Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-26 / 143. szám
Szebbnél szebb import ingek, több fazonban és színben, 320 Ft-ért. Diolen nyakkendők 64 Ft-os engedményes egységáron. Diolen kétdarabos nyakkendőgarnitúra, díszzsebkendővel 290 Ft helyett 190 Ft-ért. Tekintsék meg Kossuth téri kirakatunkat, válasszanak a divatáruosztály kedvező ajánlatai közül. aKONZUM SKÁLACOOP ÁRUHÁZBAN PÉCS, KOSSUTH TÉR Maretics Joisef Az elnök a tsz-iroda elölt álló Hofherr traktornál 200 éves az ELTE Német Tanszéke Jubileumi tudományos konferencia nemzetközi részvétellel Sokan megállnak a kétúj- falui „Vörös Csillag” tsz irodaháza előtt. Egy kiállítási tárgy — ha tetszik, a múlt szimbóluma — az az öreg Hofherr traktor, amely szoborként került az irodaház elé a parkba. Maretics József tsz-elnök szerint nem árt, ha néha a múlt így is visszaköszön... Különben a Hofherr „saját lábán” érkezett, s talán még mindig elpöfögne a körmein. Egymással szomszédos nyolc község — Szörény, Zádor, Gyöngyösmellék, Várad, Bürüs, Teklafalu, End- rőc és Kétújfalu — egyesülésével-csatlakozásával alakult ki a termelőszövetkezet mai arculata, így lépett a nagy gazdaságok sorába Kétújfalu. Ma 6500 hektáron gazdálkodnak, s ebből közel 4500 hektár a szántó. Gyönge talajok — szép eredmények. — A gazdaság vezetését 1976-ban vettem át — mondja Maretics József. — Akkoriban történt: a szövetkezeti vezetők egyik összejövetelén a szünetben megkérdezte valaki: Ki az a Maretics, hadd nézzem meg magamnak... Szinte kilátástalan volt Kétújfalu helyzete. A veszteség 7 millió, s emellé jött még 11 milliós alaphiány. — Volt néhány álmatlan éjszakám, de kezdettől fogva hittem abban, hogy lehet itt is eredményeket elérni. Igaz, sok tapasztalatot gyűjtöttem — korábban mindig amolyan hóttérember- ként a könyvelésben dolgoztam —, s láttam, hogy hol mennek el a milliók ... Maretics József korábban volt könyvelő-főkönyvelő a dencsházai, a szentdénesi termelőszövetkezetekben, ma 21 éves mezőgazdasági tapasztalattal rendelkezik. Véleménye szerint nem feltétlenül szükséges az, hogy mezőgazdász legyen az ember, elég, ha mint vezető, némi menedzseri képességekkel megáldott. Akad szakember bőven, tehetségesek, fiatalok, engedni kell őket; mutassák meg, mit tudnak. Vezetői időszakának első évében sikerült a 7 milliós veszteségből 6 milliós nyereséget csinálni, aztán sikerült megismételni egyre magasabb szinten. 1980.: 11 millió; 1981.; 17 millió; 1982.: 32 millió és a legszebb évben, tavaly: 42 millió nyereség! Ma már ritkábban hangoztatott mutató, de a gazdálkodóknak azért mond valamit: a gazdaság földjei 11,3 aranykorona értékűek, s ebből már következik az is, hogy Kétújfalu a kedvezőtlen termőhelyű adottságokkal rendelkező gazdaságok sorában van. A kérdés kézenfekvő: hogyan sikerült a látványos váltás? — Mindennek több ösz- szetevője van — mondotta az elnök. — De két, igen lényeges dolgot említhetek. Először is észrevettem, a korábbi vezetők — sorra váltották egymást —, mindig valami újba kaptak, a régi ágazatokat felszámolták, s a felszámolással együtt sok milliót kidobtak az ablakon. A másik lényeges dolog: nemigen bíztak az emberekben. így alapvetően a belső légkör javítása volt a leglényegesebb feladat. A növénytermesztési ágazatban a hozamok javítását tűzték ki célul, ehhez megfelelő talajerő-gazdálkodást, növényvédelmet stb. dolgoztak ki. Búzából tavaly 1500 hektár átlagában 54,2 mázsát, kukoricából 1100 hektár átlagában 78 mázsát takarítottak be. Borsóból 57 mázsa, cukorrépából 423 mázsa volt a termés. Az egyre sűrűbben jövő fejlesztési hitelekből korszerűsítették az állattartást, tellett gépvásárlásra, egyébre. A tehenészet most van feljövőben. Sok hasznot az ágazat a mai szabályzók miatt nemigen hoz, de a kilátások biztatóak, a magyartarka holstein friz-állomány — még csak 40 százalékos a keresztezés — évről évre több tejet ad. Sertésből 8000-et adtak le tavaly, s belefogtak jó néhány melléküzemágba. — E melléküzemágak . .. ? — Egyelőre nem hoznak vajmi fényes jövedelmet, de a munkaerő lekötése szempontjából nélkülözhetetlenek. Ma már egy gazdaság számára nemcsak feladat, hogy a térségben munkalehetőséget biztosítson, hanem létkérdés is. Homokbányát, húsfeldolgozót üzemeltetnek, van mérlegjavító részlegük, s a környező községek leányai- nak-asszonyainak nyújt munkaalkalmat a műanyagüzem, ahol falburkoló- és csomagolóanyagokat gyártanak, de szállítanak a konzervgyár számára zárógyűrűket a be- főttes üvegekhez . .. — Az elmúlt időszakban kétszer kiváló szövetkezeti címet nyertünk, s az elmúlt két évben pedig oklevelet kaptunk. Ügy érzem, előbb- utóbb kikerülünk a gyenge adottságúak sorából. Ma már 250 milliós a termelésünk — a korábbi duplája —, s úgy megerősödtünk, hogy ma már az időjárás sem tudná a gazdaságot tönkre tenni... Az emberek jól érzik magukat, sikerült megfogni a kvalifikált munkaerőt is; büszkén mondhatjuk el, van 21 egyetemi végzettségű szakemberünk, s||lp>N\x' és vagy 180 középfokú végzettségű, illetve szakmunkásunk. Jól emlékszem: 1976- ban egyetlen villanyszerelőnk volt... — Mindenki elégedett volt a tavalyi év zárásakor; mondják, ilyen jó hangulat Kétújfaluban még nem volt. . . — Sikerül lépegetni a bérekkel is, de nem ez a lényeg, vagy nemcsak egyedül ez. Az emberek közérzete is alapvető, nem mindegy az, hogy tele gonddal mennek-e reggelente a munkába, avagy másként... A falvak is szépülnek, az otthonok is gyarapodnak. Erőnkhöz mérten már mi is tudunk áldozni a községek fejlesztésére, s ez is észre- vevődik. A jövedelmek megduplázódtak, de a mögöttes értékek is. Az ötödik ötéves tervidőszak átlagában minden 100 forint ráfordítása 3,67 forint tiszta hasznot hozott, tavaly 22 forintot. — Mi az ön vezetői hitvallása? — Bízni az emberekben, s valamiféle személyes példamutatással, egyéb ösztönzéssel hatni rájuk. Úgy mondom; ha én nem végzem el becsülettel a munkám, akkor mit várhatok mástól? A másik dolon: a középszintű vezetők vállára áttestáltam némi felelősséget, a döntéseket mindig' ott hozzák, ahol a legjobban látják a dolgokat. Én soha sem szégyellem megkérdezni az ágazatvezetőt, a helyettesét — egyszóval a szakembert —, az ő véleményüket nélkülözhetetlennek tartom a döntések kialakításánál. — Ez 55 év bölcsessége? Nagyot nevet Maretics József: — Valahogy úgy . . . Korábbi tanáraim mondatai, életbe indító szavai most köszönnek vissza, most értem igazán bölcsességüket. Sosem felejtem, Kövesi tanár úr azt mondta: „Ha hatalmat kapsz fiam, képzeld magad annak a helyébe, aki fölött azt gyakorolnod kell...” Első számú vezető lettem, megvan a hatalmam. Apránként átadogatom, s megpróbálok a kollektív vezetésben, a kollektív felelősségvállalásban bízni. Eddig sikerült. Kozma Ferenc 1784-ben két fontos oktatással kapcsolatos döntést hoz a monarchia császára, II. József. Az első szerint a Pozsonyban működő egyetem — a hittudományi kar kivételével helyezze át székhelyét Pestre. A második szerint szükséges, hogy a német nyelv alaposabb megismertetése és elsajátítás érdekében az egyetemen is tegyenek valamit. így jött létre az a tanszék, amelynek funkciója fennállásának 200 esztendeje alatt többször is változott. Az első szakaszban feladata nyilvánvaló: legyen tudományos megalapozója a központosított császári közigazgatós németnyelvűségének, járuljon hozzá a német nyelv államnyelvként való elterjesztéséhez. A reformkor idején a magyar nemzeti kultúra fejlesztésének szolgálatába kellett állnia, közvetítenie kellettt azokat a kul- túrális értékeket, amelyek német nyelven voltak hozzáférhetőek, és recepciójuk (befogadásuk) elkerülhetetlen volt. Az 1848-as forradalom bukása után ismét az első szakaszban teljesített funkcióhoz hasonló feladatokat kap. Ekkor az oktatás nyelve kizárólag a német. 1860—61-től. amikor ismét a magyar nyelv lesz az oktatás egyetlen nyelve, a maihoz hasonló alapvető feladata fejlődik ki: segítse a magyar kultúra hátterében és jalapos ismeretét feltételezve a német nyelv idegen nyelvként történő elsajátítását. A lényeges fordulat tehát itt következik be, hiszen az oktatott nyelv most már a hallgatók nagy része számára a második nyelvet jelenti. A tanszék korai történetének feladatrendszere a meghívott professzorok személyében is megnyilvánult, hiszen az első 6 — ma úgy mondanánk — tanszékvezetőt vagy egyenest Bécsből hozták, vagy pedig semmiféle kötődése a magyar kultúrához nem volt. Heinrich Gusztáv volt az első, aki 1875-től kezdve a kétnyelvűség és kettős kultúra avatott képviselőjeként valódi — nemzetközi — rangot szerzett a tanszéknek. Tudományos kutatási programja a német és magyar kölcsönhatások vizsgálata volt, eredményei és módszerei máig érvényes elemeket tartalmaznak. Ugyancsak az ő érdemeinek tudható be, hogy szükségessé vált 1896-ban a német irodalomtudományi és a német nyelvtudományi ágazat szétválasztása. Professzortársa, Petz Gedeon, megalapítója annak a ma is követett hagyománynak, hogy a germanisztikai kutatásokban kapjon helyet a hazai németség nyelve és kultúrája. Schwarz Elemér és B/eyer Jakab folytatták és felerősítették ezt a hagyományt, majd 1948- ban Turóczi-Trostler József ismét egyesítette a két tanszéket. A későbbiekben Hutterer Miklós volt az, aki — új alapokra helyezte a magyarországi németség nyelvének és kultúrájának tudományos vizsgálatát. A jubiláló német tanszék tetemes múltra tekinthet vissza, és a germanisztikai tudomány szempontjából akkor is jelentősnek minősülnek eredményei, ha meggondoljuk, hogy megalakulása idején ez a tudományág valójában a német nyelvterületen még ki sem alakult. A német romantika teremti meg a németséggel foglalkozó tudományt, a Grimm- testvérek nevéhez fűződnek azok a kutatások (nyelvtörténet, néorajz, népköltészet, leíró nyelvtan, a német nyelv szótára), amelyek az irodalomtudománnyal kiegészülve mai fogalmaink szerint is a németséqtudomány körébe tartoznak. Maga a germanisztika azonban mór nem szűkíthető le erre a területre, hiszen az összevető vizsgálatoknak köszönhetően ma az indoeurópai germán nyelvcsaládhoz köthető valamennyi holt és élő nyelvvel és kultúrával foglalkozik. Az évforduló alkalmából rendezett gazdag kiállítás szemléletes bizonyítékokat szolgáltatott arról a fontos és jelentős tevékenységről, amelyet a tanszék tanárai és kutatói végeztek és végeznek. Némettanárok generációi sajátították itt el — időbeli folytonossággal — a német nyelvet és kultúrát, kaptak itt késztetést a nemzetközileg is fontos értékek közvetítésére és népszerűsítésére. A tudományos tevékenység értékéről tanúskodnak azok a nemzetközi kapcsolatok, amelyekkel a tanszék jelenleg rendelkezik. A jubileumi ünnepségen a belföldi (Szeged, Debrecen, Pécs) és külföldi (svájci, ostzrák, NSZK és NDK-be- li) partneregyetemek képviselői méltatták a budapesti kollégák eredményeit és az együttműködés jelentőségét. A tudományos ülésszak a nyelvterületen és azon kívül folyó germanistaképzés azonos és eltérő vonásait taglalta. Ebben a keretben jól megfért a nyelvterületen kívül folyó olyan germanistaképzés sajátos problematikájának elemzése is, amely végül is kisebbségi németek körében folyik. (A pécsi német tanszék feladatköre). A téma arra is módot adott, hogy az előadók saját oktatási és kutatási tapasztalataikat bel- és külföldi összehasonlítással mérjék. A tanszék mai vezetője, Módi Antal professzor, zárszavában elégedetten szólhatott a tudományos konferencia sikeréről, az együttműködés továbbfejlesztésének fontosságáról és lehetőségeiről, valamint arról, hogy a volt hallgatók igen nagy számban és kitartó figyelemmel követték a jubileumi ünnepség különféle rendezvényeit. Dr. Szende Béla Ingparádé! Delel a tsz tehéncsordája a falu határában. ■■ Fotó: Maletics
