Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-14 / 103. szám
Tovább, magosabb szinten Bernáth Béla Ha véletlenül valakinek a bécsi Mariahilfe Strassén a Meinl üzletházban kezébe akadna egy üveg savanyú uborka, avagy magozott meggybefőtt, nézze meg jól a címkéjét. Ha ott egy apró „v"-betű, akkor baranyai áruról, még pontosabban a Szigetvári Konzervgyár termékéről van szó. A gyár többet nem tehet: a nyugatra menő áruinak többségéhez a megrendelő hozza a címkét, meíyen az áru eredetét nem kívánja feltüntetni . .. Persze, keményvalutával fizet, s illik minden centet megbecsülni. Bernáth Béla, a gyár igazgatója nem titkolt örömmel mondja: — Jó minőséggel és pontos szállítással lehet csatát nyerni, s termékeinknek jó híre, keletje van. Amióta önálló a gyár, egyre több külföldi kereskedő kopogtat az ajtón. Jöjjenek ... A szigetvári gyár a hazai konzervipar leggazdaságosabban termelő gyára — 18 százalékos nyereségrátával ' dolgozik, ami az ipari átlag duplája, s az önállóság első évében 157 milliós, tavaly pedig közel 200 milliós nyereséget realizált. Bernáth Béla 1971. január 1-től a gyár igazgatója. A kérdés, úgy vélem kézenfekvő: — Mi az oka, hogy az utóbbi két esztendőben majdnem azonos termelés mellett a nyereséget megduplázták? — Túl egyszerű volna azt mondani, hogy az önállóságban keresendő a válasz. Pedig így van. Egy olyan struktúrában, ahol a termelő nem látja a piacot,, ahol a termelés és az értékesítés elszakad egymástól, óhatatlanul bekövetkezik valamiféle érdektelenség. Hiányoznak a közvetlenül ösztönző, serkentő injekciók. S még ha jól dolgoztunk is, csipkedve magunkat, a nyereség bekerült az iparág nagy kalapjába, ott megkeverték, majd visszacsorgatták a gyáraknak. Zömét megkapták azok, akik negatív mérleggel, veszteséggel zártak. Sose tudtuk, mekkora lesz a feilesztési alapunk, s a bizonytalanság nem tett jót a gazdálkodásnak. Most két éve csak magunkra számíthatunk. S ha tudunk, szárnyalhatunk ... Mint mindenhol, a konzerviparban is termékváltásokra van szükség, időről időre — változik a fogyasztó igénye. Kezdődött a korszerű csomagolással. Vajon hány fórumon, sajtóorgánumban hangzott el: az ízletes magyar termék azért nem talál piacra, mert a külcsín hiányzik, korszerűtlen a befőttek zárórendszere, koszos- rozsdás, s kínok között lehet csak kinyitni... A rozsdamentes fedél, a twist-off zár, az üvegek változatos formája, az önmagát kellető címke elfogadhatóvá tette az amúgy kiváló béltartalmat. Aztán jött a termékváltás: ma nem kell a vegyesbefőtt, az uborkából csak az azonos, parányi méretűek kerültek be az üvegbe, a meggybefőtt magját meg ki kellett szedni. Nem igénylik már a nagyobb, több literes üveges kiszerelést sem .. . 6. HÉTVÉGE — Annakidején, amikor átvettem a gyár vezetését —emlékezik vissza Bernáth Béla —, igen zűrös állapotok uralkodtak itt. Már az első évben majdnem „feladtam", veszteséggel zártunk. Aztán sikerült kilábalni, kamatoztatni korábbi mezőgazdasági tapasztalataimat, helyismeretemet... Bicsérdi születésű, Budapesten szerzett gépészmérnöki diplomát, majd 1956 júniusától a palotabozsoki gépállomás beosztott mérnöke. Huszonnégy évesen már főmérnök, majd bekerül a mohácsi Járási Tanácsra elnökhelyettesnek. Mohácsról Szigetvárra szintén a járási tanácsra vezet az útja; a tanács elnöke lesz... amikor megszűnnek a járási tanácsok, kinevezik a konzervgyár igazgatójának. — Jó iskola volt a járások életével való ismerkedés, a későbbi termeltetésben hasznomra vált. Ismertem az alapanyagtermelőket. Szóló befőtt, dzsem, főzelék- konzerv — ez adja a gyár profilját. Az első esztendőben 41 000 tonna került ki a gyárból, 1981-ben 65 000, az első önálló évben 66 300, a másodikban 68 600 tonna. Az idei terv: 75 485. Termékeik közel 80 százaléka exportra megy, tavaly 46 700 tonnát adtak a szocialista piacra, 3630 tonnát vittek el a tőkésre. A baráti országok konkurrencia ismerete nélkül ma egyetlen termelő sem él meg. Természetesen emellett a konzervipar gépparkja is újabb és újabb gépekkel egészül ki. A naprakész informáltság mindezt megköveteli. Tavaly 104 milliót költöttek fejlesztésre. A meggyhez szár- tépót vettek Olaszországban, magozót Svájcban. Az idén 68 milliós fejlesztési alapot tudtak képezni, s újabb beruházásra készülnek. Az USA-ból korszerű sűrítőgépet szeretnének venni! — Mint már említettem; jönnek a kereskedők, megnézik a gyárat, tájékozódnak, elmondják igényeiket. Nekem akkor a legkeserűbb a szájízem, ha nemet kell mondanom. Ezért döntöttünk úgy: profilunkon belül a választék skáláját minél szélesebbé tesszük, megpróbálunk világszjnvonalon termelni. A háttér biztosítva látszik: 1988-ig kötöttek termeltetési szerződéseket a bázisgazdaságokkal, mégpedig úgy, hogy a termelési területet bővítették. Szigetvár környékéről kinyúltak egész Baranyára, még a Bácsalmási Áfész is partner. A bázisüzemek rendkívül jól gépesítettek — az igazgató véleménye szerint —, s évről évre több millió forintot a gyár is visszapumpál a fejlesztések megsegítésére. vásárlói között a legnagyobbak a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia. A keményvalutával fizetők közül Ausztria és Hollandia, de jutott .az NSZK, Anglia és az Egyesült Államok vevőinek is. A keresletre jellemző: 1982-ről 1983-ra 121 százalékkal növelték az exportot, s mint azt a gyár igazgatója említette; kiürült a gyár. — Mit kér a tőkés piac? — A konzervkeresletben eltolódott a piac a főzelékkon- zervek — borsó, bab — felé. Úgy mondják, tíz vevő közül nyolc ezt keresi. Kettő nyúl csak a polcra befőttért vagy savanyúságért. Mi 1,7 millió dollárt kerestünk tavaly, főleg az almasűrítményen, a magozott meggyen, csemegeuborkán és az őszibarack befőttön. — Változott-e a szemlélet a gyárkapukon belül? — A tájékozottság életfeltétel. Piacismeret, árismeret, a — És a gyár dolgozói pro fitálnak-e az ugrásszerű fejlődésből? — Ami egyértelműen jelez ma nincsenek munkaerő-gond- iaink. Sőt! A jelentkezőket egy előre elküldjük. Híre terjedt, hogy a gyárban jól lehet ke resni, s ezt adatokkal is alá tudom támasztani; 1981-ben 45 000 forint körül mozogtak a személyi jövedelmek, 1983-ban már 65 000-re értünk! Ez mesz- sze az átlagos fölött van. Már búcsúznánk, amikor Bernáth Béla különböző édességeket rak az asztalra. A szója alapú csokoládé — mint fehértermék — rövidesen a boltokba kerül. És már dobozokban vannak — igaz, csak kísérleti dobozokban — a közismert Nutellakrémek szigetvári utánzatai, többféle ízben. Az új termékek sugallják: a sziget váriak az édesiparral is felve szik a kapcsolatot, s a szója család egyik végleges . formájaként megjelenik a piacon az első baranyai csokoládé is ... Kozma Ferenc Baranya megye ax ezredfordulón ***** megte rénatwu* adatai («0 - JÓN) A megyei tanács külső szervek részvételével kidolgozza majd társadalmi vitára bocsátja Baranya hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepcióját. A célrendszer alapjául szolgáló prognózisok, a részkoncepciók kimunkálása megkezdődött. Az alábbiakban a várható demográfiai folyamatokról készült tanulmányt ismertetjük. Az 1970-es évek utolsó harmadától hazánkban, így Baranyában is új népesedéspolitikai helyzet alakult ki. Ebben meghatározó szerepet játszanék az alábbiak: — a termelékenység tartósan alacsony színvonalú, és nem biztosítja a népesség egyszerű reprodukcióját; az élveszületések száma másfél évtizeden át csökken és nagymértékben ingadozik; a népesség halálozásában várhatóan a jövőben is érvényesülnek az utóbbi évek tendenciái, és a halálozás tartósan romló, esetleg stagnáló tendenciát fog mutatni; a népesség öregedése folytatódik, és az öregkorúak aránya a népességben a következő két évtized után elérheti a 23—25 százalékot A népesség egyszerű reprodukciójához családonként átlagosan 2,3 gyermeknek kell születnie. Ezzel szemben a tényleges családnagyság és a családtervek ólig kettő egész feletti átlagos családnagyság kialakítását jelzik. Azok a törekvések, amelyek a három és több gyermekesek arányának növelésére irányultak, nem hoztak tartós és lényeges változást, és ez a közeljövőben sem várható. Reálisan arra lehet számítani, hogy a termékeny- ségi színvonal további csökkenését mérsékelni tudjuk. Az elkövetkező ké* évtizedben a szülőképes női generációk változása alakítja elsősorban a születések számát. Az 1990-es évek elejéig erősen csökkenni fog a születések létrejöttében legszámottevőbb — 20—29 éves — nők száma. Ezt elsősorban az okozza, hogy most lépnek be a 20-as éveikbe azon kislétszámú generációkhoz tartozó nők, akik már a születési hullám mélypontján, 1960 után születtek. A legnagyobb mértékű csökkenés 1984—1989-ben várható, és csak a 90-es évek folyamán nő a létszámuk, de az is csak időszaki jellegű lesz. Ha nem következik be a női kor szerinti termékenység semmiféle változása, akkor a nyers születési arány a jelenlegi szintről 1986-ra mintegy 2 ezrelékkel, 1990-re további 1 ezrelékkel romlik majd, az intézkedések hatására 2000-re 1 ezrelékkel javul. Az 1979-ben, illetve 1983- ban elkészített népesség-előreszámítás két termékenységi előrebecslést tartalmaz: Az egyik feltételezés szerint az 1976-ban megkezdődött erőteljes termékenységcsökkenés hasonló ütemben folytatódik, és az 1,50-es nagyságú teljes termékenység szintién megáll. Ez 1986-ban következne be. Attól kezdve a korcsoportonként kiszámított termékenységet változatlannak tekinti, A másik feltételezés szerint a csökkenés lényegesen mérséklődik, 1990-re pedig kialakul az egyensúlyi helyzet, az 1978-as szinten stabilizálódik. A termékenység várható kedvezőtlen alakulásának demográfiai előzményei az 1960—70- es évekbe nyúlnak vissza. Egy rövid négyéves időszaktól eltekintve csaknem húsz éven ót a tiszta reprodukciós együttható értéke 1 alatt volt, ennek hatására a népesség utánpótlása távlatilag nem biztosított. A népesség számát alakító másik fontos tényező, a halandóság alakulása. Ezt egyrészt a népesség kormegoszlása, másrészt az utóbbi évek halálozási viszonyai befolyásolják. A halandóság romlása kapcsolatba hozható az 1920- as évek magasabb élveszüle- tésének hatásával, az egészségtelen életmóddal, bizonyos népcsoportok hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetével, a főfoglalkozású munka melletti tartósan végzett rendszeres munkával. Mivel a halandóság romlását előidéző okok megszüntetése hosszabb időt vesz igénybe, feltételezhető, hgy a különböző életkorokra jellemző — ún. korspecifikus — halálozási arányszámok kedvezőtlen változása az 1980-as évtized egészében az eddigi mértékben folytatódik, majd a teendő intézkedések hatására az 1990- es években némiképpen javul. Fentiek hatására az élveszü- letési és halálozás! arányszám egyenlege 1993-ig a termé- kenyséq bármely változatának megvalósulása esetén negatív lesz. A halálozások száma tartósan meghaladja majd az élveszületések számát, igy a népesség természetes fogyása elkerülhetetlen az ezredfordulóig. A területi népesség számát alakító harmadik fontos tényező a népvándorlás. A népesség belső vándorlása spontán folyamat és szabályozatlan. Az állandó vándorlások érzékenyen tükrözik a megye gazdasági fejlődésének és a társadalom átalakulásának általános tendenciáját és egyenetlenségeit egyaránt. Gazdaságpolitikánkból következően a termelőerők fejlődésénél a hatékonysági szempontokat kell a jövőben érvényesíteni, ami az egyes térségek gazdasági fejlődését az eddigieknél erőteljesebben differenciálja. Kedvezőtlen helyzetbe kerülnek az iparilag elmaradott, kedvezőtlen természeti adottságú térségek. Az ott élő népesség részére a jövedelemszerzés lehetősége, az ellátás biztosítása növekvő gondot jelent, ezért e térségből fokozódik az elvándorlás. Teljes elnéptelenedésük azonban hosszabb idő alatt zajlik le, mivel a népesség egy része koránál és helyzeténél fogva immobil. Ezen általános folyamattal szemben érvényesül várhatóan a migrációt — elsősorban társadalmi, de gazdasági okokból is — mérsékelni igyekvő, községeket megerősítő település- és településhálózat-fejlesztési politika, mely a kisebb térségek népességmegtartó képességét erősíti elsősorban megfelelő munkahelyek, jövedelemszerzési lehetőség biztosítósával és az ellátottság javításával, az elkerülhetetlen migrációt pedig egyre inkább a kisebb városokba, s az ezek körzetében levő községekbe, valamint az iparosodott falvakba irányítja. Mindezek figyelembevételével várható, hogy a megye- székhelyre történő bevándorlás 2000-ig a városok átlagához viszonyítva erőteljesebben mér- séklődik. Mivel a kisebb városokat fejleszteni fogjuk, az azokba történő bevándorlás nem mérséklődik, összességében tehát kisebb volumenben és lassuló ütemben folytatódik a népesség városba áramlása. A falvak differenciált fejlődésének következtében a jó közgazdasági, természeti, közlekedési és demográfiai adottságú és várpsközelben lévők népessége növekedni, a kisebb lélekszámú, kedvezőtlen adottságú, a városoktól távol esők népessége pedig csökkenni fog. A halmozottan hátrányos helyzetű falvak (a megyében 50—60 település) visszafejlődésére és megszűnésére is lehet számítani. Attól függően, hogy mennyiben sikerül a községek népességmegtartó-képesség ét biztosítani, az ezredfordulóig 18—22 ezer körűt alakul a községek vándorlásából adódó vesztesége. A településkategóriánként eltérő mértékű természetes fogyás (szaporodás) és a vándorlások együttes eredményeként Pécs népessége 16—20 ezerrel, a többi város népes- séae 7—9 ezerrel nő, a köz- séaeké pedig 23—28 ezerrel csökken az ezredfordulóig 1980-hoz viszonyítva. A megye népességmegtartó képessége a következő évtizedekben várhatóan növekedni fog, mivel nem várható a környező megyékben az elmúlt időszakhoz hasonló dinamikus ipartelepítés. A mezőgazdaság felértékelődése a dél-dunántúli régióban eltérő módon érvényesül. Várhatóan Baranya megye szerepe erősödni fog. A szénbányászat felérékelődése és az ehhez kapcsolódó liászprogram munkaerőiaénye miatt a növekvő termeléshez szükséges egyszerű munkaerőutánpótlás megyén belülről nem biztosítható. Ezért várha tó, hogy — a liászprogram megvalósulásától függően 2000-ig a megye vándorlási nyeresége 4—5000-e1- tesz ki összességében a megye jelen légi népesséaszáma az ezredfordulóra 432—438 000 közötl alakül. Horváth Endre
