Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-15 / 132. szám
6 Dunántúlt Tlgplö 1984. május 15., kedd r Pécsiek a városért -i Magyarország műemlékvédelmének a történetében Pécs előkelő helyet töltött be. A város múltja mindig értéket jelentett... a műemlékek megbecsülése, védelme és helyreállítása terén az utóbbi évtizedekben jelentős érdemeket szerzett. Pogány Frigyes A minap volt ” az első évfordulója annak, hogy megalakult a Pécsi Városszé- pitő és Városvédő Egyesület. Nem a látványos eredmények, sikerek ideje volt ez az esztendő, amint sokan talán várták volna. De nem is lehetett az, hiszen mindenekelőtt meg kellett teremteni a majdani munka előfeltételeit. A szervezés, a tapasztalatszerzés ideje volt tehát az elmúlt 12 hónap. Bejegyezték egyesületünket, megalakultak a szakosztályok, amelyek a saját munkatervük szerint megkezdték a munkát, szerény anyagi bázis teremtődött, Egy éve... amelynek a segítségével hallathatott is magáról az egyesület: hozzájárult a Körösi Csorna Sándor- emléktáblához és külön jutalmat ajánlott fel „Az év lakóháza" pályázat bírálatánál. Ennyi volna hát a mérlegen? Ez igy — látszatra — kevés, de ennél többre aligha számíthatott volna bárki, aki józan realitással méri fel egy előzmények nélküli, tehát Pécsett még járatlan úton, tétova léptekkel induló egyesület kezdeti lehetőségeit. Figyelemre méltó eredményként könyvelhetjük el viszont, hogy egyesületünk felhívására — amely a természet- és környezetvédelmi szakosztályban fogalmazódott meg — nagyon sokan vállaltak városszépitő társadalmi munkát, s ezzel megteremtődött a kapcsolat a Pécsi Városszépitő és Városvédő Egyesület és Pécs lakossága között. E kapcsolat erősítése a célunk, hogy ne csak kevesek ügye legyen Pécs szépítése, értékeinek a védelme, hanem a nagymúltú város minden mai polgáráé. „Szépíthetünk a városnak...” Gulácsi József és a városháza toronyórája Nemrégiben hírt adtunk a „Pécsiek a városért" rovatban arról, hogy egy pécsi elektronikai kisiparos — Gulácsi József — egyesületünk révén felajánlotta: a városháza folyamatban lévő felújításához kapcsolódva, új órát készít a toronyba. A közelmúltban pedig interjú jelent meg lapunkban a belvárosi rekonstrukcióról, s abban arról is értesülhetett az olvasó, hogy a város felszabadulásának a 40. évfordulójára remélhetően felújul a pécsi városháza. Vajon Gulácsi József felkészült-e arra, hogy talán a számítottnál gyorsabban kell elkészítenie az órát? A Jakabhegyi úton épülő családi házának a földszintjén — különben csak ennyi van meg még a házból — lévő műhelyében kerestük fel a fiatal kisiparost, aki — mint hamarosan kiderült — egy életre eljegyezte magát a toronyórákkal: — Gyerekkori álmomat valósítottam meg kb. tíz éve, amikor ekezdtem a toronyórákkal foglalkozni, de majdnem csődbe is jutottam vele. Rengeteget kellett kísérletezni, tanulni és az egész ügy csak vitte a pénzt. Mégis megérte, hiszen senki nem csinálta ezt kívülem. Ma már van konkurrencia, de ha tartom a színvonalat és mindig lépéselőnyben leszek, én diktálhatok. A régi toronyórák hatalmas, 5—6 mázsás mechanikus szerkezetek voltak, Gulácsi legújabb elektronikus szerkezete alig nagyobb egy kisebb bőröndnél, s nem nehezebb 15 kilónál. A műhelyben több nagyméretű óraszámlap és mutató van, s néhány kész, vagy félkész szerkezet. Az elmúlt tíz év alatt szerte az országban készített órát, az első munkája a tihanyi apátsági templom tornyára került. Aztán többek között az egri minorita templomhoz, a máriagyűdi templomhoz, a siklósi városházához készített órát, jelenleg pedig a veszprémi tűztorony zenélő óráján dolgozik. Nyolc „élő" megrendelése van ez idő szerint, közülük hatot idén le is szállít. Ezeken felül lenne a pécsi. — Miért vállalta? — Sok minden van, amiben segíthetünk a városnak és sok kisiparos meg is engedheti magának, hogy tegyen ilyen felajánlást. Csak el kell kezdeni valakinek. Ez a valaki én lettem, s remélem, hogy lesznek követőim. Egyébként vagy négy esztendeje adtam már árajánlatot a városnak az óra felújítására, kb. 110 ezer forintos költségvetéssel. Ebből akkor semmi sem lett. Mostani felajánlásomhoz az egyesületi munkába történt bekapcsolódásom adott ösztönzést, s az óra elkészítése munkájának az értékét — kb. 50 ezer forintot — vállalom magamra, a város csak az anyagköltséget fedezi. — És ha november 29-re elkészülne a városháza? — Egy órának az átfutási ideje nálam kb. fél év, tehát már el kellene kezdenem a munkát. Én mindenesetre készenlétben vagyok, s ha idén sor kerülhet rá, hát rajtam nem múlik. Egy példamutató lakóházkorszerűsítés díjazása Április 11-én Piti Zoltán megyei tanácselnök-helyettes adta át „Az év lakóháza — '83" címmel meghirdetett pályázat díjait a zsűri által legjobbnak talált, magánerőből épült vagy korszerűsített családi és társasházak építtetőinek, tervezőinek és kivitelezőinek. A Nagy Jenő utca 4. számú ház, amelyet Glock Józsel tulajdonos Erb lenő építész terve szerint korszerűsíttetett, a Baranya megyei Tanácstól 8 ezer forintos külön dicséretben részesült, s ezt a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület 2 ezer forinttal egészítette ki. Egyesületünk azért járult hozzá a maga szerény módján az elismeréshez, mert a korszerűsítés — jóllehet a ház kívül esik Pécs történelmi belvárosán — jó példával szolgál a magántulajdonú házak felújításához, korszerűsítéséhez. Nem akartak mindenáron újat alkotni, ezért a ház, amely formájában, hangulatában, külső megjelenésében és belső megformálásában egyaránt hagyománytisztelő és hagyományőrző, a pécsi városkép figyelemre méltó új eleme lett. Ismét állatok a katonák céltáblái Az Egyesült Államok hadügyminisztériumának újabb rendelkezése szerint a katonák élő állatokra lőhetnek, hogy kipróbálják új lövedékek hatását. Mint Washingtonzan közölték, a Pentagon az év elején érvénytelenítette azt a rendelkezést, amely megtiltotta, hogy a lövedékek kipróbálásánál élő állatokat használjanak fel céltáblául. Csak kutyákat és macskákat nem szabad a lőgyakor- latok során ezután sem megsebesíteni. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter tavaly júliusban tiltotta meg a felhangzó tiltakozások miatt, hogy gyakorlatozás vagy kutatások céljából állatokra lőjenek. Kafka évszázada a Pompidou- központban A párizsi Pompidou-központ- ban május 23.—szeptember 10- ig kiállítás-, előadás-, színházi előadás, és vitasorozatot tartanak Kafka évszázada címmel. A sorozatot Yasha David rendezi, a tudományos tanácsadó bizottság tagja többek között Sir Malcolm Peasley, Kafka műveinek kiadója (Oxford), Klaus Wagenbach (Nyugat- Berlin) és Marthe Robert francia Kafka-szakértő. Tavaly ünnepelték Kafka születésének 100. évfordulóját. Idén június 3-án van Kafka halálának 60. évfordulója. Kóborló sziget Egy Kyuroku nevű lakatlan sziget, mely a legnagyobb japán sziget, Honshu ész «nyugati partja előtt terül el, az elmúlt tív év alatt 115 méterrel változtatta meg helyét. Kyuroku viszonylag gyors sodródását a szakértők azzal magyarázzák, hogy hatalmas tektonikus lemezek érintkezési pontján terül el, melyek erőteljes nyomást gyakorolnak a. szigetecskére. Mindenki Pinochet ellen Halottak, sebesültek, letartóztatottak. Vízágyúk, gumibotok, könnyfakasztó gránátok, puskagolyók, A Chilében már hagyományossá vált tiltakozási napokról szóló beszámolókban leginkább ezek a szavak ismétlődnek. Ez arra utal, hogy Chilében a helyzet — legalábbis pillanatnyilag — változatlan: a legkülönbözőbb társadalmi rétegek azt akarják, hogy Pinochet haladéktalanul távozzék, és kezdődjék meg a demokrácia helyreállítása, Pinochet pedig azt akarja, hogy szűnjék meg a tiltakozás, vegyék tudomásul, hogy ő nem hajlandó távozni. Március 27-én, kedden t,csak" öt ember vesztette életét a karhatalom erőszakos föllépése következtében; a sebesültek és a letartóztatottak pontos száma nem ismeretes. Tavaly, az előző hét tiltakozási napon lezajlott összecsapások következtében 97 személy halt meg. Ha így állnak a dolgok, kinek van oka az elégedettségre? Pinochetnek és a hadseregnek? Vagy inkább a szak- szervezeteknek, az ellenzéki pártoknak és a szegények különböző szervezeteinek? Látszólag a hatalom birtokosai örülhetnek, mivel ezt a tiltakozási napot is átvészelték. Igaz, a tömegmozgalom visszafogására ismét be kellett vetniük a rendkívüli állapot régi fegyverét, a kijárási tilalmat, a sajtócenzúrát és az előzetes letartóztatásokat. A „bevétel" rovatban viszont elkönyvelhetik, hogy túlélték a tüntetéseket, az iskolák és az üzletek bezárását, a magánfuvarozók sztrájkját, valamint a santiagói metró vonalain és a nagyfeszültségű távvezetékek ellen elkövetett robbantásokat. Pinochet és kormánya még a helyén van. Azt jelenti ez, hogy a tiltakozás megint eredménytelen volt? Semmiképpen sem. Egy katonai diktatúra megdöntésének közvetlen módja nem az utcai tömegmozgalom. A sztrájkok, a tiltakozások különböző formái csak az általános elégedetlenség kifejezői. A katonák még hallgatnak, de figyelnek. Figyelnek például arra hogy a magánfuvarozók, akik 1972-ben és 1973-ban Al- lende bukását és a puccsot segítették elő a sztrájkkal, ma a puccsista Pinochet ellen sztrájkolnak. És figyelnek arra is, amit a kommunista párt mond nekik: szabaduljanak meg a junta vezetőjétől, fogjanak össze a polgári lakosság kép viselőivel, mentsék meg a fegy veres erők maradék tekinté lyét. Pinochet elnököt nem a tűn tető diákok és a sztrájkoló munkások fogják megbuktatni Bukásához azonban elenged hetetlenül szükséges, hogy napról napra erősödő elége detlenség állandóan kifejezés re jusson. A diktátor lemon dósa, a demokratizálásról tar tandó népszavazás, az ideig lenes nemzeti kormány meg alakítása és az alkotmónyozó nemzetgyűlés megválasztása az a minimális program, amely egyesíti a baloldal és a jobboldal pártjait, a szakszervezeteket és a szakmai testületeket — a proletárokat, a kispolgárokat és a nagypolgárokat. Ez ez összefogás kétségtelen hatással van a fegyveres erők tisztjeire, akikről már régóta nem mondható el, hogy egy emberként tisztelik a diktátort, Valahol az Egyesült Államok ban, vagy a panamai csator naövezetben talán már kiké pezték azt a chilei katonatisz tét, akinek az lesz a föladata, hogy „megmentse a fegyveres erők becsületét". Talán egy jól irányzott pisztolylövéssel, talán egy belső puccs megszervezésével és irányításával. Ma már képtelen az elképze- lés, hogy a diktátor 1989-ig maradjon hatalmon. 7\ Pinochet tábornok Pinochet hatalmának fönnmaradása nem érdeke sem a nagypolgárságnak, sem a fegyveres erőknek, sem az Egyesült Államoknak. Elfogulatlan megfigyelők úgy látjók,-hogy a tábornok már korábban kiesett Reagan elnök kegyeiből. Washingtonban nem ragaszkodnak Pinochethez, mert meggyőződtek arról, hogy a személyéhez kötött chilei „vállalkozás” teljességgel ráfizetéses politikailag, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt. Az Egyesült Államok legfőbb célja a baloldal megerősödésének meggátlása, különösen a kommunisták háttérbe szorítása. A Pinochet-rendszer konzerválása viszont szükségszerűen a baloldal befolyását növelné. A közeljövőben tartandó újabb tiltakozási napok és a tervezett általános sztrájk megtartása segít majd tisztázni az erőviszonyokat. Todero Frigyes Tüntetés Santiagóban MICRONESIA Philippine Sea Mu»™» ft Yap Is . P ,USI r Palau Is-.' IstandSMs SstpsnGuam Az utolsó gyámság Bikini Atoll. Ponapa Caro,, '"e Islands it ..Marshall- Islandsiusi Talán az Európa-centrikus tömegtájékoztatás, no meg az irdatlan távolság magyarázza, hogy ritkán esik szó a hírekben a Csendes-óceán nyugati felében lévő Mikronéziáról. Legutóbb annak kapcsán merült fel a szigetek ügye, hogy a Szovjetunió állandó ENSZ-kép- viselete hivatalos tiltakozást nyújtott be a világszervezet főtitkárához. A nyilatkozat rámutatott: az Egyesült Államok a régió feletti ellenőrzés megszerzésére törekszik, s katonailag magához akarja kötni a több mint 2 ezer elszórt szigetből álló Mikronéziát. A szigetvilág a múlt század végén spanyol gyarmat volt. Később a terület nagy része német kézre került, majd az I. világháború után japán fennhatóság alá tartozott. Innen indultak a japán repülők váratlan támadásaikra - többek között Pearl Harbour ellen. A világ ebben az időben kezdte megismerni a kicsiny szigeteket. Az amerikaiak előrenyomulása során nemegyszer véres, kegyetlen csata folyt egy- egy addig sosem hallott, apró földdarabért. A II. világháború után, 1947- ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Államokat bízta meg Mikronézia gyámsági felügyeletével. Annak idején tíz másik gyámsági területet is létrehoztak. Az újragyarmato- sítás elleni küzdelem, s az ENSZ-közgyűlés 1960-as deko- lonizácíós rendelete nyomán ezek azóta önrendelkezéshez jutottak. Mikronézia helyzete azonban napjainkban is felemás. Az USA ugyanis kezdettől fogva felismerte a szigetvilág stratégiai jelentőségét. Tinian szigetéről startolt a hiro- simai atombombát szállító B— 29-es gép. A Bikini- és Eniwe- tok-szigetek hosszú évekig nukleáris próbarobbantások színhelyéül szolgáltak. A vietnami háború során Guam szolgált a B—52-es bombázóerődök fő támaszpontjául. Palaun vegyi- fegyver-raktárot létesítettek, Kwajelein pedig szinte ballisztikus lőtérpályaként szolgál: ebben a körzetben csapódnak be a kaliforniai Vandenberg- támaszpontról kilőtt interkontinentális kísérleti rakéták. Az ENSZ alapokmánya pontosan megszabja a gyámsági rendszer feladatát: elő kell segíteni a szóban forgó terület lakosságának politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi haladását, biztosítani a fokozatos előrelépést az önigazgatás, vagy a függetlenség felé. Az eltelt évtizedek azt bizonyítják, hogy Washington nem töltötte be előírás szerint kötelezettségét. Leginkább a közigazgatás terén mutatkozott meg, hogy az Egyesült Államok milyen jövőt szán Mikronéziának. A gyámsógi területet először a haditengerészet, majd a belügyminisztérium hatáskörébe utalták. A mikronéziai kongresszus megalakítását 1965-ig halasztották. Guam szigete jogilag már eleve kiszakadt a szigetvilágból, nem volt része a gyámsági övezetnek sem: oz USA-hoz tartozik, bár lakói nem teljes jogú állampolgárok. Az önkormányzat névleges bevezetéséről 1969-ben kezdődtek tárgyalások. 1975-ben Észak-Marianát egy népszavazással nemzetközösségi jelleggel - Puerto Ricohoz hasonlóan — az Egyesült Államokhoz csatolták. A Carter-kormányzat alatt tető alá hoztak egy megállapodás-tervezetet, amely a három másik nagy körzet, a Marshall-szigetek, a Nyugat- Karolinák (Palau-szigetek) és a Mikronéziai Szövetségi Államok helyzetét volt hivatva „rendezni" az úgynevezett „társult államok" elve alapján. Az egyezmény fő jellemzője, hogy míg helyi kérdésekben Washington lemond a döntési jogkörökről, addig a 15 éves lejórti időn belül „biztonsági és védelmi ügyekben" továbbra is felügyeletet gyakorol, beleértve a támaszpontok fenntartását. Sőt e szempontból Washington messzebbre tekint: Kwajelein egy különszerződés értelmében 30 évig marad amerikai támaszpont, Belau Köztársaságban (a Palau-szigetek neve 1981 óta) pedig 100 évi „bérleti szerződést" kötöttek egy 10 ezer hektáros „gyakorlóterületre".
