Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-29 / 146. szám

A tartalomból: K. Csernyenko beszéde (2. oldal) Baranyai ipari kiállítás Eszéken (3. oldal) Szerdán nap­fogyatkozás (6. oldal) Parképítő asszonybrigád a pécsi sétatéri „vízesésnél". (Tudósítás az 5. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló Amit adtál: az élet Losonczi Pál Mongóliába utazott Losonczi Pál Mongóliába utazott. A képen Delgerdalajn Zsambazsancantól, Mongólia budapet ti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjétől búcsúzik. Magyar orvosok a nukleáris háború megelőzéséért V alaha régen — a ha­gyomány szerint utoljára Mária Te­rézia idején — a lelkes ma­gyar nemesek így kiáltottak fel: „Életünket és vérünket!”. A történet folytatása rendsze­rint az volt, hogy a nagy lel­kesedés lecsillapult, s a fel­ajánlók inkább a mások vé­rét áldozták fel. Szinte önkéntelenül ez jut az ember eszébe, amikor végig­gondolja, hogy évtizedek óta élnek köztünk emberek, akik nem csupán felajánlják vérü­ket. Adják. Minden feltűnés keresése és nagy szavak nél­kül. Egyszerűen azért, mert tudják, hogy szükség van rá. S mert vérükkel segíteni akarnak, hogy más emberek életét meg lehessen menteni. Olvastunk már önfeláldozó testvérről, aki egészséges ve­séjét ajánlotta fel, hogy be­teg hozzátartozójának adja. S másokról is, akik önzetle­nül siettek embertársuk segít­ségére, látva a szenvedést, a rászorultságot. Minden elis­merés megilleti őket. De mit mondjunk akkor azokról, akik nem tudják, so­ha nem fogják és nem is akarják megtudni, hogy kinek az életét mentette meg az ő vérük. Talán találkoznak vele az utcán, lehet, hogy mellet­tük ül éppen a kórházból jö­vet az autóbuszon. Még az sem kizárt, hogy az imént szó- lalkoztak össze, mert udvariat­lanul válaszolt a boltban, to­logatta az aktát a hivatal­ban, intőt adott a gyereknek vagy drágán adta a primőrt a piacon. Őket .aligha érdekli, hogy milyen ember az, aki majd meggyógyul a vérüktől. Szá­mukra egyszerűen ember, be­teg vagy baleset sérültje, akin segíteni kell, hogy élet­ben maradjon. Ha nem ott, helyben, ahol vért adtak, hát az ország egy másik városá­ban, községében. Hatodszor gyűltek össze az ország minden részéből a sokszoros véradók, velük együtt a véradásszervezők, vöröskeresztes titkárok és a véradó-szolgálat szakembe­rei. Arról tanácskoztak, hogy mennyire sikerült eddig vég­rehajtani a terveket, s hogy milyen feladatokat tűzzön a továbbiakban maga elé c véradómozgalom. Mondhat­nánk, hogy ezek szerint sem­miben sem különbözik ez a tanácskozás a többitől, hi­szen mindig a teljesítés és a további munka szerepel a na­pirenden. Mégis van egy nagy, alapvető küfönbség: csaknem negyed évszázada, 1960 óta a véradók mindig túlteljesítették a tervet, ta­valy például 225 900 liter he­lyett 255 700 litert adtak. S mindezt önzetlenül, térí­tés nélkül. Különböző életko­rú és foglalkozású emberek önként jelentkeznek újra és újra, hogy vért adjanak a gyógyító munkához. Az ered­mény pedig az, hogy a hazai kórházak és egyéb egészség- ügyi intézmények vérszükség­letét fedezi a véradók térítés- mentes adománya. Nem csekélység: ezzel egyedül állunk Európában! Ha nem is esik sok szó róla, a véradás ma az egyik leg­sikeresebb tömegakció, ami­nek jelentőségét fokozza, hogy korántsem kampánysze­rűen megy: évről évre töb­ben kapcsolódnak be ebbe a nemes mozgalomba. Két adat bizonyítékként: az ország lakosságának 5,9 százaléka, a 18-59 év közötti - tehát gyakorlatilag a dolgozó — korosztályokhoz tartozók több mint tíz százaléka ad vért. Az eredmények mögött el­sősorban a Magyar Vöröske­resztnek és aktivistáinak szer­vezőmunkája áll A mostani konferencián éppen a szer­vezésről lesz a legtöbb szó, mivel ezen a téren még jócs­kán adódnak tennivalók. Pél­dául olyanok, hogy az egyes megyéken belül is meglegyen mindig a felhasználásra ke­rülő vér, hogy mindenütt ki tudják elégíteni a mennyisé­gi és a minőségi követelmé­nyeket is, értve az utóbbin el­sősorban a ritka és különle­ges vércsoporthoz tartozók felmerülhető igényeit. Természetesen vannak egyéb teendők is. A vérellá­tás összefügg a szakorvos- képzéssel, az orvostovább­képzéssel, és egy sor műsza­ki, gazdasági feladattal is, amelyekhez részben megvan­nak, részben meg kell terem­teni a feltételeket. Hozzáte­hetjük: ez sem könnyű, hi­szen bármennyire díjmente­sen adják a vért a véradók - maga a vér tárolása, fel­dolgozása és felhasználása sok millió forintba kerül. Az megíntcsak természetes, hogy a bajba jutott embernek, az életveszélyben levő betegnek nem kell fizetnie a kapott vérért — ám a láncnak csu­pán két végén áll fenn a díj- mentesség. Ami köztük törté­nik, az tetemes kiadással jár. Olyan kiadásokkal, ame­lyekre - gazdasági nehézsé­gek ide vagy oda — semmi­képpen nem szabad sajnálni a pénzt. L esznek a balatonfü­redi véradó-konfe­renciának olyan pil­lanatai is, amelyek egyszerre derűsek és meghatónk: sok­szoros véradóknak és szerve­zőknek kitüntetéseket adnak át. Hatan kormánykitüntetést, öten minisztériumi Kiváló Munkáért érdemérmet kap­nak. További öt véradó - ez­úttal első ízben — a Vörös­keresztes Munkáért kitünte­tés arany, illetve ezüst foko­zatát veszi át a konferencia nyilvánossága előtt. Új az is, hogy A véradó-mozgalomért feliratú, művészi tervezésű és kivitelezésű plakettet most először adják át, elsősorban a véradásban kiemelkedő szerepet vállalt kollektívák­nak. Másfél napig tart a konfe­rencia a szépülő, hazai és külföldi vendégeit váró Ba- latonfüreden. Aztán haza­mennek a küldöttek - és a konferencia a jövő hónapban folytatódik. Minden megyé­ben lesznek véradó-tanács­kozások és -ünnepségek jú­niusban, illetve szeptember­ben. Balatonfüredre azzal küldték képviselőiket a me­gyék, hogy akkor majd szá­moljanak be az itt végzett munkáról. Reméljük, sikerrel járnak. Losonczi Pál, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Nép- Köztársaság Nagy Népi Hurálja elnökségének meghívására hét­főn hivatalos baráti látogatás­ra a Mongol Népköztársaságbo utazott. Az Elnöki Tanács elnö­kének kíséretében van Bajnok Zsolt államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes és Herk- ner Ottó külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. A búcsúztatáson a Ferihegyi repülőtéren megjelent Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az Elnöki Ta­nács több más tagja, Nagy Já­nos külügyminisztériumi állam­titkár, valamint társadalmi és politikai életünk több vezető személyisége. Jelen volt Vla­gyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Del­gerdalajn Zsambazsancan, a Mongol Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. A magyar háborúellenes or­vosmozgalom aktivistái, az or­vostársadalom képviselői vettek részt azon a találkozón, ame­lyet „Az orvosok szerepe a nuk­leáris háború ellen folytatott harcban" címmel hétfőn tartot­tak Budapesten, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában. Szentágothai János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia va­lamint a Magyar orvosok a nuk­leáris háború megelőzéséért mozgalom elnöke bevezetőjé­ben emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi antinukleáris orvos­mozgalom — Bemard Lown amerikai és Jevgenyij Csazov szovjet professzor, a két társel­nök együttes irányításával — egyre nagyobb méretűvé válik. Három év alatt — alapítása óta — mintegy hatvan ország orvosai csatlakoztak a kezde­ményezéshez. Ezután Galina Szaveljeva, a Szovjet Orvostudományi Akadé- mai levelező tagja, az Orvosok a nukleáris háború megelőzé­séért mozgalom szovjet bizott­ságának tagja szólt a szovjet bizottság tevékenységéről. Hollón Zsuzsa akadémikus, a magyar háborúellenes orvos­mozgalom ügyvezető elnöke el­mondotta: az orvosok Magyar- országon is felismerték a gyó­gyítás munkásainak felelőssé­gét, s hazánkban is mind erő­teljesebben bontakozik ki a nukleáris háború elleni társa­dalmi mozgalom. Jelenleg mint­egy kétezer aktív tagja van a mozgalomnak, akik anyagilag is támogatják e tevékenység si­kerét. Eddig csaknem 15 ezren demonstrálták aláírásukkal csatlakozásukat a nemzetközi akcióhoz. A hazai orvosmozga­lom egyik legfontosabb felada­ta jelenleg az — mondotta —, hogy felkészüljenek a mozga­lom ötödik nemzetközi kong­resszusára, amelyet 1985-ben Budapesten tartanak. Németh Károly Szófiába utazott Németh Kórolynak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politika Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével pártküldöttség uta­zott Szófiába, hogy részt ve­gyen a szocialista országok kommunista és munkáspártjai pártszervezési kérdésekkel fog­lalkozó központi bizottsági titkárainak értekezletén. A kül­döttség tagjai: Baranyai Tibor, a KEB tagja, a KB Párt- és Tö­megszervezetek Osztályának vezetője és Kótai Géza, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője. A küldöttséggel uta­zott Kovács Jenő, a KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályá­nak helyettes vezetője. A küldöttség búcsúztatásá­nál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Boncso Mitev, a Bol­gár Népköztársaság budapesti nagykövete. Gáspár Sándor kitüntetése Prágában Magyar—csehszlovák szak. szervezeti tárgyalások kezdőd, tek hétfőn Prágában. A Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak küldöttségét Gáspár Sán. dór, az MSZMP PB tagja, a SZOT elnöke, a csehszlovák küldöttséget Karel Hoffmann, a CSKP KB elnökségének tagja, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke vezeti. * A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban kifejtett több év­tizedes eredményes munkássá­gának elismeréseként a Szak- szervezeti Világszövetség arany­érmével tüntették ki Gáspár Sándort, a SZOT és az SZVSZ elnökét, A kitüntetést a Szak- szervezeti Világszövetség prá­gai központjában Ibrahim Za. karia, az SZVSZ főtitkára hét­főn adta át Gáspár Sándornak. Vasárnap a város különböző pontjain rendeztek különböző vetélkedőket, bemutatókat, előadásokat o gyermeknap tiszteletére. Képünk a Nevelési Központban megrendezett diszmadár-kiállitáson készült. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja XLI. évfolyam, 146. szám 1984. május 29., kedd Ára; 1,40 Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom