a történelem, annak egy időszaka nem bűn­bakként jelenik meg végre egy magyar filmen, hanem egyén és társadalom kölcsönösen egymásra ható viszonyaként. A múlt vállalásaként. Ezért jó film a Napló gyer­mekeinek. Bodó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom