Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-26 / 143. szám

Az ünnepi könyvhét pécs-baranyai vendégei Albert Gábor író, Annus József, a TISZATÁJ főszer­kesztő-helyettese, irodalom- történész, Ágh István József Attila-díjas költő, Bakcsi György irodalomtörténész, Baronyi Ferenc József Attila- és SZOT-díjas költő, Bálint Ágnes József Attila-díjas író, Berták László József Attila- díjas költő, Pavle Blazek ju­goszláviai költő, drámaíró, kritikus, Blazsetin István köl­tő, Csorba Győző József At­tila- és Baumgarten-díjas költő, Csordás Gábor költő, Fath György költő, Fekete Gyula József Attila- és SZOT- díjas író, Galambosi László költő, Gállos Orsolya újság­író, műfordító, Gyurkovics Ti­bor József Attila-díjas író, Hallama Erzsébet író, Drage Hédi jugoszláviai író, költő, *’ újságíró, Horgas Béla költő, Kálnoky László József Attila- és Baumgarten-díjas költő, Károlyi Amy író, Kende Sán­dor író, Kolozsvári Grand- pierre Emil Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas író, Laczkó András, a SO­MOGY főszerkesztője, iroda­lomtörténész, Makay Ida költő, Marosán György nyug­díjas pártmunkás, Milosevity Péter költő, dr. Nagy Imre, a JPTE Tanárképző Karónak egyetemi adjunktusa, örsi Ferenc József Attila-díjas író, Pókolitz István József Attila- és SZOT-díjas költő, Milivoj Polic, jugoszláviai költő, új­ságíró, Rittinger Engelbert költő, Simonffy András Jó­zsef Attila-díjas író, Szeder­kényi Ervin, a JELENKOR fő- szerkesztője, Takáts Gyula József Attila- és Baumgar­ten-díjas költő, Tatay Sándor József Attila-díjas író, Tüskés Tibor József Attila-díjas író, Utassy József József Attila- díjas költő. Weöres Sándor Kossuth- és Baumgarten-dí­jas költő. Könyvheti vendégeinknek az alábbi művei szerezhetők be a Magyar írók pécsi Köny­vesboltjában: Albert Gábornak Egy la- lakodalom végelszámolása című novelláskötete, Ágh Istvánnak a könyvhétre meg­jelenő Keseredik a löld hé­TAKÁTSGYULA A REJTETT EGÉSZ ja című verseskötete, régeb­bi könyvei közül a Napvilág (versek) és az Egy Álom kö­vetkezménye (próza) és sze­repel az idei Szép versek­ben is. Baranyi Ferenc ver­sei a Szép versek legutóbbi kötetében találhatók, Bálint Ágnestől az Egy Egér napló­ja és a Lepke az írógépen versekben is szerepel. Kende Sándornak a nemrég megje­lent Fekete rapszódia című novelláskötete és a korábbi Lusta Emmi és a szerelem című ifjúsági regénye kapha­tó. Kolozsvári Grandpierre Emilnek könyvheti műve A burok című kisregény, ko­rábbi regényei a Harmat- cseppek és az Árnyak az alagútban. Pókolitz Istvánnak Kikerics című kötetéből található még a polcon, és versei benne vannak az idei Szép versekben is. Kapható Si­monffy András Kompország katonái című történelmi do­kumentum-regénye, Takáts Gyulának a könyvhétre ad­ták ki A rejtett egész címmel verseit. Korábbi kötete a Helyettünk szóljál, és benne van a Szép versekben is. Ta­tay Sándor önéletrajzi soro­zatából a Lyuk a tetőn, a Meglepetéseim könyve és a Lődörgések kora, valamint a Puskák és galambok című if­júsági regény vásárolható meg. Tüskés Tibortól az Illyés Gyuláról szóló tanulmánykö­tetre és az ifjúságnak szánt Szülőföldünk, a Dunántúl­ra hívjuk fel a figyelmet. Utassy József a Szép versek­ben szerepel, Weöres Sán­dornak Posta messziről cím­mel jelentek meg új versei a könyvhét alkalmából. WIORI S SÁNDOR I*( )S IA Ml SS/1HŐI című gyermekkönyvek kap­hatók. Berták László és Csor­ba Győző nemrég megjelent verseskötetei elfogytak, de mindketten szerepelnek a Szép versekben. Csordás Gábornak most jelentek meg versei Kupié az előcsarnok­ban címmel, Fekete Gyulá­nak Április, május, június címmel összegyűjtött három regénye kapható most. Ga­lambosi László A naptollú vándor című verseskötetéből még van néhány példány. Gállos Orsolya Zupán Me- nüettt gitárra című könyvét fordította, Gyurkovics Tibor­nak a könyvhétre jelenik meg a Szálka hal nélkül GÍmű tör­ténete. Hallama Erzsébet gyermekkönyvei közül a Hi- sziapiszi utazásait és a Hi- sziapiszi és a többiek címűt ajánljuk olvasóink figyelmé- ‘ be. Horgas Bélának Miféle í mulatságok című, Károlyi i Árnynak Nincs út Avilába cí- 5 mű verseskötete vásárolható > meg a Magyar írók Könyves­boltjában, utóbbi a Szép Csordás Gábor KL'PLÉ AZ ELŐCSARNOKBAN // // CSORBA GYŐZŐ rf Őriznek Nagyapáim alig dédapáim sehogy nevűket is lassú elmélkedéssel de talán ha a napba nézek: szemem hunyorgása s a nőkre: az az áramütés talán «agy a víz és a csönd szerelme — akármi és akárhogyan: a világ nem szokhat le róluk létezésemmel kényszerítem s folyton lazítva könnyedebben hiszen gyarapszik a csapat s ha kiállók s mindent viszek rólam se szokhat a világ le maradnak akik kényszerítik nem a nevemre — nem-sok-érő nem a híremre — az se többet hunyorgásomra ha a napba nézek amaz áramütésre ha a nőkre a csönd szerelmére meg a vizére akármire s akárhogyan de őriznek hogy meg ne haljak. Takács Dezső Tudomány PÁKOLITZ ISTVÁN Várakozás Háta megett kicsit megmosolyogják a köpcös ópapa-jelöltet, ki a várakozás rügyező napjaiban minden érzékszervét mozgósítja: virágbaborult almafákat nézdegél, zsonduló méhek muzsikájára fülel, emberszabásúbb holnapot szimatol, elbóbiskálva rózsatestű kisdedet simogat, leány- és fiúneveket ízlelget — — rejtezkedő hatodik érzékével napra-nap módosítja a dátumokat, jósolgatva a várvavárt Érkező eljövetelét. KÁROLYI AMY Termés Mire bogyóvá sűrűsödik s alakja végleges, még vitézen veresük, de holnap vége lesz, épp most, amikor jóizű s legelné szem s a száj, akkor várja egy fülenincs, ormótlan nagy kosár. WEÖRES SÁNDOR Ferenczy Béni emlékére Károly és Béni, Valér és Noémi: ó micsoda ritka csoportozat, mint a Bach család, vagy eleven Laokoon csoport. Köztük Béni, a szobrász, a szelídség szobra volt. Ha rá emlékezem, ablakokat, üvegajtókat látok élesen metszett napsütésben. El se képzelhetem, mi alkuja lehetett az elmúlással. Élet, halál; ő mindkettőn túljutott, s ahol szobrai sorban állanak, ott e kettőről semmi hír, csak nyugalmas néma tudás van. BERTÓK LÁSZLÓ Udvara nő Végül csupán a betegek, becsapottak, árvák maradnak, körülülik az életet, mint ünnepre terített asztalt, kínálják egymást, kóstolgatnak, hinnének még, de nincs kinek, kivágódik néha egy ablak, végigfut rajtad a hideg, megkérdezik, mi van veled, s leülsz, mint akit beavattak, minden sebed lüktetni kezd, de azt válaszolod, hogy jól vagy, és udvara nő minden szónak, hogy elférjen a sok kereszt. Makay Ida Még a platánok életében Az állomástól befelé talán úgy 800 méterre, hirtelen ki­szélesedik a Zrínyi (vagy Vas­út) utca. Jobb oldalán megrit­kulnak a házak. A deszka­ajtajú, hosszú, titokzatosnak tűnő épületen józan felírás: Tűzoltószertár. Mellette a plé­bánia kertje. Bal oldalon, a Vasút és Hegy utca (marad­junk a régi neveknél, bár ha konzekvensek lennénk, talán Főtérnek kellene mondanunk a Szabadság-teret is) sarkán az önkiszolgálóbolt. Kirakatában üde-zöld növények cserépben, néhány kupac konzervált nyár. Még éjszaka is ragyog a kira­kat, a zöldek mögött borok pi­rosa parázslik, arany sárgája sugárzik. A másik oldalon a kozmetikai cikkek keltik a né­zelődőben parfüm és a szap­panillatok képzetét. Aztán a templom. Mellette két száza­dos platán. Színesre festett szentek szobrai árulkodnak a helyi festő és mázoló-iparos művészi ambícióiról. (Talán hal­lotta, hogy az ógörögök fes­tették a szobrokat? Vagy csak jelet akart hagyni, ha névtele­nül is? Ki tudja?) A templom homlokzatán évszám: 1796. Már 7 éve ellobogott a francia forradalom, már egy éve múlt a Vérmezőn Martinovicsék vér­tanúhalálának, amikor egy Ka­zinczy Ferenc nevű, fiatal köl­tő a vérébe mártott tollal je­gyezte fel a magyar jakobinu­sok végső pillanatait. (A templom fedelén alig másfél éve restaurálták) egy évszám: 1969. és egy monogram: a te­tőfedőé. Milyen makacsul ra­gaszkodik az ember, hogy em­lékezzenek rá! Úgy látszik, így kompenzáljuk múlandóságun­kat. Egy kedves költőtársam azt mondta egyszer, hogy a legszebb zengésű harangszót itt hallotta. Az ablakommal szemben a templom. Októberi litániák, de­cemberi roráték monoton reci- tálása, november 1-én a zso- lozsmázó pap csöndes hangja beszűrődik hozzám. A másik oldalon az iskola, a hozzátar­tozó szolgálati lakásokkal. Az otthonom 12 éve. A kertje szép, de tulajdonképpen nincs sok köszönet' benne. Magasan az utca felett van, boldog-boldog­talan belát, ha nem akar is. Még napozni sem lehet itt. Már komolyan, fürdőruhában. A földje silány. Rengeteget kellene öntözni, művelni, hogy teremjen is valamit. Hetven novemberében, pontosan em­lékszem, 28-án — előttem is­meretlen okból — a diófát is kivágatták. A diófát, a hatal­mas lombút, a Paradicsomot idézőt. Nyilván megvolt a „reá­lis” oka. (Hogy gyűlölöm a reális okokat!) Eszembe jut, hogy milyen reális okokat hoz­tak fel nemegyszer az ember­irtásra. De ne menjünk ilyen messze. Mégis úgy mondom: megölték a diófát. De a kör­ték még élnek. És a málna­bokrok az alacsony meggyfák alatt. Itt szokott napozni ked­venc tigriscsíkos cicám. (Mi­niatűr oroszlán, miniatűr őser- erdő mélyén.) Az iskola olda­lán még egy Európa-hírű in­tézmény is büszkélkedik: A sajtüzem. 120 kilós sajtkere­keit exportra gyártják. Itt nem áll meg a munka. Mindegy: Karácsony, Szilveszter, Pün­kösd. Zúgnak a gépek, füst kacskaringózik a kéményből. Indulatszavak, köszönések, uta­sítások, káromkodás, nevetés visszhangzik az udvarán. Lej­jebb az OTP, Véménd 2 éve fölépített dísze és büszkesége. Az egyetlen „modern” épület a faluban. Szigorú, mértani for­mák, négyzetek, téglalapok tün­döklő üvegfalak. Előtte mély­zöld bársonyszőnyeg, vérszínű szalviaszegéllyel. Homlokán a forint, mint a biztonság és jólét szimbóluma, kék és piros neon­fénnyel szikrázik este, éjszaka is. Aztán csak a sárga Tanács­ház a Kossuth Lajos, meg a Szerb utca kereszteződésénél. Az út innen már a szép és nyu­galmas gödörbe vezet. Itt a főtéren már hosszú évek óta városokat idéző zaj és for­galom van. Nyoma sincs az egykori falusi idillnek. A tech­nikai civilizáció nem enged századfordulót játszani. Néha — főleg tavasszal és ősszel — az az ember érzése, hogy a tsz egész gépparkja itt tartja szűnni nem akaró seregszemlé­jét. Nagy örömére az ilyenkor nyitott ablakok mögött ülő is­kolásgyerekeknek, akik már ha­lálosan únják az időmértékes verselés és a gravitáció titkait (akár társaik századok előtt és századok múlva is). A templom mellett mind a négy évszak za­jos napjain és néma éjsza­káin méltósággal sudárodnak az égbolt felé a platánok. Ta­lán van lélekvándorlás. Talán az egykori testőrök szellemei. HÉTVÉGE 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom