Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-04 / 94. szám
6 Dunántúlt napló 1M4. április 4., nerda Akikre mindig számítani lehet... Hárman Majsrál Laduver Albert Beremenden tanulta ki az autószerelő szakmát, nem is akárhogyan. Számára nincs lehetetlen, erre a legbüszkébb. A továbbtanulás sem holmi előmenetelt jelentő papírok szerzése volt — letette a technikus minősítőt az érettségi után, s mindez a család mellett, nemcsak az estéket, a szabad időt vette el —, hanem a tölteke- zés ideje is volt. — Minden emjjer maximalista valamiben — mondja. — Én a munkámban vagyok az. Szeretem, élvezem, van kedvem hozzá, s közben repül az idő ... Megesik, hogy rámszólnak: Adi, vége a munkaidőnek ... Harminchárom éves, s immár 13 éve a majsi termelő- szövetkezet adja számára a megélhetést. Hol jobban, hol kevésbé — az utóbbi években egyre jobban megy a gazdaságnak is —, s egy percig sem merült fel benne, hogy más munkahely után kéne nézni. Az irodában beszélgetünk; éppen vége az ebédidőnek. Megsimítja kezével az íróasztal lapját, s elmosolyodik: — Talán nem tudja, de pár évig ez az asztal az enyém volt. Kiemeltek, én irányítottam a gépműhely munkáját. Bírtam egy ideig, aztán visz- szakértem magam a műhelybe. Nem ez az én világom ... — Nem a pénz miatt...? — Nem. Nagy különbség nincs a pénzek között, s köny- nyebb is volt. . . Őszintén, néha kicsit sajnálom, amikor nem értek egyet a döntésekkel, amikor úgy látom, én másként csinálnám, de hát választani kellett. S én a gépközeiben érzem jól magam. — Azért beleszólhat a termelésbe . .. — Persze hogy bele. Kötelességem is, akár a saját észrevételeimről, akár a munkatársaim ötleteiről van szó. Szocialista brigádvezető vagyok. Laduver Albertnek két fia van: az egyik nyolc, a másik hét esztendős. Itt laknak Maj- son, egy öreg házat alakítottak át, tavaly megépítették a fürdőszobát, az idén a tető rendbetétele és a folyosó beépítése következik. A főhivatáson túl a háztájiban is dolgozik, sertéssel, marhával foglalkozik. Kell a pénz. — Mennyi a fizetése? Hosszasan gondolkodik: — Tavaly úgy 75 ezer voll o keresetem, de havonta nagyon változó ám. Amikor jobban megugrik, kint dolgozom a földeken. Tavasszal traktoros vagyok, nyáron a kombájn nyergében ülök ... Rám mindig számíthatnak. — Mire a legbüszkébb? — Az a szó, hogy nem, számomra ismeretlen. Talán erre... Meg a családomra, mindarra amit magam erejéből elértem. * Kalapos József tőzsgyökeres majsi; ma kék köpenyben járja a tehenészetet, végzi a művezetői teendőket. Határozott; inkább komoly, mint vidám alaptermészetű ember. Mikor szómbavesszük, hogy hányadik szakmája ez, kiderül, volt tetőfedő, szigetelő, kitanulta az állattenyésztés szakmát, dolgozott az építőiparban, Szombathelyen törzstenyésztői vizsgát tett, megvan az in- szeminátori képesítése, s most végzi a technikumot Mohácson. — Miért tanulok? — kérdi mintegy önmagától.—Az ember gyorsan változó világban él, s ha lépést akar tartani, másképpen nem megy. Aztán a szakma is változik, s mi tagadás, jobban érzem magam, ha valamit tudatosan csinálok, mint előírás, technológiai utasítás alapján ... Ahhoz elég az is, ha le tudja írni a nevét ... Kalapos József 37 éves, négy gyermek apja. Felesége is- itt dolgozik a termelőszövetkezetben. Ö Pécsváradon végzett, s szintén a tehenészetben dolgozik, a tejkezelőben. Néhány száz forinttal többet keres, mint a férje, megesik, hogy 6000 fölött visz haza ... — ön elégedett? — A munkámmal, a gazdaságtól kapott megbecsüléssel igen. Ha a többiekhez viszonyítok, a fizetésem miatt sem zúgolódhatok, de valahogy több kellene. Négy gyereket "felnevelni nem éppen könnyű manapság ... Kell a kisegítés, az otthoni munka. Korábban szarvasmarhával foglalatoskodott, de aztán átállt a sertésre. Évente 60—70 darabot lead. — Ne gondolja, hogy túl nagy a nyereség rajta. Több a munka. De ha a pénz egyszerre jön, jobban esik az embernek, jobban tervezhet vele, okosabban forgathatja. Sertésenként 500 forint a haszon. Ha valaki többet mond, az vagy szerencsés, vagy füllent ... — Milyen vágyai vannak? — Vágyaimat a realitásokhoz igazítom. Új házat épíKalapos József tettem, már benne lakunk. Kell még a központi fűtés, hátravan még néhány apróbb munka. Szép ház, 108 négyzetméteres, úgy félmillió benne van. Ennek egy hányada az OTP pénze, a másik a sajátom, és a munkám, azok munkája, akik segítettek. Hágendorn János 11 éve traktoros. Olt rosszabb és jobb gépeken is, most éppen egy kiváló masinája van. Alig egy esztendős Rábát kapott; a több milliós értékű gép alig várja a tavaszt. — Tudja — magyarázza a fiatal traktoros —, egész télen bent dolgozik az ember a műhelyben, végzi a javításokat, segít a szerelőknek. De közben alig várja, hogy kisüssön a nap, jöjjön a jó idő, s kimehessen a szabadba. Az az igazi, amikor magam ura vagyok ... Őt is, mint előbbi két társát Herger László, a termelőszövetkezet elnöke ajánlotta riportalanynak. Mint mondotta, ők a legjobbak, ők azok, akikre mindig számítani lehet. (Persze, azért akadnak többen hasonló mentalitással a szövetkezetben ...) Meg is kérdezem Hágendorn Jánost: Laduver Albert — Milyen érzés, jónak lenni...? Lehajtja a fejét, menekülne a kérdéstől. — Igyekszik az ember. Tudja, amit lehet, megcsinál. Megesett, hogy zokszó nélkül 18—20 órát is a gépen ült; a munkát sürgette az idő. S nem mindegy a mezőgazdaságban, hogy mit mikor fejeznek be; az időben elvetett mag tonnákkal többet hozhat. Ezt vagy megérti valaki, vagy nem. — Nyárádon lakunk, ide nősültem. A szakmát tulajdonképpen Mohácson kezdtem, a gépállomáson. A váltást nem bántam meg, ezt a vidéket is megismertem, megszerettem. Tudja, volt gyerekkoromban egy szomszédunk, Dezső bácsi, sokszor hazahozta a traktorát, s bennünket gyerekeket is felültetett a nyeregbe. Amikor javította, ott sündörögtem körülötte, adogattam a szerszámokat. Ez aztán egy életre elkötelezett. Tőle tanulta azt is: csak az alapos, pontos, lelkiismeretes munkának van foganatja. Hágendorn János 35 éves; két apró lánya van. Az egyik harmadikos, a másik most kezdett iskolába járni. Családja a minden, s ha a tsz vezetősége úgy dönt, akkor nyáron ők is elmennek csereüdültetésre az NDK-ba. Persze, a gyerekekkel. Kozma Ferenc Hágendorn János Elkészültek az átalakítás tervei Tolókocsis iskola Pécsett Szülői munkaközösség alakult az egyesületben - Megkezdik az egészségügyi felmérést - Iskolaelőkészítéssel indul az oktatási program Dolgoznak a pécsi Bercsényi utcai iskolaépületen, az átalakítást előkészítő lomtalanítást, a felesleges válaszfalak bontását végzik. A Baranyatervnél elkészültek a ház felújításának tervei, amelyeket rövidesen a szülőkkel és az egyesülettel közösen vitatnak meg. A Mozgáskorlátozottak Baranya megyei Egyesülete nagy tapasztalatokkal rendelkezik a sorstársaknak szánt épületek tervezésében, építésében. Példa erre az egyesület pécsi központja, amelyet e fontos ismeretek felhasználósóval alakítottak ki. Az országos szervezet pedig a közelmúltban küldte Nyugat-Európába szakemberét, a bevált külföldi példá.k tanulmányozására. Polinszky Tibor, a Középterv építészmérnöke hatvan oldalas tanulmánytervet készített, amit a hazai intézményekben alkalmazhatnak majd eredményesen. Szeretnék őt is meghívni a pécsi iskola terveinek áttekintésére, hiszen a pécsiek célja az, hogy a gyerekek, szinte személyes igényeinek feleljen meg az iskola, a belső építészeti megoldásokban is, ne utólag derüljenek ki a hiányosságok, körültekintően kezdődhessen meg oz építés. Sok tekintetben országosan is egyedülálló kezdeményezés lesz ez az iskola. A szervezését előkészítő két osztály, a városi tanács művelődési és egészség- ügyi osztályának munkatársai megnézték a budapesti, hasonló munkát végző intézményeket — lehetőség lesz az ott tapasztalt jó kezdeményezéseket megvalósítani, illetve a hibákat kiküszöbölni Pécsett. Az itteniek a súlyosan fogyatékos gyerekeknek is helyet adnak az iskolában. S rendkívül fontos elv, hogy azoknak, akik járni, mozogni tudnak, akár járógéppel is, a pécsi általános iskolákban a helyük. A Bercsényi utcai épületben tulajdonképpen két intézmény kap helyet: a Kisegítő Iskola tagozata, illetve a tolókocsis iskola. Meg kell nyugtatnunk a szülőket: szükség van erre az integrálásra, hiszen a mozgás- korlátozott gyermekek intézményében mindenképpen kettős képzettségű oktatókra van szükség, gyógypedagógiai és szaktanári végzettségűekre. Viszont a mozgáskorlátozottak iskolájában végzett gyerekek általános iskolai bizonyítványt kapnak, nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe a továbbtanuláskor. Két tantermet alakítanak ki az 1—4. és az 5—8. osztályosoknak, azonban a szobákat további részekre lehet osztani, a kiscsoportos foglalkozás megszervezésére. A szülők igénye találkozott a művelődési és egészségügyi szakemberek elképzeléseivel: részt vehetnek a szervező-előkészítő és építő munkában egyaránt. Való igaz, hogy ők ismerik a gyerekeket elsősorban, tudják milyen megoldásokra van szükség a berendezésekben. Rendkívül jelentős, hogy a Mozgássérültek Baranyai Égye- sületében megalakult az a szülői munkaközösség, amely nyilvánvalóan az iskolában is tevékenykedik majd. Szibert Zsuzsa, a munkaközösség elnöke szorgalmasan keresi, kutatja a közösség és az iskola leendő tagjait. Szomorú tény, hogy számos családban szinte eldugják ezeket a gyerekeket, hosszas rábeszéléssel lehet csak meggyőzni a szülőket, hogy a kicsik saját boldogulása érdekében nem elég a családi szeretet, a közösségi munkára van szükség. Levélben, illetve személyesen keresik meg a sorstárs családokat, adatokat gyűjtenek a kicsik egészségügyi helyzetéről, tanulmányi lehetőségeiről. Harmincötén válaszoltak már a munkaközösségnek, és ugyancsak harmincöt nevet tartalmazó névsor áll az egészségügyi osztály rendelkezésére. Rövidesen egyeztetik a listákat és megkezdik a gyermekek egészségügyi felmérését, amely alapja az oktatás megkezdésének. Felhívjuk a pécsi, és Pécs környéki szülők figyelmét arra is, hogy ebben az iskolában nem veszik szigorúan az életkort. Kiderült, hogy több 14— 16 éves fiatal van, aki eddig csak a négy osztályig juthatott el — most azonban lehetőségük lesz a tanulás folytatására. Jelentkezzenek hát a Mozgás- korlátozottak Egyesületében! Várják azoknak a családoknak a jelentkezését is, akik eddig magántanári rendszerben vagy más módon oldották meg a gyerekek taníttatását! A tervek szerint 1985 elején féléves iskolaelőkészítőt indítanak — elsősorban a tudásszint felmérésére — és az 1985-86- os tanévben kezdik az első oktatási évet. Nem tudunk pontos dátumot adni az 'épület átadására vonatkozóan, de bizonyára segíti a gyorsabb átadást az a társadalmi segítség, amelyet mór több kollektíva ajánlott fel: az egyesületnél jelentkezett a 12-es Volán Radnóti brigádja és a helyi forqalom KISZ-szervezete, a PÉTÁV Széchenyi szocialista brigádja és a lakások felújítását végző gmk. A szülők jó része szintén társadalmi munkát vállalt a válaszlevelekben. Rendkívül nagy gondot jelent már most a szakemberek hiánya — logopédust és gyógytornászt szeretnének foglalkoztatni az iskotában. A gyógytornász-képzés országosan megoldatlan. A budapesti intézmény csak 25—30 fős osztályokat indít évente. Ajánljuk a főhatóságok figyelmébe a pécsiek javaslatát: a pécsi tanárképző kar testnevelés-biológia szakos hallgatói közül többen vállalnák ezt a szakvéqzettséget akár egyéves továbbképzéssel megoldható lene a szakemberhiány pótlása. Talán korainak tűnik, de hadd mondjuk még el: már most gondolnak az általános iskolából kikerülő gyerekek to vábbtanulására, keresik a lehe tőségeket a pécsi középfokú intézményekben. Sőt, felvetődött a hetes iskola kérdése is, mert már most jelentkeztek több baranyai községből is ilyen igénnyel. Az egészségügyi osztály a pécsi Endresz György utcai intézményegyüttesben sze retné megvalósítani azt a következő ötéves tervben. Gáldonyi M. Bányaösszevonás Közös irányítás aló vonták össze a Borsodi Szénbányák minden olyan üzemét, amelyben a széntelepek vastagsága nem haladja meg lényegesen a másfél métert. A jövőben valamennyi — együttesen mintegy 750 embert foglalkoztató — úgynevezett vékonytelepi bá nya a bükkaljai üzemhez tartó zik. Tervezik azt is, hogy a jövő ben két vékonytelepi bányát — a szeles-aknai és az edelényi bányamezőt — föld alatti vá gatokkal is összevonják.
