Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-21 / 110. szám
iliSltfilvTRaaEl^ociiiiicellaitiötllozáísolchoz Több mint egy éve portrésorozatot indítottunk a Dunántúli Naplóban olyan vezetőkről, akik egy csőd szélén álló gazdaságot vettek át és megfordították a gazdálkodás menetét, illetve olyanokról, akik egy középszerű vállalat, szövetkezet munkáját egy szinttel megemelték. A megszólaltatott vezetőket a héten meghívtuk a szerkesztőségbe. A beszélgetés témája: a gazdasági növekedés lehetőségei és megteremtendő feltételei ma. A beszélgetésen részt vett dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Bernáth Béla, a Szigetvári Konzervgyár igazgatója, Merger László, a majsi termelőszövetkezet elnöke, Horváth József, a Szigetvári Cipőgyár igazgatója, Kasó József, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója, Soós Attila, a Sellyéi Agrokémia elnöke, Tompa György, a bicsér- di, Ulbert Adóm, a szederkényi, dr. Vass János, az egyhá- zaskozári és Vitek Pál, a bel- vórdgyulai termelőszövetkezet elnöke. Lapunkat Kozma Ferenc rovatvezető képviselte. A lemaradást nem fizetik meg Bernáth Béla: — Minden gazdasági vezető előtt köztudott: nem könnyű, d'e a legfontosabb feladat ma dollárt hozni. Semmivel sem könnyebb szocialista, mint tőkés piacra termelni. Az áruk a világpiaci áron méretnek — s ez mindenhol azonos. Tudnunk kell azt is, hogy ha a magyai áruk eltűnnének a külpiacokról, hazánk határain túl nemigen vennék észre. A világon minden termelő ugrásra kész, ha tetszik, sorban áll portékáival, hogy betömje az adódó réseket. Perdöntő a minőség. Ma Szigetváron olyan árut termelünk, amely a világ élvonalában van. De ha a minőség kifogástalan, még mindig ott az önköltség kérdése: tudjuk-e árán eladni az árut? A költségcsökkentést az innovációval kell kezdeni, mégpedig úgy, hogy amit látunk a világban, azt be kell vezetni nálunk is. Mert a lemaradást a piac nem fizeti meg. Persze, egy vezetőnek a szerencsével sem szabad hadilábon állnia. Rá kell éreznie dolgokra, mert különben küszködhet, kapálózhat .. . Ma a tudás, a gazdasági lehetőségek és a szerencse valamiféle korrelációban van egymással. Soós Attila: — A szabályzókat olyannak kell elfogadni amilyenek, azokat a Sellyéi Agrokémia egyetlen dolgozója sem tudja megváltoztatni. De tudunk hozzát 'uk alkalmazkodni, hatásukat ivédeni. Egy a cél, legyen áru, olyan áru, amely eléri a kiváló minősítést. Az ár legyen versenyképes — ez nem jelenti azt, hogy alacsony —, s tiszteljük a határidőket. Ez adja a korrekt kapcsolatok alapját. Mindezt csak jó csapatmunkával lehet elérni, a jó csapatot pedig az első számú vezető kötelessége kiállítani. így, megítélésem szerint, a gazdálkodásra az első számú vezetőnek döntő befolyása van. Kasó József: — Aki a jelenlegi gazdasági időszakban termelését nem bővíti, az bizonyos árváltozások és közgazdasági viszonyok miatt óhatatlanul drágábban termel. Ebből következik, hogy csak az lehet eredményes, aki évről évre többet tud a közös asztalra letenni. És így juthat több fejlesztési beruházási lehetőséghez is. A felsőbb vezetés arra törekszik, érthetően, hogy a beruházásokat visszafogja. Ezt minden gazdasági vezetőnek tényként kell elfogadnia. De ha akad valami, akkor csakis a gyorsan mégtérülő beruházások felé fordulhat. Évről évre többet! megy, vagy megtalálja azt a pontot, amit mindkét oldal elvisel. Ezt a vezetői magatartást nem lehet könyvből tanulni. örök vesszőparipám: minden embernek szüksége van arra, hogy számon tartsák a munkáját. Ebbe magamat is beleértem, a középvezetőt is, a fizikai munkást is. És az embereknek azt is tudniuk, érezniük kell, hogy számon tartják őket. Ebbe a kategóriába tartozik az elismerés, az anyagi és az erkölcsi elismerés, amelynek csak akkor van hatása, ha az elismerendő tényt gyorsan követi, szinte válaszul jön. A szakemberképzésről is hadd ejtsek néhány szót. Egyértelműen rossznak tartom a mérnökképzéstől a szakmunkásig bezárólag. Annyira általános, hogy mindenre jó az a szakember, amikor az iskolából kijön, csak éppen arra a konkrét munkára nem, amire beál- lí om. Én nem azt mondom evvel, hogy az általános műveltségre nincs szükség, — sőt! — de azért ne felejtsük el: a gyakorlat ma felkészültebb embereket kíván, mint valaha. Ulbert Adóm: — Szó esett már a naprakészségről, komputerek bevonulásáról. Vallom, hogy a termelés helyzetképe szükséges a vezető számára. De mi van akkor, ha beszérzek egy számítógépet, amely kijelzi nekem, hogy mondjuk a raktár hogyan áll, miből mennyi készletem van, mi mikor fogy el, s közben hiába futkosok a hiányzó tételért? Jó, ha egy év, félév alatt be tudom szerezni azt az alkatrészt. Mindezzel csak azt szeretném példázni: hiába akarok én csodát, amikor nincsenek, nem jönnek be a csoPresztízst az eredménynek! A falak messzebb vannak, mint hisszük Szabadabb mozgást az exportra termelőknek Adódhat a termelés bővítésére más lehetőség is. Mi a mezőgazdaságban a kistermelőkhöz fordultunk, s ma már 10 000 sertésünk van kint a háztájiban az addig ki nem használt, üres épületekben. Ha korrektek vagyunk, akkor egy fillér beruházás nélkül kamatozik ez a szerződéses rendszer. A további lehetőségeket, ami szintén nem kerül pénzbe. feledkezzünk meg az emberről. Aki értéket állít elő, azt a produktuma alapján bíráljuk el. S egy kissé a jelenleginél jobban figyeljünk azokra, akik az első-második vonalban éppen a mi elgondolásainkat, koncepciónkat hajtják végre. A mezőgazdaságban a 40 órás munkahét csak álom, ha „bevezetnénk”, komoly következményekkel járna. Csakhogy Rettentően fontosnak tartom, hogy ne bizonyos áttételi rendszereken keresztül adjunk-ve- gyünk: az üzletet vagy Szigetváron kötjük, vagy a nyugati partner otthonában, de semmiesetre sem Budapesten. Agyár devizában számol, elő- és utókalkulál, devizában ad el, és saját maga mondja ki, hogy igen vagy nem. A külkereskedő csak aláír. Képünkön balról jobbra: dr. Dányi Pál, dr. Vass János, Horváth József, Bernáth Béla, Kasó József, Vitek Pál, Soós Attila, Herger László, Tompa György, Kozma Ferenc és Ulbert Adóm. az üzemek közötti együttműkö-. désben látom. Ez kiterjedhető betakarításra, a szállításra, a termelési folyamatokra, sőt a szellemi kapacitások jobb kiaknázására is. A produktum alapján Dr. Vass János: — Almunk és vágyunk, hogy minden porcikánkban megújuljunk, a munka szervezésétől a termékig. Ehhez kapjon meg minden alapvetően szükséges információt a vezető. De ilyen alacsony szintű üzemgazdasági munka, ami nálunk van, nem lehet a magas szintű termelés háttere. Az üzemgazdasági munka legalább 20 évvel el van maradva Magyarországon, s jó lenne, ha akadna valaki, aki egyszer odacsap az asztalra és azt mondja: végre elég ebből a „kifelé való könyvelésből", most már könyveljünk saját magunknak. És aztán jöjjenek ehhez az eszközök, jöjjön a számítógép, mutassuk ki időben, ha baj van a termeléssel, mutassuk ki a napján, ne félévkor, év végén. Sok gazdasági szakember mondja: ha valaki az első negyedévben elszalad a költségekkel, az már nem tudja utolérni magát. Kíváncsi volnék, hogy Baranya hány gazdaságában ismerik naprakészen a termelést, a költségeket? S ha én, az első számú vezető késve értesülök a gondokról, akkor mikor tudja meg a főagronó- mus, az agronómus, a dolgozó? És mikor tudunk, reagálni rá? Tompa György: — Fontos, hogy a gazdasági vezető tudjon egy olyan kollektívát összekovácsolni, akik a változásokra gyorsan képesek reagálni, akik számára vonzó a munkahely, s az értékek előállításának folyamatában se nem tudom megfizetni a többletet, a 12 órákat, a szombatokat és a vasárnapokat. Meghirdettek egy keresetszabályozási kísérletet, melyet megpályázhattak a gazdaságok, s aki elnyerte, ezen a gondon úgy- ahogy úrrá lett. De hogy egyik gazdaság miért, a másik meg miért nem nyerte el, arról nem szólnak. Az üzletet a gyárban kötjük Herger László: — Rengeteg felesleges papírt gyártunk, jelentünk, igazolunk. beszámolunk. Ezekben a vizsgáfódásokban egy a közös: kellő párhuzamossággal végzik, s csak a múltat kapar, gatják. De nincs egyetlen szervezet sem, amely a jelent nézné, amely a gyengébben gazdálkodók jövőjét vizsgálná, hogy megmondaná: mit kell másként, mit kell jobban tenniük! Gondom amellett az is, hogy akadozik a gazdaságok közötti információcsere, a kapcsolatok ápolása. Gazdasági érdek volna bizonyos fölösleges készletek mozgatása, bizonyos tevékenységek összehangolása. Ez spontán megy, ha megy. Jószerivel még a szomszédos üzemek sem találnak egymásra. Pedig akadhatna koordi-. nótor. Horváth József: — Nemcsak termelni kell tudni, eladni is. A kereskedést a mi korosztályunk nemigen tanulta, de egy vezető soha. sem mondhatja azt, hogy „tanár úr, én akkor éppen hiányoztam”. A cipőgyár termelési ciklusa alapanyag-vásárlásból, -gyártásból és -értékesítésből áll. A két szélső láncszem a legdöntőbb: ha nincs anyag, nem mennek a gépek, ha nem tudunk eladni, leül a termelés. Rendkívül fontos tudatni az emberekkel, hogy amit csinálnak, az jó, annak piaca van, s hogy sehol a világon nem csinálják másként. Legfeljebb ügyesebben. Mi sokat utaztatjuk a középvezetőket, lássanak, tapasztaljanak, s aztán ők magyarázzák a kollektívának — nemcsk az első számú vezető —, hogy hol és miben vannak tartalékok, miként lehetne magasabb szinten. Úgy vélem, az exportra termelő vállalatoknak — mi a tér. mékeink 70 százalékát a külpiacokon értékesítjük — sokkalta szabadabb mozgást kellene biztosítani. Például ne azoktól vonják el a fejlesztési alapot, akik megtermelik, inkább azokat szorongassák meg, akiknél nem képződik semmi. Az sem jó, hogy éves ciklusokban gondolkodunk, s hogy január 1-től december 31-ig tart a produkció meg- méret'etésének időszaka. Néha hosszabb távú beruházások, piacpolitikai szempontok miatt vállalt veszteségek — több hasznot hajtanának. Az ütközést vállalni kell Vitek Pál: — Sokszor esik szó napjainkban arról, hogy a gazdasági vezetők elő’.t bizonyos falak vannak. Nem vitatom, hogy bizonyos jogi-gazdasági szabályozók régen lemaradtak a termelés fejlődésétől, de ezek a falak messzebb vannak, mint ahogyan hisszük. A körülményekbe soha nem lehet belenyugodni, s főleg a termelés oldaláról kell ezeket a falakat döngetni. Nap mint nap. Az a gazdasági vezető, oki ezeket az ütközéseket nem vállalja — akár házon belül, akár házon kívül —, képtelen előbbre lépni. Az más kérdés, hogy közben ő maga is vagy tönkredák... Én mindig azt hirdettem, hogy a mezőgazdaságnak meg kell élnie az alaptevékenységből, hagyjuk a többit az iparnak, csinálják ők. Ma más véleményen vagyok. A fejlesztésekhez forintokra van szükség, s azokat a forintokat, amit mondjuk a tehenészet nem hoz meg, meghozza a leendő mo- nyoródi téglagyár. S ehhez a beruházáshoz az állami fejlesztési bank még kedvezményes hitelt is adott. Felelősség az elmulasztottakért Dr. Dányi Pál: — Szinte napról napra, óráról órára változik környezetünk, változik gazdaságunk, változnak a gazdálkodás, az életünk vitelének feltételei. Ezekhez a változásokhoz kell a gazdálkodónak alkalmazkodnia. Ezt a mást — vállalni kell, csinálni kell, s ehhez ma mindinkább menedzser típusú vezetőkre van szükség. Azokra, akik képesek tennivalóikat felismerni, akik. szeretik szakmájukat, akik képesek az újat vállalni, s akik érzik felelősségüket azért, amit tet'ek és azért, amit megtenni elmulasztottak. A jó vezető el tudja érni azt, hogy munkatársaiban az anyagi vágyakon túl az önbecsülés is meglegyen. Aki nem azt mondja, ha egy munkát elvégzett, hogy ezen ennyit . meg ennyit kerestem, hanem azt — és büszkén vállalva —, hogy ez az én munkám, A megyei pártbizottság eltökélt szándéka, hogy az eredményes gazdálkodásnak presztízst teremtsen. Arra ösz'önöz, hogy a középszerűséggel senki se elégedjen meg. A megye adottságai az országos adottságoknál kedvezőbbek, és ennél az országosnál kedvezőbbet nyújtani — legyen kötelesség! Mindenki által elismert kötelesség I gőzlámpák Villányban Érthető a villányiak elégedett öröme. Régi gondjuk oldódott meg, jogos igényük teljesült idén. A DÉDÁSZ felújította a villamos hálózatot, korszerűsítette a közvilágítást. A szép munka előzményeként el kell mondanunk, hogy az ősszel megrendezett Dunántúli Napló-fórumra, ismerve a panaszok sokaságát, a nagyközség vezetőinek tanácsára meghívást kaptak a DÉDASZ szakemberei is: mondják el véleményüket, terveiket, nyugtassák meg a nagyközség lakóit. Akkor Varga János, a DÉDÁSZ pécsi üzemigazgatója elmondta, ismerve a villányi hálózat állapotát, idei terveik között mindenképpen szerepel a felújítási program. A tájékoztatás valóban megnyugtató volt, s most a tavaszutón már a megvalósításról számolhatunk be. Varga János üzemigazgatótól az elmúlt hónapok eseményeiről kaptunk tájékoztatást: az év elején, az első munkák között kezdték meg a nagyközség villamos hálózatának és köz- világításának felújítását a pécsi üzemigazgatóság hálózatszerelési osztályának és a bólyi kirendeltség szakemberei. Nagyobb keresztmetszetű vezetéket építettek ki a Bajcsy-Zsilinsz- ky úton, ahol kicserélték a hagyományos izzókat is a korszerűbb higanygőz-lámpákra. Transzformátorállomást telepítettek a faluközpontba, az Élmunkás utcába és a szerb temető környékére. Másfél millió forint értékű munkát végeztek Villányban és újabb megrendelést kaptak a nagyközségi tanácstól az új lakóterület hálózatának kiépítésére. A következő években pedig folytatják a korszerűsítési programot. Ma úgy ítélik meg, az országos és a baranyai átlagnak megfelel a nagyközség villamos hálózata, jó ellátást biztosít lakóinak. S ami fontos (!), a DÉDASZ szakemberei érzik, jó kapcsolat bontakozott ki a helyi vezetőkkel. Rendszeresen találkoznak, megbeszélik közös gondjaikat, egyeztetik az igényeket. . . A bólyi kirendeltség a villányi villamosenergia-el- látás felelős gazdája. Schuszter József, a kirendeltség helyettes vezetője elmondta, összesen negyvenöt hagyományos izzót cseréltek ki korszerűbbre, és idén további hatvanhatvanöt higanygőzlámpa felszerelésével javítják a közvilágítást. Rendszeres karbantartási orogramjuk- ban tíznaponként eljutnak a nagyközségbe, sürgős hívásra, bejelentésre negyvennyolc órán belül a helyszínen vannak. Érdemes elmondani, hogy ma már jóval kevesebb panaszt kell feljegyezniük. Biztonságosabb a szolgáltatás, ami annak is köszönhető, hogy a felújítás során kicserélték több helyen a lakóházak elavult csatlakozóit is. e. M. HiganyHÉTVÉGE 3.
