Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-30 / 89. szám

e Dunántúlt Tlgplö 1984. március 30., péntek Közgazdasági élet Beszédes számok a baranyai termelőszövetkezetekről Kibontakozóban az „erős, segítsd a gyengébbet!” mozgalom Hiányzik a kezdeményező kedv melléktevékenységek szervezésére bctanyai mezőgazdaság múlt évi kimagasló eredmé- nyeit már több Írásban is számba vettük és méltattuk, mindemellett helyük van a további elemzéseknek is. Ezt te­szi szerzőnk, a Baranya megyei Ellenőrzési Igazgatóság osztályvezetője, aki az igazgatóság által felülvizsgált ter­melőszövetkezeti mérlegbeszámolók alapján néhány fontos tényezőre és összefüggésre mutat rá. Az elmúlt évben a megye termelőszövetkezeteinek 22 400 fős kollektívája megközelítően 250 ezer hektár földterületen, az átlagosnál Is kedvezőtle­nebb feltételek mellett minden idők legmagasabb nyereségét érte el. A 61 szövetkezetből 60 nyereséggel zárta az évet. A gazdaságok által kimutatott 1,1 milliárd forint nyereség 8 szá­zalékkal több, mint az előző évi, a tervezettet pedig jelentő­sen meghaladja. Döntően a szélsőséges időjárás hatásának tudható be, hogy 40 tsz az elő­ző évi nyereségét növelni tud­ta, 21-nél viszont csökkent. A legkedvezőtlenebbül a dráva- szabolcsi tsz eredménye ala­kult: míg 1982-ben 15 millió forint nyereséget realizált, az elmúlt évben 1,4 millió forint mérleg szerinti veszteséggel zárt, aminek következtében rá­kényszerült a korábbi években felhalmozott tartalékai. A várt­nál nagyobb mértékben, 5,2 százalékkal, 8,4 milliárd forint­ra nőtt a termelési érték, ezen belül az alaptevékenység növe­kedési üteme meghaladta az azon kívüliét. Élen a növény- termesztés Az országos átlagot megha­ladó jó eredmények elsősorban a színvonalas szakmai munká­nak, a dolgozók átlagon felüli erőfeszítéseinek, a gépesítés fejlett színvonalának köszönhe­tő, de nem hagyható említés nélkül az utóbbi egy-két évben kibontakozott „erős, segítsd c gyengébbet!” mozgalom sem, melynek eredményei máris je-' lentkeznek. A szektorólis hova­tartozást figyelmen kívül hagyó akciók közül jó példaként szol­gálhat a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a diósviszlói tsz, a Baranya megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat és a kovácshidai tsz, valamint a sombereki és a kovácshidai ter­melőszövetkezetek együttmű­ködése, melynek eredménye­ként a korábban pénzügyi za­varokkal küszködő tsz-ek meg­indultak a fejlődés útján. Az elmúlt évben különösen kedvezően alakult a növényter­mesztés. Ezen fő ágazat az alaptevékenységen belül a ter­melési érték 52 százalékát ál­lította elő, annak ellenére, hogy oz időjárás nem mindig és nem mindenütt volt kedvező. Az állattenyésztés fejlődési üte­me mérséklődött, egyébként az alaptevékenység termelési érté­kének csaknem 38 százalékát adta. A tsz-ek gazdálkodásában változatlanul jelentős szerepet játszott a háztáji és kisáruter- melés, amit támogatnak, integ­rálnak. A kapcsolatrendszer az elmúlt évben tovább erősödött, a nagyüzemek lebonyolításában értékesített háztáji termékek értéke tovább emelkedett. A tagok — többek között — 788 millió forint értékben sertést, 320 millió forintért baromfit, 119 millióért szarvasmarhát, továb­bá 111 millió forintért tejet ér­tékesítettek a közösön keresz­tül. A termelőszövetkezetek össz- termelési értékének mindössze 13.6 százaléka származott az ipari és más melléktevékeny­ségből. Mindez 1,2 milliárd fo­rintot tett ki, 55 millió forinttal több, mint egy évvel korábban, viszont arányában az előzőek­hez képest kisebb. Úgy tűnik, egyes szövetkezetekben válto­zatlanul hiányzik a kezdemé­nyezőkedv mellék- és kisegítő tevékenységek szervezésére. Elöregedett telepek A szövetkezetek nettó árbe­vételének 6,8 százalékos növe­kedése — 1,5 százalékkal —, meghaladta a termelékenység javulásának mértékét, de — 1.6 százalékkal — elmaradt a nyereség növekedési ütemétől. Ebben több tényező játszott szerepet. Az árbevétel gyara­podását egyrészt az értékesített termények és termékek meny- nyiségének növekedése, más­részt azok értékesítési, felvá­sárlási árának emelkedése eredményezte. Másrészt a költségvetési támogatások és elvonások egyenlege is kedve­zően hatott a nyereség alaku­lására. Harmadrészt az év végi készletek értéke ugrásszerűen — 243 millió forinttal — emel­kedett az előző évhez képest, részben hatósági árváltozások, részben pedig a számvitel te­rületén történt módosítások kö­vetkeztében. Végezetül meg­említem, hogy a nyereség ala­kulására kedvezően hatott, hogy a termelési költségek csak 5,9 százalékkal emelked­tek, tehát kisebb mértékben, mint a nettó árbevétel. Ezt il­lusztrálja, hogy az árbevétel oldalon az árkorrekciók hatása erősebb volt, mint az anyag- költségek körében. (Ez utóbbi 5,3 százalékkal emelkedett az elmúlt évben.) A bérköltség a tervezett szinten alakult, az egy főre jutó bér 4,4 százalék­kal nőtt. A szövetkezetek tulajdonában lévő állóeszközök nettó értéke év végén 6,2 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel ko­rábban. Itt éreztette hatását, hogy az év során néhány tőke­erős szövetkezet befejezte ál­lattartó telepének rekonstruk­cióját; megépült 4 gabonatá­roló és 17 tsz 159 millió forint értékben erő- és munkagépeket vásárolt. Ennek ellenére gond­ként jelentkezik, hogy a közös tulajdonban lévő szarvasmarha­telepek és baromfiólak jelentős hányada elöregedett. Szükség lenne korszerűsítésükre, de a nagyüzemek jelenleg az ehhez szükséges pénzügyi fedezettel nem rendelkeznek. A szövetkezetek a múlt évben realizált több mint egymilliárd forint nyereségből személyi jö­vedelemként (részesedésként) — a megérdemelt munka alap­ján —- 120 millió forintot osz­tottak ki tagjaik között. Részben ehhez, részben pedig az évközi munkabérekhez kapcsolódva a nyereség mintegy 40 százalékát befizették az állami költségve­tésbe. A fennmaradó összeg­ből 373 millió forintot fejlesz­tésként a jövőben használják fel, míg — tartalékként — csaknem 200 millió forint áll biztosítékul rendelkezésre a következő évek gazdálkodásá­hoz. Górván János Négy megye gazdálko. dóinak 1983—1984. évi ta­pasztalatait összegezte nem­rég a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli bizott­sága. Az ezzel kapcsolatos anyagot kaposvári elnökségi ülésükön vitatták meg, majd' a jelzéseket Budapestre, a ka­mara központjába juttatták. Néhány megállapítás a beér­kezett vélemények és tapasz­talatok alapján: 0 A külpiaci feltételek ál­talában romlanak, de a vál­lalati tevékenységi körtől füg­gően differenciáltan. Az élel­miszeripart illetően a piaci telítettség miatt az árak je­lentősen csökkennek. A köny- nyűipar értékesítési lehetősé­gei általában bővülnek. Korlá­tot jelent viszont a — meny- nyiségben és minőségben — szűkös alapanyagellátás, a szállítási ütemtelenség, az alapanyagok magas ára. Ter­jed a vámelőjegyzéses és de- wizahiteles bérmunkakonst­rukció. mivel a vállalatok így kedvezőbb áron, időben, jó minőségű alapanyaghoz jut­hatnak. • A vállalatközi kapcsola­tokat illetően az alapanyag- gyártók és a késztermék kibo­csátók párhuzamos exportösz­tönzése ellentmondásokat szüf. A vállalatoknak nincs tudomá­suk arról, ezt hol koordinál­ják, milyen szempontok alap­ján döntenek. Sok esetben a dollárkitermelési mutató a feldolgozott termék esetében kedvezőbb, mint az alap­anyagnál, illetve a félkész ter­méknél. 9 A vállalatok közötti szer­ződéseknél jelentkezik a har­madik fél szállításaitól függő szerződési feltétel beépítése, különösen az ütemesség tekin­tetében, és elsősorban ott, ahol az államközi szerződések az ütemességet nem biztosít­ják, ahol jelentős az import- függőség. A szerződéses és a pénzügyi fegyelem betartásá­nál a más vállalatok terhére történő gazdálkodás van ki­bontakozóban. • Az importkorlátozás, a referenciakeretek késői megis­merése, negyedéves, rövid tá­vú bontása, az engedélyezé­sek időigényessége korlátozza az exportszállítások határidős teljesítését. Az importkiváltás nem kiemelten kedvezménye­zett terület, igy a külkereske­delmi egyensúly javításában nem érheti el a kívánt mérté­ket. Biztosítani kell a korrekt mérés lehetőségét. 0 A termelő és külkereske­delmi vállalatok tekintetében: a szűkülő utazási lehetőségek csökkentik a piac; információ­kat, az értékesítési lehetőségek feltárását. A külkereskedelem az importbeszerzések csúszta­tott elszámolásából adódó többletköltséget a termelővel fizetteti meg. 0 A munkaerő-ellátottságot illetően: szinte általános a szakképzetlen dolgozók hiá­nya, ami indokolatlan bérfel­hajtó tényező. A munkaerő áramlása nagyobbrészt az ala­csonyabb követelményeket tá­masztó, mégis magasabb jö­vedelmet biztosító területek felé történik. Sajnálatos jelen, ség, hogy a nemzeti jövedel­met megtermelő szektor rang­ja indokolatlan mértékben csökken az újrafelosztók javá­ra, a szabályozók és a piaci funkciók elégtelensége miatt. Az élömunkaigényes, poten­ciálisan exportorientált gaz­dálkodó egységek jelenlegi szabályozók általi biztosított bérfejlesztési lehetősége nem elégséges a munkaerő megtar­tásához a vállalatok döntő többségénél. A kapacitás- kihasználások a piacképes vál. latotoknál szoros kapcsolatban állnak a munkaerő-ellátottság­gal. Az élőmunka növelése érdekében egyre többen élnek a gazdasági munkaközösségek alakításával, bedolgozói rend­szer, telephely létesítésével. 0 A kísérleti bérszabályo­zás a vállalati megítélésekben ellentmondásos, mert meghir­detésük és elbírálásuk zártabb rendszerben történt, mint az várható lett volna. A kiszivár­gott kevés információ és a döntések következményeiből a vállalatok arra a megállapí­tásra jutottak hogy a minisz­tériumok valamilyen oknál fogva a nehéz helyzetben lé­vő vállalatokat részesítették előnyben, egyes benyújtott pá­lyázatokat indoklás nélkül el­utasítottak. Azok a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek és építőipari vállalatok, ahol ta­valy már alkalmazták, kedvező­en nyilatkoztak a kísérleti bér- szabályozásról. Szükség lenne a résztvevők körének bővítésére. 0 Az 1984. évi szabályozók hatása: a pénzügyi feltételek szigorodása a differenciálódás irányába hat, várhatóan növe­kedni fognak a likviditási gondok, ennek tovagyűrűzése pedig gondokat okozhat a ter­melésben és az exportban. A költségnövekedések, a fejlesz­tési alapelvonás, a tartalék- alapok megszüntetése (elvonó, sa) kiemelkedően sújtja a ko­rábban más feltételrendszer­ben kedvezményezett, fejlesz­tésekre vállalkozó gazdasági egységeket, mert a törleszté­sek egyik lehetséges forrása (a tartalékalap) megszűnt, il­letve jelentősen csökkent. így a progresszív vállalkozó vál­lalatok kerülhetnek alaphiá­nyos helyzetbe. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN 11 KSH Baranya megyei Igazgatósága jelenti Az idénycikkek árszínvonala Baranyában (1978=100%) 1978 «79 1980 1981 1982 1983 A lakosság összes vásárolt fogyasztásán belül 3 százalékot kitevő — a boltokban és a piacokon beszerzett — idényáras termékek árszínvonala 1978. és 1983. között 31 százalékkal emelkedett. Ezen belül a zöldség- és burgonyaárak növekedé­se (különösen az utóbbi három évben) erőteljes volt, 1983-ban 55, illetve 51 százalékkal meghaladta az öt évvel korábbi ára­kat. A friss gyümölcsök, valamint a tojás átlagára csak mérsé­kelten emelkedett a boltokban és a piacokon. Számítástechnika: bajok a fogadókészségben S zámítástechnika és vállalatirányítás — a baranyai tudományos hetek keretében ezzel a címmel kétna­pos országos konferenciát rendezett Pécsett a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaság és a Neumann Já­nos Szómítógéptudományi Társaság megyei szervezete. A konferencián az új eszközök alkalmazási készségének növe­léséhez fűződő érdekeinkről dr. Dányi Pál, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának titkára tartott előadást. Ízelítő­ül néhány felvetés az előadásból. A számítástechnikai eszközök alkalmazási készsége tapasz­talataink szerint ma még nem megfelelő, ezért feladatunknak tekintjük a készség növelését. Annál is inkább, mivel me­gyénk gazdasági fejlődésében az elektronikái ipar az elkövet­kező években kevésbé lesz meghatározó, éppen ezért na. ayobb figyelemmel kell for­dulnunk az alkalmazás irá­nyába. Hogyan növelhető a fogadó és alkalmazási készség? Erről megoszlik a szakemberek vé­leménye. Vannak, akik azt mondiák, hogv a számítás- technikát az iskolákban egyre szélesebb körben fogják taní­tani, s azok, akik az asztali számítógépet már úgy használ­ják, mint a játékot vagy a tol­lat, azok később, esetleg kö­zép. és felső vezetőkké vál­nak, s már természetes lesz számukra, hogy a számítás- technikát alkalmazzák. A má­sik megközelítés az előbbivel szemben — és én magam is ezt az álláspontot képviselem —, hogy nem elégséges ne­künk a generációváltásra várni, szükség van a felnőtt dolgozók képzésére, ismereteik bővíté­sére, feladatunk a számítás­technikával való barátkozásuk kialakítása, erősítése. Az alkalmazás mai szintjén eljutottunk odáig, hogy a kü- lön-külön végzett munkával elért eredmények esetleg el­törpülnek az összehangoltság hiánya következtében előidé­zett kórok mellett. A megyében szükségét érezzük annak, hogy a számítástechnika különböző, egymástól elszigetelt alkalma­zási területeinek munkája az eddiginél összehangoltabb te­gyen. Meg kell oldani az informa, tika, a számítástechnika alkal­mazása tapasztalatainak rend­szeres, szervezett cseréjét. Feladatunknak tekintjük a számítástechnikai szolgáltatá­sok hatékonyságának, minősé­gének figyelemmel kísérését, a számítástechnikai erőforrások ésszerűbb kihasználását szol­gáló intézkedések kezdeménye­zését. az oktatás helyzetének, feladatainak, tartalmi igényei­nek meghatározását. Feladó, tunknak tekintjük egy olyan tanácsadószolgólat létrehozá­sát, melynek segítségével el tudnánk kerülnj az olyan ked­vezőtlen tapasztalatokat, hogy néhány vállalatunk még ott tart, hogy a megvásárolt gép kicsomagolási technológiáját tanulmányozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom