Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-30 / 118. szám
|| ailemateli összefogással szocialista céljainkért! ||| Magasabb fordulatsxámon A megoldás az együttműködés Megrakott, sárga ponyvás teherautó nyűglődik a szigetvári József Attila utcában: egy építkezés palánkja miatt felére szűkült mellékutcába akar befordulni, már megnyomta az egyik közlekedési táblát, rögtön utána — majdnem a szemközti kirakatba tolatva — egy másikat is de csak nem boldogul ... A József Attila utca is roppant keskeny, ez a 6-os fő- közlekedési út városon átvezető szakasza, kerékpárokkal, személyautókkal, kamionokkal . . . Verőfényes, szép koradélelőtt van a turisták már megjelentek. A Zrínyi térről figyelik a hatalmas gépkocsi vezetőjének kínlódását. Jellemző kép Szigetvárra: szűk utcák, turisták, megrekedő forgalom. * A megoldásra váró, alapvető gondok között említi dr. Nagyváradi János, a városi tanács elnöke a közlekedést is. — Régi vágya a város lakosságának — mondja —, hogy új nyomvonala legyen a 6-os útnak. Sűrű a forgalom és ez nemcsak közlekedési nehézségekkel jár, hanem például a Zrínyi tér műemléki értékei is veszélyben vannak. A programok között szerepel a belváros rekonstrukciója, ami a gyakorlatban azt is jelenti: visszakapja régen elkopott, eredeti hangulatát a főtér. A feladatokat persze rangsorolni kell, s ha az álomnál jóval nagyobb is a realitása a tér újjá varázsolásának, van bőven mit tenni addig is. Mindenekelőtt a város szerepe diktálja ezt: Szigetváron és a körzetében lévő településeken megközelítőleg 50 000 ember él jórészt olyan apró falvakban, ahol a lélekszám az 500- at sem éri el. Ebből következően Szigetvárnak kiemelt helye van, azaz: sok oldalról kell alkalmassá tenni körzetközponti feladatainak ellátására, nemcsak közigazgatási oldalról, hanem például az ellátás terén is. Ami azt jelenti: egybeesnek a város és körzetében lévő községek településfejlesztési érdekei. A kulcs: az együttműködés, az integráció az egészségügy, az oktatás, az igazgatási munka, a szolgáltatások területén — hogy csak néhányat említsünk. — Az már más kérdés — mondja dr. Nagyváradi János —, hogy ma alkalmas-e e feladatok elltására Szigetvár? Az oktatás, a közművelődés, a kereskedelmi ellátás körülményeinek javítása nem lehet egy év eredménye. Ügy vélem elsők között nagyon fontos a város lakosságával, azon belül is elsősorban az értelmiség helyzetével, szerepével foglalkoznunk. Ahhoz, hogy maradjanak, kötődjenek lakóhelyükhöz, nem elég a munkalehetőség. Közéletre közéleti emberekre van szükségünk, s ezt most a politikai szféránál bővebb értelemben használom. A lehetőségek, az alap adott: a legutóbbi értékelés szerint Szigetváron egy lakosra 1500 forint értékű társadalmi munka jut — első ezzel a megyénk városai között —, s ha hozzáteszem: értelmes célokért, jó szervezéssel, nyílt várospolitikával az emberek könnyen kaphatók a segítség- nyújtásra tulajdonképpen nincsen aagódnivalónk. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy egy város él. Vagyis a „működésnél" akarunk egy szinttel többet adni a szigetváriaknak. Bizakodóvá tesz bennünket, hogy az itt lévő üzemek kitűnően dolgoznak, s arra is gondolnak hogy ne csak „használják’' a munkaerőt, hanem segítik újjáteremteni, igyekeznek a regenerálódás feltételeit erejükhöz mérten biztosítani. S emellett persze a cipőgyár, a konzervgyár az állami gazdaság, a termelőszövetkeztek támogatják a városi tanácsot is, készségesek a társadalmi munkában. A főtér jövőjét megint szóba hoznám _ egyetértünk abban, hogy ha a tervezett formában születne újjá, gyöngyszeme len. ne Dél-Dunántúlnak, s ha most évente 115—120 000 turista keresi fel Szigetvárt, a Zrínyi téren szerzett benyomások csak növelnék a város idegenforgalmi hírét —, de a tanácselnök inkább a ma gondjairól szól. — Lassan tíz éve, hogy nincsen Szigetvárnak művelődési háza! Márpedig a városra hárul közművelődési oldalról is a körzet ellátásának feladata. Hogyan feleljen meg ilyen elvárásnak egy megfelelő létesítmény nélkül? Azután az energia! Ha az igényeket nézem, azt kell mondanom: már holnap megoldottnak kéne lenni! Ha a realitásokat veszem figyelembe, akkor csak a 90-es éveket említhetem a megoldás időszakának. Lépésről lépésre haladunk a legsürgetőbb esetekben — mint például a Lenin- lakótelepen — ideiglenes megoldást választva. Ezzel együtt: amit csinálunk — az új 220 ágyas kórház, a városi rendőrkapitányság, a tűzoltóság új épülete és szertára, jó ritmusú a lakásépítés, az ehhez szükséges területelőkészités, folyik a műemléki értékek felújítása — végsősoron az alapellátást szolgálják. Szigetváron valóban nagyon nehezen lehet megkerülni a múltat. Ráadásul a tanácselnöknek az a véleménye hogy „az utókor elsősorban azért ítélne el bennünket, ha a múlt értékeit nem igyekeznénk nekik átmenteni!" A múlt értékeinek megőrzése, a jelen feladatainak megoldása, a jövő érdekében való okos tervezés — ugyancsak komoly erőfeszítéseket igényel. „Magasabb fordulatszámra kelleti kapcsolni! — mondja az elnök, s hozzáteszi: különben is elsődleges hobbim a munka, ami így kimondva ugyan fellengzősnek tűnhet, de ha úgy fogalmazom: kitölti minden időm, már érthetőbb. Nem ragaszkodom a kiíráshoz: mikor van fogadónap. Akkor jönnek hozzám a város lakói, amikor akarnak s erre nekem is szükségem van." Mészáros Attila A kiemelkedő társadalmi összefogás elismerése Nemzeti Zászló Mázaszászvárnak A mázaszászvári tanács elnöke, Potyondi János azzal fogad, hogy csak most érzik igazán, mire is képes a lakosság. Máza és Szászvár kilenc évvel ezelőtt egyesült; széthúzásról, villongásokról már nem beszélhetnek sokkal inkább egészséges lokálpatriotizmusról, amely az elmúlt esztendők során kialakult. A négyezerhatszáz lelket számláló Mázaszászvár két társközsége Vékény és Kárász: utóbbi kettőben hatszá- zan élnek. A székhelyközség üzemeiben dolgozik a lakosság nagyobb része, így hát érthető, hogy a népfront felhívása, a tanács kérése megmozgatta a bányánál, a Szellőző Műveknél a kesztyűgyári telepen, a kenderfonóban dolgozókat. 1981-ben 786 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, két esztendővel ezelőtt 1120 forint, tavaly pedig 4227 forintra rúgott és meghaladta a 21 milliót. Pál János, a Hazafias Népfront községi titkára lép az irodába, és örömmel újságolja: megérkezett Szegedről az a háló amit a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat mázaszászvári telepének kollektívája ajánlott fel az új tornaterem részére, s ha lesz időm, győződjek meg magam is az új szerzeményről, amit most feszítenek ki az ablakok elé a gyerekek. Aztán tovább sorolják már együttesen a neveket, akik talán a legtöbbet tették az itt élőkért: Kasper János sportköri elnök, a bányász nyugdíjas klub tagjai az észak-bánya- üzemi Martin Károly vezette szocialista brigád, ugyanonnan Ágoston István brigádja, Weimann Ferenc csapata Béke-aknáról, aztán Springer Ferenc, Róth Antal, Wáger János, Dévai Lajos, Takács Ferenc ■.. De nehogy azt gondolja bárki, hogy a tornaterem építése volt az első kezdeményezés _ a gondolat tavaly év e lején vetődött föl, augusztusban kezdődött az építkezés és év végén mór használatba vehették a tanulók, a sportkör —, társadalmi összefogással végzik a vár feltárását, amit tovább folytatnak, létrehozták a bányászati kiállítást, most azon gondolkodnak, hogy a régi aknatornyot és szállítógépházat lehozzák az aknáról és újraépítik: legyenek együtt lenn a faluban az ipartörténeti relikviák. Aztán itt van a járdaépítés, az utak rendbetétele és még sorolhatnánk . . . Máris készen vannak a tervek az eqykori plébánia épületének hasznosítására is; körzeti könyvtárat szeretnének kialakítani a műemlék- épületben. A jelenlegi tervidőszakban 10 millió forintos fejlesztési alappal gazdálkodik a tanács. Ebből bizony nem jutott volna sok mindenre, csak a legszükségesebbekre. A bányával igen szoros a kapcsolat: az orvosi rendelő a csecsemővédő, a fogorvosi rendelő terveit például társadalmi munkában készítették el, további segítséget várnak az egészséges ivóvízellátás megvalósítása érdekében. Ebben az esztendőben legalább tízmillió forint értékű társadalmi munkával számolnak Mázaszószváron. A népfronttitkár meggyőződéssel állítja: először az egészség- ügyi ellátást kellett rendbe tenni, aztán a kereskedelmet, most pedig a művelődési intézményeken a sor. S biztos abban hogy a kérésnek meg is lesz a foganatja. Bizonyítja ezt a nemrég lezajlott vasgyűjtési akció. A lakosságtól azt kérték, hogy a fölösleges dolgokat hordja ki a háza elé, az elszállításról már gondoskodnak. És az eredmény: nyolcvanötezer forintot fizetett a MÉH ez az összeg tovább gyarapítja majd a tornaterem fölszerelését. S. GY. Az új általános iskola Új utca születik Felsőszentmárton - Martinéi Újsághír: Felsöszentmártont Határörközség címmel tüntették ki. Egymás alatt két névtábla adja tudtul a község nevét: Felsőszentmárton — Martinéi. A kétnyelvű felirat a lakosság horvát és magyar összetételét jelzi. A falu a jugoszláv határszélen fekszik, hét kilométer hosszan szegélyezi a Dráva. Ezerötszáz főnyi lakosával Baranya nagyobb községei közé tartozik. Fejlődése az utóbbi 15 évben rendkívül dinamikus. 1969-ben 12 km-es vezetékkel törpevíz- művet létesítettek, és egy új általános iskolát építettek, amit 1971-ben 60 személyes óvodával, majd napközi otthon létesítésével fejeztek be. 1972-ben az árvíz idején, amikor a nőknek nem volt munkalehetőségük az asszonyok hat hónap alatt két kilométer hosszú be- tonutat építettek a kertészethez. 1973-ban az egészségház készült el. 1978-ban pedig csaknem félmillió forint értékben a „Drávazug" vendéglőt bővítették 500 adagos konyhával, presszóval, 1979-ben az öregek napközi otthona valósult meg. — Jelenleg egymillió forintért a megye egyik legkorszerűbb fogászati rendelőjét rendezzük be — mondja Géczi Dezső, a termelőszövetkezet főkönyvelője — hogy a szomszédos községekből is az emberek ide járhassanak. S végül büszkeségünk: 1982 végén százötvenezer forint értékben megvásároltuk, illetve megcsináltattuk a teljes reprezentatív tambura- zenekarunk részére a hangszereket. Az iskola huszonkét gyermekét Kovács József tanítja, aki hetente jár hozzánk Pécsről. A szakkör minden ünnepségünkön szerepel, május 26-án pedig az iskola énekkarával Jugoszláviába utazik. A zeneszakkör minden költségét szövetkezetünk fedezi. Valamikor nagy volt itt a szegénység. A lakosság nagyobb része hónapszámos, vagy ahogy horvátul mondják „meszecsár”, sommás, munkás volt. Tavasszal elmentek, télre jöttek meg. Sovány fizetségüket pénzben alig, főként természetben hozták haza. — A férfi munkaerőt még a mai napig sem tudják kellően lekötni — mondja Győri Pál, a Zrínyi tsz elnöke. — Legnagyobb gondunk, hogy a naponta több mint kétszáz ingázó férfi részére helyben tudjunk munkát adni. Száz nőnek azonban már sikerült jövedelmet biztosítanunk. Ez úgy történt, hogy a szövetkezet megépítette, majd eladta az épületet a Pécsi Bőrgyárnak, amelyben a gyár aztán bőrhasíték üzemel létesített. Az üzem megindulásától kezdve állandóan nyereséges. A szalagnál a parasztmenyecskék igen rövid idi alatt váltak munkássá. A szövetkezet az ötödik öt éves tervben a „magas haté konyságú" kategóriába küzdőt te fel magát, ami azt jelenti hogy minden befektetett szó forint költségből tizenkettő fo rint feletti az az összeg, am tiszta eredményként térül meg 1983-ban, az aszályos év eile nére száz forint befektetésn huszonnégy forint térült mei tisztán. A háztáji forgalmazás ban pedig kategóriájukban i megyei első helyezést érte e A gazdálkodás és szorgalor eredményei az egész faluba megmutatkoznak. Rendkivt szorgalmas, tudnivágyó ez i nép. S ha a falujukról van szc szinte csodákra képesek! A építkezés nagy lendületts 1978-ban indult meg. A falu ban 530 ház van s ennek csak nem 80 százaléka új. Harcos Ottó
