Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-04 / 94. szám
IO Dunántúlt napló 1984. április 4., szerda Lépésváltás-lehetőségek... Haraszti Gyula és Náfrádi Gusztáv az automata palackkirakó gépnél Harcban az idővel Folytonosság és megújulás két pécsi gyár műszaki fejlesztésében A Sopiana Gépgyár nagy teljesítményű csomagológépeket gyárt a magyar élelmiszer- iparnak. Több ilyen jellegű, sikeres munka után talán a legigényesebbet az év elején fejezték be: egy licenc alapján legyártották a Twist Off automata konzervadagoló és zárógép három prototípusát. A gépek három konzervgyárunkban dolgoznak is már. — A honosítás — mondja Náfrádi Gusztáv gépészmérnök, fejlesztési osztályvezető — rangos feladatot jelentett. Hatnyolc mérnök, konstruktőr, technológus kezdettől részt vett benne, s ahogy a munka előrehaladt, a megvalósítás egyre több elemét adta át a műhelyben dolgozó, a fejlesztésekkel foglalkozó csoportnak — két fő szempont figyelembevételével. Az egyik: a mintegy 1200 alkatrészből álló berendezés egyes részeire kielégítő hazai megoldást kellett keresni. A másik: egyszerre kellett a három „proto-gépet” legyártani és a további gyártást előkészíteni. Tehát, amit megszervezünk, ne csak néhány géphez legyen elegendő, hanem egyben a folyamatos sorozatgyártást is előkészítse ... — A nyugat-európai gépipar 6—8 hónap, hazai gépiparunk ezzel szemben 18—20 hónap alatt állít elő egy-egy új gépet. Mi az önök munkájának az értéke, ha figyelembe vesszük, hogy csupán honosítás, viszont mindössze 6 hónap alatt készült el? — Ez a honosítás gyárunk műszaki színvonalán számunkra különösebb problémákat nem okozott — állítja Haraszti Gyula üzemmérnök, gyártmányfejlesztő, a Twist Off munkacsoport vezetője. Ebben része volt annak is, hogy a White Cap világcég angliai leányvállalatától kitűnő tervdokumentációt kaptunk. így az egész folyamat tulajdonképpen nem volt más, mint harc a legnagyobb úrral, az idővel ... A hazai konzerviparban nagyon sok Twist Off gép dolgozik, jelentős, valutában fizetendő bérleti díj ellenében. Sietni kellett, mert a gyors munkával nemcsak ezt a kiadást tudjuk csökkenteni, az sem közömbös, hogy a sorozatgyártásra kerülő automatagép import-alkatrész hányada az első hárommal szemben már csak öt százalék ... Jól jelzi a Sopiana honosításának értékét Kevin Mohernek, a licencet átadó angol gyár képviselőjének véleménye : — Amikor decemberben itt járt, úgy tervezte, hogy szerelni fog nálunk. Alig akarta elhinni, hogy készen vagyunk . .. A Pécsi Bőrgyár marhabőr gyórrészlege 1982-ről 83-ra megháromszorozta tőkés exportját. Botos 'Károllyal, az üzemvezető helyettesével beszélgetek. — A gyár és az üzemrész munkáját egyaránt három dolog határozza meg — mondja. — Először is a piac. Mert el kell adni, amit megtermelünk. Másodszor a közvetlen vagy közvetett társadalmi elvárások, így az export szükségessége, elsődlegessége. Harmadszor, de nem utolsósorban, dolgozóink érdeke: tisztességes, jó munkával elegendő jövedelemhez jutni. Ha mindezt komolyan vesszük, feladatsorokat kapunk, amelyek mindegyikét keményen szorgalmazni kell, ha élni akarunk. — Hogyan tudták egy év alatt megháromszorozni az exportot, s hogyan segítette, szolgálta ezt a műszaki fejlesztés? — A mi legveszélyesebb versenytársaink a piacon az olasz és spanyol termelők. Azzal tudunk versenyezni velük, hogy leszorítottuk az önköltséget, így óraink alacsonyabbak, bőreink keresettebbek lettek. Ez összefügg azzal is, hogy termékeink — az olasz és a spanyol nappa, a „Viking” és a „Hungária" minőségüket tekintve elérték a legjobb olasz és spanyol bőröket. Mindez még kevés lett volna, ha nem bővítjük állandóan kapcsolatainkat, ha nem kutatjuk igen intenzíven a piacot. Kiállításainkon, igen sok a látogató; ott vagyunk a párizsi bőrhéten, a szabadkai vásáron épp úgy, mint a londoni kiállításokon, a finnországi vagy NSZK-beli szakmai napokon, rendezvényeken. Természetesen a hazai gyárak, szövetkezetek sem maradnak ki: Bonyhádon azt nézzük, milyen bőrből, milyen technológiával gyárt cipőt a Salamander, a Szombathelyi Cipőgyárban legutóbb a svéd cipőbőröket tanulmányoztuk. Azt például, hogy mit kelil kibírnia egy bőrnek, igazán csak egy cipőgyárban lehet észlelni, tanulmányozni . .. összefogott, szinte nyomdakészre csiszolt mondatai óttü- zesednek, amikor a régi pécsi örökségről u gyárnak is alapját képező tímár-mesterségről kérdezem. Mi maradt meg ebből? A tárgyilagos válasz: úgy, ahogy volt, szinte semmi — hiszen egyik-másik bőrből csak itt« ebben a gyáregységben naponta tízezer métert gyártanak. Ám a ,,régi”-ből valami csak megmaradt: az újattalólás öröme és kollektivitása! Persze készül termelési, intézkedési s műszaki fejlesztési terv, külön taglalva a gyártmány-, gyártás- és termékfejlesztés célját, ágabogait, de a legfőbb moz- dítója a gyári munkának mégiscsak az, hogy bárki beleszólhat az újításba, a fejlesztésbe, hogy a segédmunkástól a „hivatásos" gyártmány- fejlesztőig bárki bármikor előállhat új észrevétellel, ötlettel. Mert a legszebb mégiscsak az, ha valaki megjelenik egy alig hüvelykujj-körömnyi nagyságú bőrdarabbal, s azt mond. ja: „Ezt meg kéne csinálni!" Varga János Botos Károly, a marhabőr gyárrészleg üzemevezetö-helyettese Hosszú tauu tervezés Milyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság? Már-mór belátható közelségben van a „bűvös” ezredforduló. Várhatóan mi történik addig, milyen lesz 2000-ben a magyar népgaz- daság?Miből mennyit és hogyan termelünk, és miképp élünk? Hol tartunk majd a világ hasonló fejlettségű országaihoz viszonyítva? Megannyi nyitott kérdés, amelyre azonban — mert az idő sürget — legalább tervezéssel, előrelátással válaszolni kell. Ezért bízta meg a Minisztertanács az Országos Tervhivatalt, hogy készítse el a hosszú távú, 2000-ig szóló tervet. A nagy munkába bevonták a Magyar Tudományos Akadémiát, a tudományos intézményeket, továbbá a társadalmi szervezeteket, a tanácsokat és egyes gazdálkodó szervezeteket is. Elkészült a terv, a Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta. Nehezebb feltételek Lehet-e a mai nehéz és bizonytalan világgazdasági helyzetben csaknem két évtizedre előre tervezni? Sokszor és sok oldalról merült fel ez a nem éppen indokolatlan kérdés. S a válasz: nemcsak lehet, de feltétlenül kell is! Éppen azért, mert a mai világgazdasági problémák nem lehetnek örökéletűek, gondosan kell előre tervezni az utána következő időszakra. S tervezni kell azért is, mert a hosszú távú tervezés eredményeit hasznosítani lehet a középtávú — ötéves — tervek elkészítésénél, a gazdaságirányítás korszerűsítése során. De nem utolsósorban azért is. mert ez segít a KGST-országokkal folytatott tervegyeztetésben, és általában a külkereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is. Természetes, hogy az ilyen hosszú távra szóló terveknél sok bizonytalansági tényezővel kell számolni. Elsősorban talán a munkaerőhelyzetre, hiszen ha feltételezzük, hogy ugyanannyi lesz a munkaképes ember az országban, mint ma — közben meghosz- szabbodik a tanulási idő, viszont rövidebb lesz a munkaidő és mind több munkaerőt igényelnek a szolgáltató ágazatok. Mindebből következik, hogy a termelő ágazatok számára a mainál kisebb munkaidőalap marad. Előrelátható az is, hogy a beruházások mértéke — bár a mainál gyorsabb gazdasági növekedéssel számolunk — nem éri el a korábbi évtizedek átlagát. Energia- és alapanyagellátásunk mintegy fele ma importból származik, ennek növelésére kevésbé lesz lehetőség, mint eddig. Tartósnak kell tekintenünk, hogy piaci pozícióink kedvezőtlenebbé váltak, több a versenytárs, nehezebben tudjuk értékesíteni a mezőgazdasági és más termékeinket a fejlett tőkésországokban, a diszkriminációs és protekcionista intézkedések miatt. Nehezében tudjuk árucikkeinket értékesíteni a KGST-orszá- gokban is. Mindez — valljuk be — nem túl biztató. Hozzá kell azonban tenni, hogy a hosszú távú terv a legnehezebb feltételekkel számolt, s ha ezek közül valamelyik (vagy akár több is) kedvezőbben alakul, az mindenképpen éreztetni fogja jó hatását. Verseny- képesség és nyitottság A teljes foglalkoztatottságot úgy kell fenntartani — húzza alá a Minisztertanács által elfogadott terv —, hogy az segítse elő a munkaerő hatékony hasznosítását, mobilitását és a kollektív újító törekvéseket. Ehhez tartozik, hogy jobban kell honorálni a minőséget, a jövedelmező termélést, a hozzáértést, a vállalkozó és innovációs készséget. A termelés hatékonyságának elsősorban a belső és külső piac elismerésében, azaz a többletjövedelemben kell kifejeződnie. Minőség, minőség és ismét minőség. Ennek kell előtérben állnia a termelésben — de a közéletben, a mindennapi életvitelben is. Része ennek az ésszerű takarékosság, az anyagi értékek, a nemzeti vagyon gondos megőrzése is. Minőségileg magasabb szintre kell emelkednie a szocialista tulajdonformák együttműködésének és munkamegosztásának is. Gazdasági kapcsolatainkat erősíteni kell a KGST-országokkal, a harmadik világ országaival és a fejlett tőkésországokkal is. Meg kell őriznünk gazdaságunk nyitottságát és kiegyensúlyozottságát. Túl a jelenlegi kapcsolatokon, módot és lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdálkodó egységek új formákat, önálló és közvetlen kapcsolatokat alakítsanak ki a határokon túl, s hogy fejlesztési döntéseikben mérlegelhessék, érvényesíthessék azokat az irányokat és követelményeket, amelyek a világ gazdasági-technikai fejlődésében mutatkoznak. Nem megy ez egyik napról a másikra, de még egyik évről a másikra sem, hiszen ehhez jelentős szerkezeti átalakításokra és a hatékonyság javítására van szükség. Olyan termékeket kell előállítani, amelyek korszerűek s éppen ezért versenyképesek több piacon is. Nagyon idő- szferű a technikai-technológiai korszerűsítés, elengedhetetlenül fontos a szervezés megjavítása, a termelési folyamatok ésszerűsítése. így lehet csak a mai magas fajlagos anyag- és energiaköltségeket jelentősen csökkenteni. Indokolatlanul magas ma az élőmunka-ráfordítás is. A vállalatok és az állam Javításra, korszerűsítésre szorul a magyar gazdaság belső munkamegosztása, a gazdasági egységek közti együttműködés — például a nyersanyagot, az alkatrészeket, félkésztermékeket szállító vállalatok és a készterméket előállítók között —, továbbá, nem utolsósorban az ehhez kapcsolódó érdekeltségi rendszer. Ismét példaként: az exportból származó jövedelemtöbbletben nincs érdekeltsége a mégoly fontos félkész terméket vagy alkatrészt gyártó vállalatnak. Növelni kell az érdekeltséget az importot helyettesítő anyagok bevezetésénél, felhasználásánál is. Növekszik a következő bő másfél évtizedben az infrastruktúra, azaz a szolgáltató ágazatok szerepe. Ez — az úgynevezett háttériparral együtt — feltétele annak, hogy növekedjék az ipari (és általában az anyagi) termelés hatékonysága. Az iparon belül pedig a feldolgozóipar egyes tevékenységeit kell már a 80-as évek második felében korszerűsíteni, versenyképessé tenni beruházásai arányának növelésével. önállóság vagy irányítás? Sokszor feltett kérdés ez napjainkban, s kétségtelen, hogy az ezredfordulóig — vagyis hosszú távon — erre feltétlenül válaszolni kell, mégpedig egyértelműen. A Minisztertanács által elfogadott terv kimondja: a struktúra- változások döntő részéhez vállalati kezdeményezésre van szükség, a piaci követelményekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva. Ez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a fő irányok megjelölésénél, a műszaki-termelési kultúrák, tudományos irányzatok elterjesztésénél az állami befolyásolást, illetve azt, hogy a fejlesztéseknél az állam határozza meg az elsőbbséget, a sorrendet. Ugyancsak az állam tevékeny, irányító részvételére van szükség a termelés fejlesztéséhez szükséges képzési és egyéb feltételek megteremtésénél, az együttműködési _ területek gyors kijelölésénél és összehangolásánál. A növekedés várható üteme Hosszú távon ilyen elsőbbséget ad az állami, a „bio- program”-nak, a mikroelektronika és a számítástechnikai kultúra népgazdasági elterjesztésének, az anyag- és energiatakarékos, környezetkímélő technológiák és technikák kifejlesztésének és alkalmazásának. Ugyancsak állami feladat a komplett technológiák és komplex rendszerek olyan mértékű és irányú fejlesztése, hogy azok exportálhatok (egyenek, továbbá a szellemi export súlyának növelése. Mit jelent mindez a számok — immár közérthető — nyelvére lefordítva? Húsz év (1981—2000) átlagában évenként a nemzeti jövedelem 2—3 százalékos növekedésével számol a terv. Ugyanakkor a 'lakosság fogyasztása évenként másfélkét és fél százalékkal, a reáljövedelem ugyancsak éves átlagban 1,8—2.9 százalékkal növekszik. S hogyan alakulnak addig a feltételek? A tervdokumentum erre vonatkozólag több változatot dolgozott ki. Rugalmasan, hogy alkalmazkodni lehessen az élet változásaihoz. S hogy a népgazdaság minden lehetőség legjobb, legésszerűbb kihasználásával fejlődjék tovább az ezredfordulóig, meg azután is. Illés János, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője %
