Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-29 / 117. szám

I Vasárnapi magazin # Vasárnapi magazin us elsején Mini golfpálya a ház körül Amikor már a szokott játé­kaitokat pieguntátok és egy­mást nézve ültök tanácstala­nul, akkor jöhet a minigolf- bajnokság ötlete, ügyességet, kitartást. igénylő játék, de tü­relemre is nevel, hiszen ha hi­báztok, az ütéseket többször is ismételni kell. A pálya elkészítése Elsősorban az udvaron vagy a ház körül nézzetek szét, és keressetek egy nagyobb sima (fű és bokor nélküli) területet. (Az nem baj, ha kicsi, mert a pályát körbe is, csigavonalba is lehet építeni elkészíteni} A terep kijelölése után kerüljön sor a különböző állomások (akadályok) megtervezésére. Ezek elkészítéséhez az szüksé­ges, hogy ahol az állomás van, ott sima legyen o talaj (jól ledöngölt, lehengerelt föld.) Ha van rá lehetőségetek, ak­kor a szülők segítségét is kér­hetitek, és ezt a részt véko­nyan betonozzátok le. Az állomásokon belül az akadályok kialakításához, ki­építéséhez lemez vagy fa szük­séges. Ezekből (lásd a rajzot) különböző pattintó falat, át­eresztő részt kaput, emelke­dőt, kerülőt lehet építeni. Tér- mészetesen a fő cél minden állomáson egy mélyedés (gö­dör) legyen, ahová a labdát kell beütni. Kellékek Pár • hokiütő és pár labda szükséges a játékhoz. Labda lehet pingponglabda vagy csontgolyó. (Az utóbbi jobban irányítható.) Mérete: az aka­dályokhoz viszonyított legyen, hiszen a réseken át kell tudni ütni, és a kapukba, gödrökbe, mélyedésekbe bele kell hogy férjen. A bot amennyiben nincs hokiütőtök, lécből is elkészít­hető. Alakja L-betűhöz hason­lítson. Hosszú fogórész, alul rövid ütőrész. Az állomások, akadályok A rajz alapján könnyen megépíthetitek, de a saját fan. tóziátok alapján többfélét is kialakíthattok. Itt a rajzon a következő akadályok találha­tók: ütés a két gödör valame­lyikébe, résen át (a). A labdát csak pattintva lehet a gödörbe juttatni (b). A következő fel­adat már nehezebb, mert egy vezetősínen keresztül lehet csak a célba jutattni a lab­dát (c). A d állomáson nehe­zíti a feladatot, hogy a „kike. rülő" mellett kell elütni a lab­dát, és azt visszapattanás után juttatni be a célba (d). Utána következhet a kiskapuba ütés (e) valamint az emelkedőn át a kapuba gurítás (f). Legvé­gén pedig sor kerül a derék­szögű ütésre a kiskapuba (g). A fenti állomások variációiból és új ötletekből még több, ne­hezebb pályát is összeállíthat­tok. Játékszabályok Játszható úgy is, hogy egy versenyző megy végig a pá­lyán időre, azt kell számolni, mennyi pontot tud „összeütni”. (A könnyebb állomásoknál 2- 5 pont adható. Ahol hibáztak, azaz ismételni kell, ott pont­levonás a kövekezmény. A ne­hezebb feladatoknál 10—20 pont is adható.) Egy szabad szombaton va. sárnap délelőtt akár családi versenyeket is rendezhettek, vagy a házban lakók verse­nyét. Az évek száma nem szá­mít, ezért a nagypapákat, kistestvéreket se hagyjátok ki a játékból. Horváth Mihály Kiss Benedek Dal a rézmadárról All a szekrény tetején, áll a rézmadár. Szólongatom, de hiába: Szállj ide, szállj! Megveti a kölesmagot, valami másra vár, Mire vár? Mire vár? Ot -hat éve már áll a szekrény tetején s vár a rézmadár. Élne inkább vaserdöben, vasfa ágbogán, vasfümagot szemelgetne, szállna ott a szárny, réztojását költögetné, fedné vasfa-árny ám a szekrény tetején árván álldogál szegény s valamire vár, vár a rézmadár. Verbőczy Antal Dagonya Bong a Bakony pagonya, dágványos a dagonya, benne bivaly dagonyáz, bivaly bőre agyonáz. Oscar Wilde Az igaz szó és az aranytallér Volt egyszer egy király és ez a világ összes többi királyánál gazdagabb volt. És mert ő volt a leggazdagabb, a leg­szebbnek is tartotta magát. Azért is, mert az arony csábít­ja a hízelgőket és egy művész a király arcáról az aranytallér­ra szép képmást készített. Egyszer egy napon abban lelte kedvtelését a király, hogy kísérete nélkül indult sétaút- jára. A kastélya feljárójánál egy koldusba ütközött, akit a hanyag testőrség nyilván nem látott meg. A koldus megállí­totta az ismeretlen királyt és így kéregetett: „Én szegény vagyok, Uram és olyan éhes . . . Kérlek, adj nekem valami pénzt, hogy magamnak egy kevés ételt vehessek . . .” A király az összes zsebében pénzt keresett, de csak egy aranytallér volt nála, a saját képmásával. Mosolyogva mondta: „Bár csak a saját képmásom van nálam, azért neked adom.'' A koldus a csodálkozástól tágra nyílt szemmel nézte te­nyerében a pénzt. Miután ala­posan megszemlélte, így szólt: „Uram, amikor őzt mondtam, hogy szegény vagyok, akkor igazgat mondtam. De miért akarod nekem azt mondani, hogy ez a Te képmásod? Te királyi ajándékot adtál nekem, és én köszönetét mondok érte. De az aranyon lévő képmás annyira hasonlít Tehozzód, amennyire én a római pápához hasonlítok!" így először tudta meg életé­ben a király, hogy nem fiatal és nem is szép. Ebben a pillanatban oda­sietett néhány testőr és el akarták fogni a koldust. Ekkor vette észre a koldus, hogy a királlyal beszélt. Félelemtől re­megve borult a király elé, és így jajveszékelt: „Irgalom ir­galom, Királyom! Ne vétesd fejemet, mert olyan buta vol­tom és a képmásodat a tallé­ron nem ismertem meg! De öreg szemeim már igen na­gyon meggyöngültek. De most látom: a képmás itt a talléron elképesztően hasonlít Rád — és Te a valóságban még sok­kal szebb vagy!" „Egy szót sem többet!" kiál­tott a király. „A félelemtől ne légy ugyanúgy hazudozó, mint ezek itt! Vedd az aranytallért, s én megtartom, amit te mondtál! Mert igazmondó em­ber vagy, és olyannal ajándé­koztál meg engem, amit nem lehet megfizetni az egész világ aranyával sem: az igaz szó­val!" Fordította: Zoltán Aranka Keresztrejtvény A munkáról Függőleges 29-ben elrejtett nagy magyar államférfi mond­ta a munkáról: vízszintes 1„ függőleges 13., 15. és 36. (A sarokkockák betűi: C, • I, L, A.) VÍZSZINTES: 1. (Beküldendő.) 13. Ragadozó tengeri emlős. 14. Becézett Anna. 16. Fa kivágá­sánál alkalmazott (irányító vagy döntő) bevágás. 17. Szám­név. 19. Termelőszövetkezet. 20. Élesít. 21. Gyümölcsnedv. 23. Felesége van. 25. Kihalt ger­mán törzs. 26. Kilociklus röv. 27. Névelős csapadék. 30. Néprajz. 33. Egyéb. 34. . . . -fere. 35. Ra­kosgat. 36. Fakó, sápadt. 37. Kettészel. 39. Zuhany. 40. Se­regek. 41. Kétes! 43. Hím juh. 44. Gyakori fém. 45. Kubai és osztrák autók betűjele. 46. Mó­ka. 48. Vonatkozó névmás. 50. Alkohol. 52. Nemzetsége. 53. Helyhatározó névutó. 55. Visz- sza: a teanövény alkaloidja. 56. Megyeszékhely. 57. Keres­gél. 58. Érzékszerve. 59. Ébred. 61. Talál. 62. Fordított napszak. 63. Feszítőeszköz. 65. Részes­rag. 67. Vissza: pláne. 68. Tár­sadalombiztosítási Tanács. 69. Macskakergető szó. 71. Elké­szült. 73. Hosszasan. 74. Tej­termék. FÜGGŐLEGES: 2. Ételízesítő. 3. Ruhátlan műalkotás. 4. Bib­liai férfinév. 5. Jelenl'eg. 6. Meg­elégelt. 7. Nitrogén. 8. Kisipari szövetkezet. 9. Névelők. 10. Táplálkozhat. 11. Hónapnév rö­viden. 12. TJ. 13. (Beküldendő.) 15. (Beküldendő.) 18. Felfőz! 20. Előny. 22. Hegyesszögű ha­sábbal szétfeszít. 24. Gléda. 25. Hálóban a labda. 26. Vízinö­vény. 28. Kutya „nyaklánca". 29. (Beküldendő.) 31. Észrevett. 32. ... Anqeles. 33. Lehetőség. 36. (Beküldendő.) 38. Álla- mocska Indiában. 40. Pocak. 42. Rézsútos, ferde. 45. Erdei fa­fajta. 47. Sértetlenek. 48. Lent. 49. A víz is ez! 51. Írország. 53. A A A. 54. Azonos mássalhang­zók. 60. Máz. 62. Kamatozó pénzösszeg. 64. Kinek a tulaj­dona. 66. Sulfur. 67. Lakoma. 68. Hajó része. 70. Római száz­ötvenes. 72. Szintén ne. 73. Mint az előbbi sor. 74. Fordí­tott esztendő. G. Gy. Beküldendő: a függőleges 29., a vízszintes 1., függőleges 13., 15. és 36. számú sorok megfejtése. Legkésőbb május 7-én (hétfő) déli 12 óráig be- érkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. Az április 15-i TIT-rejtvény nyerteseinek nevét a május 6-í számban közöljük. A 1 3 h S 6 7 8 9 Á0 ÁÁ Ál. ÍJ CD J4 J5 CD 16 1 (D JT J8 CD J9 CD 10 0 ZJ a (B li lh CD CD 15 0 16 17 Z8 Z9 30 3J JZ 0 33 J4 CD 35 CD 36 J7 36 CD 39 CD 40 kJ hl CD hi CD CD 44 0 45 46 47 CD 48 49 CD 50 5Á 51 CD 53 54 CD 55 56 CD 5T CD 58 (B 59 €0 CD 6J CD 61 (D 63 6 h CD 65 66 CD CD 67 0 68 69 | 70 TJ 7Z 73 74 —t­Rádió mellett.. Kesernye Komolyan mondom, az em­bert egyik sorscsapás után éri a másik sorscsapás és csoda-e, ha elkeseredik, reményét vesz­ti és csak bambán néz maga elé, mint teszem fel én? Vala­ki bepanaszolta a rádiónak, hogy a „formatervezett” konya­kos pohárból nem lehet egy tisztességeset inni, mert szűk a szója — mármint a pohár­nak! — és bárhogyan is hátra­veti a vendég a fejét, az öblös bögrében mindig marad egy kevéske. Asztalbontás után csak sóvárogva pislogunk a maradék konyakokra, amelyek a poharak alján sárgán meg­csillannak és eltűnődünk, ugyan, mi lesz a maradékkal? Ami ugye — így apránként összegyűjtve — esetleg kiadna egy jó fél vagy egy decit, ép­pen annyit, amennyit János- áldásként búcsúzáskor elfo­gyasztani szép szokás. Persze ki lehetne éppenséggel szür- csölni, de úri helyeken ez nem szokás. Lehet, hogy megissza a házigazda. Vagy a topogóban összegyűjti a csapos és meg­itatja az öreg hobókkal, Szóval, szidjuk a formaterve­zőket és a konyakospoharat. Közbevetőleg mondom: kár. A konyakospohár szájának szűk volta régi — és francia! — ta­lálmány. Az igazi konyakozós úgy zajlik le a franciáknál, hogy a pincér a poharat gyer­tyánál előmelegíti a vendég asztalánál, utána tölti a ko­nyakot. Kellő hőfok kell ahhoz, hogy a szűkített pohárból az illat és aroma koncentráltan áradjon kifele a vendég orrá­ba. Igaz, kevéske marad a po­hárban. De éppen ez benne a flanc. Nagyobb gondom sose le­gyen. Ám ismét megragadja valami a figyelmemet. Megint csak panaszkodik valaki a pes­ti riporternek, mondván: „A külföldiek is rendre azt kérde­zik, miért nincs Magyarorszá­gon sztriptíz?!” Tényleg: ez sincs! És miért nincs? — kér­dem én elkeseredve. Azért, mert nincs! —, vágom rá dacosan, a rádió mellett ülve. Meg is kapom rá a választ, mert egyik mulató táncosnője ezt mondja: „Elég prűdek vaqyunk, ezért nem engedélyezik!" Én ugyan nem vagyok prűd, miattam bárki táncolhatna mezítelenül, vagy őrbundában és nemez csizmában, egyre megy: nem csinálok belőle társadalmi kér­dést. (Igaz, az enqedély ki­adása sem tőlem függ.) A to­vábbiakban a hölgy elmondja, hogy a tiltás oka valószínűleg az, hogy a vetkőzőszám eroti­kus vágyakat ébreszt a szemlé­lőben. „Valószínűleg?” Hát aki­ben nem ébreszt, annak már régen rossz. Engedély tehát nincs, a külföldiek meg le . . .- vetkőzhetnek, ha akarnak —, otthon. A bártáncosnői utánpótlás­ról is megfeledkeztünk nap­jaink olajválságos viharainak közepette. Majd hogy nem a közgazdászokat szidom, akik pont erre nem figyeltek fel és lám, már ott tartunk, hogy a pillanatnyilag működő tán­coslányok, hát, hogy is mond­jam, szóval nem első osztályú tehetséqek. Mert az ORI-qázsi- nak talán az egyharmadát, ha kapják, ez a tény pedig egyál­talán nem vonzza a lányokat a pályára. Igaz, a következő nyi­latkozó azt mondja, 600 jelent­kezőből mindössze 60 lányt is­koláztak be hároméves tanfo­lyamra. Most van utánképzés vagy nincs? Az ellentmondás fönnáll. Kevés a gázsi? Egyik lányka elmondotta, eleinte za­varta, hogy vendégek pénzt dobáltak fel neki a szinDadra, de már nem zavarja. Fölszedi. A portás is nyilatkozott. Min­denkit nem enged be. Sőt, mindig „Telt ház!” van. Ez a szűrő. Szakadt pulóveresek, mocskos cipősök (őt idézem!) nem léphetnek be. De ha vala­ki odanyom neki egy papír­pénzt, az egészen más. Hát akkor hol a gond? Csak én kesergek fölösleaesen? Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom