Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-24 / 141. szám

1984. május 24., csütörtök Dunáimul napló 3 II kiscsoportos közössegek jegyeben Ahol együtt laknak a testvérek P iros épülettömb válik ki hangsúlyosan a komlói domb­oldalból az ötvenes években épült lakóházak közül. Első tanévét éli az új komlói Kisegítő Iskola és Diák­otthon. Épülete az első pillantásra szinte áttekinthetetlenül tagolt, ám igy kap benne megfelelő helyet minden tanterem, műhely, a tornaterem, a külön e célra berendezett napközis rész és a diákotthon. Tágas udvar és tornapálya csatlakozik még az épülethez. Baranya tehát egy jól megtervezett (Köves György, Baranyaterv), és jól felépített nevelési, oktatási in­tézménnyel gyarapodott az elmúlt évben. Baranya múltja nyomtat­ványokban Helyismereti gyűjtemény a megyei könyvtárban Min nevettek a múlt század végén? Megtudhatjuk például a „Veréb Jankó" című, Pécsett megjelent szatirikus hetilapból. A múlt század végén és e szá­zad elején jó néhány^ vicclap jelent meg a városban. E régi újságok a Baranya megyei Könyvtár helyismereti külön- gyűjteményében találhatók. Több mint két évtizeddel ez­előtt kezdték el gyűjteni — a XVIII. század végétől — vala­mennyi, a megyében sokszoro­sított eljárással készült nyom. datermékeket 1949-ig, a nyom­dák államosításáig. A könyvből, újságból, képes­lapból, röplapból, kiállítási ka­talógusból, esküvői meghívóból összegyűlt állomány legjelen­tősebb részét a könyvek adják, a mintegy 6000 kötet. Néhá­nyat le is emel a polcról Sur­ján Miklós igazgatóhelyettes. — Tudja, ki volt Dénes Gi­zella? A század első felének pécsi bestseller írója. — A belső szobában egv másik polcon levő iskolai értesítők közül né­zünk meg egyet. Ebből kiderül: a századelőn 80—90 fős osztá­lyokat tanítottak az általános iskolában, és azt is kiolvashat­juk belőlük, mely tantárgyból milyen érdemjegyeket kapott Babits Mihály ... Régi képeket nézegetünk Szakács Sándor helytörténeti könyvtárossal. Valamikor Pécs­ről készültek. De megtudhat­juk, milyen volt a belváros ké­pe a század elején, ki volt a polgármester, milyen volt a színházi élet a kiegyezés korá­ban. És azt is. hogy Szigetvár­nak már a múlt század végén saját hetilapja volt. A már említett könyveken kí­vül az időszaki kiadványokból (folyóiratok, üzemi lapok) közel ötszázat őriznek eredeti for­mában v°gy mikrofilmen. De vannak itt térképek és apró­nyomtatványok (gyászjelentés, meghívó, reklámfüzet) is, ez utóbbit 1968 óta gyűjtik. Szá­muk megközelíti a 40 000 da­rabot. Húsz éve pedig a sajtó- figyelő szölaálattól rendszere­sen összegyűjtik a Baranyáról szóló más megyei vagy orszá- aos lapokban megjelenő cikk- kivágatokat, a rádió-, tv-műso- rok szövegeit. Pillanatnyilag 190-féle újsá­got figyelnek, s készítenek ezekből az információkból bib­liográfia-katalógust. Mindeze­ket oz olvasóteremben kézhez kaphatja az érdeklődő, de ha valamiből másolatra lenne szüksége, akkor 48 órán belül 5 forintos oldalankénti költség­gel azt is megkaphatja. A megyei könyvtár szolgálta­tásai közé tartozik 1979 óta a kurrens helyismereti bibliográ­fia összeállításc. Emellett a könyvtár munkatársai önállóan dolgoznak fel témákat. Készül egy monográfia a pécsi viccla­pokról és a dunántúli nyomda- történetről. Az előbbi szerzője Huber Kálmánná, az utóbbié Fehérváry Klára. Egy teljes bibliográfiát most állítanak össze a megyében a kezdettől, 1848-tól napjainkig megjelenő időszaki kiadvá­nyokról. Pálfi Diana Tanúsítják ezt az ott dolgo- gozók is, jelzést ad erről a komlói tanács nemrég elhang­zott értékelése, amely igen jó­nak találta az itt folyó munkát. Előrelépett ezzel a Baranya me­gyei gyógypedagógia és a gyermekvédelem ügye, ahol is tudjuk, igen sok a tennivaló. A régi komlói kisegítő isko­lába 120 gyerek járt, a mos­taniba 210. Közülük 80 gyerek kollégista, a többi bejár Kom­lóról és környékéről. A volt komlói és szigetvári járás terü­letét látja el az iskola és a ne­velőotthon, és bizony van Vajszló környéki növendékük is. A 80 bentlakó közül 30—40 minden hét végén hazamegy — buszra 75, vonatra 50 százalé­kos kedvezményt élvezhetnek kísérőikkel már másfél éve. És az iskola fontosnak is tartja ezeket a hazautazásokat, a családdal való állandó kapcso­latot. Ezt az elvet érvényesíti a diákotthonban is, ahol a négyágyas, csinos kis szobák­ban a testvérek együtt laknak. Tíz éve 5—600 volt, ma 2000 Baranyában a kisegítő iskolák­ba járó gyerekek száma. Miért ez a nagy növekedés? Emel­kedő tendenciát mutat vajon az ilyen iskolába való gyere­kek száma? Ezeken a kérdé­Ezekben a napokban közel annyi pályakezdő tanár hagyja el a főiskolákat és egyeteme­ket, ahányon pedagógusként képesítés nélkül dolgoznak az országban. Ha számításba vesszük a nyugdíjba menőket és a demográfiai hullám hátán jelenleg az általános iskolában tanulók nagyobb létszáma miatt megnövekedett pedagó­gus szükségletet, nyilvánvaló, hogy a közeljövőben sem vár­ható számottevő változás az általános iskolákban dolgozó pedagógusok összetételében. A helyzetet továbbra is ne­hezíti, hogy a tanulmányaikat tanárképző intézményekben be. seken gondolkodtunk el a kom­lói iskola igazgatójával és he­lyettesével, dr. Merényi László­val és Fazekas Imrénével. Be­szélgetésünk végkövetkeztetése az volt, hogy a fejlődésben el­maradó, együtthaladni nem ké­pes, a magatartászavarokban szenvedő gyerekeket az általá­nos iskolákból igen hamar el­küldik az áthelyező bizottság­hoz, amely — és ez is jellem­ző adat, — demográfiai csú­csok idején alig győzi a mun­kát ... — A hozzánk kerülő gyere­kek volnának azok, akik elma­radtak valamilyen okból az ér­telmi fejlődésben —, mondja dr. Merényi László. — A kép azonban nem ilyen egyértelmű, felfelé és, lefelé egyaránt talál­kozunk határesetekkel. Sok ná­lunk a cigánygyerek, aki min­dent tud, és van nem egy sző­kehajú kisgyerek, aki valóban idevaló. Az általános iskola so­kat követel, gyorsan és elemző módon kér számon — mi ke­vesebbet markolunk és lassabb tempóban haladunk a gyere­kekkel. Az esetek meghatáro­zása nem könnyű, gyenge olda­la ez a gyógypedagógiánknak. A tíz évvel ezelőtti helyzethez képest azért mégis látható a fejezők közül sokan nem akar­nak tanítani. Bár a június 4-én kezdődő államvizsgák miatt még nem adhatunk pontos adatokat, de a pécsi JPTE Ta­nárképző Karán eddig rendel­kezésre álló tények is bizonyít­ják a fentieket. A Tanárképző Karon nappali tagozaton idén körülbelül 370- en végeznek. Közülük 45-nek van tanulmányi-társadalmi ösz­töndíja valamelyik megyével. Ennek értelmében a főiskolai évei alatt havonta ösztöndíjat kapott, viszont a meghirdetett állásokra nem pályázhat, az adott megyében kell tanítania. javulás, és finomodik a kivá­lasztás módszere. A cigánygyerekek sorsa kü­lön fejezet ebben az ideális körülményeket adó iskolában. Ők a város cigánytelepeiről ér­keznek, későn tanultak meg be­szélni, későn sajátítják el a vi­selkedési, magatartási normá­kat, és otthon igen sok rossz példát látnak. Közben múlnak az évek, pedig bizonyos szoká­soknak 5—6 éves korig rögzí­tődniük kell a gyerekekben. — Minél előbb óvodába kell kerülniük az ilyen környezetben élő gyerekeknek —, halljuk a komlói kisegítő iskola igazga­tójától. — Komlón, Mohácson az 5—6 évesek számára bent­lakásos előkészítő létezik, Pé­csett óvoda van. A kisgyerek itt tanul meg önállóan enni, öltözködni, köszönni, társalog­ni. Ehhez persze .ott vannak az áldozatkész dajkák, mint ná­lunk is, Jabuka néni. Sok in­tézményre volna szükség a fej­lődésben elmaradt qyerekek részére, mert az idejekorán meqkezdett nevelés, a gazdaa intézményhálózat, a megfelelő szakember garancia arra, hogy ők is boldogulni tudjanak az életben. Megnézzük az egyik helyi­ségben az előkészítős csoport foglalkozását. Dr. Merényi Lászlóné dolgozik a gyerekek­kel, igen derűs a hangulat, a gyerekek papírkockákat vágnak ki ollóval és tojásformákat ra­gasztanak fel a papírokra. Olyan gyerekek, akiket szep­temberben még nem lehetett asztalhoz ültetni, akik akkor még nem tudták kézben tarta­ni a ceruzát. Kilencévesen ezt A több mint 300 pályázatra jo­gosult közül 123 nem pályázott sehova. Lehet, hogy kivárnak, de valószínűbb, hogy — leg­alábbis egyelőre — nem akar­nak tanítani. Az ország egyes részein ta­pasztalható pedagógushiány miatt ez évtől több intézkedés­sel könnyítették a végzősök munkába állását, fgy például az eddigi három helyett öt helyre pályázhatnak. A közel­jövőben a páyakezdőket érdek­lő munkajogi tudnivalókkal megjelenik egy kiadvány, amely egyebek mellett pontosan tar­talmazza, hogy mi a különbség a kinevezés és a határozatlan már sohasem fogják megtanul­ni, s ők lesznek az iskolában a „deviáns" magaviseletűek, akik fegyelmezetlenséggel sze­reznek maguknak „sikerél­ményt”. A műhelyben már finom pa­pírmunkák, népi ékszerek, tűz­zománcképek, bőrmunkák, fa­faragások kerülnek ki a kezük alól Blumschein Dezső irányí­tásával. A finom mozgásokat, a kitartó munkát sajátítják el szinte észrevétlenül e szép tár­gyak megalkotásával. Munkáik ott díszlenek az iskola falain. Szinte hihetetlen, hogy ezeket kisegítő iskolás gyerekek készí­tették, mint ahogy az is hihe­tetlen, hogy az angol királynő védnöksége alatt megrendezett londoni pályázatról ide is ju­tott díj Orsós János részére. Vagy az, hogy a Carbon gyár­ban igazgatói dicséretet kap­tak az iskola egykori növendé­kei — hiszen az iskolai mű­helyben végzett munkákkal majdani foglalkozásukra ké­szülnek elő. Ebben az iskolában nincs zsúfoltság, nincs kötelező sora­kozó és nincs katonás drill. Mégis rend, kiegyensúlyozott légkör uralkodik falai között, hiszen mindenki megtalálja a helyét, és a felnőttek a türe­lem, a megértés jegyében kö­zelednek a gyerekekhez. A mo­hácsi után ez már a második új és korszerű kisegítő iskolai intézmény Baranyában, és megszületett a megyei vb-ha- tározat a szigetvári területi in­tézmény létrehozásáról is. Ha apró lépésekkel is, de látha­tóan előrehaladunk azoknak a gyerekeknek az érdekében, akiknek már az indulás is ne­hezebb volt az életben. idejű munkaviszony között. Ez a kezdő pedagógusoknak azért különösen fontos, mert a pálya elnőiesedése miatt (is) talán itt a legtöbb az ideiglenesen tá­vol levő. Azok a fiatal pedagógusok, akik most nem tudtak (nem akartak) elhelyezkedni, május 25. és augusztus 14. között fel­kereshetik a városi vagy a me­gyei tanácsok művelődési osz­tályait, ahol folyamatosan szá­mon tartják az üres állásokat, sőt egész nyáron teljes áttekin­tésük van a lehetséges tanári munkahelyekről. Bozsik L. KZ-oratórium Nyilván sokaknak marad em­lékezetes Pilinszky János KZ- oratóriumának vasárnap esti színre?, stúdióra?, látványra? vitele. A döbbenetes erejű szö­veg értékeit sem méltatni, sem újrafelfedezni nem kell itt, előadása sem újdonság, iro­dalmi színpadok, szavalókóru­sok a megmondhatói, hányadik nekirugaszkodás volt ez, há­nyán kísérelték meg az értel­mezést, az oratórium ilyen­olyan szempontú feldolgozását. A televízióé felépítettségében, a gondos kivitelben alighanem a legjobbak közül való. A szá­zad bármikor ismétlődhető és olykor ismétlődő botránya, a koncentrációs tábor nem kop­hat és nem-kopik ki sem a köz­napi, sem a művészi emlékezet­ből, hisz a szervezett népirtás lehetőségét máig sem szüntette meg az emberiség. És hol az az idő, mikor a világ valós és szellemi szögesdrótjai végleg felcsévélődnek a történelem dobjára? Pilinszky költészete a legnagyobbak közül való, aligha van művész Európában, aki mélyebben, intenzívebben élte volna meg ezt a botrányt. A KZ-oratórium csupasz szö­vege is süt és sugárzik, nem lehet véletlen hát a szerzői instrukció, miszerint a játéktér üres színpad vagy koncertdo­bogó. Ez a hangsúlyozott esz- köztelenség nagy terhet ró a színészre, de komoly szerepet, „hálás” feladatot is. Nagy di­lemma, hogy lehet „tévészerű- síteni” mint látványt, érdekessé tenni egy ötven perces — vég­eredményben — versműsort. És nagy dilemma jegyzetírónak, hogy érdemes-e szóvátenni e tárayú kifogásait ott és akkor, amikor az effajta műsorok többsége „alultévésített”, sie­tősen megoldott felszínes mű­vészkedés. Mert Maár Gyula adaotációja jól átgondolt, a műtől nem idegen látványok­kal dolgozik s a bevágott Pi- linszky-interjú részletei, a hír­adófelvételek vagy a szövegben nem szereplő Ravensbrücki passió, Harbach 1944 és Har­madnapon c. versek erősítik a hatást, a döbbenetét. Csak­hogy, amíg egy napló, a té­nyek erejével ható emlékezés rászorul az ilyen kiegészítésre, Pilinszky szövege tűri, de nem igényli a folytonos túlbiztosí­tást. Olykor mintha a szöveq illusztrálta volna a korabeli híradórészleteket és nem for­dítva. A néző pedig könnyen elkavarodik, melyik is a fő­szólam s melyek a kiegészítő, árnyaló mellékszólamok. És ha rá is szorul a „gyöngébbek kedvéért”-megoldásokra, amit nyer azzal, hogy láthatja a szerzőt, pontosan elhelvezheti a történést stb., azt elveszíti műélvezetben. . Hisz mindeme „járulékos” információt a mű közvetve és a maga módján tartalmazza. Mondom, jeqyzet- író vonakodva bírál és kifogá­sol, lévén a megoldások zöme színvonalas invenciózus. A zö­me. Selmeczy György nagyszerű zenéjét a dobogón játszó ze­nekar telitalálat. A három sze­replő múltját felidéző üvegkoc­ka is jól szolgálja a teljesebb megértést. A gondosan meg­választott híradófilmek meny- nyiségén már lehetne vitatkoz­ni. A lelövés-jelenetek viszont külsődlegesek és fölöslegesek mint a kiegészítő szereplők. Kútvölgyi Erzsébet sikoltozás­jelenete megrendítő, ám itt té­vedésnek bizonyul. Járai Alfréd pedig a száján (nehezen) ki­buggyantott művérrel az egész produkció legfelszínesebb pil­lanatát produkálja. A valódi szereplők, Gobbi Hilda, Törő- csik Mari, Csángó Róbert di­cséretéről annyit, hogy ha csak hangjukra, arcukra, alakjukra épített volna a rendező, az utóbbi idők legnagyszerűbb műsorát hozhatta volna létre. Parti Nagy Lajos Gállos Orsolya Május 25-től újabb lehetőségek Hol helyezkednek el a pályakezdő pedagógusok? Egy délelőtt a komlói kisegítő iskolában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom