Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-09 / 68. szám

1984. március 9., péntek Dunántúlt napló 3 Három iskola egy fődéi alatt A Nevelési Központ ll-es számú iskolájában a VI. D. osztályos tanulók a mikroszkóppal ismerkednek a biológia szakteremben. Läufer László felvétele---------------»--------------­S ajátságos műhelyt jelent a megyeszékhely és az ország oktatási, közművelődési rend­szerében a pécsi Ne­velési Központ. Műkö­désének általános el­veiről, komplexitásáról nemegyszer beszámol­tunk. Ezúttal arra vol­tunk kíváncsiak, mit je­lent a központ három iskolája, amely a 3600 tanuló révén talán a legerősebb hatást fejti ki a Kertváros lakói­nak körében. ----------------* ----------------­K ísérletezők Gáspár Lászlóné, a Nevelési Központ öt fő területéről a ta­nítás-tanulás tevékenységét irá­nyítja. Ezen a lapprog romihoz járul az önirányító közéleti, po­litikai tevékenység, a termelés, gazdálkodás, a szabad idő és az egészséges életmód prog­ramja. — A nevelő (hatások egysé­ges (irányba ható (mechanizmu­sát kell kidolgoznunk a Neve­lési Központban, ahol az isko­la, a mozi, a ikönyvtáir, a mű­velődési ház, de (még az étte­rem és a (büfé is felerősítik egymás hatását — (mondja. Ottjártamlkor találkoztam Lantos Ferenccel, aki a műve­lődési központban lát jó lehe­tőséget vizuális műhelye szá­mára. Ott láttam Petkó Jenőt, aki a gyermekszínjátszásban szerzett tapasztalatait haszno­sítja. Anatolij Petrovot, aki az óvodától (kezdődő testnevelési programon dolgozik. Itt tanít a Baranya Táncegyüttes 'két tag­ja, Mészáros András és Porvay József: a tanítás mellett a mű­velődési házban tartanaik nép­táncszakkört a gyerekek számá­ra. Almuk az általános iskolai néptáncoktatás ... — Szeptember elején a ta­nárok benyújtják az általuk ki­választott programot — (mond­ja Gáspár Lászlóné —, tartal­mi, szervezési, didaktikai mó­dosításaik általában egybevág­nak a Nevelési Központ elkép­zeléseivel és a közoktatásban most folyó átalakulással (iis. így van jelen több országos 'kísér­let 'is az iskoláinkban, a tapasz­talatokat minden év végén ösz- szegezik a pedagógusok. — A hagyományos iskola után rokonszenves, újszerű ne­velési elvekkel találkoztam a Nevelési Központban —„mond­ja az egyik pedagógus. — Nemrég lettem lakótelepi lakos, egyúttal a Nevelési Központ ta­nára, és úgy érzem, az (itteni életmódinak megfelel ez a faj­ta kompiéit intézmény. Míg a Pedagógiai műhelyek a Nevelési Központban A lakótelep diktálja a feltételeket hagyományos elvek szerint dol­gozó iskolában a tanári tekin­tély döntött sok vitás kérdésben, itt a gyerekekkel demokratiku­sabb, szorosabb oz együttmű­ködés. Ez a vélemény voltaképp rá­világít egy újféle iskolatípus­ban folyó tevékenységre. Ugyanakkor ez a fajta együtt­működés nem (minden gyerek­kel lehetséges. A lakótelep vi­lága különbözik a megszokot­tól, sok itt a csonka család, és jelen von az a közeg, mely újratermeli a hátrányos helyze­tet. Az innen származó gyere­kék elvezetése egy értelmes életforma felé külön bonyolult feladatot ‘jelent. Együtt a lakóteleppel — Munkánkban a legna­gyobb hátrány — mondja Já­vorit Jánosné, a ,.legrégebbi", az I. számú iskola igazgatója —, bogy ekkora intézményt csak lépcsőzetesen lehetett átadni —, a tornatermünk, uszodánk csák most épül —, ám nekünk kezdettől fogva az egészben kellett gondolkodnunk. Nehéz helyzetet teremt, hogy a mii is­kolánkba 68 helyről érkeztek a tanulók, és sehonnan sem a legjobbakat küldték. Végül is kialakítottuk a közös normákat, bevontuk a munkába a szülő­ket, a gyerekeket, (havonta ve­lük közösen tervezzük meg a tennivalókat. A munkánk egyik alapkérdése, 'hogy szoros kap­csolatot tartunk a szülői ház­zal. — Vannak már visszajáró nyolcadikosaink 'is — halljuk a 2. számú iskóla igazgatójától, Fischer Jánosnétól. — Vissza­jönnek a kicsikhez, jönnek a klubokba, nem szakadnak el innen. Két nyolcadik osztá­lyunk végzett, két évet ha jár­tak (nálunk, mégis eredmény, hogy a hátrányos helyzetű, ve­szélyeztetett gyerekek is befe­jezték az általános Iskolát. A városban, sajnos, előítélettel fo­gadják a tőlünk érkezett tanu­lókat — mondván, hogy gyen­gébb a bizonyítványuk. Mi fi­gyelemmel kísérjük őket, Vissza­kérjük a félévi jellemzéseiket, és ezek szerint a tanulmányi eredményük ugyan nem kitűnő, de a közösségi aktivitásuk ma­gasabb a többieknél. — Az a hír rólunk mond­ja a 3. számú iskola igazgató­ja, Németh Mihályné —, hogy intellektuális téren mi keveseb­bet adunk a tanítványainknak. Pedig csak azt vesszük figye­lembe, hogy a gyerek az értel­mi képességei mellett milyen kézügyességről, zenei képes­ségekről, egyéb tehetségről tesz tanúságot, és mi ezt is ér­tékeljük. Nem írható a Nevelé­si Központ rovására, hogy pár évig kevesebb lesz a 'jó tanuló az innen kikerült gyerekek kö­zött. A mi iskolánkba 47 hely­ről érkeztek, sok (iskolai kudarc­cal a hátuk mögött, de itt tisz­ta lappal indulhattak — és ezt a szülők, a gyerekek is hálásan fogadják. Szeretik a Nevelési Központot, és olyan szülők is eljönnek ide, akik azelőtt elke­rülték az iskolákat, mivel ott csak rosszat hallattak a gyere­kükről. A Nevelési Központ e pilla­natban a körülötte fejlődő la­kótelep által diktált feltétele­ket kell hogy beépítse tevé­kenységébe. Németh Mihályné szerint minden új felépülő tíz­emeletes lakóház egy új első osztályt és egy fél másodikat jelent. A 3. számú iskolában csak egy 'nyolcadik osztály ta­lálható, hiányzik a nagyok je­lenléte, példamutatása. A rend­kívüli zsúfoltság Is nehezíti a bárom iskola működését: taní­tás folyik minden szómba jö­hető helyiségben, és a 30 főre tervezett osztályokban minde­nütt 33—36 gyerek tanul. A zsúfoltságon, éppen a folyton növekvő lakótelep miatt a Test­vérvárosok terén átadott új ál­talános iskola szinte alig eny­hített. Figyelnek Azon túl, hogy az intézmény- együttes — az Országos Pe­dagógiai Intézet szakmai irá­nyításával — országos jelentő­ségű programot teljesít, nem kerüli mej . a lakótelep áttol számára diktált feladatokat sem. Szilágyi János, a Nevelési Központ igazgatója erről így beszél: — Intézményünk tulajdon­képpen erején felül vállalta, hogy foglalkozik mindazokkal a problémákkal, amelyeket e vá­rosrész felszínre hoz. A gyere­kekkel és a szülői házzal való törődéshez így kapcsolódik az, hogy figyelünk a Kertvárosban élő tizenéves rétegre. Két-há- ramszázan jönnek el esténként az aulánkba, ahol kezdetben napirenden volt a verekedés, a rendbontás. Mégsem zárhattuk be a kapukat, hanem tudomá­sul vettük, hogy az abszolút nyitottság ilyen problémákat is felszínre hoz. A helyzet lassan változik. A tizenévesek egyre inkább otthonuknak érzik az aulát, idejönnek minden este, és mi a házban folyó háttér- programokkal igyekszünk őket jó irányba befolyásolni. De­mokratikus fórumuk az ifjúsági tanács, az kezdeményezi a programokat, ugyanakkor az intézmény mentálhigiénés szol­gálatában a pszichológus és a népművelő alkotta csoport fog­lalkozik e korosztállyal. Én en­nek a vállalásnak tudom be, hogy a 'magyarországi lakóte­lepek (közül itt volt a legkeve­sebb bűnelkövetés. Ili Az idü nekik dolgozik A Nevelési Központ pedagó­gusai e nehéz körülmények, a sok és sokféle munkájukért ka­pott alacsony bérek ellenére is jól érzik magukat (itt. Az a meggyőződésük, hogy az idő nekik dolgozik. Tudják, az ő eredményeik másfélék, mint a kiegyensúlyozottabb (körülmé­nyek között működő intézmé­nyeké. Itt siker, hogy a lakóte­lepen élő serdülők egy része visszajön az iskolába, hogy a városiban vagy a lőtéren való csavargás (helyett sokan a köz­pont auláját keresik fel. A Ne­velési Központ — jellegű intéz­mény, ahogy ezt a nemrég le­zajlott gyermek- és ifjúságvé­delmi konferencia is konstatál­ta, alkalmas lehet azon társa - dailmi deviancia kivédésére, megelőzésére, ami ma a tizen­éves fiataljaink között — főleg a lakótelepeken — jelentkezik. A pécsi Nevelési Központ isko­lától a művelődési otthonig voltaképp kínálja a (megoldáso­kat — más kérdés, hogy a lakó­telep produkálta problémák átcsapnak a feje felett. Gállos Orsolya Képernyő előtt Vidéki ügy Annyi rossz krimit vesz meg és iszerviroz a televízió, hogy egy-egy jobb darab mór föl se tűnik. Ezért írom le gyorsan, hogy a múlt heti háromrészes Vidéki ügy nagyjából a jobb darabok közé tartozik. Vannak ugye a 8—10 éves bűnügyi mo­zifilmek, a három vagy több hullásak. Ezekben több a szí­nészet, a szövevény, a vereke­dés és a bárpult. Aztán vannak a cirka 60 perces önálló tv- krimik, két hullával, kevesebb színészettel és cselekménnyel, bár ugyanannyi martinivel. Itt 40 perc múltán lesz gyanús a bűhelkövető személy, negyed­órát menekül (hangár, elha­gyott gyárépület, tűzoltólép­cső), majd összeomlik és a so­ros őrmester rekonstruálja az orrunk előtt történteket. És van az epizód a végtelen sorozat­ból, színészet nélkül, roppant szerény cselekménnyel, két hul­lával, egy valódival az elején és egy erkölcsivel a végén. Utóbbi különösen fontos: ha látni és találgatnivaló nincs, legalább mondanivaló legyen. A technológia itt már olyan fej­lett, mint hajdan a városligeti fényképészeké: csak a fejet kell beledugni az előregyártott tájba és katt. Mármint a gyil­kos, rabló, zsaroló fejét, mert a felügyelő és a statisztéria változatlan. A nevezett Vidéki ügy azért jobb, mert majdnem elkerüli ezeket a kirongyolódott sablo­nokat. Legalábbis két részen át, amíg fölvonulnak a lehet­séges gyilkosok és fotómodell áldozataik. Amíg összebonyo­lódnak a szálak. Amíg van mit és miért találgatni. A jelene­tek, párbeszédek egymásután­ja nemcsak imitálja az oksze­rűséget, a logikát, mint a „vá­rosligeti" krimik legtöbbjében. Itt a 2. rész végéig valóban fel­épül valami, a szereplők esé­lyei nagyjából azonosak, bár­melyikük jó még befutóra — a törvény karjaiba. A film két órán át elkerüli az üres fecse­gést, szereplőkét és kameráét egyaránt. Két órán árt növelni ké­pes a feszültséget, egyáltalán: tempója van. Persze, hadd ír­jam le ezt is gyorsan, ez a ter­mészetes, sőt a műfajtól meg­követelhető minimum, szó sincs tehát lerendezésről, csupán vakok között félszemű a király. Amely király a 3. részre becsuk­ja sajnos ezt a fél szemét is. E részben oldódik meg a vi­déki ügy, sekélyesen és hosz- szasan. Mintha a rendező meg akarta volna mutatni, tudja ő a paneles szakmát is, tudja c mitől döglik a krimi. Na, rob­bant is a bomba, surrogott is a magnó, lett is helikopteres hajsza, riadalom, töredelem. S hogy a bensőség-kedvelők se csalódjanak, a kisfiúsán mar­káns felügyelőről kiderül, hogy civilben meseíró. Ezzel azt akarta mondani, hogy úgy tes­sék engemet nézni, hogy én nem egy átlag rendőr vagyok, hanem egy érző lélek. Egy érde­kes figura vagyok itten. Még szerencse, hogy az ügyről csak a végén terelte a „gyanút" ma­gára. Parti Nagy Lajos Nívódíj a pécsi óvónők klubjának Akik a munkahelyen kívül is jól megértik egymást Pontosítanunk kell a címzést. Nem csupán az óvónők, ha­nem valamennyi óvodai dolgo­zó számára nyitva áll az a klub az Építők útján, amely a Művelődési Minisztérium nívó­díja által most az év klubja lett. Évente egy ilyen díjat ítél oda az Országos Klubtanács, ennek rangja tehát már ezért is figyelemre méltó. A díjat és a vele járó 20 000 forintot má­sodszor adták ki. Első birtoko­sa a sárbogárdi ifjúsági klub, a második pedig a Pécsi Óvo­dai Dolgozók Klubja. Óvónők részére rendezett há­ziünnepség keretében jártam itt először. Az elemekből ké­szített kis földszintes épület még akkoriban készült, ami­kor Újmecsekalján nagyon sok volt az óvodás korú kis­gyerek. Amikor nem volt szük­ség többé az épületre, a váro­si tanács átengedte azt az óvodai dolgozóknak, klub cél­jára. Azóta, főleg a fiatal óvó­nők részvételével igen eleven és vonzó klubélet bontakozott ki e falak között. Radnainé Kamarás Mária volt az első klubvezető, tőle egy igen energikus fiatal lány, a Köztársaság téri óvoda óvó­nője, Sinkó Csilla vette át a klub vezetését. — Huszonhárom év nálunk az átlagéletkor. Olyan kolléga­nők járnak el a programjaink­ra, akik a szakmában és a ma­gánéletben is jól megértik egymást. fontosnak tartják, hogy munka után is találkoz­zunk, beszélgessünk. Mivel semmi pénzünk nem volt, ed­dig az ismerősök köréből szer­veztük a programjainkat, elő­adásokat, vetítéses élmény­beszámolókat. Visszatérő ren­dezvényünk a kisgyermekes kolléganők számára a télapó-, a névadó- és a gyermeknapi ünnepség, és mindig együtt szilveszterezünk. farsango­lunk. Az utóbbit jelmezekben, mert úgy mindenki felszaba­dultabb. Egy fényképalbumot lapoz­gatunk közben, a képek tanú­sítják, hogy a klubtagok tény­leg jól érzik magukat együtt. Jelmezbálok, hangulatos ösz- szejövetelek, s egy téji bala­toni kirándulás képei állnak az albumban. Csilla a klub­esküvőket is említi, azokból is volt jó néhány. Ez persze azt is jelenti, hogy a családot ala­pítók kapcsolata a klubbal meglazul, vagy éppen meg is szakad. Az Építők úti földszintes épületet azonban nemcsak a fiatalok birtokolják. Klubjuk van itt a középkorúaknak és a nyugdíjas óvónőknek is. Napközben itt rendezik a szak­mai továbbképzéseket, poli­tikai oktatásokat, nyelvórákat, a párt- és KISZ-taggyűléseket. A klub minden hónapban mű­sorajánlatot készít a pécsi kul­turális programokból, és ezt eljuttatja minden óvodába, akárcsak a klubprogramok meghívóit. Hogy ebben Sinkó Csillá­nak mennyi munkája fekszik? A vá'asza: rengeteg! Mégis megéri, mert nekik sikerült jó társaságra szert tenniük, és az elismerések sem maradtak el. Baranyai és pécsi kitüntetése­ket kaptak, és Sinkó Csilla február közepén átvette a ki­váló klubvezető címet. Pécs város Tanácsa művelődési osztálya a következő évtől 10 000 forintot ajánlott fel a klubnak. A nívódíj átadója, Vincze Tamásné, a Művelődési Mi­nisztérium főosztályvezető-he­lyettese így beszélt erről a klubról: — Léte kuriozitás számba megy az országban. Jó dolog, hogy a klubtagok nemcsak a munkahelyükön, hanem azon túl is jól érzik magukat egy­más társaságában, sőt egy kis udvart is képesek kialakítani maguk körül. G. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom