Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-23 / 140. szám
Dunántúli napló 1984. május 23. szerda £ ___________________________________________ A hangsúly a teendőkön van A cigánylakosság anya- és gyermekegészségügyi helyzete Az alábbi cikk szerzői foglalkoztak a cigánykérdés egészség- ügyi jelentőségével, különösen anya- és gyermekvédelmi szempontból. Főbb megállapításaik a következők voltak: Az elmúlt évtizedben kismértékben csökkent a cigány újszülöttek száma. — Számarányuk csökkenéséről azonban nem beszélhetünk, mert a népesedéspolitikai határozat kezdeti éveitől eltekintve a nem cigány csecsemők száma nagyobb arányban csökkent. Jelenleg cigány újszülöttek átlagszáma az egész csecsemő populáció mintegy 11 százaléka Baranya megyében. Az egy cigány szülőnőre jutó átlagos gyermekszám is jelentékenyen csökkent, különösen a korábbi évtizedekhez viszonyítva. — 1974—1978 között az egy családra jutó gyermek- .szám már 3 alatt volt, — különösen fiatal szülőnőknél. Folyamatosan javult a koraszülési gyakoriság, a 2500 g alatti cigány születések száma a 20 évvel ezelőtti 30 százalékról 20—23 százalékra csökkent. Nagyon jelentékenyen csökkent cigány csecsemők halálozási aránya. Ez a mutató 1970 előtt a legtöbb helyen háromszorosa volt nem cigány csecsemők halálozási arányának, és a 10 százalékot is elérte — jelenleg a szám 3 százalék körül mozog, azaz kb. 1/3-ára csökkent. Különösen sokat javult cigány csecsemők késői (1 —11 hónapos) halálozása. Csökkent az otthoni halálesetek száma is. A terhesgondozás minden vonalon lényeges változást, javulást mutat. Cigány terhesek túlnyomó többsége — csaknem 98 százaléka igénybe veszi a terhesgondozást, a legtöbben már a terhesség első harmadában. A terhesség alatti vizsgálatok tükrözik e népcsoport egészségi állapotában bekövetkezett számos kedvező és jelentős eredménynek tekinthető változást: a múlthoz képest jelentékenyen nőtt a terhes anyák testsúlya, javult a korábban oly gyakorta észlelt alacsony vérnyomás-érték, és nagymértékben csökkent a korábban szintén gyakori súlyosabb fokú vérszegénység. Mindez élénken utal nemcsak a terhesgondozás fokozott igénybevételére, hanem mindenekelőtt az életszínvonal, a szociális és bizonyos mértékig kulturális helyzettel összefüggő körülmények javulására — különösen a biológiailag megfelelőbb táplálkozás igény- bevételére. Lényegében ugyanilyen tényezőkkel hozható kapcsolatba az is, hogy jelentékeny mértékben csökkent a sokadik, ugyanígy a 30., illetőleg 35. év feletti terhességek száma. — E körülménynek is fontos szerepe van a kis súlyú vagy koraszülött magzatok számának csökkenésében. Változatlanul probléma — sőt egyre növekvő mértékű fiatal korban terhességek telőfordulása. 18 év alatt cigány születések gyakorisága háromszorosa a nem cigány szüléseknek — ami több szempontból kedvezőtlen. Az ilyen fiatalkori szülés következménye nemcsak a gyakoribb koraszülés, hanem olykor a családi helyzet rendezetlensége is, ami miatt e csecsemők bizonyos százalékát átmenetileg, vagy hosszabb időre állami gondozásba kell venni. Az eddig felsorolt „pozitív" változások mellett még sok probléma, gond és tennivaló jelentkezik. A veszélyeztetettsé- gi tényezők száma igen nagy, — gyakran halmozott — és mindez negatívan hat ki az újszülöttkori viszonyokra, születési súlyra és további életkilátásokra. A tennivalókat illetően sok feladatot lehetne meghatározni. Csak példaként említjük a következőket: Csökkenteni a túl fiatal korban történő szülések igen nagy számát. — Tovább javítani a terhesgondozást. — Ésszerű családtervezést elősegíteni, mindenekelőtt a méhen belüli eszköz használatát. — Csökkenteni a terhesség alatti nagyfokú dohányzást a környezetben is. — Nagymértékben elterjedt a bél- férgesség, annak minden következményével. Szervezett intézkedésekkel tömegméretekben lenne szükség az ellene való küzdelemre. — Különösen nagy szerep hárul a védőnőkre az egészséges életmódra, racionális táplálási szokásokra nevelésben, az értelmi, érzelmi ráhatásban. Társadalmi ügy továbbra is telepek felszámolása után az asszimiláció elősegítése. Ugyanígy nagy szükség volna bizonyos etikai világkép, gyakorlatias és társadalmilag hasznos életviteli elvek kialakításának hathatósabb elősegítésére. Horváth Mihály dr. Kóbor József dr. Schmidtné Heiczinger Márta dr. új városunk: Zirc Bármelyik égtáj felől érkezik az utas Zircre, a település hatalmas, kéttornyú temploma és a hozzá csatlakozó volt cisztercita rendház köti le először a figyelmét. A látvány letagadhatatlanul érzékelteti, hogy Zirc fejlődését annak a római katolikus cisz- ter szerzetesrendnek köszönhette, amelyet III. Béla király hívott be 1182-ben a francia- országi Clairvauxból, s telepített le a Cuha-patak völgyében, a még ma is erdőségekkel borított Bakonyban, Zircen. Ettől az időponttól számítják az 1982-ben 800 éves fennállását ünneplő — akkor még nagyközség — alapítását. Munkásmozgalmi emlékhelyek A „Bagó-féle" vendéglő Fotó: Jeli Zoltán Az üszögi kiserdő A sásdi helytörténeti szakkör gyűjteménye Közel negyedszázada kezdte működését a sásdi honismereti szakkör, amely nem csupán a helybéli események krónikása, de a Hegyhát történetének kutatója és egyben a szülőföld hagyományainak őrzője. Sokéves munkájukat Baranyában a legjobbak között tartják számon, eredményeik, sikereik azonban azt jelzik, hogy az ország több tucat hasonló szakkörével is állják az összehasonlítást. A megalakulás évében, 1960-ban maguk elé tűzött cél máig érvényes, s bár a létszám olykor-olykor változott, a távozók helyére mindig újabbak léptek. A kezdeti nehézségeket, az indulást követő megtorpanást csakhamar elfeledték. Ebben nyilván szerepe volt annak, hogy Vajda József személyében 1963-ban olyan ember került a szakkör élére, aki kellően átérezte a helytörténeti munka jelentőségét és képes volt tudatosítani társaiban a legfontosabb tennivalókat. A múlt emlékeinek hatalmas tömegét gyűjtötték össze az évek során szorgos és alapos munkával. De ami még ennél is többet jelent, egy-egy akcióban a szakkör tagjain kívül szinte az egész község lakossága részt vett. A római kortól — az időszámítás utáni'negyedik századtól — napjainkig szinte folyamatosan rendelkeznek különféle tárgyi emlékekkel. A mintegy kétezer tételben szerszámok, használati tárgyak éppúgy megtalálhatók, mint korabeli okmányok, levelezések, hivatalos iratok, térképek és vázlatok, vagy pecsétek és fényképek. A gyűjtemény különösen becses darabja az 1848-as szabadságharc relikviái, az 1918-as őszirózsás forradalom, majd az azt követő Tanácsköztársaság emlékei. De számos hely- történeti és néprajzi vonatkozású emléket gyűjtöttek egybe, köztük például néhány ritka, ma már különlegességnek számító térképet. Jelentős szerepet vállaltak a szakkör tagjai abban a munkában, amelynek eredményeként megjelent a község monográfiája, valamint számos más publikáció a közséq történetének egy- egy kiemelkedő szakaszáról. Ferenci D. Több mint fél évszázadon át volt a színhelye a munkásmozgalom kiemelkedő ünnepeinek, május elsejének, 3 és fél holdas erdősziget. „Bagó féle vendéglő". 1870—1877 között itt majálist és juniálist rendezett a „Pécsi rokkant és beteg munkások egylete”. Az első nagy tüntető felvonulás rendezője a pécsi szociáldemokrata párt szervezete volt. 1892-ben határozat született, hogy a városból a munkásság a május elsejei ünnepségre az üszögi kiserdőbe vonul ki. A pécsi hatóságok számtalan eszközzel, erőszakkal akadályozták a munkások mozgalmi életét. 1893. május elsejei súlyos összecsapásról a „Pécsi Hírek” a következőképpen tudósított: „...volt dolga a rendőr pangenétnak, csendőrszuronynak és huszárkardnak egyformán, mert a szocialisták e szép napot akarták elégedetlenségük demonstrálására felhasználni...” A munkásság végleg elhatározta, hogy itt tartja meg az ünnepséget. 1894-ben a „Scholcz-féle Sörcsarnokban” 1400 munkás gyűlt össze. A rendőrkapitány a gyűlést megtartani nem engedélyezte, sőt a szervezett kivonulást sem. A gyűlésen azonban még sikerült kihirdetni, hogy délután a tiltó határozat ellenére a munkásság gyülekezzen a budai vámon kívül. Az ilyen munkásmozgalmi módszerre azért volt szükség, mert a városon kívül a rendőrkapitányság hatásköre már nem terjedt ki. A munkásság a májusi ünnepséget mégis megtartotta az üszögi kiserdőben. Erről a következőképpen tudósított a Népszava: „...Az idő bekövetkezése után néhány perccel a legpéldásabb rendben, párosával megindultunk, s midőn az erdőbe megérkeztünk, a már künn levő két zenekar a munkás-marseillaise- szel fogadott. Az itt lévő munkásaink száma, beleértve a nőket is, meghaladta a 4000-et. Az erdőben munkásdalok éneklése és egyéb szórakozás közt töltöttük az időnket, 6-ig . . ." A munkásság bátor, szívós kiállására vall, hogy azt követően minden esztendőben a bányászok és a városi ipari üzemek, különösen a keleti iparnegyed munkássága kivonult az üszögi kiserdőbe, ahol nagy népünnepélyeket rendeztek. 1898-ban május elsején, annak ellenére, hogy a hatóságok akadályozták a munkásságnak az ünneplését, 6000 munkás gyűlt össze. Valameny- nyi pécsi munkásdalárda is fellépett. A Munkásképző Egylet színművet adott elő, szavalatok hangzottak el. Az ünnepi szónok a párt feladatairól beszélt. Azonban ezt a helyszínen tartózkodó rendőr-tisztviselő nem engedélyezte befejezni. A munkások mindjárt nem mentek el a helyszínről. A főispán kérésére a városi katonai parancsnokság egy század gyalogos és fél század lovas katonát vezényelt az erdőbe a „rendre ügyelendő”. 1901 —1908 között évente két alkalommal kereste fel a munkásság az üszögi kiserdőt. Május elsején és június második hetében, amikor „munkás ju- niális” címen szerveztek itt művelődési és politikai fórumot, Bagó József vendéglős olyan környezetet teremtett, amely alkalmas volt több száz ember befogadására. Az 1920-as években a vendéglő a munkásmozgalomban fontos szerepet töltött be. A „Pécsi Földmunkások Egylete” tartott itt több jelentős ülést. A szerb megszállást követően, a betiltott szervezetek itt rendezték meg újjáalakuló üléseiket is. Bejelentés nélkül gyűlések egész sorát tartotta itt Vági István, vasöntő ácsmunkás, az MSZDP pécsi szervezetének titkára. A II. világháború alatt ezt a munkásmozgalmi épületet lerombolták. 1945. szeptember 2-ra a pécsi kokszmű munkásai rohammunkával újjáépítették és ünnepélyesen szakszervezeti házzá avatták. Jeli József Pécsi utcák - híres emberek Goldmark Károly Ha a pécsi utcán sétálók közül valakit megkérdeznénk, a zenekedvelőkön kívül kevesen tudnák megmondani, miért kapott városunkban utcanevet. Pedig 58 évi tevékenysége alatt csaknem 150 művet szerzett, köztük 6 operát, 13 zenekari, 14 kamarazenei művet, dalokat, kórusokat, zongoradarabokat. Baranyai témakörű munkái közül megemlítjük Zrínyi című szimfonikus költeményét és a sokáig Pécsett élt Váradi Antal szövegkönyve alapján átírt Kisfaludy-drámát, A pártütőket, amelyet operává dolgozott fel. Nyolcvanéves volt, midőn visszaemlékezéseit elkezdte írni. „1830, május 18-án Keszthelyen, Magyarországon születtem, Édesapám a hitközség kántora és jegyzője volt. Keszthelyről egy faluba, Tabra költöztek át szüleim, ahol egy évig maradtunk.’’ Majd egy Sopron melletti faluba, Német- keresztúrra költöztek. „Ott maradtam 14 éves koromig. Atyám, akinek 12 élő és (erről nincs pontos értesülésem) az elhaltakkal együtt 21 vagy 24 gyermeke volt, kántori és jegyzői minőségben, ahogyan akkoriban nevezték, évi 200 forint javadalmazásban részesült." Bármennyire is különös, Goldmarkot a katolikus templomi zene segítette muzsikussá válásában. Egy szép tavaszi vasárnapon ugyanis a réten kószálva messziről lágy templomi harangszót, majd hatalmas erővel felzúgó orgonahangot hallott. „Ezután elcsendesült a hang, és négy énekszólam egyesülvén vele, hármas- hangzatban énekelte a szentmisét.. , Először hallottam és érzékeltem a harmóniák és a zene felrázó hatalmát.” 1842-ben egy ügyes soproni hegedűtanár kezébe adták, majd a bécsi konzervatórium növendéke. Mivel 1848-ban Bécsben a konzervatóriumot bezárták, ezért hazatér Német- keresztúrra szüleihez. Rövidesen elszegődik a soproni színház zenekarához prímhegedűsnek 8 forint havi gázsiért. („Éheztem és fáztam.") Amikor 1867-ben Sakuntala című hangversenynyitányával Bécsben nagy sikert arat, véglegesen ott is telepszik le, magát azonban mindenkor magyarnak vallotta. Bécsben gyakrabban találkozik Anton Rubinsteinnél, a kiváló orosz zeneszerzővel és zongoraművésszel. Vele, majd Liszttel, Brahmsszal és Wagnerről való találkozását ado- maszerűen örökítette meg naplójában. Goldmark a rázúduló romantikus hatásokban is érvényesíteni tudta egyéniségét. Zenéje gazdag dallamosságú. Gyakran alkalmaz keleties motívumokat. A Sakuntala, a Tavasz nyitány, a Hegedűverseny, a Falusi lakodalom című művei után a Sába királynője opera hozza meg számára az osztatlan sikert. E műve hétévi munka eredményeként született meg 1872-ben, de csak 1875- ben adták elő Bécsben, majd a következő évben Budapesten — magyarul. A Sábát a szerző életében 12 ország 20 városában 9 nyelven adták elő Európában és New Yorkban. Kecskeméti István így vall Goldmark műveiről: „Bűvös, varázslatos, csodás mese- és mondavilág ez, amelynek zenei tükörképéről, a magas regiszterben úszó heqedűdalla- mokról, a puha. zsongitó és buja harmóniákról, e rendkívül színes és bódító zenekari muzsika eqy-eqy jellemző fordulatáról tévedhetetlenül rá lehet ismerni Goldmark személyes stílusára.” , 1915. január 2-án halt me9 85 éves korában Bécsben. Tóth István dr.
