Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-14 / 103. szám

2 Dunántúli tlaplo 1984. április 14., szombat Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) végzik majd mindennapos munkájukat. A kormány ismeri a pedagógustársadalom gond­jait szándékában van, hogy ezek feloldásához fokozatosan megtegye a szükséges lépése­ket. Sarlós István befejezésül új­ra megerősítette: a kormány — a párt politikájának megfele­lően — a magyar oktatási rendszer fejlődésére, a tan­anyag korszerűsítésére, a pe­dagógiai módszerek finomítá­sára a jövőben is jelentős esz­közöket használ fel. Bízunk ab­ban, hogy a társadalom egé­sze által támogatott iskola mindinkább betölti emberfor­máló, népnevelő funkcióját. Bízunk abban, hogy az isko­láinkból olyan tudású fiatalok kerülnek ki akik képességük­kel, a szocializmus iránti elkö­telezettségükkel. az új iránti készségükkel jól megállják he­lyüket az életben és kezdemé­nyezői lesznek a gazdaság, a kultúra, a társadalmi együtt­élés folyamatos megújulásá­nak. — A miniszteri expozéban kifejtett elgondolásokkal egyet­értek, s azokat a Központi Bi­zottság és a kormány nevében elfogadásra ajánlom — mon­dotta befejezésül Sarlós István. Palásti Józsefné (Borsod m. 15. vk.), a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára a gimnáziumok gond­jairól szólt. Az itt bevezetett, úgynevezett fakultációnak olyan feladata is lenne, hogy segítse a gyakorlati elhelyez­kedést is, ám erre alig kénes a jelenlegi rendszer. Minden fakultációs csoportban vannak a tárgyakat kényszerből vá­lasztó tanulók, akiknél a kény- szerűséget az iskola korláto­zott lehetőségei, vagy saját motiválatlanságuk belső ösz­tönzésük. megalapozott pá­lyaválasztási elkéDzeléseik hiá­nya okozza. A fakultáció to­vábbfejlesztésére több ígéret hangzott el a korábbiakban, a most tárgyalt dokumentumban azonban nincs utalás a kor­rekcióra. Dr. Mórocz Lajos (Fejér m. 6. vk.) altábornagy, seregtest- parancsnok rámutatott: az ok­tatás és a felsőoktatás fejlesz­tési programja logikus rendbe szedi a célokat, a követelmé­nyeket és a feltételeket, lé­nyeges viszont hogy követel­ményrendszer tartson lépést az élet követelményeivel, a szük­séges szubjektív és tárgyi fel­tételekkel, s nem utolsósorban a pedagógusok és a tanulók teljesítőképességével. Szólt ar­ról is, hogy a Néphadsereg­ben is érzékelni lehet azt a nagy fejlődést, ami a fiatalok politikai és technikai felké­szültségében bekövetkezett az utóbbi években. Ugyanakkor tapasztalhatók az iskolai neve­lés, oktatás gyengeségei is. El­mondta hogy a hadsereg kö­telékein belül évente mintegy 900-an folytatnak általános is­kolai tanulmányokat és 500-an fejezik be a Vili. osztályt. Esz­tendőnként csaknem ezren kap­nak szakmunkásbizonyítványt, és több mint 6000 fiatal saját szakmájában szerez további gyakorlatot Kapinya Miklósáé (Tolna m. 2. vk.), a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárának üzemtechnikusa hangsúlyozta: speciális képzés, szakmaváltás feltételeinek megteremtése nemcsak az oktatási intézmé­nyek, hanem a termelő egysé­gek, vállalatok feladata is. Egyetértett a feilesztési prog­ram azon célkitűzéseivel, hogy növelni kell az érettségivel zá­ruló, tehát a magasabb álta­lános és szakmai képzést nyúj­tó iskolák számát. Ám még hosszú távon szükség lesz a szakmunkásképző iskolákra, mert ma ez az egyetlen olyan iskolatípus, amely az általános iskola teljesítőképességének át­lagos, reális szintjén ad to­vábbtanulási lehetőséget széles rétegek számára. Tőzsér Gáspár (Nógrád m. 4. vk.), a Nógrádi Szénbányák Vállalat bányabiztonsági meg­bízottja szóvá tette a bányász szakemberek utánpótlásának nehézségeit is. Elmondotta: a vájáriskolákba nehezen akad jelentkező, így csak a munka- viszonyban álló felnőttek át­képzésével sikerül enyhíteni a szakemberhiányt. Sajnos, a dolgozók egy jelentős része azért nem tanulhat tovább, mert nem rendelkezik a Vili. általános iskolai végzettséggel. Ugyanakkor erőteljesen csök­ken a dolgozók általános isko­láiban tanulók száma. Mészáros István (Békés m. 11. vk.), a szarvasi Állami Tan­gazdaság igazgatója Békés megye közoktatási fejlesztésé­nek sajátos gondjairól szólt. Részben a történelmi öröksé­gek miatt a megyében az ér­telmiség aránya még ma is igen alacsony, az országos át­lagnak mintegy fele. Ennek ká­ros hatása ma már az élenjáró ágazatokban, így a mezőgaz­daságban is jelentkezik, de kü­lönösen a pénzügyi közgazda- sági szakemberek hiányát érzik meg a vállalatok, szövetkeze­tek. A helyiek úgy gondolják, hogy a megyén belüli képzés megteremtésével enyhíteni le­hetne a gondokon, s ennek megvalósításához szívesen vál­lalnának anyagi áldozatokat, szükség volna azonban ehhez a művelődési kormányzat tá­mogatására is. Dr. Király István (Budapest, 31. vk.), az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem magyar iroda­lomtörténeti tanszékének egye­temi tanára a tézissorozat rea­lizmusát és pedagógus-köz­pontúságát méltatta, mondván: azzal, hogy a program a peda­gógus alakját, élet- és munka- körülményeit állítja középpont­ba, távlatot ad az oktatásnak. A magyar oktatásügy nagy vív­mánya demokratizmusa és azon lényegi koncepciója, amely a teherbíró, szilárd művelődés­ügyet az alapok felől építi, és egy kulturálisan, emberileg mind egységesebb társadalmat tekint eszményinek. A képviselő véleménye szerint mind fonto­sabbá válik az oktatásban a teljesítményelv, melynek jegyé­ben a válogatóst is vállalni tu­dó differenciálásra is szükség van. Gy uricza László (Veszprém m., 2. vk.), a Veszprém megyei tanács elnöke felszólalásában kitért arra, hogy a körzetesített iskolák számára a megnöve­kedett terheikhez nem biztosí­tották a tárgyi feltételeket. A városi iskolákban egy tante­remre, egy pedagógusra jutó tanulók aránya ma rosszabb a falusi átlagnál. Ez a városi is­kolák fejlesztését indokolja. Vi­szont más tényezők a falusi is­kolák fejlesztését teszik szüksé­gessé. Ebben az összefüggés­ben megkérdőjelezte a prog­ram azon céljának teljesíthető­ségét, mely szerint a nevelési­oktatási alapellátást valameny- nyi gyermek számára — leg­alább az iskola kezdő szaka­szában —, lehetőleg a lakóhe­lyén kell biztosítani. Bata lános (Pest m., 12. vk.), a gyömrői Ruhaipari KTSZ el­nöke szerint a felnövekvő fia­talok soraiból úgy pótolhatók a hiányzó szakemberek, ha a szakmunkásképzés feltételei ja­vulnak. Ezeket az intézménye­ket is sújtja a pedagógus- és tanteremhiány, a tanműhelyek, a megfelelő gépek és felszere­lések, a szemléltető eszközök szűkössége. Fontos lenne, hogy a nagyüzemi szakmunkásképzés mellett a kisebb szervezetek, a kisiparosok jobban érdekeltek legyenek a kihaló, illetve hiányszakmára is kiterjedő képzésben. Dr. Végh György (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem tanszékvezető tanára kiemelte, hogy a fej­lesztési irányokat helyesen fog­lalja össze a program, s az egyik legfontosabb, és ugyan­akkor legnehezebb feladatnak a „művelt értelmiségi állampol­gár” nevelését nevezte. Ezt csak igen magas általános és szakmai műveltségű, a hallga­tósággal folyamatosan benső­séges kapcsolatot fenntartó ok­tatói karral lehet elérni. Szólt a kutatási tevékenységről is. Sajnos — mondotta —, az egye­temi kutatások feltételeinek megteremtése máig sem meg­oldott. Pásztóhy András (Somogy m. 4. vk.), a szentgáloskéri Béke Mgtsz elnöke szóvá tette: an­nak ellenére, hogy a mezőgaz­dasági termelés bruttó értéké­nek több mint 50 százalékát az állattenyésztés állítja elő, az ágazat számára nem képeznek egyetemi szintű szakembereket. A képviselő szerint ezzel hoz­ható összefüggésbe az, hogy ma még nagy jelentősége el­lenére is alacsony az állatte­nyésztésben dolgozó szakembe­rek társadalmi elismertsége. Ja­vasolta, hogy a kaposvári Ál­lattenyésztési Főiskolát emeljék egyetemi szintre. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m. 6. vk.), újságíró, a Petőfi Népe főszerkesztője hangsú­lyozta, hogy mind több szak­mában elengedhetetlenné vá­lik az automatizálás tanítása, s válik nélkülözhetetlenné a nyelvi, kommunikációs kifejező­képesség növelése. Sokan és sokáig tanulnak oroszul, ango­lul, németül, franciául — az eredmény mégsem kielégítő. Az idegennyelvű oktatást az ed­diginél sokkal inkább minőségi kérdésként kell felfogni. A to­vábbképzés új módszereinek megismerésében érdekeltté kell tenni a résztvevőket és azokat is, akiken múlik, hogy a to­vábbképzés ne formális, hanem érdemi legyen. A köz- és felsőoktatási fej­lesztési programmal foglalkozó előterjesztés vitájában elhang­zottakra Köpeczi Béla művelő­dési miniszter válaszolt. A miniszter bevezetőjében megköszönte az elhangzott ész­revételeket, javaslatokat. Majd így folytatta: a szakmai és tár­sadalmi viták után különösen jó volt azt tapasztalni, hogy az országgyűlésben a társadalom különböző rétegeinek képviselői szólaltak meg és fejezték ki egyetértésüket programunkkal. Ez a társadalmi konszenzus szükséges ahhoz, hogy ne csak a tervek véglegesítésére kerül­jön sor, hanem arra is, hogy elkezdjük, vagy inkább folytas­suk annak az akciótervnek a végrehajtását, amelyet a Mi­nisztertanács az 1983 decem­beri ülésén jóváhagyott. Köpeczi Béla néhány témát emelt ki a vitából. Többen kifejezték aggodal­mukat: vajon a tartalmi kor­szerűsítési programnak meg­van-e a megfelelő tárgyi, sze­mélyi bázisa, rendelkezünk-e azokkal a feltételekkel, amelyek ezeknek a céloknak a megva­lósításához szükségesek. — Mi a fejlesztési terveink­ben azt vettük számításba — mondotta a miniszter —, hogy ha a társadalom elismeri a közoktatás és a felsőoktatás jelentőségét előrehaladásunk szempontjából, akkor biztosíta­nia kell azokat az eszközöket, amelyek szükségesek e célok eléréséhez. A második kérdéscsoport a pedagógusok ügye. Középponti helyüket általánosan elismerték. Tudjuk, ismerjük helyüket és fe­lelősségüket, nemcsak az okta­tásban, hanem az egész társa­dalomban. Biztatni kell a pe­dagógusokat azzal is, hogy anyagilag segítjük helyzetük javítását. A kormány napiren­den tartja a pedagógusok bér­emelésének és más objektív fel­tételeinek javításának ügyét. Köpeczi Béla az irányítás kérdéseiről elhangzottakra rea­gálva leszögezte: a nevelőtes­tületek önállóságát erősíteni kívánjuk, és ehhez tartozik az is, hogy az igazgatók pályázati rendszerben nyerik el állásukat. Befejezésül Köpeczi Béla szólt arról, hogy oktatási tör­vény készül és a jövő év első felében a törvényjavaslat az országgyűlés elé kerül. Így te­hát mód lesz még arra, hogy bizonyos, most felvetett kérdé­seket újból megvitasson az or­szággyűlés — ha szükségesnek tartja. Határozathozatal következett: az országgyűlés a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját egyhangúlag elfo­gadta. Az Alkotmányjogi Tanács Parlamenti ülésszak. Megvá­lasztották az Alkotmányjogi Tanács tagjait, elnöke: Bognár Rezső akadémikus, Hajdú me­gyei képviselő lett. Ezután a napirendnek meg­felelően megválasztották az Al­kotmányjogi Tanács tagjait. Apró Antal bejelentette, hogy a Hazafias Népfront Országos El­nöksége javaslatot terjesztett elő az Alkotmányjogi Tanács tisztségviselőinek és tagjainak megválasztására, ezt a javas­latot egyébként a képviselők között már korábban szétosztot­ták. Az országgyűlés dr. Bognár Rezső akadémikust (Hajdú-Bi- har m., 6. vk.), a debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem tanszékvezető egyetemi ta­nárát az Alkotmányjogi Tanács elnökének, dr. Rőder Editet (Budapest, 51. vk.), az Országos ügyvédi Tanács elnökhelyette­sét az Alkotmányjogi Tanács titkárának, Avar Istvánt (Buda­pest, 67. vk.), a Katona József Színház színművészét, dr. Csen­des Bélánét (Budapest, 60. vk.), a XX. kerületi Ady Endre úti Általános Iskola igazgatóját, dr. Eleki Jánost (Békés m., 7. vk.), a TOT főtitkárát, Fock Je­nőt (Győr-Sopron m., 5. vk.), az MTESZ elnökét, Herczeg Károlyt (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 11. vk.), a Vas-, Fém- és Villamos­energiaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkárát, Huszár Istvánt (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. vk.), az MSZMP KB Tár­sadalomtudományi Intézetének főigazgatóját, Medvetzky Antal- nét (Baranya m., 4. vk.), a Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola docensét, Szépvölgyi Zoltánt Parlamenti ülésszak. Megvá­lasztották az Alkotmányjogi Tanács tagjait, titkára Rőder Edit, az Országos Ügyvédi Ta­nács elnökhelyettese, buda­pesti képviselő lett. (Budapest, 57. vk.), Budapest főváros Tanácsának elnökét, dr. Gellért Györgyöt, a Legfel­sőbb Bíróság nyugalmazott el­nökhelyettesét, dr. Kilényi Gé­zát, az Államigazgatási Szerve­zési Intézet igazgatóhelyettesét, dr. Kovács István akadémikust, az MTA Állam- és Jogtudomá­nyi Intézetének igazgatóját, dr. Nagy Lászlót, a Magyar Jo­gász Szövetség főtitkárát, dr. Takács Imrét, az ELTE egyetemi tanárát az Alkotmányjogi Ta­nács tagjaivá egyhangúlag megválasztotta. Interpellációk Dr. Tóth Dankó István (Bor­sod m., 16. vk.), encsi körzeti orvos a közlekedési miniszter­hez interpellált az Encsen át­haladó nemzetközi gyorsvonat megállításának ügyében. Vála­szában a közlekedési miniszter közölte, június 3-tól az új vas­úti menetrend életbelépésétől az encsi lakosok kérésének ele­get tudnak tenni. Az interpel­láló képviselő és az országgyű­lés a közlekedési miniszter vá­laszát tudomásul vette. Ketten ellenszavazattal éltek, s három képviselő tartózkodott a szava­zástól. Mag Pál (Csongrád m., 11. vk.), a szentesi Baromfifeldol­gozó Vállalat igazgatója az igazságügy-miniszterhez inter­pellált a lakásügyekben rend­kívül nehezen végrehajtható jogerős bírói ítéletek tárgyá­ban. Felhívta a figyelmet arra, hogy különösen gyakoriak az ilyen ügyek az elváltak életé­ben. Megkérdezte a minisztert: lát-e lehetőséget az ilyen hely­zetek megoldására. Válaszában dr. Markója Imre igazságügy-miniszter megálla­pította, hogy a képviselő inter­pellációja valós problémát vet fel. Igaz ugyanis, hogy a bíró­sági ítéletek végrehajtásában — különösen a családjogi pe­rekben — gondok jelentkeznek. Ezek elsősorban a válások ki­mondásával nemegyszer együttjáró lakásügyi döntések végrehajtására vonatkoznak. 1982-ben átfogóan felülvizsgál­ták a lakásügyekre vonatkozó jogszabályokat. A korszerűsített jogszabályok minden feltételt biztosítanak a törvényes és színvonalas jogalkotáshoz. En­nek ellenére a családjogi tör­vény soronlevő felülvizsgálata keretében foglalkoznak azzal a kérdéssel is: a házasság fel­bontása esetén hogyan lehetne mindkét felet érdekeltté tenni abban, hogy nem kívánt együtt­lakásukat megszüntessék. A rendelkezések gyakorlati végre­hajtása már több nehézséggel jár. A kép akkor kezd kedvezőt­lenné válni, amikor a tanácsok­nak kell lakást biztosítani ahhoz, hogy a végrehajtás megtörténhessen. A lakáshiány miatt ugyanis érthető, ha a tanácsok előresorolják a sok- gyermekes, nehéz körülmények között élő családok elhelyezési gondjainak megoldását. A miniszteri választ az inter­pelláló képviselő elfogadta, az országgyűlés 19 ellenszavazat­tal, 26 tartózkodással tudomá­sul vette. Kovács Istvánná (Pest m., 1. vk.), a Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár kerepestarcsai gyáregy­ségének munkásellátási felelő­se Tóth Illés államtitkárhoz, a Maqyar Posta elnökéhez inter­pellált: választókerületében, a 20 ezer lakosú Kerepestarcsán mikor számíthatnak a telefon- hálózat bővítésére, korszerűsí­tésére? Az államtitkár válaszában el­mondta, hogy a kormány nép- gazdasági érdeknek, össztársa­dalmi ügynek tekinti a telefon­helyzet jelentős javítását. A szegedi jó tapasztalatok nyo­mán — elvileg a kerepestarcsai telefonhálózat bővítése is le­hetséges a lakosság és a kö- zületek összefogásával. A Ma­gyar Posta elnöke ígéretet tett, hogy a közeljövőben megvizs­gálják a fejlesztés lehetőségeit. Az interpelláló képviselő a választ elfogadta, az ország- gyűlés 5 ellenszavazattal, 3 tartózkodással — tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelynek második napján Apró Antal és Péter János felváltva elnökölt — be­fejezte munkáját. Beszélgetés az országgyűlés folyosóján (Munkatársunk telelonjelentése) Mór fél órával a második nap megkezdése előtt a Parla­ment folyosóin beszélgetett a képviselők többsége. Volt miről. A közoktatás és felsőoktatás távlati fejlesztési programjához csütörtökön 13 (tegnap 12 újabb) hozzászólás hangzott el. Bár a hozzászólók többsé­gében nem reagáltak egymás véleményére, a kiadott tézisek­hez és a miniszteri expozéhoz fűzött gondolatok így is sokszí­nű képet mutattak. Legtöbben — összhangban a miniszter be­szédével — a közoktatás foko­zatos fejlesztésének lehetősé­geiről és a pedagógusok anyagi megbecsülésének jele­néről és várható jövőjéről szól­tak. Sokan foglalkoztak a kö­zépfokú képzés újdonságaival is. Az ehhez kapcsolódó egyik baranyai tervről kérdeztem Mere; Emilt, a Mecseki Szén­bányák vezérigazgatóját, or­szággyűlési képviselőt. — Minőségi fejlesztés, inno­vációs folyamat előtt állunk a Mecseki Szénbányáknál. Ezért Á közoktatás és a liászprogram is fontos lenne, hogy mielőbb megindulhasson Pécsett a bá­nyászati technikusképzés, húsz éve nincs ilyen megyénkben. Nem csoda, hogy sokan dol­goznak olyan beosztásban ná­lunk is, amelyhez nincs meg a megfelelő szakmai végzettsé­gük. Az ipari bizottság ülésén az illetékes művelődési minisz­terhelyettes is támogatta az öt­letet, ha megvannak a feltéte­leink. Ezek hiánytalanul rendel­kezésünkre állnak: hagyomá­nyaink adottak, megfelelő épü­letünk is van, és ami a legfon­tosabb; jól felkészült gyakorlati és elméleti szakembereket is nagy számban találhatunk Ba­ranyában — mondta Mérei Emil. A felsőoktatásra vonatkozó tézisek és megjegyzések kap­csán elmondhatjuk, hogy a JPTE-n megindult egységes, egyetemi szintű tanárképzésnek több olyan jellemzője van, amely az elfogadott tézisek közt szerepelt. (Például a vizs­gaidőszak és vizsgák számának csökkentése, a felvételi alkal­massági .vizsga.) A tézisek egyébként az egységes (álta­lános és középiskolai tanításra is alkalmas pedagógusokat ké­pező) tanárképzést a jövő út- jaként jelölik meg. Erről és más felsőoktatási témákról kérdez­tem Földiák Gábor művelődési miniszterhelyettest. — Úgy gondolom: a pécsi egyetemi szintű tanárképzés szerkezetén hat-hét évig nem szabad változtatni — kezdte Földiák Gábor. — Ennek a kí­sérletnek az eredménye ugyan­is akkor lesz igazán mérhető, ha a végzettek már dolgoztak is néhány évet. Tisztában va­gyok anyagi gondjaikkal, de a népgazdaság jelenlegi helyze­téből következően várhatóan a közeljövőben sem növekednek számottevően a felsőoktatásra fordítható pénzösszegek. így tehát a tanszékek száma, to­vábbá a kísérlet növelése sem tervezhető Pécsett. Jelen pilla­natban a felsőoktatásban meglévő pénzeszközök átcso­portosításáról lehet szó, első­sorban a pedagógusképzés mennyiségi és minőségi javítá­sára. Azt is elmondhatom, hogy a tanárképző kar főépületének tatarozását támogatjuk, de ez a képzésben részt vevő hallga­tók számát semmiképpen sem csökkentheti. — Sokan úgy látják, a várt­nál is kevesebb szó esett a felsőoktatásról . . . — Egyetértek. Részben az előbb említettek miatt is elége­dett lennék, ha a 80-as évek végéig a jelenlegi szinten ma. radna a felsőoktatási intézmé­nyek tartalmi munkája. Bozsik László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom