Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-26 / 114. szám

1984. április 26., csütörtök Dunántúli napló 3 Tisztán vagy szódával Jó kis mondat ez, pont hús- vét-hétfőn, mikor írom a jegy­zetet, és hányszor elhangzik ma, gondolom, s azt is, hogy szódával választják majd keve­sebben. Hát, ízlés dolga, meg a boré, meg a véralkohol-ezre- léké, ilyenkor általában senki se szomjas. Ott vannak aztán a könnyű likőrök, a konok, ke­mény pálinkák, naná, hogy tisztán, s naná, hogy töményen a sonkát, a kalácsot, az ünne­pet, a televíziót. És a televízió, lehet szidni vagy dicsérni, néz­ni vagy nem nézni, nem hagy éhesen senki előfizetőt. Aligha van ország, amelynek televí­ziója két csatornán különb „ételsort” vonultatna föl, vál­tozatosabbat, laktatóbbat. Az már a dolog természetéből fa­kad, hogy két óra, hat óra, két nap alatt fölesszük a hónapo­kig készített menüt, aztán jó­szerivel elfelejtjük az egészet. Hálátlanságunkat jól ismeri a „séf”, bőven adagol hát kon- zervet is, Hitchcockot, Gertler Viktort. Főleg Hitchcocknak nem használt a tartósítás, a Szombati Londoni randevú meglehetősen penészes volt, de bizony „nemes penész" ez, leg­alábbis helyenként, de ezért a pár ízért, villanásért is bőven megérte a fölmelegítés. Igaz ez a Gertler-sorozatra is („Gert- ler-iava didaxis módra”), bár a Dollárpapa igencsak rágós­sá és unalmassá „nemesedén”, ami valamikor éles szatírának tűnt, mára épp azt a nyitottsá­got, többértelműségét veszítet­te el, ami nélkül műalkotás bi­zony „tartósíthatatlan”. Ha sok is volt a konzerv, nem ebből állt csak az ünnepi asztal. Az apróbb salátákat, köreteket nem említve két új (felnőtt) be­mutatóval szolgált a múlt hét. Zsurzs Éva tévéjátéka, az Égy lócsiszár virágvasárnapja, melyet Sütő András drámájá­ból készített, precíz, áttetsző produkció volt, jó részletekkél, szép ruhákkal, korrekt színészi munkával. Csak épp a hangu­lattal, hőfokkal, atmoszférával, Kolhaas Mihály történetének vibráló, sűrű levegőjével ma­radt adós. Ha közepesre sike­rült is, volt tétje, célja, érző­dött az erőfeszítés, ha nem is a teremtésé, a közvetítésé, a megismertetésé legalább. Úgy vélem, ez utóbbiak híján ma­radt gyönge és jelentéktelen a Tisztán vagy szódával. Az író Kutasi Gyula és a rendező Ne­mere László tévéfilmjében egy jobbratörő fiatalember felesé­gét és gyermekét otthagyva szódásnak áll, így kallódó lesz és marginális, hazaköltözik al­koholista apjához, aki később meghal és a fiú a „Nótásked- vű volt az apám” eléneklése~ közben vélhetően a papa nyomdokaiba lép. Ennyi. A módszer pedig: ezt a sovány­ka történetet rövid epizódok­kal, pontos éles részletekkel föltáDlálni, mintegy hitelesíte­ni. Csakhogy az etetés köz­ben a „táplálékból” a jó öt­letekből, gégékből rendre képi közhely lesz és bevált sablon, a kocsma füstös, bezzea han­gos, a bérház lepusztult, ám fészekmeleg, a szódásnő gaz­dag és kéjsóvár, stb. A fiú meg kallódik és szomorúan néz, azt sugallva, hogy nem lehet ki­törni. Ami igaz lehet, de nem árt tudatni a nézővel, hogy honnan és hova, hogy itt a „miért”-eket ne is bolygassuk. A színészek meg játszanak, ahogy tudnak, Őze Lajos a százegye­dik alkoholista apát, Psota a százegyedik javakorabeli üzlet- asszonyt, mindketten persze ki­tűnően. A fiatal főszereplő Sa­linger Gábor gyengébb, nem csoda, hogy rutinból nem tud­ja fölépíteni a figurát, azt meg, hogy kit és miért is játszik most tulajdonképpen, úgy látszik senki sem tudta neki megmon­dani. Parti Nagy Lajos Sikeres házi tanulmányi versenyek a Leöweyben Köpeczi Béla művelődési miniszter sajt ótájékozta tója (Munkatársunk telelonjelentése) Sajtókonferenciát tartott szer­dán a Parlamentben Köpeczi Béla művelődési miniszter: tá­jékoztatót adott hazánk nem­zetközi kulturális kapcsolatairól, a fasizmus felett aratott győze­lem 40. évfordulóján rendezen­dő művészeti eseményekről, és az Európai Kulturális Fórum előkészületeiről. Elmondotta, hogy a Helsinki Egyezmény megkötése és kü­lönösen a madridi konferencia után a kultúra szerepe felérté­kelődött a nemzetközi kapcso­latokban. A magyar kulturális politikát nyitottság jellemzi e tekintetben: 76 országgal van egyezményben lefektetett együttműködésünk. A szocialis­ta országokkal rendszeres és folyamatos a kölcsönösség el­vén működő csere és egyre több nyugati országgal is bő­vülnek kapcsolataink. Mint ismeretes, a madridi konferencia határozata értel­mében 1985 októberében az Európai Kulturális Fórumot Ma­gyarország rendezi. Köpeczi Béla irányításával már dolgo­zik az előkészítő bizottság, és megalakult a nemzetközi vég­rehajtó titkárság is, amelynek titkára Hermann József, a Nyelvtudományi Intézet Igazga­tója, aki több évet töltött az UNESCO különböző tisztségei­ben. Ez év november 21-től de­cember 3-ig Budapesten 35 or­szág 200 küldöttének részvéte­lével előkészítő értekezlet lesz, amelyen meghatározzák a fó­rum napirendjét és munkarend­jét. A fórum tematikája a mad­ridi konferencia határozata alapján: az alkotói tevékeny­ség, a kultúra terjesztésének kérdései és a nemzetközi kultu­rális együttműködés. Az egyes országok delegációit a kormá­nyok állítják össze. A magyar rendező bizottság szeretné az alkalmat felhasználni, hogy be­mutassa hozónk művészeti, kul­turális életét új könyvek megje­lentetésével, koncertek, kiállí­tások rendezésével. Ekkor lesz­nek a budapesti művészeti he­tek eseményei is. A felszabadulás közelgő 40. évfordulója alkalmából magyar kulturális hetekre, napokra ke­rül sor a Szovjetunióban és a szocialista országokban, és mi is hasonló rendezvényekkel vi­szonozzuk ezt. A lengyelországi és romániai megemlékezéssel már az idén megkezdődik az ünnepségsorozat. A szovjet kultúra napjai 1985 októberé­ben lesznek hazánkban. A jövő áprilisban pedig a Szovjetunió­ban rendeznek magyar könyv- bemutatókat, képzőművészeti kiállításokat, színházi és zenei bemutatókat. Köpeczi Béla bejelentette, hogy a közeljövőben hazánk­ban rendezik meg a szocialista országok kulturális miniszterei­nek tizenkettedik tanácskozá­sát. G. T. Mikroszkópos szövetvizsgálatot végeznek az is tola biológia fakultáció diákjai Fotó: Maletics Nyitás előtt, szezon előtt Elkészült a siklósi kerámia alkotóház A szobrásztelep idei tervei Május közepétől fogadja a művészeket a siklósi kerámia alkotóház a siklósi ferences rendi kolostor újjávarázsolt, igen szép barokk épületében. Baranya megye Tanácsa 1978- ban állapodott meg a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjával és az Országos Mű­emlékfelügyelőséggel az épü­lettömb rekonstrukciójáról, és az eltelt idő alatt a ház prog­ramja is kialakult. Május 15-től hat hétig idén magyar keramikusokkal indul a megújult épületben a szimpo- zion, amikor is az alkotók ki­próbálják a gépeket, berende­zéseket. A ház feladata egyéb­ként az alap óhaja szerint be­tölteni egy technológiai űrt, vagyis megoldani az egyedi tervezésű étkezési kerámia elő­állítását a tervezéstől a kivite­lezésig. Ezekre a munkákra minden feltétel együtt van a siklósi kerámia alkotóházban: a pince szolgálja teherlifttel, csúszdával a nyersonyagraktár céljait, az emeleten laborató­riumi körülmények között lehet kipróbálni a különböző anya­gokat, mázakat, természetes megvilágítású tágas műhely is helyet kapott a régi falak kö­zött. Az épületben áll két vil­lanykemence az 1280 fok alat­ti, az udvaron pedig két gáz­tüzelésű kemence az ennél ma­gasabb hőfokú égetéshez. A kolostor eqykori refektóriumá- ban állandó kiállításon mutat­ják majd be a szimpozionok termékeit, ugyanakkor egy má­sik helyiségben, a szakma szá­mára az itt folyó munkát és kísérleteket. Az alkotótlelep ezen műhely jellegű részei Schrammel Imre keramikusmű­vész tervei alapján készültek el. A szimpozionok időszakában 18 művész lakhat, dolgozhat az épületben, melynek legfelső szintjén hét kétágyas szoba és két lakosztály található. Nya­ranta 8 hétig tartanak majcf a kerámiaszimpozionok, az év többi 9 hónapjában, augusz­tustól április 30-ig a Művésze­ti Alap alkotóházaként működik majd Siklós szép barokk mű­emléke. A nemzetközi és a ha­zai kerámiaszakirodalmat tar­talmazó kézikönyvtár, a szim­pozionok dokumentációja, fo­tólaboratórium és társalgó, to­vábbá étkezőhelyiség teszi tel­jessé az alkotóházat. A kerámia mellett indul idén is a szobrász-szimpozion. A résztvevők részint már megkez­dett szobraikat fejezik be, má­sok — előreláthatóan japán művészek vezetésével — a szín­háztér kialakítását fejezik be o nagyharsányi kőbányánál. Az alkotótelep szeretné újra vi­szontlátni itt a hazai szobrá­szokat, akik az idei pályázat szerint június 15-től hat hétig kisplasztikákat készítenek olyan kövekből, amelyek kis mérték­ben lelhetők fel. Geológusok közreműködését kérték ezen anyagok feltárásához. Utána monumentális szobrok készíté­sével folyik tovább a munka. A kisplasztikák és az itt ké­szülő kerámiák is, úgy tetszik, közelebb kerülnek most a kö­zönséghez. meg a szakmához. Az idei kerámiaszimpozion zá­rására szakmai nyílt napot ren­deznek, amelyre meghívják a lehetséges megrendelőket, a gyárakat is. Ennek az a célja, hogy a későbbiekben a gyártók megvásárolhassák a terveket, technológiákat, és ebben a bo­ranyai alkotótelepek közvetít a gyártó meg a művész között. Az alkotótelep üzletet nyit Sik­lóson, és itt árusítani fogják a szimpozion résztvevőinek mun­káit, kerámiákat és kisplaszti­kákat. A baranyai alkotótelepek ter­vei között az is szerepel, hogy nyárra közművelődési progra­mokat, például koncerteket szerveznek a siklósi kolostor- udvaron és a szobrásztelep színházterében. Gállos Orsolya Próbálkozni kell! Valamennyi magyarországi középiskolában törekednek ar­ra, hogy a tanulók az órákon kívül, különböző szaktárgyi ver­senyeken is bizonyíthassák tu­dásukat, lehetőséget kapjanak orra, hogy az őket érdeklő tár­gyakra plusz időt fordíthassa­nak és ezt intézményesített ke­retek között is kamatoztathas­sák. Az országos középiskolai tanulmányi versenyeken (ame­lyeknek első tíz helyezettje tan­tárgyából felvételi nélkül kerül­het egyetemre vagy főiskolára) szinte csak harmadik-negyedik osztályosok vesznek részt. Van azonban több, az egyes területek kiemelkedő tudósáról elnevezett verseny, ahol az alsóbbévesek is próbára tehe­tik felkészültségüket. Emellett az egyes iskoláknak is jogában áll saját intézményükben vagy esetleg megyéjük más közép­iskoláinak is különböző verse­nyeket hirdetni. A pécsi Leö- wey Klára Gimnázium különö­sen sokot tesz azért, hogy azok a gyerekek is indulhassa­nak versenyeken, akiknek or­szágos méretekben esetleg ke­vés esélyük lenne. — Úgy gondolom, nem le­het hólásabb pedagógiai fel­adatunk, mint háziversenyekkel és pályázatokkal megnyerni azokat a gyerekeket egy-egy tárgyra, akik — esetleges ön­bizalomhiányuk miatt — nem is akarnak indulni az országos versenyeken, pedig érdeklődnek egy-egy szakterület iránt — fo­gad dr. Bernáth Józselné, a Leöwey Gimnázium igazgatója. — Nálunk régi hagyománya van a házi vetélkedőnek, ötö­dik éve már, hogy kiírunk ide­gen nyelvből fordítási pályáza­tot Pécs felszabadulásának év­fordulójára. Legutóbb 230 ta­nuló vett részt ezen a verse­nyen. (Az iskola tanulóinak száma 704.) Mindig bekapcso­lódunk a komlói Kun Béla Gim­názium által meghirdetett me­gyei szintű szaktárgyi verse­nyekbe is. Ezeken a megmére­téseken az is feladatunk, hogy időben lehetőséget adjunk azoknak a diákoknak, akik ké­sőbb az országos tanulmányi versenyeken is indulhatnak. Képeinken balról: a kolostorépület előterében igen hangulatos a Perényi-kert loggiája, és részlet a megújult épületbelsőből. Läufer László felvételei A leöweystáknak régi kap­csolatuk van a szekszárdi Ga­ray Gimnáziummal. A közös kulturális, tanulmányi és sport- tevékenység mindkét iskolának sokat jelent. — Legújabb eredményes pályázatunk a munkásdinasz­tiákkal foglalkozott — kapcso­lódik be a beszélgetésbe dr. Szolcsányi Jánosné igazga­tóhelyettes — 36 pályamunka érkezett, színvonalas, doku­mentumértékű dolgozatok. Van, aki szüleit kérdezte, mások is­merőseiket faggatták. Emellett KISZ-szervezetünk is több érde­kes dolgot kezdeményezett. Józan Agnes, az iskola KISZ- titkára: — Régóta úgy látjuk: a KISZ KB által meghirdetett ta­nulmányi mozgalom nem na­gyon serkent senkit a jobb ta­nulásra. Az osztályonként há­romhavonta értékelt teljesítmé­nyek nem jelentenek komolyabb húzóerőt. Ezért is próbálkozunk új formákkal. Elsőben történe­lemből, matematikából és föld­rajzból, másodikban kémiából, negyedikben irodalomból és matematikából indítottunk isko­lán belüli versenyeket, három­fős csapatok részére. A kérdé­seket — szaktanár irányításá­val — a diákok állítják össze, ők is értékelik a versenyt. Elég sokan indultak. Az igazgatónő és helyettese is megerősítik az elhangzotta­kat. Hozzáteszik, hogy többször próbálták az iskola jellegének megfelelően átdolgozni az em­lített tanulmányi mozgalmat, különösebb eredmény nélkül. A gondos statisztikákból azonban kiderül, hogy legutóbb (hozzávetőlegesen) minden har­madik tanuló indult az orszá­gos tanulmányi versenyeken. Kett Attila például biológiából és fizikából is több fordulón túljutott: — Meglepő volt, hogy mind­két tantárgyból a logikai kész­ségre irányuló kérdésekből is sokat kaptunk, így nem csoda, hogy legtöbbször a tankönyve­ket is bevihettük magunkkal a vizsgákra. Sokat olvastam, ér­dekel is mindkét tantárgy, az orvosin szeretnék továbbtanulni. Az iskola tervei közt szerepel egy újabb, a megye más kö­zépiskolásainak részvételére is számító verseny meghirdetése. — Félve beszélünk erről — mondja Bernáth Józsefné —, mert még nincs végleges el­képzelésünk, de a következő tanévben szeretnénk meghir­detni a Leöwey-pályázatot. Jó lenne, ha minél több megyei középiskola bekapcsolódna. Ebben a pályázatban olyan szaktárgyi feladatokat terve­zünk, amelyek hosszabb, folya­matos munkát követelnek, ugyanakkor azt is el kívánjuk érni, hogy akik beneveznek ró, ne érezzék lehetetlennek a si­ker elérését. Bozsik L. Európai koltarális fórum Budapesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom