Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-16 / 105. szám
If azadásamfli Több erszényéhez csokoládéfigura Húsvét előtti örök gyerek kérdés: mit hoz majd a nyuszi? Húsvét előtti örök szülői figyelmesség: szép legyen a csokinyuszi, szép a csokitojás. Ehhez mostanában némi gond járult, mert az utóbbi években hirtelen megnőtt a hatalmas, drága nyuszitojások aránya, csakúgy az élőnagyságú nyulacskáké. Szép masnik íveltek ki a kirakatok polcairól, jó nagy húsvéti állatfigurákkal és jó nagy árakkal. Az árszerkezet következtében a* ipar sok ága csendben áttért a hasznosabb nagyméretű árura, akár mosóporról, akár az élelmiszercsomagokról van szó. Az időszerű húsvéti kérdés tehát: van-e elegendő olcsó, szép húsvéti nyuszi, tojás? A Mecsek Füszért Nagykereskedelmi Vállalat két megyébe: Tolnába és Baranyába szállítja ezt az árut, így a pécsi raktárbázisától kapott tájékoztatás általánosítható helyzetkép. Először is tisztáztuk a fogalmat: olcsó húsvéti édességfigurán a 4-7 deka súlyúnál nem nagyobb tojást, nyuszit, más húsvéti csokoládéfigurát kell érteni. A lényeg: ebből az idei húsvétra a tavalyinak 107,3 százaléka érkezett. Kétségtelenül több tehát, mégis lehetne nagyobb ez az arány. Csakhogy a legutolsó árrendezés után a kiskereskedelem kevesebbet igényelt. A boltokban ugyanis az a tapasztalat, hogy a húsvéti bevásárlás már nem annyira esemény, inkább a napi bevásárlással egyszerre oldják meg. A rágógumi, a Tibi-cso- koládé helyett néhány forintos tojást, nyuszit vesznek, s a többi húsvéti ajándékot — játékot vagy ruhaneműt - ezzel egészítik ki, ezzel teszik húsvétivá. Az osztrák szabadalom: világsiker Családi ház-építés Rastrával tárlat Akár egységcsomagok is - Házilagos befejezéssel Ha valaki messziről nézi a MÉV egyik lakásépítkezését mostanában a pécsi Ércbányász utcában, valószínűleg nem hisz a szemének. Egymás után többször azt láthatja ugyanis, hogy két építőmunkós megragad egy-egy három—négy méteres betongerendát, lefekteti és egy közönséges, kétvégű fűrésszel levág belőle egy-egy darabot. Ugyanezt látták az említett helyen a múlt héten az osztrák Rostra cég és a MÉV közös szakmai bemutatójának résztvevői is, ám csöppet sem csodálkoztak, mert előzőleg Markus Stracketól, a bécsújhelyi vállalat igazgatójától akkurátuson pontos tájékoztatást kaptak: a „betongerendák" — valójában: műanyag építőelemek — lényegéről, felhasználásáról. Mi is ez a Rostra? Osztrák szabadalom, olyan, komplett építési eljárás, amellyel eddig a világ legkülönbözőbb pontjain több ezer házat építettek fel. A technológia lelkét: c Thastyron nevű anyagot Markus Stracke találta fel, kísérletezte ki és fejlesztette tovább — végül már a Rostra cég vezetőjeként. Az anyag tulajdonképpen szemcsés, cementtel és „még valamivel” — ez a találmány lényege! — kevert műanyag; akár hulladékokból is könnyűszerrel előállítható. Belőle szabályosan összerakható, összeszerelhető építőelemeket öntenek; az elemek belsejében ugyancsak szabályosan szerkesztett „csövek" vannak, amit összerakás után betonnal kell feltölteni — ettől lesz az épület (akár családi ház, akár üzem vagy intézmény) tartós, szilárd. Szerencsésen egyesíti tehát a beton szilárdságát a műanyag kis súlyával, könnyű kezelhetőségével. A Rastra-ház mident „tud”, amit egy háznak tudnia kell: a nyílászárók köny- nyen felszerelhetők, a jó hőszigetelő anyagot lehet ragasztani, vágni, festeni, csempézni; a nagyobb, súlyosabb belső tartozékok — mint például egy bojler — ugyancsak felszerelhetők a betonmagokra kapcsolódó tartóelemekre. Ez mind szép — mondhatnánk —, de a legfontosabb mégiscsak a négyzetméterenkénti ár és az elkészülési idő... Erről is vannak mór adatok: a két pécsi referencia-épületen a szakemberek számításai szerint egy négyzetméter ára „kompletten” 590 forint (ugyanez poro- tonból 720), de ez jócskán csökkenthető, ha figyelembe vesz- szük, hogy a MÉV és a BÉV szakmunkásai az egyébként igen könnyen megtanulható technológiával csak most ismerkednek. Mondhatjuk-e a klasszikus szállóigével, hogy „sic itur ad Rostra”? ... A technológia átvétele akkor lenne igazán gyümölcsöző, ha mindenestől történne, azaz magunk állítanánk elő az anyagot, az elemeket — egészen az akár a Tüzép-tele- peken kapható egységcsomagokig. A valóság egyelőre szerényebb: a MÉV saját munkáslakásépítési akcióját igyekszik ilymódon meggyorsítani, és Rastrából felépíteni néhány — esetleg száznál is több — lakást, a dolgozók jelentkezésétől függően. A BÉV számára az eljárás valószínűleg még nagyobb távlatot nyithat: a ma még általános lakótelepi panel helyett — feleannyi idő alatt — gyorsabban, szebben építkezni!... Varga J. Méretre vágják a Rastra-elemet a pécsi építkezésen Fotó: Csöndör László kapta meg őket, bár a nemzetközi állatkereskedelemben sem adnak ma 600—700 NSZK márkánál többet egy felnőtt oroszlánért, míg egy zsiráf öt- venszer annyiba kerül. Az új gazda az oroszlánköly- kökkel igen elégedett. — Nagyon szépek, s látszik rajtuk, hogy emberhez szokottak, barátságosak. Eddigi ápolójukat dicséri, hogy így felnevelte őket. Nálam is jó helyen lesznek. A házunk mellett alakítottam ki nekik jó szállást, majdhogynem oroszlánbarlangot. Hetvenezer forintba került. Etetésük sem lesz gond, és jelentős plusz költség, hiszen a kutyák tartása miatt évek óta kapcsolatban vagyok a má- gocsi termelőszövetkezet vágó- hídjával. — Akinek ennyi kutyája van, miért vesz még oroszlánokat is? — Állatszeretetből, kíváncsiságból, szórakozásból. Szeretnék megpróbálkozni az idomí- tásukkal is. S az sem utolsó szempont hogy a vékényi és környékbeli gyerekeknek sem kell már Pécsre utazniuk, ha oroszlánt akarnak látni. Az oroszlánvásárlással végül is mindenki jól járt, s úgy tűnt, a találkozás első perceiben kialakult a bizalom a kölykök és új gazdájuk között. Csak a kölykök eddigi ápolója, Dumics Andor húzódott félre fájó szívvel, s majdhogynem könnyes szemmel a búcsúzáskor. D. I. Folytatás a Meszesen épülő új házakon Lvov-Kertváros különlegesen változatos színezésű városrésze Pécsnek. Vannak egyedi színekben pompázó házai és vannak tucatnyi házból álló tömbjei, amelyek egyazon színben „tündökölnek”. Most egy újabb elképzelés jelenik meg az ún. 3-as tömbben az Egri Gyula út és a Bajcsy-laktanya között. Az itt álló 3 tízemeletes épület már azzal j$ felhívja magára a figyelmet, hogy ezeknél sikerült szakítani a sokéves „hagyománnyal”: más típusúak az ablakok, más formájúak a loggiák, s ezek nem is egysorban, hanem váltakozva vannak elhelyezve. És ráadásul még a színezés! A közelmúltban a Mecsek, oldalról pillantottam át a város fölött ide a Ivov-kertvárosi magaslatra, s az egyik, már megfestett homlokzatú épület olyan érzetet keltett, mintha lángnyelvek csapnának fel a földből: az alsó, sötétpiros színek felfelé egyre halványodnak, s végül a csaknem fehér rózsaszínbe mennek át. A Pécsett még szokatlan színtervről Villái Ernő, Ybl-díjas építész a következőket mondta: — Maguk az épületek is másfajták, s nemcsak kívül, belül is. A megszokott 2,5 és 3 szobás lakások mellett itt jelent meg Pécsett először a 2 szoba + 2 félszobás lakás. A színezést illetően abból kellett kiindulni, hogy ez a pont a városrésznek az 58-as út felöli kapuja, s ezt a színekkel is hangsúlyozni kell. Egyúttal arra is ‘kellett még gondolni, hogy a kisebb ablakok miatt viszonylag simább homlokzatot a színekkel kell tagoltabbá tenni. A három épület színei az út felől indulva a következők lesznek: az első egy narancsos árnyalatú karamellből, a következő egy azúros kékesszürkéből, a harmadik — amint már látható is — egy kármin- vörösből indul. A tényleges szín kicsit talán édeskésebb, mint a színkártyán kiválasztott volt, de épületméretben és az ég háttere alatt másként hatnak a színek. — S hogy miért halványulnak felfelé haladtukban a lent még erős színek? Nos, a szín, ami a tekintet magasságában még az erős árnyalatban hatásos, a kék ég felé közeledve egyre kevésbé kívánja ezt. A folytatást illetően megtudtuk, hogy Lvov-Kertvárosban egyelőre nincs szó hasonló színezésről. Viszont a Meszesen épülő tízemeletesek hasonlók lesznek, s ilyen lesz az a tízemeletes is, ami a Jókai utcában lévő két középmagas ház mellett harmadikként épül majd az OTP beruházásában. H. I. Borverseny Tolnában A közelmúltban jelent meg a rendezőszervek felhívása az V. Dunántúli tárlatra, amelyen a tájegység kortárs képző- és iparművészetét kívánják bemutatni ez év szeptemberében. A felhívás alkotóknak, képzőművészeti szervezeteknek kíván lehetőséget nyújtani a különböző törekvések bemutatására, közönségnek, kritikának pedig a munkák megismerésére és értékelésére. A felhívás a képző- művészeti szövetségek valamennyi tagjának szól, és az alkotók mindennemű műfaji kötöttség nélkül szerepelhetnek a tárlaton. A kiállítást Kaposváron rendezik Pogány Gábor művészettörténész irányításával, és ez alkalomból katalógus is megjelenik a díjazottak névsorával és az alkotók egy-egy művének reprodukciójával. Negyedik alkalommal jöttek össze a hét végén Tolnában az ország legkiválóbb borszakértői. Tengelicen két és fél száz vörös, illetve fehér bor került a bírálók poharaiba. A szín, illat, íz megítélői több órás muníka után hozták meg a döntést: a benyújtott 131 fehér bor közül 16, a 104 vörös közül 45 kapott aranyérmet. Fordított volt az arány az ezüst- és bronzérmeknél. Ebből a fehér borok negyvenegyet, illetve negyvenhatot, a vörösök pedig harmincötöt, illetve tizenhetet kaptak. Oklevél jutott 25 fehér és 7 vörös, bornak. Az eredmény is mutatja, Tolnában — a Szekszárdi dombokon, meg a Mecsek lábánál inkább a vörös boroknak kedvez a talaj, az időjárás. Dr. Diófási Lajos, a Villány-Mecsek- aljai Borkombinát vezérigazgatóhelyettese, az egyik vörös boros zsűri elnöke azzal kezdte értékelését, hogy az 1983-as kivételesen nagy évjárat volt. Ilyen finom vörös borok 8—10 évenként kerülnek a poharakba. Általános szabály, ha a versenyző borok harminc százaléka aranyérmesnek bizonyul, a beadott anyag kiválónak minősítendő. Ezen a versenyen a tolnai vörös borok 44 százaléka érdemelte ki a legszebben csillogó medállt. A borversenyen a legjobb 2—2 aranyérmes bor nagydijat kapott. A vörösök közül a Szekszárdi Állami Gazdaság 1980-as évjáratú Merlotja és a szekszárdi Tóth Tihamér 1983-as Merlotja, a fehérek közül pedig a legnagyobb elismerést érdemelte ki a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát 1981-es Chardonnay-ja és a szekszárdi Kaposi István tavaly szüretelt rizlingszilvánija. — Szepesi — Magánállatkert Vékényben Új gazdára talált a három oroszlánkölyök A pécsi állatkertben a felcse- peredett három oroszlánkölyök, a Mercedes utánfutóján a szállítóketrecben összegabalyodva, fejüket összedugva igen szelíden, barátságosan ismerkednek újdonsült gazdájukkal: tűrik a simogatást, játékosan harapdál- ják a kezét. Mint ahogy a március 19-i Hétfői Dunántúli Naplóban írtuk, a pécsi állatkert a helyhiány, az oroszlánbőség miatt magánszemélynek is hajlandó volt eladni azt a három orosz- lánkölyköt, amelyek anya nélkül nőttek fel, s ápolójuk jóvoltából majdhogynem állandóan emberi környezetben. Elsőként egy szabadbattyáni lakos jelentkezett vevőnek, de hónapokon keresztül csak annyi eredményt ért el, hogy a helyi tanács az oroszlántartáshoz elvi enqedélyt adott. Eközben új vevő jelentkezett, aki a lapunkban megjelent cikkből értesült a lehetőségről, gyorsan teljesített minden feltételt, amit csak az állatkert kikötött. Szandra, Szundi és Niki új gazdáia Takács Nándor vékényi'lakos. Az oroszlánok tartását engedélyezte számára az illetékes Mázaszászvári Nagyközségi Tanács. Takács Nándor eredeti foglalkozása szerint gépkocsivezető, de már gyerekkora óta bolondul az állatokért. Tizenhárom éve naqysza- bású — és igen jól jövedelmező — vállalkozásba foaott: farkaskutyákat tenyészt és képez ki a határőrséq és a rendőrség számára. Vékényi kutyafarmján most is van kétszáz faitiszta farkaskutya. Vadállatok tartásában tehát igen komoly gyakorlata van. A vételár iqen jutányosnak tekinthető: 15 000 forint három oroszlánkölyökért, amelyek mór 1 évesek és súlyuk 80—90 kilogramm. Áron alul Üj színek Lvov- Kertvá rosba n Mások az épületek Is Szandra, Szundi, Niki és 20& farkaskutya héttői EJ V. Dunántúli
