Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-27 / 144. szám
ékért km e bizalom megőrzésénél is fonto- ab a világot megőrizni a számukra, hez pedig o világ felnőttéinek kell az /más iránti bizalmat erősíteni. \ gyerekeket e vészterhes világban •n akkor szeretjük jól, ha őket igyek- nk megóvni a nagyvilág minden bail, hanem ha a világot igyekszünk góvni értük. A szeretet egyébként is >ta lehet norma, amióta a természe- összetartozás hiányzik az életünkből, adoxonnak hangzik, de nem az, hogy a természetes összetartozást emberi, ndő megteremteni. A gyermekekért :or tesszük a legtöbbet, ha legalább lek esélyét meghagyjuk nekik, kz ember nem gonosz. 4i rákényszerültünk, hogy bízzunk me. Aczél Gábor B inden gyermek páncélban született, ilasztatott, hogy vívja az eget. [ agg apa hű fegyverhordozó, ltost nyergei, ha roskad a Fakó, ca elől fölrepül a virág, Iti kelyhében őrzött sugarát, ifjú felé lágyan meghajol, gyökerek tudják, hogy valahol gyermek győz, az apa lezuhan, illag reszket a Kettős Kapuban, csúzni jön s ölelni boldogan, íjolj hozzá s vágtass tovább, fiam. A mama azt akarja, hogy tegyek valaki, de a papa azt akarja, hogy inkább csináljak valamit. * — Na, milyen a bizonyítványod, Évike? — Elég jó, nagymama. Három pofonnal kevesebb, mint az első félévben volt.. . Vasárnapi magazin A dobostorta születésnapja Országos emlékversenyt hirdettek Megszokott dolog, hogy születésnapot tortával ünnepelünk. Az azonban már szokatlanabb, hogy egy torta születésnapját ünnepeljük. Márpedig e napokban erre készülődnek cukrász és szakács körökben. Az ünnepelt ezúttal a dobostorta lesz és vele együtt a feltalálója, aki éppen száz esztendeje, 1884-ben mutatta be különleges új süteményét. Világhíres névadó Bizonyára kevesen tudják, hogy ez a karamell-tetős torta nem azért kapta a nevét, mivel a dobra hasonlít, hanem mesterkészítőjéről, a múlt században élt Dobos Józsefről. így hát kezdetben ez is volt a neve: Dobos-torta, és csak később, amikor az eredete elhomályosult és önmagában is tulajdonnévvé vált, akkor lett dobostorta. A neves bemutató ugyanabban az évben volt, amikor a magyar cukrászipar hírnevének egyik úttörőjéről, Kugler Henriktől átvette budapesti cukrászdáját a svájci származású Gerbeaud Henrik. Mint köztudott: a Vörösmarty téren a mai napig is fennáll ez az üzlet, s a térről kapta a fel- szabadulás utáni elnevezését. Az idei esztendeig viselte a Vörösmarty cukrászda nevet, míg most nemrégiben újból Gerbeaud került föl a cégtáblára és a sütemények, desszertek csomagolására. Nos, elsőként mégsem itt volt a dobostorta premierje, csupán a későbbi esztendőkben lett az egyik legszélesebb körű elter- jesztője, a budai Ruszvurm cukrászdával együtt. A bemutató — mint a kései leszármazott, Dobos Jozefin el szokta beszélni a családi hagyományok alapián — az egykori Csekonics palotában zajlott le, a Kecskeméti utcában, ahol elegáns csemegekereskedése volt Dobos Józsefnek. Egy évre rá az országos kiállítás Dobospavilonjában a császári és királyi pár is megkóstolta az édes találmányt, majd az 1889- es párizsi viláakiállításon aranyéremmel díjazták. Ezután már meg sem állt a világhírnévig és néDszerűsége napjainkban is változatlan. Mi a titka? Természetesen — amint ez j ilyenkor lenni szokott — a konkurrencia nehezen nyugodott bele ebbe a világraszóló sikerbe, de a dobostorta készítése hosszú időn át szigorú üzleti titok maradt. Pedig sokan szerették volna tudni, hogy mi rejtőzik a hegedűlakk csillogásé, kesernyés illatú ka- ramell-tető alatt, miféle omlós sütemény. Ma már tudjuk a titkát. Amint azt Tausin Károly, a Margit-szigeti Szállodák kitűnő szakembere elmondotta: tulajdonképpen már 1906-ban kiadta a neves mester a titkot a cukrászok és a mézeskalá- csosok ipartestületének. Az alapötlet — mint minden ötlet — valójában egyszerű: a sok tojással felvert piskótamasszához forró vajat is tett, ettől válnak a lapok finom porhanyóssá. Közéjük kakaós vajkrémet kennek, az egésznek a tetejére pedig olvasztott cukrot, amit ragyogó fényesre simítanak el és vaja- zott beosztókéssel képezik a körcikkeket. Ez az eredeti dobostorta receptje, de időközben több más változat is létrejött már. Ezer szeletes építmény Ezért is hirdetett a centenárium alkalmából Dobos József emlékversenyt a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége révén a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat. Ebben az ország minden cukrásza részt vehet, akár állami, akár szövetkezeti, akár magánműhelyben tevékenykedik. A Dobos-cukrász díszmunkákat szakmai zsűri bírálja el és az idei gyermeknapon, május 27-én, a Margit-szigeten hirdetik ki a győzteseket. Az igazi nyertesek azonban alighanem a gyermekek lesznek, mert az itt rendezett majálison köztük sorsolják ki a készítményeket. Sőt még ennél nagyobb meglepetés is lesz: a gyerekek elfogyaszthatják az erre az alkalomra készített ezer szeletes, emeletes dobostortát. Egész napos majális köszönti a dobostorta centenáriumot, amelynek azért is a Margitsziget a színhelye, mert a fővárosnak ezt a hajdan beléptidíjas nagy parkterületét 65 esztendeje nyitotta meg a tanács-kormány a nagyközönség előtt és látta vendégül a munkásgyerekeket. Meseszép Hans Christian (függőleges 34.) meséi (függőleges 36.) szerint gyerekeknek, de tartalmuk szerint felnőtteknek szólnak. Gyermekeknek írta őket, de úgy, hogy felnőttek olvassák fel. Ö maga így vélekedett a mesékről: (vízszintes 2., függőleges 1., vízszintes 29., függőleges 24. és vízszintes 14.). VÍZSZINTES: 1. (Be. küldendő. ) 13. Minőségi ellenőr. 14. (Beküldendő.) 15, Létezni. 16. Omlik. 18. Má- riácska, 19. Becézett női név. 20. Kutya. 22. Fanyar ízű gyü- mö'cs. 25. Névelő. 26. Társadalombiztosítási Tanács. 27. Kaszáló. 29. (Beküldendő ■) 32. Mázol. 33. Gyümölcs. 35. Szóösszetételek előtagjaként: túlzó, szélsőséges^ 36. Tetejére. 37. Vendégfellépés-sorozat. 39. AJ1. 40. Vallásos tiszteletben részesített tárgy vagy állat. 41. Országos Tervhivatal. 43. Ének. 44. Érzékszerv. 45. Fordított mutatószó. 46. Életre keltett hatalmas agyagszobor. 48. Pihent. 50. Zománc. 52. Vissza: növény kezdetleges hajtása. 53. A költemény. 55. Fivér felesége. 56. Szavazat. 57. Szalonnát tartósít. 58. Ropjad (a táncot). 59. E. E. B. 61. Fenyőpálinka. 62. Sokat tanult. 63. Biztató szócska. 65. Kérdőszó. 67. Részesrag. 68. Jegyez. 69. Hamvason friss. 71. Lábbal továbbít. 73. Élet. 74. Tulajdona. FÜGGŐLEGES: 1. (Beküldendő.) 2. A. E. 3. Lehetőség. 4. Csapadékos. 5. Kés része. 6. Veszteség. 7. Régi tár- sadolombiztosítósi intézet. 8. Ilonka páros betűi. 9. Yl. 10. Számnév. 11. Női és férfi becenév. 12. Kalauz nélküli. 17. ...Angeles. 19. Fekhely. 21. Férfinév. 23. MBU. 24. (Beküldendő.) 25. Spanyol női név. 26. Színültig. 28. Tervszerű megelőző karbantartás. 30. Becézett Ilona. 31. Országos Rendező Iroda. 32. Kézimunkázik. 34. (Beküldendő.) 36. (Bekül d e n d ő.) 38. Vissza: e napon. 40. Három, olaszul. 42. Afrikai állam. 45. Gríz betűi. 47. ügyefogyott, mafla. 48. Palack. 49. Királyi szék. 51. Név- elős vízinövény. 53. Rangjelző szócska. 54. Kétjegyű mássalhangzó. 60. Búskomorság. 62. Élősködő rovar. 64. Az NDK hírügynöksége. 66. Halkan mond. 67. Nemzetség. 68. Hajlata. 70. Azonos betűk. 72. Kétjegyű mássalhangzó. 73. Gyümölcsnedv. 74. Mager G. Gy. Beküldendő: a függőleges 34., 36. a vízszintes 2., függőleges 1., vízszintes 29., függőleges 24. és vízszintes 14. számú sorok megfejtése, legkésőbb június 4-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601. Pf.: 134, Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A május 13-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Pletyka. A pletyka sokszor alaptalan, de sohasem ártalmatlan. Könyvjutalmat nyertek: Gyur- kovics Sándorné, Pécs, Szabadság út 13., Hoffmann Ru- dolfné, Pécs, Orgona utca 36., Márki Lászlóné, Pécs, Szigeti út 6/A., Pittino István, Mágocs, József A. u. 59., Sőbér Miklós, Pécs, Herman O. u. 6. A könyveket postán küldjük Itt valami nincs rendben. ■ Már egy hónapja, hogy vissza- ! tértem a szabadságról, de j még egyetlen régi kollégával : sem találkoztam. Az iroda i ugyanaz, az asztalok ugyan- ; azok, csak az emberek mások. * Idegenek, ismeretlenek. I Három középkorú férfi és egy j fiatal lány. Reggel bejönnek, leülnek az asztalok mellé, va- ; lamit írnak és hallgatnak. Én is írok és hallgatok. Nem aka- i rok elébevágni a dolgoknak, kivárom, mi lesz. Ma sincs másképpen — a | kollégák szó nélkül eszik a j vajaskiflit, a kolléganő pedig ; álmodozva néz ki az ablakon í és mosolyog. Ez így tart egé- Iszen délig. Ebéd után ugyarfaz a helyzet. A dolog kezd az idegeimre : menni! Végül nem bírom to- Jvább, támadásba lendülök. — Kolléganő, lenne szíves I ideadni a statisztikai adatokat :a spenótról és a retekről? — Milyen spenótról beszél? I— csodálkozik a kolléganő. — Hiszen ez nem melegház, ez piackutató intézet! — Milyen intézet? — vág a szavába a három kolléga, mintha darázs csípte volna meg őket. Hiszen mi a művészeti alkotó központ dolgozói vagyunk! — Nyugalom — mondom —, talán mégis én tudom a dolgot legjobban, hiszen én már több mint öt éve dolgozom itt. Ez emberemlékezet óta a zöldségtermesztési igazgatóság. — Valóban az volt. Időközben átszervezések történtek és az igazgatóságból intézet lett! — Mondja a magáét a kolléganő. — Dehogy intézet ez, ez a művészeti központ! Veszekedni kezdünk. Mivel új „kollégáim” többségben vannak, nincs értelme vitatkoznom velük, ezért úgy határozunk, hogy kimegyünk az utcára, és megnézzük a cégtáblát. Csakhogy hiába, sehol semmiféle tábla. — Menjünk és kérdezzük meg az osztályvezetőt — mondja a kolléganő. Az osztályvezető sem nyugtat meg bennünket. — Elvtársak, én futballista vagyok. Csak ideiglenesen vagyok itt, a vezetőt helyettesítem, semmi közelebbit nem tudok önöknek mondani . .. — Akkor kitől kapjuk meg a szükséges felvilágosításokat? — Hát azt nem tudom. — Az ördögbe is, itt senki semmit nem tud? Menjünk az igazgatóhoz! Bekopogunk az igazgatóhoz. — Parancsoljanak, jöjjenek beljebb! — üdvözöl bennünket egy jóvágású férfi. — Ugye önök a szófiai csoport? — Nem! — Ó, bocsássanak meg . .. bocsássanak meg kérem, akkor önök bizonyára a tarnovi delegáció tagjai, ugye? — Mi semmiféle delegáció tagjai nem vagyunk, mi az ön vállalatának dolgozói vagyunk, igazgató elvtársi — mondja most már szinte sírva a kolléganő. — Milyen igazgatóról beszélnek önök? Hiszen én nem vagyok semmiféle igazgató! — ordít a férfi. — Bolondot akarnak belőlem csinálni? Gyorsan iszkolunk vissza az irodába. — Hát most mi legyen? — kérdezi a kolléganő. — Semmi, leülünk — mondom. — Egyszer majd csak keresnek bennünket. Végül is a fizetést meg kell kapnunk! Mindenki egyetértőén bólogat és leülünk az íróasztalok mellé. Elvégre a munkaidő az munkaidő, és ki kell használni. Marin Kruszev (Rohác) Rádió mellett. Viccelődünk...? Ennek az ígéretes műsornak. — melyből, ahogy hírlik, sorozat lesz — az a címe, hogy „Nem vicc!”, alcímként pedig ez olvasható a rádióújságban: „Mindennapi botorságaink”. Élvezettel hallgattam, amikor — a találmányokkal, szabadalmakkal foglalkozó szerv képviselője — a benyújtott ötletek némelyikét elmesélte. így értesültem arról a fölöttébb okos találmányról, amely megkönnyíti a favágó testet-lelket kimerítő tevékenységét: ez a négyélű balta, amelynek élei a „műszaki rajz” szerint merőlegesen helyezkednek el egymásra, következésképpen a farönkre mért baltacsapás révén nem két-, hanem négyfelé hullik a fa. Az időmegtakarítás kézénfekvő: ötvenszázalékos. Azt is megtudtam, hogyan lehet átfúrni a Földet, jó öreg bolygónkat: egy súlyos acélgolyóval addig ütögetni, míg az egyre mélyebbre süllyed — drótkötélen lógva —, s egyszer csak kivágódik a „túlsó oldalon”, az ott élő népek nem kevés ámulatára. A golyó természetesen nem vész el, hanem a vert líkon visszagurul. Nem vicc! Az ötlet ragyogó, csak egy valami egyelőre rejtély: minek? Már vártam, hogy a találékony emberek egyike végre bejelenti: rájött az „örökmozgó” mibenlétére. Jelenthetem: ez is kész. Mégpedig úgy, hogy egy akkumulátorra légcsavart erősít, s ezzel szemben felállít még hét ilyen szerkezetet, légcsavarokkal. Az előbbi hajtja a szelet a szemben lévő hét légcsavarra, amelyek a szelet visszahajtják, s közben áramot fejlesztenek saját akkumulátoraikban. Aki ennél egyszerűbb „örökmozgót” szerkeszt, az legalábbis hazudik. Jómagam is elgondolkodtam, amikor is felkeltette a figyelmemet egy másik rádiós riport. Hazánk egyik neves vegyipari üzeme (eddig ezt sem tudtam) évente 60 tonna művirágot gyárt, ez annyi, mint évi 600— 650 ezer darab portéka, eladási áron évi 10—15 millió forint értékben. Sok vagy kevés? Ki tudja? Hiszen, ha tudnánk, mennyit költünk igazi virágra, szobanövényre, hogy legyen összehasonlítási alapunk! De nem tudjuk. Annyi biztos, hogy a jobbízlésű ember gyanakodva pislog a művirágok láttán, pláne, ha ezeket a műanyag micsodákat dekorációnak, vagy ajándéknak szánják. A riporter is zavartan kérdezte a művirág-szakembert: „Vannak-e további terveik, e termékcsaládot illetően?”, de a válasz megnyugtató volt: „Nincsenek.” Tehát több művirág nem lesz. Pedig tartottam attól, hogy rövidesen megjelennek a piacon műanyag törpékkel ... t Tetszik tudni ugye, miről van szó? Azokról a kerti törpékről, amelyeket már-már sikerült kiseperni hazai kertjeinkből .. A hét egy napján idegen- forgalmi riportot is volt szerencsém meghallgatni. Spanyol szakember — 'üzleti úton — járt hazánkban, mindenne! megvan elégedve, ám a riporter azt mondja a spanyolnak: „Ne csak dicsérjen bennünket, nyugodtan vesse fel a hibákat is...!” A spanyol idegen-for- galmár némi tűnődés után — gondolom, összeráncolt homlokkal — rátapintott a hazai vendéglátásunk eléggé el nem ítélhető gyakorlatára: „Agyonetetik a vendéget!" Vagyis, nálunk nagyok az ételadagok. Merő pazarlás! Például: a fővárosi előkelő szálló éttermében akkora adag kaviárt szolgáltak fel neki reggelire, hogy nem tudta megenni. Pedig a kaviár csak körítés. Félő, hogy ezt a műsort több szakács és vendéglős is hallotta. Az üzemi konyhák vezetőiről nem is beszélve. Ugyan minek nézünk még elébe . . .?! Rab Ferenc Ez gyanús! jobb i nem ! igent nagy jdom.
