Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-08 / 67. szám
1984. március 8., csütörtök Dunantmt naplö 3 A meddő kőzet elzárta a csapolónyílást Szabálytalan robbantás okozta a tömegszerencsétlenséget A Baranya megyei Főügyészség elkészítette a vádiratot: ,,Halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége és más bűncselekmény miatt", s az ügy vádlottja Kanizsai Vilmos, a Mecseki Szénbányák 35 éves, a Béta-bányaüzemben dolgozó aknásza, aki egyúttal robbantómester is volt. A vádiratban olvasható értékelés: a Béta-bányaüzem egyrészt metángáz-kitörés-, másrészt szénporrobbanás-, és ezek miatt fokozottan tűzveszélyes, III. osztályú sújtólégveszélyes bánya. Ez magától értetődővé teszi a fokozott elővigyázatosság szükségességét, azt, hogy a Mecseki Szénbányák mindent elkövet a biztonság megteremtése érdekében, qle azt is jelenti, hogy mindezek az erőfeszítések csak a lent dolgozók körültekintő munkája mellett mérsékelhetik a minimálisra a balesetveszélyt. 1983. június 14-én, a dél- utános műszakban a VII. szinten Kanizsai Vilmos aknász, robbantómester látta el a bányászati felügyeletet. A 16-os telep alapvágatában dolgozott a 2-es csapat, nem messze tőlük. a telepi alapvágat keleti oldalán a 13-as csapat. Az előbbieknél a műszakvezetői- vájári feladatokat Fodor Mihály vájár látta el, a 13-as csapatnál a műszakvezető vájár Omböli Márton volt. Kanizsai délután 3 óra felé szállt le.. Elment a VII. szinti robbantóanyag-raktárhoz: a 2- es és a 13-as csapat részére sújtólég biztos robbantóanyagot és sújtóléqbiztos villamosgyutacsokat vételezett. Rob- bantóqépet azonban nem tudott felvenni, mert nem volt a raktárban, így a 9. üzemi sorszámú robbantógép kulcsát kapta meg. A Fodor Mihály vezette csapat munkahelyén 16 órq körül kezdte meg a robbantótöltetek elkészítését, majd sikertelen kísérletet tett a robbantásra. Véaül is 19 órára fejezte be itt munkáját. Ezt követően érkezett a csapathoz a robbantómesteri igazolványnyal is rendelkező Sárközi Vilmos főaknász. Felajánlotta Kanizsainak: "majd ő megcsinálja a robbantást a 13-as csapat munkahelyén. Kanizsai átadta a 9. számú kulcsot. Kanizsai kb. negyed kilencig maradt Fodoréknól, majd a közelben levő töltőbunkerhez ment, segíteni a szállítás közben jelentkező gondok megoldását. A 2-es csapat munkahelyén maradt őrizetlenül és lezáratlanul 5,1 kilogramm robbantóanyag, 3—4 villamosgyutacs és egy robbantógép. A 2-es csapat folytatta munkáját, amikor azonban a korábban használt csapolónyílást kibontották, hogy a robbantás következtében a lefejtett részbe került szenet is kiengedjék, észrevették: nagyobb darabból álló meddőkőzet zárja el a csapolónyílást. Fodor Mihály elhatározta: a kőzetet szétrobbantja. Volt egy robbantókulcsa — a nyomozás során nem nyert bizonyságot, hogy ez azonos lenne a 9. számú kulccsal —, az 5,1 kilogrammnyi robbantóanyagot a szén kifolyásának útjában levő kőzetre tette. Fojtást nem alkalmazott, társait a robbanási gázok elvonulásának út- jóból nem küldte el. Húsz óra harminc perckor a töltetet elrobbantotta. Ez felizzította a szálló szénport ellobbantotta a vágatban levő „metántükröt". Nagy nyomása volt a robbanásnak is, azt azonban kissé még fokozta a metán és a szénpor égése. A helyszínen hatan haltak meg: Omböli Márton 45 éves vájár, Füzesi Márton 37 éves csillés, Szabó József 20 éves csillés, Sziebert László 48 éves vájár, Kalányos Sándor 20 éves csillés Dómján János 53 éves bónyalakatos. A robbantáskor súlyosan megsérült Fodor Mihály is, a Honvéd Kórházban halt meg, június 23-án, 47 éves korában. Ugyancsak belehalt sérüléseibe az 50 éves Papp Zoltán segédvájár. Június 24- én ő volt a tömegszerencsétlenség nyolcadik áldozata. További nyolc bányász súlyos sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár megközelíti az 1 millió forintot. A főügyészség vádirata szerint a halálos tömegszerencsétlenség egyrészt azért következett be, mert Kanizsai Vilmos a 2-es csapat munkahelyén hozzáférhetően otthagyott robbantóanyagot, gyutacsot, robbantógépet s ezzel több szigorú • utasítást szegett meg. Másrészt oka volt az utóbbi évek legmegrázóbb komlói bányabalesetének az is, hogy a robbantómesteri vizsgával nem rendelkező Fodor Mihály jogosulatlanul robbantott. Kanizsai Vilmos ellen a vád: halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége és jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége. A rendkívül sokrétű, szerteágazó vizsgálatot követően oz ügy tárgyalását március 27—28— 29-én kezdi meg a Pécsi Megyei Bíróság. Mészáros Attila Hármas portré két kérdésre Becsületesség, önismeret, emberiesség A felsőszentmártoni termelőszövetkezet támogatásával 1982 őszén alakult meg a község iskolájának tamburazenekara. Az együttes zenei vezetője Kovács József. A felsőszentmártoni tambura- zenekar fennállása óta számos fellépésével aratott szakmai és közönségsikert. Az együttes most a békéscsabai népzenei fesztiválra készül. Műsorukat a mai felsőszentmártoni nőnapi ünnepségen is bemutatják. (Szabó Béla felsőszentmártoni tudósitónk felvétele) Dr. Kárpáti Júlia Kolonics Mihályné Szűcs Pálné Nőktől, kiknek hivatása a közéletben való részvétel, lehet-e mást kérdezni nőnapra készülőben, minthogy érezték-e előnyét vagy hátrányát annak, hogy nők. Játszott-e szerepet pályájuk indulásában, alakulásában, s ha igen, milyet, női mivoltuk? Dr. Kárpáti Júlia december óta a Vöröskereszt megyei Szervezetének titkára, előtte a Pécs városi Tanács munkaügyise, a tanácsi pártbizottság titkára. A tizenöt éves tanácsi munka előtt a Hőerőműben dolgozott. — Ami kudarc ért életemben, az nem vezethető vissza arra, hogy nő vagyok. Igaz, én sem vállaltam -minden női funkciót, nem vagyok feleség, anya. Nem azért nincs családom, mivelhogy családellenes lennék, ez furcsa is lenne, hiszen én magam jó családban nőttem fel. Mostani tisztségemet sem vállalhattam volna el, ha a családot nem tartanám alkalmasnak: a vöröskereszt tevékenységének is van olyan része, ami a jó családi környezetet szorgalmazza, illetve segít a rossz, felbomlott családokban legalább azoknak, akik erre a legjobban rászorulnak, a gyerekeknek. Amikor elvállaltam e tisztséget, nem az vezérelt, hogy karitatív hajlamaimat kiéljem. A Vöröskereszt hajdanán úgy indult, mint a gazdagok jótékonykodása. E tulajdonságától már jórészt megszabadult — gondoljunk csak a véradásra —, de tovább keresem azokat az utakat, melyeken a jótékonykodást felváltja a közösségért érzett felelősség. Kolonics Mihályné néhány hónapja mór nyugdíjban van, de azért nem múlik el hét úgy, hogy egy-két napot ne töltene a Pécsi Állami Gazdaságnál, utolsó munkahelyén. De tevékeny résztvevője a MEDOSZ megyei bizottságának és központi szervezetének: mindkét helyen nőfelelős. — Nyugdíjasként is próbálok aktív maradni a társadalmi szervezetekben, remélem, erre egészségi állapotom lehetőséget ad. Mi előnyöm, vaqy hátrányom származott abból, hogy nő vagyok? Ami nehéz volt életemben. az nemcsak nekem volt nehéz, hanem ennek a korosztálynak: qyermekként a háború: az ötvenes évek, amit mostanában némelyek igyekeznek teljesen feketére festeni: az ellenforradalom; aztán a konszolidáció megpróbáltatásai: tsz- szervezés, gazdasági reform bevezetése — szóval ennek a korosztálynak kijutott. Még nem mehettünk gyesre, ha gyereket szültünk, majd amikor már mehettek az asszonyok, nekünk kellett átvenni az ő munkájukat is. De talán az indulásomban meghatározóan volt jelentősége hogy nő vagyok: ötvenegyben, szinte még gyerekfejjel, egyik napról a másikra lettem tanácselnök egy göcseji faluban a nőpolitika jegyében. S lehet, hogy fiatalon, tapasztalatlanul követhettem el hibákat, de biztosan nem tudatosan, s nem olyanokat, amikkel szégyent hoztam volna magamra, s azokra, akik akkor bíztak bennem. A mai napig szívesen fogadnak első munkahelyemen, s már régen Pécsett voltam, amikor idejött két muraszemenyei férfi, hogy most szervezik ott a tsz-t, de ameddig én nem mondom, addig nem lépnek be. Ma, úgy tapasztalom, a nők egy kicsit háttérbe szorultak, legalábbis, ami az első számú vezetői helyeket illeti, ez pedig nem jó. Ha a magam sorsában nem is, másokéban látom, hogy milyen hátrányokkal jár az, hogy nők: a gyerek, a család -miatt nemigen bízzák meg feladatokkal őket és ők is kevesebbet vállalnak, pedig képesek lennének rá. * Szűcs Pálné a Magyar Szocialista Munkáspárt mohácsi bizottságán dolgozik, de jól ismerik a volt járásban, hiszen hosszú évekig a járási bizottság munkatársa volt. — Gimnazistaként alapszervezeti titkár voltam, ifjúvezetőként visszajártam az általános iskolába is, de később, amikor a pártapparátusba kerültem, akkor sem éreztem, hogy na, én most közéleti tevékenységet folytatok. Amit természetesnek tart az ember,'azt nemigen látja el különféle címkékkel. Különösebben nem éreztem előnyét vagy hátrányát annak, hogy nő vagyok, igaz, nem is igényeltem. De azért észrevettem, hogy kollégáim a lehetőségek között kímélnek, de ebben sem volt lekicsinylés, hanem inkább udvariasság. Jelesen érettségiztem, úgy volt, hogy továbbtanulok, de aztán jött a nagy ő, aki megértő és támogatja munkámat azzal is, hogy kialakult egy olyan családi munkamegosztás, ami eltér talán az átlagostól, de amelyben mindenkinek megvan a maga feladata. Korkedvezménnyel lettem párttagjelölt, akkor az öntödében dolgoztam, s felvételem után egy évvel már vezetőségi tag is voltam. Hetvenben kerültem a járási párt- bizottságra nőfelelősnek, gondolom a nőpolitikái határozat irányította rám a figyelmet. S akkor valóban jobban a fölszínen volt a nőkérdés, testületi üléseken is sorozatban szerepeltek akkor ilyen témák. Ma úgy gondolom, hogy nem szükséges például külön témaként napirendre tűzni a nők bérezését, de ha bérkérdések szerepelnek valamely testület előtt, akkor kötelességem, feladatom külön is vizsgálni a nők bérezésének kérdését is. Ma az a feladat, hogy soha ne elkülönítetten, de mindig figyelni kell a nők helyzetére. * Három nő a közéletből — s kiderül, mindhármójuk pólyájának alakulásában előbbrevivő volt a nőpolitika: ezáltal kaptak lehetőséget jó munkájukra. Érdekelne még, milyen erényekre, tulajdonságokra tartanak igényt ha munkában, magánéletben kapcsolatba kerülnek valakivel: Dr. Kárpáti Júlia: — így sorolnám: korrektség, becsületesség, céltudatosság, hűség, önmagomtól is ezt várom el, s mástól is, hogy együtt tudjunk működni. De nem hiszek a deklarációknak, hanem csak annak, ami a cselekvésben megnyilvánul. Kolonics Mihályné: — Becsületesség, önismeret, emberiesség, ezek a legfontosabbak. E három tulajdonság lehetővé teszi azt, hogy ha tudunk valamit segíteni, akkor azt kötelességünk is megtenni, ha meg nem, akkor kerek-perec megmondani, hogy nem. S azt is lehetővé teszi, hogy gazdasági politikai kérdéseket is emberi oldalról közelítsünk meg. Szűcs Pálné: — A szerénységet tartom a legfontosabbnak. Nehezen tudom elviselni azokat, akik többnek akarnak látszani, mint akik valójában. Szeretem azokat, akik közvetlen kapcsolatot tudnak kialakítani másokkal, s nem szeretem azokat, akik származásukra, végzettségükre, vagy eddigi jó munkájukra hivatkoznak állandóan. Számomra nagyon fontos, hogy az úgynevezett egyszerű emberekkel is jól megértsem magam. B. L. Erzsi néni novellája Hóember A hóember 'igazán nem nőnapi téma. Hacsak úgy inem hogy egy asszony egy imásiikat akar általa megvigasztaIni, átsegíteni egy tragédia nehéz időszakán. Erzsi néni tehát novellát írt Sárikáról. Erzsi nérVi korábban nem írt, legalábbis nem novellát. Irt levelet rokonoknak, jelentéseket munkahelyén, recepteket gyűjteményébe — hétköznapi, irodalmon kívüli sorokat. iKésői elbeszélése nem rendezi át az írók rangsorát, félve is adta át, bizonytalanul a fogalmazás g ö r d ü lók en ység é b e n, a jellemábrázolás találó voltában, s egy-lkét szónál annak helyesírásában. A novella uinokahúgáról, Sárikáról szól, aki gyerekkorában temetőben játszva lábát törte, merthogy ráborult egy sírkereszt: „kicsit aszi- metrikus lett egyébként szép karcsú bokája”. Aztán annak rendje módja szerint férjhez ment Sárika, szült két szép fiút. Sárika „rendkívül szépen nevelte kis fialt”, pedig nyoic évig laktak albérletben. S hároméves korában, a kisebbik, a Viktor megbetegedett, s egy év múltán 'meghalt. Sárilka gyászolja-Tiát, karácsonykor fenyőfát állított a sírra, gyertyával, csillagszóró- vail, díszekkel és szaloncukorral, s amikor leesett-,pz,.első hó, s amikor mór senki sem ment a temetőbe, Sárika hóembert formázott a sírra, hóembert, mert Viktorka maga Is szeretett hóerrtbert építeni, kicsit, mint maga is volt. Erzsi néni megírta a történetet, hogy segítsem Sárikán, s lapban, folyóiratban szeretné látni, adjon a nyomda- festék rangot szándékának. Elolvadtak a havak, s nyílnak a virágok. B. L. Beta banya, 1983. június 14, Hl öle a kfixéietben ||
