Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-06 / 95. szám

1984. április 6., péntek Dunantuli Tlaplö 3 tüzeld es epitdrnmro tei fp PÉCSVPflnoi CDITOIDOm S^VETIfEZCT^P Házépítők boltja létosül Péesv Nyitás július elsején Itt épül fel a házépítők boltja Ajtók, ablakok, gerendák, csövek és radiátorok. A kisla­kásépítéshez szükséges szinte valamennyi áruféleséget bizto­sítja a július elsején nyíló pécsváradi házépítők boltja. Az üzemeltető, a helyi Építő­ipari Szövetkezet együttműkö­dési szerződést kötött az ÉPTEK-kel, ennek alapján évente mintegy 400 családi ház teljes felépítéséhez ele­gendő különféle anyagot és szerelvényt forgalmaznak. Az előzetes megállapodás szerint a pécsváradiak 60 nap­ra bizományba kapják a kész­letet. Ez azonban nem akadá­lya annak, hogy a választék bővítése érdekében ne keres­senek kapcsolatot más keres­kedelmi partnerrel, vagy akár közvetlen a gyártókkal. A leg­fontosabb cél mindenképpen, hogy valamennyi terméket egy helyen megkapjon a vásárló. Az idei évet kísérleti idő­szaknak tekintik, ám ha a for­galom igazolja az előzetes el­képzeléseket, jövőre már elő­szerződéseket is kötnek a ház­építőkkel. Egyelőre azonban még csak az épületek kivitele­zése folyik. A munkálatokat a szövetkezet szakemberei vég­zik. Előreláthatólag június vé­géig befejezik az építést és addigra rendelkezésre áll az induló készlet is. A Pécsváradi Építőipari Szö­vetkezet a kereskedelmi for­galom megszervezésére 5,2 milliós kölcsönt kapott az OKISZ-tól. A rendelkezésükre bocsátott összeg segítségével remélhetőleg nem csupán a környék, de egész Baranya el­látása tovább javul majd. Ferenci D. Kétnapos vetélkedő Pécsett és Mohácson A „Szakma Kiváló Tanulója” országos verseny A bútorasztalos Szakma Ki­váló Tanulója kétnapos orszá­gos versenyét tegnap Mohá­cson, az 502. sz. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben dr. Németh Elemér, a Mohács város Tanács elnöke nyitotta meg, majd Rischák Tibor, a vizsgabizottság elnöke ismer­tette a 28 résztvevővel, illetve az őket elkísérő szakoktatókkal az SZKT verseny menetét. A tét nem kevesebb mint az, hogy a harmadéves bútorasz­talos tanulók közül ki lesz az első hat, mert ők évfolyamtár­saikat majd három hónappal megelőzve már szakmunkásként utazhatnak haza Mohácsról. A tegnap délelőtti írásbeli fel­adattal három év anyagában szerzett tudásukról tettek tanú- bizonyságot a részt vevők, a mérőlapok szakmai, anyagisme­reti, szakrajz és szakmai számí­tások kérdései ha nem is vol­tak — legalábbis a zsűri sze­rint — a legnehezebbek, de a vizsgadrukk és a tét a 4 órára engedélyezett időtartamra ne­héz feladat elé állította a bú- torasztalos jelölteket. Míg a versenyzők a mérőla­pokkal birkóztak, addig a szak­oktatók megtekintették az isko­la tanulóinak egy a kettő arányban korábban készített kis bútorait, majd később a Szök­és Kárpitosipari Vállalat mohá­csi gyárában a tanműhelyben ismerkedtek a péntek reggel hét órától tanulóikra váró gyakor­lati feladattal. A gyalupadokon ma reggel minden versenyzőt előre leszabott anyagok vár­nak, csavarokkal, vasalással, tiplikkel, adott a műszaki rajz és a kész termék — az egyéb­ként országos hiánycikknek szá­mító ágyneműtartó szekrény ko­lóniái lécdíszitéssel —, hogy a versenyzők az általuk ma ösz­szeállítottat összehasonlíthas­sák a „gyárival”. Hogy a tegnapi elméleti és a mai gyakorlati feladatok után a huszonnyolcból ki lesz az a hat, aki a bútorasztalos szak­mában a Szama Kiváló Tanuló­ja országos versenyen szak­munkássá lép elő, az a ma 17.30 órakor kezdődő ered­ményhirdetésen derül ki. Az el­ső három helyezett külön juta­lomban is részesül: külföldi, belföldi üdülési lehetőséghez jutnak, illetve pénzt is kapnak. * Pécsett, az 508. sz. „Tarr Im­re” Szakmunkásképző Intézet aulájában, dr. Bárdi László, a Baranya megyei Tanács Műve­lődési osztályának csoportveze­tője nyitotta meg csütörtökön, a központifűtés- és csőhálózatsze­relő, valamint a vízvezeték- és készülékszerelő tanulók „Szak­ma Kiváló Tanulója” országos versenyét. Pécs, 1971 és 1975 után most harmadizben ad ott­hont az országos döntőnek, amelyre a tizenkilenc megyé­ből és a fővárosból érkeztek fiatalok, a területi versenyek legjobbjai. A kétnapos vetélkedő első napján huszonhárom vízveze­tékszerelő és 24 központifűtés- szerelő vett részt az írásbeli versenyen. Délután Abaligetre utaztak a fiatalok, majd Pécs várossal ismerkedtek meg. Ma reggel hétkor, két színhelyen kezdődnek a gyakorlati ver­senyek, a vízvezeték-szerelők Kertvárosban, a központifűtés- szerelők a BÉV központi patacsi tanműhelyében adnak számot felkészültségükről. Délután 15 árakor kerül sor az ünnepélyes eredményhirdetésre, amikor a két szakma hat első helyezett­je, összesen 12 fiatal kapja meg soron kivül a szakmunkás­bizonyítványát. M. L. — Rné A Kertészeti Vállatatnál '»W T■.V ,vl>.’* Új típusú fólia Energiatakarékos eljárás Energiatakarékossági — a világszerte fontos cél eredmé­nyesen vált valóra a Pécsi Ker­tészeti és Parképítő Vállalat­nál. Mégoedig máshol szerzett kertészeti kutatóintézeti és ker­tészeti vállalati tapasztalatok átvétele és továbbfejleszése alapján. A Komárom megyei Kertészeti Vállalat ugyanis — kutatóintézeti segítséggel — kidolgozott egy új melegházi eljárást. Ennek lényege: üveg helyett fóliával foaják fel a nap energiáját. A fólia kettős falú, s két réteg között a kinti hőmérséklethez igazodó hőfo­kú víz van. A Pécsi Kertészeti és Park­építő Vállalat továbbfejlesztet­te a Komárom megyei mód­szert. Ott ugyanis kútból nyer­ték a vizet. Pécsett viszont a Hőerőműből vezetik a gőzt a vállalat Bolgár Néphadsereg úti telepének hőközpontjába. A hőközpontból viszik tovább a melegágyak fűtése végett. A közben a Hőerőmű gőzéből keletkezett úgynevezett „fáradt vizet" általában 22—23 fokos állapotban vezetik el a fólia kettős rétege közé. Az új el­járást már 2200 négyzetméter alapterületen bevezették. A bevezetés költsége 1 600 000 forint volt, vagyis a hasonló berendezések előállítási költ­ségének mintegy a fele. A két fóliaréteg közötti energia elő­állítási költsége pedig szinte a nullával egyenlő. Búcsú Csuka Zoltántól Hűvös októberi délután volt, mikor az érdi autóbuszról le­szálltam. Tiltakoztam, hogy elém jöjjön, de Csuka Zoltán kedves határozottságának nem mondhattam ellent. Hosszú bal­lonkabátban, fekete posztósap-' kával a fején érkezett, s a leg­első kérdése ez volt: — Hogy vagytok Pécsett fiam? S mikorra a kanyargós utcá­kon át otthonához értünk, ahol nem borított aszfalt se járdát, se úttestet úgy éreztem, hosszú ideje ismerem ezt a közvetlen, őszbehajló örökfiatal költő-mű­fordítót, aki annak idején Pécs­ről indult... Az évtizedes talál­kozás után is visszaidéződnek bennem szavai: — Sok minden köt Pécshez, — mondotta. Ott végeztem 1921-ben az iskoláimat, a fel­sőkereskedelmiben. Az iroda­lom szeretetét Fehér Sándornak köszönhetem, s ez örök szere­lem maradt. Fölkelt, az üveges szekrény­hez sietett megkeresni első ver­seskötetét, s közben Dicike, a törékeny alkatú feleség édes­süteménnyel és kávéval kínált. Előkerült az 1920-ban Pécsett kiadott könyv. Fehér Sándor ir­ta az ajánlást, amely egyben úravaló is volt a fiatal Csuka Zoltánnak: „Féltenélek, óvná­lak, de tudom hiába. Hát ereszd neki szárnyadat, neki a magas­nak, úgy is mindegy; te azok közül való vagy, akik nagyon megütik magukat." A század második évtizedé­nek végén tette meg az első lépéseit, került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. Az avantgardizmus híveként hir­dette már ifjú korában: „Nem szerethetem a népemet akkor, ha a velem egy égboltozat alatt élő népeket nem szeretem." Meggyőződéssel vallotta, hogy Európa kis népeinek meg kell érteni egymást és száműzni kell a nacionalizmust. A határon túl lévő magyarok és az itteni délszlávok érezzék otthon ma­gukat bármelyik országban is éljenek. Szellemi függetlenségének megőrzése vezérelte, mikor vil­lamosvezetőnek helyezkedett el. Délelőtt a pécsi Király utcá­ban gördült a síneken, délután pedig a „Krónika" cimű folyó­iratot szerkesztette. A Horthy- rendszer megtorlásától tartva 1921-ben Jugoszláviába emig­rál. Fatelepi munkás Újvidéken, majd ládát cipel a konzervgyár­ban, s közben fiatal társaival a vajdasági magyar irodalom lét­rehozásán munkálkodik. Párizs ekkor már elérhetetlen távolba kerül, ahová eredetileg készült. Fölismerte a testvériség, az egymásra utaltság, a kisebbsé­gi írók összefogásának szüksé­gességét. 1922-ben indítja meg az Út című folyóiratot, amely három évig élt. S közben ren­dületlen szorgalommal sajátít­ja el a szerb-horvát, a mace­dón és a szlovén nyelvet. Sorra jelennek meg verseskötetei, többek között 1924-ben a „Fun­damentum", amit Faust Imre, az ugyancsak emigrációban élő (Munkatársaink telefonjelen­tése) Egy hét múlva kerül a Parla­menthez a közoktatás és a fel­sőoktatás 2000-ig szóló fejlesz­tésének programja, amelyről tegnap délelőtt tanácskozott az országgyűlés kulturális bizott­sága, Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára elnök­letével. A parlamenti expozé kiemelt téziseit Köpeczi Béla művelődési miniszter ismertette, kiemelvén, hogy külön fontos­ságot tulajdonítanak az álta­lános műveltség, a közismereti képzés, a szakmákban pedig az alapozó képzés, és az erre épülő szakosodás feladatainak. Minden fejlesztésben az álta­lános iskola élvez elsőbbséget és változatlan marad a közép­fokú alapstruktúra. Kulcskér­désként kezeli a kormányzat minden tekintetben a pedagó­gusok helyzetét, továbbá a zsú. foltság enyhítését, és a diákok szociális helyzetének javítását. Szakember és politizáló egyént Dara nyal képviselő hozzászólása Tanácskozott az országgyűlés kulturális bizottsága Napirenden az oktatás továbbfejlesztése — ez a felsőoktatás, az értel­miségi képzés tartalmi korsze­rűsítésének két vezérelve, to­vábbá az egyetemek, főiskolák és a tudományos kutatás szo­rosabb kapcsolata. A vitában 23 kérdés hang­zott el 10 hozzászólótól, és ezekre a miniszter, továbbá Gazsó Ferenc és Földiák Gá­bor miniszterhelyettesek adtak választ. Nyolcán szólaltak fel, közöttük Medveczky Antalné országgyűlési képviselő, a pé­csi Pollack Mihály Műszaki Főiskola oktatója, aki először utalt a pécsi intézményekben előzetesen folytatott oktatói és hallgatói vitákra. Hangsúlyoz­ta, hogy a főiskolai és egye­temi képzési forma többnyire a kettő egyedi funkciói miatt két képzési iránynak tekinthető, és csak néhány esetben képzési szintnek. A pécsi oktató jobb­nak látta volna, ha a szakági fejlesztési programok vitáinak eredményei már rendelkezésre állnak. (Ezek a viták most folynak. A jogászok országos tanácskozására csütörtökön és pénteken Pécsett kerül sor.) Medveczky Antal né azt is megállapította, hogy a három pécsi felsőoktatási intézmény­ben a pécsi egyetemeken a vezető oktatók túlterheltek, hi­szen rájuk hárulnak elsősorban — egyebek mellett — a tudo­mányszervezési feladatok. El­mondó, hogy némi bizonyta­lanságot mutat az oktatói lét­szám csökkentésére vonatkozó legújabb minisztériumi rendel­kezés. Majd kérte a miniszté­rium erkölcsi és anyagi támo­gatását a JPTE Tanárképző Kar A-épületének halaszthatatlan rekonstrukciójához. Földiák Gábor válaszában elmondta, hogy a felsőoktatás téralapjainak zárolása miatt vált szükségessé a fenti intéz­kedés, amely a tanárképző in­tézményeket nem érinti. A mi- niszterhelye'.tes tájékoztatása szerint a minisztérium minden eszközzel támogatja a tanár­képző kari rekonstrukcióját, ha közben az oktatás zavartalan­ságát a hallgatók teljes lét­számban meg tudják oldani. A kulturális bizottság ülése Óvári Miklós zárszavával ért véget, aki úgy összegezte az említett mennyiség-minőség vi­tát, hogy a demokratizmus szel­lemében nem mondhatunk le az egyenlő esélyek elvéről az oktatásügyben. A lehetőségek­ben biztosítani kell az egyen­lőséget, a tejesítmények elbí­rálásakor pedig érvényesíteni a differenciálást — tanár, diák, iskola esetében egyaránt. Vé- aül javasolta, hogy az ország- gyűlés tavaszi ülésszakán Med­veczky Antalné adjon tájékoz­tatót a kulturális bizottság munkájáról. Ennek elfogadásá­val ért véget tegnap a négy­órás tanácskozás. Gállos Orsolya— Bozsik László A költő emigrációban készült fényképe 1923-ból baloldali érzelmű kiadó jelen­tet meg. Nézem, a melegtekintetű ma-, gasgalléros fiatalember fényké­pét. A barnás színezetű felvé­tel 1923-ban készült és hátol­dalára a következőket írta Csu­ka Zoltán, a ma Pécsett élő özv. Faust Imrénének; akinek házassági tanúja volt: „Az életben tulajdonképpen az életet, a cselekvőt, a forró és fiatal életet kellene egymás­nak igazi emlékképpen adnunk, ha ugyanazt meg lehetne raj­tunk kivül testesíteni, mint ezt a képet, de ma csak az éle­tünk egy láncolt pillanatát, ezt a fényképet adhatjuk a kezed­be Éti, hogy megnézhesse egy­szer, milyenek is voltunk mi ré­gi jó fiúk . .." Hatalmas életmű az, amit Csuka Zoltán ránk hagyott. Egy alkalommal M laden Leskovac szerb költő és akadémikus a következőket mondotta az egy­szerű érdi házról: „A jugoszlá- voknak úgy kell ebbe a házba érkezniük, mint egy szent he­lyükre. S úgy fognak egy nap odamenni." Ma is bennem él még a kö­zel tíz évvel ezelőtti látogatás emléke. A kapubejáratnál Bor­sos Miklós Kőszűze állt. A le­pelbe burkolózó női aktban a költő feleségét mintázta meg a mester. Érd a maga nyugalmá­val a végleges otthonteremtést jelentette az emigrációból 1933- ben hazatért költőnk. Ifjúkori festőbarátja, Molnár Farkas se­gítette, és tervezte számára a Sárd utcai házat, itt hozta lét­re Csuka Zoltán az 1976-ban fölavatott és a köz javára fel­ajánlott „Jó szomszédság" könyvtárát. A polcokon több mint háromezer kötet sorako­zik, köztük az a százhúsz dél­szláv mű, amit fordított. így többek között Ivó Andric, Mi­roslav Krleza regényei, aztán a vajdasági magyar irodalom ki­alakulásának dokumentumai: az „Üt”, a „Revü”, a „Képes Va­sárnap", a „Magyar Szó”, a „Híd”, a „Kéve”. Az egyik tár­lóban Vas Zoltán Szegeden ki­adott könyve, a „Tizenhat év fegyházban”. A dedikált pél­dányon ez áll: „Aztán nehogy úgy járj, ahogyan én!" És milyen a sors iróniája! Amitől Vas Zoltán óvta, bekö­vetkezett. A Magyar—Jugoszláv Társaság ügyvezető titkára, mikor 1950-ben perbe fogják és mint Jugoszlávia barátját tizenöt évre ítélik, de öt év múl­va szabadul és rehabilitálják. Életében Pécs meghatározó volt: másodszor 1944-ben tért vissza, Bicsérdről gyalog ért a városba. Nagy szerepet vállalt a felszabadulás utáni pécsi iro­dalmi élet szervezésében. Más­fél esztendeig az Új Dunántúl felelős szerkesztője és kivette részét a Sorsunk című pécsi fo­lyóirat munkájából is. * A 83 éves korában elhunyt József Attila-díjas költő-műfor­dítót ma helyezik örök nyuga­lomra az Érd városi temetőben. Eszméjét és elkötelezettségét, a „Jó szomszédság” könyvtára hir­deti tovább . .. Salamon Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom