Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-16 / 133. szám
6 Dunántúlt napló 1984. május 16., szerda Egy hete rendezték Pécsett a középiskolások városi ballagását. Képeink a Széchenyi téri ünnepségen készültek. Fotó: Läufer László A tv-vetélkedő után Qui sera le bienvenu? Éppen ma, amikor ez az írás megjelenik az újságban, érettségiznek francia nyelvből a pécsi Leöwey Gimnázium ne. gyedikes tanulói, köztük az a három leány is, akiket szombaton délután láthattak a televíziónézők a francia nyelvből rendezett országos vetélkedő döntőjén. Hogy pontosabb legyek, hármuk közül csak ketten érettségiznek francia nyelvből. A háromtagú pécsi csapat: Hámori Judit, Kuklis Erika, Andermann Mária. A „Soyez les bienvenus!" című francia nyelvleckesorozat, ra épülő vetélkedőn az ország középiskolái huszonhat csapattal indultak, s a selejtezők után a három legjobb jutott a televízióban is közvetített döntőbe: a budapesti Apáczai Csere János Gimnázium, a szegedi Ság. vári Endre Gyakorló Gimnázium és a pécsi Leöwey Gimnázium háromtagú csapata, A végső döntőben a pécsiek a harmadik helyre kerültek, s a három lány ezért minden elismerést megérdemel. — összesen nyolc feladatot kellett megoldaniuk a döntőben — mondja Oszetzky Éva, a francia nyelv tanára, aki felkészítette őket a versenyre. Huszonegy fotót kellett elhelyezni Franciaország térképén, filmről fel kellett ismerni egy-egy tájegységet. Egy feladatról tudtunk előre: minden csapatnak elő kellett adnia egy-egy színműrészletet, Akkor még nem tudtuk, hogy a többieknek majd ki kell találniuk, miből láttak részletet. Szerintem ez a feladat a pécsieknek sikerült a legjobban. Rovatszerkesztő: DüCSŐ CSILLA — Ki mióta tanulja a francia nyelvet? — Judit és Mária már általános iskolában kezdték tanulni én csak itt, a gimnáziumban. Szerintem, ha az ember beszél egy nyelvet, kitágul a világ előtte. Erika véleményéhez még hozzáteszik: ha valaki egy nyelvet már beszél ez önbizalmat ad ahhoz, hogy még egy másikat is megtanuljon. — Később pedig, munkája során tapasztalhatja az ember, mennyire hasznos az, ha tud egy nyelvet. Nyelv és szakma találkozik, s kiiktatódik a tolmács, s ezzel meggyorsul minden — mondja Oszetzky Éva. Mind a három lány francia szakra jelentkezett, ketten francia—oroszra Szegedre egyikük francia—magyarra Debrecenbe. S hogy miért csak kettőjüknek kell érettségizni a nyelvből? Mert egy másik sikert is elkönyvelhet magának a Leöwey Gimnázium, Hámori Judit ugyanis — ahogy arról korábban mór hírt adott az újság — ötödik lett azon az országos versenyen, amelynek első tíz helyezettjét felvételi és érettségi nélkül veszik föl az egyetemre. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy egy harmadikos diák, Eötvös Beatrix szintén a Leöwey tanulója, a harmadik helyet szerezte meg az OKTV-n. Még egy érdekesség a tv- vetélkedőről: volt egy versenyszám, ahol az autómodellek közül a francia gyártmányúakat kellett kiválasztani. S a pécsi csapat volt az egyetlen amelyiknek nem volt fiú tagja. A zsűri gondolkodott is azon, ne törölje-e ezt a fordulót, de azután mégis versenyszám maradt. D. Cs. Gitárfantázia Pop-shop - volt jobb?! Történt, hogy vendégek lévén, hangtalanul működött a tévém múlt csütörtök este. Mindannyi* an tudtunk az új könnyűzenei műsorról, a Pop-shopról, de úgy döntöttünk: inkább beszélgetünk. Ha történik valami, oda-odané- zünk. Egy idő után abbamaradt a csevegés és először a képernyőre, aztán egymásra néztünk — és mindezt oly néma egyértelműséggel tettük, hogy látszott, valamennyien ugyanarra gondolunk. A műsorvezetőről van sző, aki megpróbált közel kerülni hozzánk, nézőkhöz, arra törekedhetett, hogy ,,eladja a zenét”. Éppen ezért, vagy nem is tudom miért, iszonyatos arckifejezéseket vágott: ki-kidüllesztette szemét, vágányán összekacsintott a nézőkkel (stb.), mint a felhan- gositás után kiderült, eredeti szövegekkel kívánta mintegy összefogni a műsort. Csak azt nem tudom, ,,kihez”, ,.kikhez” szólt? Aki szereti az elhangzott zenét, annak nem kell a „rizsa”, aki meg nem — arra riasztóan is hathatott ez az erőltetett kellem- csokor. Később derült ki minden . . . Úgy gondolom, a fiatalok nagyon régóta várnak egy igazi, az elhangzó dalok megítélését a közönségre bízó, ugyanakkor sokrétűen válogatott könnyűzenei műsorra a tévében. Most is nagy volt a várakozás. Hátha . . . Végre . . . Aztán . . . Aztán az új műsorvezető egyben minősítette is a dalokat. Egyszer árulta el magát igazán. Nem, a világért sem ő (egyedül) találta ki ezt a kedveskedő közvetlenkedést — úgy sugallták neki. Kiderült mindez, amikor — ki tudja, milyen okból — tiz másodperccel tovább maradt a műsorvezetőnőn a kamera, és az egyik számot konferáló vicces csettintése után valamennyien láthattuk kérdő arckifejezését: „Na, milyen voltam?” . . . Ilyen . . . Bozsik L. Ritka pillanata volt hangle- mezkiadásaunknak Benkő Dániel „Ezer év gitáron" című albumának megjelenése. Nem az előadó személye, hanem a hangszer teszi azzá . . . Benkő lantjával és a Bakfark-kultusz ápolásával hírnevet, népszerűséget szerzett magának, ezért nyílhatott lehetősége arra, hogy most gitárján könnyűzenei átdolgozásokat szólaltathasson meg, ami nem csak az ő pályáján, de a magyar lemezkiadáséban is példátlan esemény. Valójában a dolog nem ily egyszerű: feltűnik ezen az albumon Vivaldi és Villa-Lobos, Neusidler és Ponce egy-egy szerzeménye is. Könnyűzene? — Komolyzene? Benkő Dániel egy interjúban így fogalmazott „csak komoly zenész és komolytalan" van, csak jó és rossz zene, a komoly és könnyű műfaj között a határvonalat a hangszerelés vonja meg. Presszer Gábor és Demjén Ferenc szerzeménye, a „Mikor elindul a vonat" a mostani hangszerelésben komolyzenei köntöst ölt. A cím találó, a hangszer valóban nem ismer korlátokat sem időben, sem térben, rendkívül széles skálán mozognak lehetőségei. S Benkő élni tud ezekkel az adottsá. gokkal. Muzsikája rendkívül impresszív, persze slágereket senki se várjon tőle. Inkább diszkrét — háttérzeneként is nagyszerű —, mint tolakodó, vagy agresszív. Épp ebben áll sajátos szépsége. Agyonbeszélt világunkban oly nagy a hiány tisztán instrumentális zenéből, amely beszélgetni hagy, s nem kényszeríti teljes passzivitásra a hallgatót. A zeneszerzőként ezúttal debütált Benkő Dániel nem okoz csalódást: nagyszerű kompozíciókat hallhatunk, mint a „Blanka" - a lemez egyik, vagy talán legsikeresebb darabja —, vagy az „Orangerie”. A huszonegy dalból tizenegyben egyedül játszik, s csak a többiben segítik kiváló muzsikustársai. A Presszer Gáborral most megkezdett együttműködés máris eredményre vezetett: „Pici” szerzeményeit Benkő hangszerelte és viszont. Az említett „Mikor elindul a vonat”-on kívül Presszer-szer- zemény feldolgozása a „Szépek és bolondok" és a megindító „Könyörgés” is. Az együttműködés folytatására máris van remény, az év végén megjelenő „Reneszánsz pop” című albummal. A Locomotív GT-n túl olyan zenészeket nyert meg ügyének gitárművészünk, mint Dés László, Czidra László és Pászti György. A ,,Moult sui" — G. de Machaut szerzeménye - talán az album leghangulatosabb zenekari produkciója. Neusidler - a Pozsonyban született, XVI. századi lantkészítő és lantos — kompozícióját, a „Juden tánc”-ot több hangszerre dolgozták át, színes, érzékletes táncszámot hallhatunk. A „B” oldal harmadik dalától egyedül, de nem csupán gitáron, hanem két kompozícióban lanton, s egyszer - a XVII. század gitárhangszerén — orpharionon játszik. Hivalkodástól mentes, nemesen egyszerű dallamokat hallhatunk: inkább gyönyörködtetni, mint felzaklatni kívánnak. A most megismert színvonalas nagylemez ismeretében okkal tekintünk várakozással Benkő Dániel és a Locomotív GT együttműködése elé. Bay Endre r Érdemes... Ismét: újítási és ötletpályázat Harmadik éve már, hogy a KISZ Baranya megyei Bizottsága sok más szervvel, vállalattal és intézménnyel társulva, ismét meghirdeti az újítási és ötlet- pályázatot, Az ajánlott témák ismét az energiatakarékosság, a magánerős lakásépítés, a munkavédelem, a mezőgazdaság, a vállalati termelékenység növelése, mikroelektronikai módszerek. Két első díjat adnak majd ki, egyenként 15 000 Ft-os díjazással, három második díjat 10 000 Ft-os, és öt harmadik díjat ötezer forintos díjazással. A pályázat, mint mindig, most is jeligés, három példányban, lezárt csomagban kell eljuttatni a KISZ Baranya megyei Bizottságára, kizárólag postán. A beküldési határidő: 1984. szeptember 28-a. A pályázónak lezárt borítékban kell mellékelnie nevét, pontos címét, telefonszámát, személyi igazolványának számát, születési évét. A külső borítékra rá kell írni: „Újítási és ötletpályázat”. A pályázattal kapcsolatos minden egyéb részletes információt a KISZ Baranya megyei Bizottságán kaphatnak meg az érdeklődők (Pécs, Rét u. 4.). . . . meghallgatni a dél-dunántúli jazztalálltozó programjait. A har- madszor megrendezésre kerülő találkozó hangversenyei május 19. és 21-e között zajlanak; . . . megismerkedni néhány számitógépes játékkal. Aki többet szeretne tudni e legújabb játékokról, az május 22-én 15 órakor keresse föl a pécsi Planetáriumot; . . . megnézni Gellér B. István grafikusművész kiállítását, melynek megnyitója május 24-én lesz az IH Galériájában. A kiállítás június 13- ig látható; . . . részt venni az ünnepi könyvhét pécsi programjain; az iró—olvasó találkozókon, dedikálásokon, egyéb rendezvényeken, s nem utolsósorban a városi megnyitón, melyet május 25-én tartanak a Helyőrségi Művelődési Otthonban; . . . gondoskodni már most a Pécsi Nyári Színház előadásaira szóló jegyekről. A részletes programot a Pécsi Műsor tartalmazza. A huszonhatodik év Huszonöt év nyelvművelési munkáját zárta le a május 11- én megjelent Toliseprű. Nem nagy idő, de hogyha Petőfi Sándor nem Pató Pállal foglal, kozott volna csak, hanem a Nyelv-Rontó Pólókkal is — a Toliseprű eddigi élettartamát tekintve — egyéves korában kellett volna a nyelvhibacsepü- lést megkezdenie. Radnóti Miklós rímbe futó versei sem segíthettek volna, hisz neki tízévesen kellett volna — akkor még palavesszővel és nem toll- seprűvel tisztogatni a bekormozott kifejezéseket. Jött tehát a Széchenyi Gimnázium egyik erőszakos magyartanára, aki jópontot adott tanulóinak a városban észlelt mindenfajta nyelvhelyességi hibáért. Érdemes volt a gyűjtés, mert öt jópont jelest eredményezett. Tanulóim mint a méhecskék gyűjtötték az osztálykaptárba az éktelenebbnél éktelenebb nyelvi hibákat. A szaktanár nem tudva már mit csinálni az egyre halmozódó nyelvi selejttel, arra gondolt, hogy valahol helyet kér ezek közlésére. így jelenhetett meg 1959. május 13-án az első Toliseprű — jó csomó nyelvhelyességi vétségre híva fel a fiayelmet. Persze, mindez nem vált volna valóra, és a témák továbbra is az utcán hevertek volna, ha a Napló szerkesztősége nem vállalja, hogy hetente, kéthetente nem közli eléggé sok ellenérzést kiváltó ostorozó cikkeimet. A Toliseprű rovat nem nyelv- tudományi kérdéseke' feszegetett, nem akart tanulmányokat közölni, csupán a mindennapi életünkben mindinkább elbur. jánzó gyomirtás feladatát igyekezett ellátni. Ezt is néha sikerrel, néha eredménytelenül. A tollseprűzés hatására mégis főiskolai tankönyvet vontak ki a forgalomból, „kőbe vésett fájdalmat" változtattak helyes szövegűvé, Merni pasa fürdőjének feliratcseréjével értelemzavaró, helytelen kifejezések tűntek el a kirakatokból, a falragaszokról. (Néha a tatarozási munka is besegített!) Évek során a Toliseprűk megjelenési helye gyakran változott. A második laptól a tizedikig szinte minden oldalon megjelentek. Kivétel csak az apróhirdetések oldala volt, pedig ott igazán sokan olvasnák. Jelenleg a hatodik lapon szalagcikk formájában lépek a nyilvánosság elé. írásaimat Prokrusztész-cikkeknek nevezem. Ez a gonosz görög ugyanis a mitológiai időkben azt csinálta hogy meghívott vendégeinek ágyból kilógó lábát levágta. Hq pedig rövid volt a láb, kinyújtotta. Mindezt csak azért említem, mert előfordult már, hogy egy-egy seprűző írás ,,tú!méretezett"-nek bizonyult, s ezért a cikk végét lenyisszantották. Igaz ugyan, hogy e csonkításba néha belepusztult a poén, a csattanó, de — bevallom — néha e „húzások" csak javították az írás nívóját. Köszönet értük. Másokat is köszönet illet. Azokat, akik éltették, táplálták, kibírták e rovatot. Petőfi szavait kell ezekre szórnom: „És ha mindezért jár / Díj avagy dicséret, / Nem engem illet az” —, hanem elsősorban a szerkesztőséget és a közönséget. Hisz a kedves olvasók mindig azzal öntöttek belém lelket, hogy szívesen olvassák még a rosszabban sikerült Toll- seprűket is, sőt néha ki is vágják. Szeretném, ha ekként szeretnék a jövőben is. Akik pedig nem szeretik olvasni, azokat is arra kérem, vágják csak ki nyugodtan — az ablakon. A huszonhatodik év címet azért viseli e kis írás, mert e számmal újabb negyedszázad kezdődik. Dr. Tóth István
