Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-04 / 94. szám
Egyértelműen siker és pécsi siker a Csontváry Múzeum — mondhatjuk el, az első esztendő után az egy éve átadott, kibővített és korszerű múzeummá alakított galériáról. A sikert természetesen a nézők száma jelzi: kétszázezer ember látta Csontvóry képeit Pécsett, és ez látogatottsági rekordot jelent hazai múzeumainkban. A látogatók számát persze nem a szentendrei Kovács Margit Múzeumhoz mérjük, amely a főváros közelségében kínál látnivalót, hanem hazai, főként vidéki múzeumainkhoz. Bebizonyosodott, hogy a Csontvóry Múzeum létezik, és jó helyen talált otthonra. Elmeditálhatunk azon is, hogy a külföld még nem fedezte fel igazán Csontváryt, továbbá azon, hogy ez a felfedezés, ami egész kultúránk, egész mivoltunk megismerésében jelenthet revelációt, akkor következhet be, ha Pécs a képzőművészet iránt érdeklődő szakember és nagyközönség számára további felfedezéseket tartogat. Magyarán, ha a külföldinek, ha már eljön Magyarországra, érdemes eljönnie a dél-dunántúli nagyvárosba is. Márpedig érdemes, hiszen a Janus Pannonius Múzeum állandó képzőművészeti kiállításai további látnivalókat kínálnak, a múzeumutca" egymagában, akár mint reklámszerű szlogen is csalogató, felcsigázza az érdeklődést. Hogy ,,a mú- zeumutca" szerencsésnek bizonyuló szlogenjét végül is mint sikerült további tartalommal gazdagítani, vagy hogy mindez miként hat tovább Pécs város idegenforgalmára, és ezen fellendülőben levő hazai iparág mi mindent hozhat még a városnak — nos mindez további meditációk témája lehetne. Maradjunk azonban Csontváznál. Mint emlékezetes, Pécs és Baranya megye 1973-ban tette le a garast Csontvóry Kosztka Mihály Tivadar mellett, amikoris egy helyiséget biztosított a művész néhány vásznának. Noha a maihoz képest ez még nem volt Csontvóry Múzeum a szó szoros érteimében, a képeket a tiz év alatt közel egymillióan látták. Csontvóry néhány alkotásával is valódi vonzerőt volt képes gyakorolni. A bővítésre az adott aztán lehetőséget, hogy a magyar állam Gerlóczy Gedeon örököseitől megvásárolta a hagyatékot képező Csontváry-képeket, és amikor azok elhelyezésének kérdése szóba került, Pécs méltán pályázott a múzeumbővítésre, a most már igazi múzeum kialakítására. A Gerlóczy- hagyatékot kiegészítendő, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum lehetőséget kapott arra, hogy a magánkézen lévő, nem nagyszámú képekből is vásároljon, így került birtokukba A Jupiter- templom romjai Athénben, a Kétszázezren látták A pécsi Csontváry Múzeum Újjáélednek-e a matinék? Zrínyi kirohanása, mely utóbbinál sorsdöntő lépés volt az állami tulajdonba vétel. A kép már egy külföldön élő örökös tulajdonában volt, és elkerült volna Magyarországról, ha nincs a pécsi múzeum. Szabályos nyomozás után került meg az egyik legkülönösebb Csont- váry-kép, az Almát hámozó öregasszony, amit „ismeretlen festő képének" tüntettek fel és tüntettek volna el, ha nincs ez a program. És végül magánkézből került Pécsre, a Mandulavirágzás Toorminában is. Nemcsak vásároltak, kölcsönöztek is képeket gyűjtőktől, hiszen az volt az elsődleges cél, hogy 1983. április 14-én gyűjteményes kiállítás szülessék Pécsett, és a lehetőségekhez képest a legtöbb képet láthassa a közönség. így teremtődött meg az egészen egyedülálló áttekintés az újjávarázsolt épületben a Csontváry-életműről. Ugyanakkor felvetődött a kérdés. nem lesz-e nagy az űr, amikor a kölcsönképeket visz- szaadják a tulajdonosoknak. Értelemszerű, hogy a Magyar Nemzeti Galéria is részesült az állam által megvásárolt Csont- váry-képekből. így került Budapestre, a nemzeti képtárba a Zarándoklás a cédrusfához és a Viilanyvilágitotta fák Jajcé- ban. A pécsi múzeum kölcsönadta a Magyar Nemzeti Galériának a Templomtéri kilátás Jeruzsálemben és a Schafhau- seni vízesés című képeket. A budapesti galériában őrzik „o nagy Taorminát", amit soha nem is állítottak ki Pécsett. Ezen elszállítások után vált véglegessé aztán a pécsi Csontváry Múzeum kollekciója, és ha summázni akarjuk az egy év alatt lezajlott mozgásokat, azt mondhatjuk, hogy Pécs miután megrendezte Csontváry legnagyobb életműkiállítását és átadott néhány alkotást a teljes magyar képzőművészetet reprezentáló nemzeti képtárnak, a Magyar Nemzeti Galériának, továbbra is Csontváry-fóművek múzeumának, a Csontváry Múzeumnak a birtokosa. Mindezeket az állomásokat dr. Romváry Ferenc művészettörténésszel, múzeumi osztály- vezetővel, a Csontváry Múzeum rendezőjével tekintettük át, aki elmondta azt is, hogyan él tovább a galéria. Rövidesen elkészül az állandó kiállítás katalógusa. Ezen kívül érempályázatot írt ki a Janus Pannonius Múzeum az eddigi pécsi kisplasztikái bien- nálék és a soproni érembien- nálé résztvevői számára. A Csontváry-érmeket a múzeum maidon megvásárolja és falitárlókban helyezi el az állandó kiállításon. Megindítják A Csontváry Múzeum kiadványai című sorozatot, tudományos és népszerű publikációkat szeretnének benne közzé tenni, olyan dolgozatokat, amelyek eddig csak a szorosan vett szakma számára voltak hozzáférhetők. Végezetül eav szót az Äjykor olv népszerű Csontváry-matinék- ról. Korábban többek között Pásztory Ditta, Pilinszky János, Kocsis Zoltán teremtett ezeken eqyedülálló élményt a közönség számára. Bizonyára nincs messze az az idő, amikor a Csontváry Múzeum termeiben ismét találkozót adnak egymásnak a testvérmúzsák ... Gállos Orsolya Egy új tantárgy e Történelem és állam• Tíz évi kísérlet után - A hát ff közgazdaság, szociológia - O: vitákat, reális valóságképet El tudunk képzelni általános iskolai tankönyvet, amelyben ilyen témakörök vannak: termelési és tulajdonviszonyok hazánkban, társadalmunk szerkezete, a Magyar Népköztársaság külpolitikája. De nehezen tudunk elképzelni olyan általános iskolai tankönyvet, amely emellett népesedéspolitikai gondjainkról is szól, arról ír, hogyan lehet leszokni az italról, kik a hátrányos helyzetűek és kik a szegények ma Magyarországon, hogyan élnek a cigányok. Pedig van ilyen tankönyv, a Történelem és állampolgári ismeretek című, a nyolcadik osztályosok számára. A fenti tartalomismertetés nem túlozza el ennek a könyvnek sem a sokrétűségét, sem az érdekességét. Az egykori Alkotmánytan helyébe lépett ez a tantárgy az idén, amikor a történelem reform-tananyagának bevezetése elérte a nyolcadik osztályt. Csakhogy annál sokkal töboet akar adni: általánosítva az ötödik, hatodik, hetedik osztály és a nyolcadik első félévének konkret történelmi ismereteit, és új, gyakorlati jellegű információkat adva a felnövekvő nemzedéknek társadalmi jelenségek, intézmények, hivatalok, bonyolult szövevényében való tájékozódáshoz, erősítve ezzel a tudással az érzelmi kötődést is múltunkhoz, jelenünkhöz, népünkhöz, hazánkhoz. Negyedszázados szünet után, szinte a 24. órában született ez a tantárgy, mondhatnánk, tudva, hogy egy iskolai tantárgy önmagában nem old meg semmiféle nevelési feladatot. De tudva azt is, hogy egész nemzedékeknek hiányoznak ismereteik jelenkori társadalmunk alapvető viszonyairól: hogy a közvélemény nem ok nélkül aggódik, mert sok fiatal számára a szülőföld, haza, nemzeti büszkeség csak szavak, amelyek mögött nem áll mindig elég ismeret és meggyőződés. Nem véletlen. hogy az MSZMP KB 1972 oktatáspolitikai határozata óta számos határozat és rendelet sürgette az állampolgári nevelés korszerűsítését. Tízéves kísérlet után vezették be ezt a könyvet; a konzultánsok, bírálók között szociológus, filozófus, közgazdász éppen úgy volt, mint ügyész, orvos, mérnök. A kísérlet gazdája az Országos Pedagógiai Intézet. A könyv szerzői pedagógusok: Bállá Árpád, Helméczy Mátyás és Bernáth János — utóbbi a Ja- tus Pannonius Tudományegyetem történelmi tanszékének főiskolai docense. — Az előzmények a 70-es évekre nyúlnak vissza, amikor a gazdasági eredményeink növekedése mellett zavar támadt az ifjúság magatartásában - mondja Bernáth János. .— Ez meghökkentette a felnőtteket. Én két okot látok itt. Az egyik a nyugati ideológia beszürem- kedése, a másik a mi mulasztásunk: nemzeti múltunk megbecsülésére nem tanítottuk meg eléggé a fiatalokat — a feszültség emiatt is keletkezett. Újabban határozott törekvések vannak arra, hogy érzékeltessük a múlt és a jelen megfelelő kapcsolatát; hogy bizonyítsuk, egyik sincs a másik nélkül, hogy nem fényesebb az egyik ünnep akkor, ha kevésbé ragyog a másik. Jelentős kísérletek kezdődtek körülhatárolni az új tantárgyat, majd tankönyv-pályázatot hirdettek, amelyen mi is nyertünk. Tízévi kísérlet után adtuk 160 ezer tanuló kezébe ezt a könyvet, amely az eredetinek negyedik változata. Igen sok segítséget kaptunk mindenkitől; az MSZMP KB illetékes munkaközösségétől kezdve a felkért szakmai lektorokon át a kísérletben részt vevő pedagógusokig. A "könyv tartalmi újdonsága, hogy nem csupán az alkotmányra és a többi törvényre koncentrál, hanem valóban olyan információk gyűjteménye, amelyeket sok szakember szerír vekvc Tudn makr állan ködé nács és a men méle gítsé tényr gazd logic a te külö; tanít M kérd meg anyc a hí désf éhe: nem pesc bér alap dek fér, ami sen, gad tárg zetk ki: fiati kon szer éve: nítá álla hát neh de tőre lem kell eze szé nyo dés ten tan me VÜIl HALLAMA ERZSEBET Lányok és kísértetek A Nap meleggel bombázza a Földet. Európában nyár van, a naptár szerint 1945 nyara. A falu mákszemnyi pont a Földön, de a kislánynak túlontúl nagy. Bemenekül az elhagyott kertbe, ahol méteres gazok közt zümmög, sistereg, nedvezik az élet. Hasa alatt a földre fekszenek a füvek, rémült hangya kapálózik elő a tenyere alól. A hangya korhadt növénydarabkát vonszol, féf órába telik, míg megmássza oz Óriáshegyet, a kislány egymásra dobott, vásott szandáljait. A kert végében régi kaptárok. Az élelmet itt gyűjtik a fnéhek a burjánzó kertben, szegényes virágokról, erős potrohúktól megremegnek a vékonyka szárak. A kislány vékony lábszárai js úgy inognak a levegőben, mint a virágoké. Mintha enyhe szél csapdosná. Fekete a körme, az ujjaköze, bokájának hegyes csontja majd kiszúrja a bőrét. Aztán elcsöndesülnek a lábszárak, ledőlnek, mint a kiszáradó füvek, a kis. lány elalszik a nyári kertben. Homokszem egy hatalmas sivatagban — kinek jutna eszébe, hogy nagyítójához emelje? Mit álmodik, nem kérdi senki, a kislány se kérdi magától, mikor fölébred. Szája szélén, a lekvármaszat mellett mosoly ver tanyát és ott marad. Talán a Papírherceg jött érte, hajója féldió, kardjától elnémulnak a csaholó kutyák. Talán csak a csönd jött el álmában is, az aranypotrohú méhek, a cipekedő hangya, aki évezredek óta így hordja- viszi táplálékát, történjék bármi odafent, az emberek zajoktól nehéz, zavaros világában, a történelemben. Talán csak a csönd. A kislány jól érzi magát így, egyedül. Nézelődik, nem gondol semmire, sütteti magát a nappal. Szunyókál kicsit, aztán fölébred és megdörzsöli átizzadt homlokát, kiszedi a nedves karjába nyomódott fűszálat, elrágcsálja, kalimpál a lábával, ujja hegyével megállítja a hangya vonulását, aztán mégis elengedi. Lepkét akar fogni, de a lepke elszáll. Hallja szárnyainak 'finom neszét, utánozni próbálja: hhö ... hha ... de a hang nem ugyan, az, mint a lepkeszórnyé. A templomtorony felöl ideúszik a déli harangszó, belekondul a kert csöndjébe, a kislány sóhajt, föltápász. kodik, elindul. Két lépés után felszisszen, visszalép a szandáljáért. A szíjakat nem csatolja be, halkan lef- fennek mögötte minden lépésnél, eléri a kerítést, fölemelj a törött deszkát, kiles a poros útra, senki se jön, kutyát se látni, kimászik, beleereszkedik az árokba és kikapaszkodik, a poros kocsiút közepén indul el. messze a kerítések mögött lapuló kutyáktól és o dühösen sziszegő gúnároktól. Tésztalevest és túróscsuszát rak eléje Margit néni. Margit néni fején mindig fekete kendo, még napon is. munka közben is. A tésztalevestől ful- doklik, köhög az ember, nyelőcsöve elszántan tiltakozik a sűrű, grízes, mégis ragadós lé ellen, de Janka legyűri, egyetlen szó nélkül. Anyja a lelkére kötötte: ne válogass, szívem, hálásnak kell lenni Margit néniéknek, s ő már nem gyerek, tudja, mi az a szófogadás. — Egyél, te kis penészvirág — mondja Margit néni és ő is kanalaz, a tésztaleves egy csöppje végigcsurog az állón, kezefejével törli le, de tökéletlenül. Janka elfordítja a fejét. A túróstészta azonban csodálatos. Janka cukorral kéri, Margit néni összecsapja a kezét, de hoz egy kis cukrot, Ilonka teli szájjal nevet: micsoda egy gusztus! Janka behúzza a nyakát, talán nem kellett volna a cukrot kérni. Ilonkára sandít, az csak eszik, nagykanóllal falja a túróstésztát, ami olyan furcsa. Az is furcsa, ha az ember elgondolja, hogy Ilonka hójába ősz szálak csillognak, pedig még hajadon, egy Márton nevű férfi miatt, aki nem jön többé haza, odaveszett a háborúban. De ha Margit néni ezt kimondja, Ilonka mégis kiabálni kezd vele. Pedig az anyja, miért kiabál hát vele? Ő sose fog az anyjával kiabálni, csak egyszer újra vele lehessen. Ilonka, lám, jóllakotton böffent, elégedetten ási- tozik, mintha az a Márton nem is veszett volna oda, ez is olyan furcsa. Aztán föláll, hogy máris indulni kell vissza a kukoricaföldre. Előbb azért kihívja Jankát, nézzék meg a csikót. A csikót, aki a Csillag hasából született meg, Janka utána borzadozva bámulta meg a Csillagot, de semmi különös nem látszott rajta, lószagú, terebélyes ló volt, semmi több, csak a csikó dörgölőzött körülötte. Ilonka kiengedi a csikót, Janka visszamenekül a pitvarba, sőt, felül a hűvös párkányra, jó magasra. Ilonka kineveti, kergetőzik a csikóval, kiáltozik, a csikó dobálja a fejét és fűszál lábait bolondosán hajigálja. Aztán elmegy Ilonka, egy kis tányércsörömpölés után Margit néni is, ha megéhezik ott az aludttej a pincében, szól vissza a kapuból, és Janka egyedül marad a házban, üldögél egy darabig a pitvarlépcsőn, aztán a hátsó udvarba ballag, ahol jól érett, fekete szeder potyog a fákról. Néhány álmos tyúk mászkál körülötte, együtt szedreznek Janka ujja megkékül, szopogatja, aztán összehasonlítja a másik kezével, s most hátradugja a jobbkezét és a ballal kezdi csipegetni, a poros szederszemeket. Azt nem látja, hogy a szája széle is megkékült, a nyelve is, s ha résre nyitja a száját, olyan, mintha egy sötét kis sebhely tátongana az arcában, 1c Két mocskos, vékony lábszár az orra előtt — összerezzent. Rézi volt, apró barna képe csupa vigyorgás. — Szűzanyám, de szép vagy — mondta. — Megyünk a bunker gyüssz? A bunker ez a remek játszóh Vargyasék udvarának végében volt földbe ásott falakból ilyenkor nyá is jó hűvös áradt. Vargyas bácsi ó a bunkert, térdmagasságban pad szerűen kiugrasztva a falakat. A b kér tetején deszka, azon föld, a járat szűk, a falakon máig meg szónak az ásó hegyének nyomai. Vargyas Eta már várta őket. Vas lába neki is feketéllett, de ropo pöttyös kötényt viselt. Vargya majdnem a leggazdagabbak voltai faluban. Eta a köténye zsebéből, r pant óvatosan, valami ragadós ( got emelt ki. — Mézes puszerli — mondta nepélyesen, — Nesztek, nektek f tam. Bemászott a bunkerba, mindig ment elöl, elvégre az övéké volt. L az agyagpadkára és kiürítette a tényzsebeit. — Én má úgyse eszek. A Vargyas-féle puszerlinek fura volt és alig lehetett elrágni. Janka darabig némán küszködött, aztán dugta ujjait a foga közé és megi bálta lekotorni a ragacsot. De ( megbámult nyála csurgott végig kezeszárán. — Szar ez a puszerli — jeleni ki Rézi. Már ő is csuklóig vájkált szájában. Eta nyomban megsértődött. — Minek vetted el, ha nem Nektek még olyan sincs. — Mezt lábujjával rátiport egy fekete bog< De mikor elhúzta a lábát, a b< magához tért és elmenekült. Janka borzongva követte szemé bogarat. — Nem hullaevő?
