Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-04 / 121. szám

1984. május 4., péntek Dunántúlt napló 3 mb •is munlcciif ed elem Állami irányítás - hatékonyabb érdekvédelem A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács rendelkezése értelmében 1984. július 5-től egyaránt az államirányitási rendszerbe kerül a társadalom- biztosítás és a munkavédelem. Mindkettő irányítását hosz- szabb idő óta a szakszervezetek látták el jól és eredmé­nyesen. Ezzel együtt is a július elsején bekövetkező változá­sokat a társadalombiztosítás és a munkavédelem irányítá­sa korszerűsítésének minősíthetjük. Átfogó rendszer A szakszervezetek 1950 óta irányítják a társadalombiztosí­tást. Ez akkor szerves folytatá­sa, következménye, sőt ered­ménye volt a szervezett magyar munkásság mozgalmi hagyo­mányainak. Az ötvenes évek­ben még csupán a bérből és fizetésből élőkre terjedt ki a társadalombiztosítás — az or­szág lakosságának 32 százalé­kára — vagyis azokra a réte­gekre, amelyek érdekvédelmi és érdekképviseleti feladatait a szakszervezetek látják el. Az államigazgatási és a szakszer­vezeti feladatok az irányítást gyakorló szervezetet illetően akkor még teljesen egybeesett. Az évtizedek során azonban a társadalombiztosítás lényegé­ben az egész társadalomra ki­terjedt: körébe tartoznak ma már többek között a mezőgaz­dasági szövetkezeti tagok és a kisvállalkozók is. Az ötvenes évek eleji 32 százalékról a nyolcvanas évekre 99,2 száza­lékra nőtt azok aránya az or­szág lakosságából, akikre a társadalombiztosítás kiterjed. Az egy főre jutó társadalom- biztosítási összeg ma már meg­haladja az 1950-es szint tízsze­resét, a társadalombiztosítás éves összköltsége pedig a nyolcvanas években jóval a 100 milliárd forint felett jár. A megváltozott helyzetből adódóan a társadalombiztosí­tási apparátus az évek során mind több olyan jogorvoslati üggyel volt kénytelen foglal­kozni. amelyek egyébként jelle­güknél fogva államigazgatási feladatkörbe tartoznak. A szak- szervezetek jól hangolták ösz- sze munkájuk során az állami érdeket és a lakossági érde­ket, az érdekvédelmi funkciót és az átszármaztatott állam- igazgatási feladatok végzését. A jövő az irányítás korszerűsí­tésének útja — s ez már hosz- szabb idő óta érlelődött dön­tésre — az állami, hatósági feladatok, valamint az érdek- védelmi tevékenység kettévá­lasztása. Annál is inkább indo­kolt és időszerű ez, mert a tár­sadalombiztosítás össztársadal­mi szintű megvalósítása aligha képzelhető el — s ez idáig sem volt másképp — az állam jogi és anyagi garanciája nélkül. Hasonlóképpen és lényegé­ben azonos okok miatt törté­nik a hatósági, valamint az érdekvédelmi és érdekképvise­leti teendők különválasztása a munkavédelemben is. Tartal­mát illetően nem, de formailag eléggé visszatetsző a munka- védelmi tevékenység hatósági feladatainak ellátása a szak- szervezet kezében. A munka- védelem — pontosabban a dolgozó ember testi épségének, egészségének védelme — alap­eleme a szakszervezeti érdek­át, az érdekvédelmi és érdek- képviseleti teendőkhöz pedig a szakszervezetek és más társa­dalmi szervek az eddiginél is nagyobb és egyértelműbben meghatározott lehetőséget kap­nak. Az állami döntéseknek meg­felelően júliustól a Miniszter- tanács közvetlen irányítása alatt működik az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazgató­ság és az Országos Munkavé­delmi Főfelügyelőség, a meg­felelő megyei szervekkel együtt. A társadalombiztosítás jövőbe­ni feladata igényli, hogy erő­södjék az irányítás önkormány­zati jellege és demokratizmu­sa. Ennek érdekében társada­lombiztosításra jogosultak ér­dekeinek képviseletére az ön- kormányzat jelleg erősítésére az Elnöki Tanács törvényerejű Nélkülözhetetlen a fülvédő a Hirdi Kenderfonóban Fotó: Proksza L. védelmi tevékenységnek, ugyan­akkor némiképp tudathasadá­sos állapotot eredményezhe­tett, hogy az érdekvédelmi szerv egyben a szabálysértők megbüntetését kezdeményező, illetve a bírságot kiszabó ha­tóság is volt. A munkavédelem irányításának a korszerűsítését szervezeti oldalról szükségessé tette az is, hogy ezt a tevé­kenységet a szakszervezetek más szervek közreműködésével látták el, ami a feladatkörök széttagoltságával járt. Ezt most a központi állami irányítás megszünteti. Bővülő lehetőségek A július 1-től érvénybe lépő új irányítási rendszer lényege, hogy a hatósági feladatokat ezentúl állami szervek veszik rendeletével létrehozta az Or­szágos Társadalombiztosítási Tanácsot. A 45 tagú testület háromnegyede különböző ér­dekképviseleti szervek képvise­lőiből áll, s ezen belül 23 tag, tehát abszolút többség képvi­seli a szakszervezetet. A ta­nács feladata lesz, hogy tár­sadalombiztosítási kérdések­ben a Minisztertanács javas- lattevő és véleményező szerve legyen. Ellenőrizze, vélemé­nyezze és javaslatokkal segítse az Országos Társadalombizto­sítási Főigazgatóság munkáját. A megyei társadalombiztosítá­si igazgatóságok mellett szin­tén társadalombiztosítási taná­csok működnek hasonlóan de­mokratikus alapokon. Ugyancsak július 1-től az Or­szágos Munkavédelmi Főfel­ügyelőség látja el a munkavé­delem állami irányítását és egységes ellenőrzését. Hatás­köre kiterjed a népgazdaság egészére, a munkavédelmi fej­lesztési koncepció kidolgozásá­ra, a munkavédelmi szabályok tervezetének előkészítésére, és a munkavédelemmel összefüg­gő egyéb tevékenység ellátá­sára. A szakmai irányítást vál­tozatlanul a minisztériumok (országos hatáskörű szervek) végzik, a munkaegészségügy irányítást pedig az Egészség- ügyi Minisztérium. A munkavé­delem állami irányításának összehangolására a Miniszter- tanács határozata szerint meg­alakult az Országos Munkavé­delmi Bizottság. •A munkavédelem állami irá­nyításával tovább nőnek az ez­zel kapcsolatos szakszervezeti érdekvédelmi feladatok. A 247 hivatásos munkavédelmi fel­ügyelő állami státusa szerint ugyan, de a több mint 100 000 munkavédelmi társadalmi akti­vista, köztük a 10 000 munka- védelmi ellenőr fokozottabban ellenőrzi a balesetelhárítási szabályok betartását. A társa­dalmi ellenőröknek továbbra is ugyanolyan ellenőrzési joguk lesz, mint jelenleg, de már nem lesz közvetlen joguk pél­dául egy-egy balesetveszélyes berendezés leállításához. Ilyen intézkedéseket azonban kezde­ményezhetnek, amelyekre a vállalat vezetőinek azonnal rea­gálni kell. A vállalati szociális terveknek továbbra is fontos része marad a munkavédelem, s a vállalati szakszervezeti bi­zottságoknak is megmaradnak az eddigi lehetőségei az intéz­kedésekre. Növekvő hatékonyság A társadalombiztosítás, vala­mint a munkavédelem egysé­ges államirányításának megte­remtése nem érinti a szakszer­vezeteknek és más érdekképvi­seleti szerveknek a társadalmi ellenőrzésben betöltött szere­pét. A társadalombiztosítás irá­nyítási rendszerének korszerű­sítése a lakosság szempontjá­ból nem jelent változást. A kü­lönféle ügyeket ezután is ugyanott intézik, ahol eddig, és ebben zavarok még átme­netileg sem keletkezhetnek, jo­gai senkinek sem csorbulhat­nak. A társadalombiztosítási szabályokban az előbb vázolt irányítási korszerűsítésen kívül semmiféle változás nincs. A tár­sadalombiztosítás és a munka- védelem irányítása korszerűsí­tésének egyedüli célja, hogy a munka hatékonyabbá váljék, az állami feladatokat állami szer­vek, az érdekvédelmi teendő­ket pedig társadalmi szerveze­tek lássák el. D. I. Egy brigád Bikáiról Fiatalokat nevelnek ...tanuljatok, és gyertek vissza! ÚJSÁGHÍR: „A Parlamentben Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke átadta az Állami Ifjúsági Bizottság által adományozott 1984. évi Ifjúsági díjakat. Ez évben kilenc kollektiv és tizenegy egyéni díjjal ismerték el az ifjúságpolitikai feladatok megvalósításában kiemelkedő mun­kát végzők tevékenységét." Amikor a munkatársak meg­tudták a hírt, valóságos nép- vándorlás indult meg a mű­helyiroda felé. Mázsár Feren- céktől senki sem irigyli a ki­tüntetést, aki csak ismeri őket, mind azt mondja: megér­demelték. A Bikali Állami Gazdaság Gábor Áron szocialista brigád­ja épp húsz éve alakult az ak­kori műhelyvezető lelkes agitá- ciója nyomán. Az alapítók — igaz ma már csupán marok­nyion vannak —, jó érzéssel emlékeznek vissza az indulás éveire. — Alföldi János, aki a 60-as években volt a műhely vezető­je, megértette velünk, milyen erő lakozik a közös összefogás­ban — meséli Bakó György. — Először a munkahely kör­nyékén igyekeztünk rendet csi­nálni, otthonosabbá varázsolni a műhelyt, később azonban mind több feladatot vállaltunk másutt, is. Szép élmény volt az első elismerés, és további len­dületet adott a brigádnak. — Emlékszem — mondja Dömény Károly — műhelyen­kénti kupát szerveztünk. Ebéd­időben csináltuk a pályát, a meccseket meg úgy játszottuk, hogy gyorsan bekaptuk az en­nivalót, aztán nyomós focizni. Érdekes módon az idősebbeket is mindenbe be lehetett vonni. Nem tiltakozott soha senki, ha szóltunk, hogy ezt, vagy azt meg kellene csinálni. Vala­hogy értelmét láttuk annak, hogy necsak a műhelyben le­gyünk együtt. A régi brigádnapló elsárgult lapjain emlékek tucatja. A szűkszavú bejegyzések minden jelentős eseményről tájékoztat­nak, közös kirándulásokról, ün­nepekről és hétköznapokról egyaránt. Ahogy az évek teltek, a fekete-fehér felvételeket egy­re inkább színes fotók váltot­ták fel, és tulajdonképpen ez­zel együtt sokszínűbb, változa­tosabb lett a kollektíva éle­te is. Kettő híján pontosan ötve- nen vannak. A legtöbben har­minc—negyven körüliek, néhá­nyon maguk is a brigád nevelt­Beszélgetés egy kitüntetett pedagógussal Gyermekekért Érdemérem ki­tüntetésben részesült április 4-e alkalmából Zsolt Antalné, a pécsi Jókai úti Általános Iskola tanára, akit ebből az alkalom­ból szeretnénk bemutatni olva­sóinknak. — Ennek a kitüntetésnek egy dolog miatt örültem igazán, s ez a neve, az, hogy „gyerme­kekért”: ebben a szóban ben­ne van minden, amit én fon­tosnak tartottam és tartok a pályámon. Nemcsak a tanítást és a tantárgyait kell szeretnie egy pedagógusnak, hanem el­sősorban a gyerekeket, hisz enélkül nem lehet jó munkát végezni. Mindig azt vallottam, „a gyerekekre mosolyogva kö­szönj", s ezt a mosolyt mindig vissza is kaptam tőlük; ez cso­dálatos érzés. — Mióta tanít, s hol kezdte pályáját? — 1948-ban kezdtem taníta­ni Eilenden, egy osztatlan isko­la felső tagozatában. Az ott töltött három év igen jó indí­tást adott, mert bármilyen kor­A gyermekekért „A gyerekekre mindig mosolyogva köszönj3 szerűtlen is az osztatlan iskola, sok hasznos tapasztalatot sze­reztem a mai, legmodernebb csoportmunkákhoz. Onnan Bu­dapestre kerültem, a Mester ut­cai iskolába, ahol főként idő­sebb, tapasztaltabb kollégáim­tól tanultam sokat, így például Nemeskürty Istvántól. Majd Komló, Meszes következtek, s végül a Fehérhegyi Általános Iskola, ahol tizenhat évig taní­tottam. Az elmúlt kilenc évben pedig a Jókai úti Általános Is­kolában — az ellendi iskolát leszámítva mindig alsó tagozat­ban, harmadik és negyedik osz­tályban. — A gyerekek nevelésében, oktatásában, egész munkájá­ban mit tart legfontosabb tö­rekvésének? Humán érdeklődésű vagyok, az irodalmat tanítom legszíve­sebben, s ebből következik, hogy elsősorban azt a célt tűz­tem magam elé, hogy tanítvá­nyaimat olvasóvá neveljem. Szeressék meg a könyveket, s ha ezt sikerül ebben a korban elérni egy gyereknél, akkor a kultúra iránti érdeklődése, sze- retete mindig megmarad. Sze­rintem egy tanár a személyisé­gén keresztül szerettesse meg tantárgyát, de persze sohasem a többi tárgy rovására. Nagyon fontos, hogy jó partneri kap­csolat alakuljon ki tanár és di­ák között. Sokan kételkednek abban, hogy egy felnőtt em­ber és egy tízéves gyerek kö­zött lehet-e igazi partneri kap­csolat a tanítás során. Márpe­dig igenis lehet; a gyerekek és a tanárok kölcsönösen sokat köszönhetnek egymásnak, egy gyerek kielégíthetetlen érdek­lődése magát a tanárt is ösz­tönzi mindig újabb és újabb ismeretek megszerzésére. Az ember saját igényességét ezek a gyerekek tartják ébren. — A tanulás mellett a sze­mélyiség formálása a legfon­tosabb, s ezen belül szerintem az önnevelés. Arra törekedtem, hogy a gyerek először ismerje meg önmagát, saját hibáit, s ezután jobban megérti majd a másikat, kevesebb lesz a konf­liktusa. Ez a pólya — bár még mindig nincs kellően megbe­csülve — nagyon szép; nekem legalábbis mindig erőt adott, föl tudtam szabadulni a tanít­ványaim között. Aki igazán sze­reti ezt a hivatást, az úgy megy be az órájára, hogy ő is jól érezze magát, s olyan légkört tud teremteni, hogy diák, tanár egyaránt „szabadon vehet le­vegőt". Dücsö Csilla jei. A közös vélemény, az egy­séges akarat, a kollektív szel­lem ma éppoly eleven, mint a kezdetkor. Mint egy nagy csa­lád segítik, támogatják egy­mást legyen szó akár házépí­tésről, vagy egy meghibáso­dott gépkocsi rendbetételéről. Nem véletlen, hogy azok is szívesen csatlakoznak hozzájuk, akik például a raktárban dol­goznak. vagy az ipari tanulók kéozésével foglalkoznak. A bri­gád és a tanműhely között rendszeres a kaDcsolat. Mire a diákok végeznek, már szinte mindent tudnak róluk. Juhász András a műhelyve­zető helyettese, KISZ-titkár: — Nálunk az idős, tapasztalt szakmunkások segítik és ne­velik a fiatalokat, akik döntő többséoükben iaénylik is a ve­lük való törődést. Régebben méq előfordult, hogy néhány dologra magunknak kellett rá­jönnünk, ma viszont nincs szakmai titok. Mindnyáiunknak egvaránt az a fontos, hogy a kezünk alól kikerülő mezőgaz. dasógi gépek hiba nélkül üze- melienek. Tegyük hozzá mindehhez, hogv a brigádban majdnem mindenkinek két. de akacf olvan is, akinek három szak­mája van, és az utóbbi hét év­ben heten szereztek technikus minősítést. Az eltelt két évti­zed alatt a gazdaság bizton számíthatott rájuk. Nem csu­pán a munkájukat végezték nagy lelkiismeretességgel, ko­moly szakmai helytállással, de közülük kerültek ki a legaktí­vabb önkéntes tűzoltók, mun­kásőrök és tanácstagok, a leg­tevékenyebb KISZ-aktivisták és szakszervezeti bizalmiak. A számtalan feladaton kívül a brigád egyik legfontosabb vállalása a fiatalok nevelése, vagyis egy oíyan példamutató magatartás megvalósítása, amely mindenütt hasznára vál­na a felnövekvő ifjú nemzedék­nek. Szoros kapcsolatot alakí­tottak ki a tanműhellyel és a helyi általános iskolával, az egyik osztályt a kisdobos­avatástól a ballagásig patro­nálták, segítették. Kölcsönösen szerveztek különféle programo­kat, miközben nem csupán ba­rátságok és tartalmas emberi kapcsolatok szövődtek, de a gyerekek lassan megismerked­tek a műhellyel és a csarno­kokban dolgozó brigád életé­vel is. — Nagyon kedvesek és ra- gaszkodóak voltak — idézi fel annak a bizonyos hat évnek a történetét Mázsár Ferenc, a brigád vezetője. — Ha most találkozunk, még mindig ránk mosolyognak, mert tudják, hogy egy kicsit rokonlelkek let­tünk. Néhányon elmentek kö­zépiskolába, mások itt dolgoz­nak a gazdaságban, de ckad olyan is, aki itt tanul tovább és mezőgazdasági gépszerelő lesz akárcsak mi. A ballagá­son azt mondtuk azoknak, akik máshová jelentkeztek: tanul­jatok és gyertek vissza, szülő­falutok és a Gábor Áron bri­gád vár benneteket... Ferenci Demeter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom