Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-13 / 130. szám

Vasárnapi magazin- "mm:■ ■ ■ • • w c% Vasárnapi ma ijanl< Rádió Életünk kultúrája, életünk stílusa A VASÁRNAPI MAGAZIN el­ső órájában zenés beszámoló foglalkozik az érettségiző fia­talok hagyományos, meghitt ünnepével, a ballagással, majd Füzes Miklós dokumen­tumműsorával Táncsics Mihály- ra emlékezik, halálának cen­tenáriumán. A közelmúltban hunyt el Horváth Mihály, a pé­csi zeneiskola nyugalmazott igazgatója, karmester és zene­szerző. Műveiből csendül fel néhány, és közben hangját is felidézik a hangmúzeum felvé­telei. Kelle Sándor festőművész beszél színekről és hangokról, abból az alkalomból, hogy al­kotásai láthatóak a pécsi Ga­lériában. Beethoven I. szimfó­niájának IV. tételével ér véget a magazinműsor első 60 perce, a Pécsi Szimfonikus Zenekar Kamarazenekarának május 2-i hangversenyén készült felvétel­ről. Hosszas vajúdás után megalakult Pécsett a közműve­lődési GMK, amelynek foglal­kozásaira és szülői értekezle­tére — mert ilyen is van — kopogtatott be a hétfőn hall­ható HANGADÓ. Két zenés ri­port is elhangzik: az egyik a Szélkiáltó együttesről szól, mi­vel foglalkoznak, miként élnek a Ki Mit Tud? siker óta. A má­sik pedig az eddig csak kazet­tákról ismert, de a közemúlt- ban Pécsett „élőben" is fellé­pett Trabant együttes két tag­jával készült. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD­RÓL szól Nógrádi Erzsébet kedden hallható riportműsora, mely a Baranya megyei Egész­ségnevelési Társadalmi Bizott­ság munkáját mutatja be. Szerdán Borsos József szerkesz­tésében jelentkezik a HÉTKÖZ­BEN című aktuális dél-dunán­túli körkép, számos riporttal, érdekes és hasznos információs anyaggal. A csütörtöki ÉLETÜNK KUL­TÚRÁJA című műsorról a szer­Televízió kesztő-műsorvezető Szabó Zsolt tájékoztatott: — Mai lexikonokban is ol­vasható a következő címszó: dolce far mente. „Édes sem­mittevés" a jelentése ennek a légi olasz szólásnak. Sokan fi­lozófiának tartják, mi azonban úgy gondoljuk, filozófiai fel­hangok nélkül is átmenthető mára a fogalom. Hiszen a semmittevés nem szó szerint ér­tendő, tartalmilag talán az „aktív pihenés", a „rekreáció", az intenzív munka utáni szel­lemi lazítás, feltöltődés szavak jelzik leginkább azt a téma­kört, amellyel az ÉLETÜNK KULTÚRÁJA c. sorozatunk má­jusi adása foglalkozik. Rövi­debben fogalmazva egy tartal­mas, emberi életvitel, életstí­lus megvalósításának lehetősé­géről hallhatnak a műsorban. „Seher Sarajevo" cimmmel hangzik el ma este Kricskovics Antal zenés riportjának máso­dik része. Körülbelül egy hó­nap múlva az iskolai osztályfő­nökök is befejezik az idei tan­évet. Néhányukkal beszélget Filákovity Bránkó a hétfői szerb-horvát nyelvű műsorban. Nemzetiségi ösztöndíjasokkal készült riport hallható országo­san is a keddi műsorban. A ri­porter: Klaics Milicg. Ugyan­ezen a napon a városi és fa­lusi közintézményeken elhelye­zett több nyelvű feliratokról szó| az aktuális jegyzet. A szombati Kaleidoszkópban többek között bemutatják dr. Szita László könyvét „Tanulmányok és for­rásközlemények a baranyai nemzetiségek történetéből” címmel. Kerner Lőrinc szerkeszti a német nyelvű „Hétfői maga­zin"-!. A keddi országos adás­ban az Iskolarádió jelentkezik. A pécsi raktárbázisba látogat el szerdán Gráf Vilmos, míg a pénteki „Kulturális magazin"-t Fata Márta állította össze. A tehetségek útja Pécsi televíziósok műsorával kezdjük e heti ajánlatunkat. A ba/óíaí ős/ápró/ készült ter­mészetvédelmi film május 15- én, kedden 18.05-kor kezdődik. A somogyi ősláp különleges növény- és állatvilágát egy éven át figyelték kamerájukkal a pécsi tévések, sok látványos, érdekes természeti jelenséget örökítettek meg gyakran ro­mantikus, kalandos körülmé­nyek között. A szerkesztő Bé­kés Sándor, operatőr Bárány György. A szerdai műsorból g Peda­gógusok fórumára hívjuk fel nemcsak pedagógusnézőink fi­gyelmét: A tehetségek útja cí­mű vitaműsorban — amelybe a nézők is bekapcsolódhatnak — a szakemberek arról beszél­nek: legyenek-e s hogyan mű­ködjenek az „elit iskolák”? (18.00, tv, 1.) A 2. programban 20.00 órakor kezdődik a Julek című csehszlovák film: Julius Fucik életéről szól. Csütörtök délután (17.10) Adni érdemes címmel a budapesti Nemzeti Színház felépítésére indított közadakozás eredményeiről tá­jékoztatják a nézőket (a tíz­perces információ rendszeresen jelentkezik majd), a második műsorban 18.15-kor az örmény Televízió estje kezdődik. Lát­hatunk magycr riportfilmet a jereváni Gyermekművészeti Mú­zeumból, koncertet és doku­mentumfilmeket, de a legérde­kesebbnek az Artur Pelesjan filmjeiből készült összeállítás ígérkezik: Pelesjant a modern filmművészet egyik megújítója­ként emlegetik. Pénteken (20.00) Vitray Ta­más Jelentkezik, majd (21.05) Karinthy Ferenc Szellemidézés című színművének tévéváltoza­ta következik Karinthy Márton rendezésében. A szombat és a vasárnap este bőséges válasz­tékot kínál a különböző műfa­jok kedvelőinek. Szombat, tvl., 20.05: Telepádium. 21.15: Mes­terdallamok, 21.45: Psycho a Hitchcock-sorozatban. A tíz éve nálunk moziban vetített és a közvélemény egy részének felháborodása miatt műsorról lekerült film most a képernyőn jelenik meg: azóta úgy látszik edződtünk, s az egykor horror­nak vélt filmét ma inkább lé­lektani kriminek nevezzük. De azért csak 18 éven felülieknek! Ez idő alatt a második prog­ramban Csehov Sirály című színművét közvetíti a televízió (20.00) a Vígszínházból: a Mor­vái István rendezte előadás szereplői közül néhány név: Ruttkai Éva, Kútvölgyi Erzsébet, Darvas Iván, Benkö Gyula. A romantikus filmek kedve­lői vasárnap este (20.00) Jókai Aranyemberét láthatják (készült 1962-ben) 22.00-kor pedig Pi­linszky János KZ-oratórium cí­mű művének tévéváltozata idé­zi fel a második világháborút. A rendező Maár Gyula. A má­sodik programban a Romanti­kus kamaraestek sorozatban Richard Strauss-est lesz Soss Sylvia és Rohmann Imre közre­működésével. Vezényel: Ligeti András. G. T. ­Huszonöt év a magyar nyelvi műveltség szolgálatában 1959 derekán Pécsett már készültek arra az őszi tanács­kozásra, amely mind a mai na­pig a legjelentősebb sereg­szemléje volt a magyarorszá­gi magyar nyelvművelésnek. A Dunántúli Napló ekkortájt, egészen pontosan 1959. május 13-án indított nyelvművelő ro­vatot Toliseprű címmel. Ez a rovat ma is él, szabály­talan időközökben, de szaka­szosan visszatérő jelleggel megjelenő írásai által immár negyedszázada fejti Ki folya­matosan hatását a Baranya megyei olvasókra. Huszonöt év bizony nagy idő. Ha nem tévedek talán csak a Kossuth adó Édes anyanyel­vűnk című sorozata — Lőrin- cze Lajos szerkesztésében — és az Élet és Tudomány nyelv­művelő rovata — Grétsy Lász­ló szerkesztésében — büszkél­kedhet magasabb korral, mint a Toliseprű. A magyarországi művelődés­ben nem vezetnek csúcstelje­sítmények könyvét, de könnyen meglehet, hogyha vezetnének, akkor ez a pécsi nyelvművelő rovat szerepelne a legrégebbi — és folyamatos — vidéki (nem budapesti) nyelvi soro­zatként. S ez nem csupán idő­beli nevezétesség : az eltelt ne­gyedszázad alatt ez a rovat olyasféle hírnévhez is jutott, mint c Ferenczy Géza által szerkesztett kaposvári és a Ba­kos József által írt egri nyelv­művelő sorozat. A Toliseprűnek van egy kü­lönlegessége valamennyi eddig említett társához képest: szer- kesztője-szerzője nem nyelvész, illetőleg nemcsak nyelvész. (A háborúról is szokták mondani, hogy komolyabb dolog annál, hogy csak katonákra lehessen rábízni: így van ez valahogy a nyelvvel is...) Dr. Tóth István nyugalmazott főiskolai tanár szakmai beso­rolása ugyanis nem is olyan egyszerű feladat. Tanár tehát nevelő: irodalmi nevelő és nyelvi nevelő. Jogász diplomá­ja is van: ez egyáltalában nem fölösleges akkor, amikor a, nyelvi törvények értelmezése és érvényesítése dolgának jó része; ne feledjük el, hogy az alkalmazott nyelvészet éppúgy törvénytudomány, mint a jog­tudomány, ha már az alaptu­dományokra kitérünk, ötletes és eredményes irodalomtörté­neti kutató, aki egyúttcl a nyelvművelő irodalmárok sorá­ba is beletartozik. S végül köz­író — a nem egészen pontos magyar megfelelője a publi­cista szónak —, mégpedig „nyelvi közíró" de nyelven tú­li kérdésekkel is törődő író. Mi teszi közírói jellegűvé ezt a sorozatot? Részben a kiin­dulópontja: a felelősség a ma­gyar nyelvért és a magyar nyel­vet használó emberért; rész­ben tárgy választása: közérde. kű kérdéseket tesz szóvá, — akár nyelviek azok, akár nyel­ven kívüliek, mint például a te­lefonkönyv vagy a repülés sor­sa a magyar művelődésben. Mert nehogy azt higgyük, hogy csak világtörténeti mére­tű közügyek vannak. Akadnak bőven olyanok is, amelyeket mindennapjaink közügyének te­kinthetünk. Afelől pedig ma már nem lehet kétségünk, hogy Pécsett és Baranya megyében legnagyobbrészt ez az újság­rovat emelte fel a közügyek sorába a magyar nyelvhaszná­lat ügyét. A Toliseprű első ránézésre nyelvművelő cikkek sorozata. Némi elmélyedés után azonban kiderül hogy ez ugyan igaz, de jóval többet vállal és tel­jesít a rovct. Nyelvi ismeret- terjesztésről van szó, mégpe­dig olyanról, amelyben az is­meretek — a nyelvről, a ma­gyar nyelvről közvetített isme­retek — és a nyelvi gyakorlat a legnagyobb mértékben ösz- szefüggésbe kerültek. A jósze­mű szerző szinte csak kinyit egy könyvet, kisétál a pécsi utcára, s máris látja, hogy hol segíthet a nyelvi magatartás­nak kisebb-nagyobb kérdései­ben. S épp ez a helyileg hi­teles ismeretekre épülő, a köz­vetlen környezetünkben megfi­gyelhető nyelvhasználatot cél­ba vevő nyelvi nevelés válhat érthetővé és hatékonnyá. Természetesen nemcsak a közvetlen pécsi környezet biz­tosítja a sorozat beleágyazó- dását a magyar művelődésbe. A rovat tárgyalásmódja és hi­vatkozási köre révén legalább annyira művelődéstörténeti és irodalomtörténeti jellegű, mint nyelvészeti. Ezek a területek és módszerek nem is választha­tók el egymástól minden egyes esetben. A Toliseprű jól szol­gálja azt az eszményt is, ame­lyet a műveltség egységének neveznek. S hadd tegyem még hozzá, hogy a művelődéstörténet módszer nagyon érdekessé, fordulatos­sá teszi a szinte pehely köny- nyüségű tárgyakat, mint egy- egy szg eredete. Tóth István tolla közel áll a századforduló II tudomány világából Á vitorlás kocsi 4 8 5 évvel ezelőtt, 1 5 9 9 -ben készítette el Simon de Stevin belga fizikus Nassau-Orániai Móric herceg, Németalföld helytartója részére a v i - toriás kocsiját. Eddig csupán olyan jármüvekkel kísérleteztek, ame­lyet a benne iilö kézzel vagy lábbal tudott mozgásba hozni. A XVI. század végén jelentek meg azok a kocsik, amelyek a szél energiáját kívánták hasz­nosítani. Stevin vitorláskocsija a feljegyzések szerint 28 utassal 2 óra alatt 68 kilométert tett meg. Erős szél mellett el lehetett vele 40 km/óra sebessé­get érni. A gyakorlatban azonban mégsem vált be, mert országúton nem lehetett vele úgy lavírozni, mint a tengerparton. Egy példányát a müncheni Deutsches Museumban őrzik. Képünkön: Stevin vitorlás kocsija. K. A. elbeszélőihez — remélem, ezt nem veszi zokon —, akik tud­tak eseményekről, emberekről, tárgyakról, s ha kellett szavak­ról mesélni. A Toliseprű egyúttal filológia is. Ezt a görög szót nem lehet megkerülni, amely — szabad fordításban — azt jelenti, hogy „a szavak szeretete". (S hadd álljon itt erről Bakos Ferenc értelmezése: 1. valamely nép vagy nép­csoport nyelvével, irodalmával és műveltségének minden más vonatkozásával az írott emlé­kek alapján foglalkozó tudo­mány . ..".) A művelődéstörténet és a fi­lológia egyébként nagyszerűen alkalmas arra is, hogy a múl­tat és az élő jelent összekap­csolja. Ezt hívják történetiség­nek ebben az összefüggésben. S hói marad a „kemény nyel­vészet", kérdezhetné valaki. Hi­szen ma is okad olyan nyel­vész aki szerint a nyelvműve­lés legfőbb haszna abban áll, hogy — a hajdan volt Probus mester jegyzékeihez hasonló módon — épp azt kifogásol­ja, ami tegnap nem volt sza­bályos, de ma már használa­tos; s ezáltal adatokat szol­gáltat a nyelv változására. Nem tagadható, hogy minden egyes nyelvművelő írás ilyen módon is adatnak számit, no igen. Egy olyan nyelvi felfo­gásban azonban, amelyik a művelődés egészébe helyezi el a nyelvet, s amely segíteni kí­vánja a beszélőt, — sokkal többet nyújtanak a nyelvmű­velő írások. Úgy tanítanak, hogy egyúttal szórakoztatnak is; s úgy „sepregetik” a sza­vakat, nyelvi fordulatokat, hogy ezáltal érzékenyebbé teszik a nyelvhasználót saját nyelve iránt, s nemcsak az iránt. A sorozatban bújkáló hu­mor, irónia („szellemes finom gúny”) nem összeférhetetlen Tóth István szépről alkotott fel­fogásával is amelyet nem ta­láltam meg kifejtve, de meg­próbáltam kihüvelyezni az át­tekintett cikkekből. (Egyszer ta­lán ezt is kifejti, hisz még sok­sok évig számítunk tollára.) Annyi biztos, hogy jó olvas­mány. Kiálljc a sorozatok pró­báját: együttesen még jobban élvezzük, mint az egyes dara­bokat külön-külön. A Tollsep- rűk. Hogyan írjuk? Hogyan mondjuk? (Pécs. 1979. 203 lap) című kiadványból bárki meg­győződhet erről. A sorozat megérdemelne egy nyomtatott válogatást is, amely mind a mai napig összegvűjtené a szerző legjobb cikkeit. Nincs olvan cikksorozat, ami mindenkinek tetszene; nyilván vannak bírálói is a Tollseprű- nek. Ha ennek révén elgon­dolkoznak c saját nyelvhasz­nálatukon, környezetük nyelvi szokásain a pécsi beszéden, okkor — gondolom — a szer­ző örül is a bírálatnak, hisz éoo ezt akarta. Azt is tudom, hogy némely iskolában szakköri anyagként is feldolgozzák a sorozat anya­gát. .Huszonöt év alatt sok min­den történt a magyarországi magyar művelődésben és eqváltalában az országban. A viszonvlagos szilárd nyugalom időszaka lehetővé tette, hogy korszakot váltsunk gazdasági életünkben. A művelődésbe be­tört a mindenható televízió. S ha egy sorozat ilyen történeti szakcszban végig eleven, ol­vasmányos, ötletekből ki nem fogyó, akkor jól ellátta a fel­adatát. A sorozat szerkesztőjének és szerzőjének, dr. Tóth Istvánnak jó egészséget kívánok a to­vábbi évek munkájához. Dr. Szépe György, a TIT országos alelnöke és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem professzora Házi bajnoksái A sokféle játék közül azok a legérdel sebbek, amelyekben mindenki részt veh és valami díjért, tétért folyik a játék. Ii néhány: ROLLERFOCI Alakítsatok 2—2 fős csapatokat, mii többet, annál érdekesebb lesz a bajn< ság. A csapatok válasszanak nevek (Ezek lehetnek ismert klubok nevei, ve fantázianevek.) Utána készítsétek el a s solást, úgy, hogy minden csapat mind« kivel mérkőzzön. Az már csak megállaf dós kérdése, hogy a győzelemért, dönt lenért hány pont jár. Fontos az is, he ha a bajnokság során pontegyenlőség If ne, akkor mi dönt. (Gólarány; ki rúg többet; az egymás elleni eredmény st Ezek az alapszabályok minden bajnokse ra érvényesek lehetnek. A rollerfoci lényege: a labdát csak í lehet érinteni, ha az egyik lábatok a r leren van. Itt is fontos a passz (átadó a labdavezetés és a góllövés. Válasszal mindig egy játékvezetőt, aki a vitás k désekben dönt. FEJRÖPLABDA Ha van elég hely, akkor egy röplabc pálya nagyságú területen, ha nincs, < kor kisebb helyen, rajzoljatok fel röpít dapályát! (Hálót vagy fonjatok spárgát vagy feszítetek ki vastag kötelet, art kössetek szalagokat.) A hálót a föle számítva 2 méter magasra tegyétek! A | lya nagyságától fügaően 3—4, eset 5—6 fős csapatok alakuljanak. A szál lyok hasonlóak a röplabdáéhoz, de a li dót csak fejjel lehet érinteni. Nagyon galmas, ügyességet igénylő játék. GYŐRI LÁSZLÓ Erdő Erdő mély vén favág Erdő mélyi gyantaillat Nekiláttam fejszeéllel, fűrészeltem a fűrésszel, lezuhant a völgybe sok ihar, gyertyán, bükkfa, éger, de éreztem minden éjjel gyantaillatot. Medve, mókus, őz, vaddisznó sivalkodott, brummogott, bőgött, beszélt, zokszó, jajszó törte a csöndet, elcsukló hangon igy rimánkodott: — Ne bántsd e fát, vén favágó, minden odva egy-egy kuckó, lombja, halld, susog! Gyermekraj A Hazafias Népf Baranya megyei zottsága és a Dun túli Napló Szerkes sége „Az én ha Magyarország" < mel gyermekraj2 lyázatot hirdet ház felszabadulása 40. fordulója tiszteletért A gyermekrajzpályázeton részt ve megyénkből minden gyermek aki a éves életkort nem haladta meg. A be dött pályamunkákat csak akkor fogac el, ha annak készítését óvodai nevelő, talónos iskolai rajztanár, vagy úttörőve tő aláírásával igazolja. A pályázat tartalmában megörökíti az ország, a megye, a lakóhely szépséi a gyermekek életének örömeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom